10. fejezet - Pénteki Wellness

10. fejezet

Pénteki Wellness

Megbeszéltük Dáviddal, hogy a teszt előtt együtt töltünk egy egész hétvégét. Számomra tényleg fontos volt, hogy találkozgassunk, mielőtt végleg kötelességnek tekint majd, hiszen tényleg az ő gyerekével vagyok terhes. Érdekelt miként fog hozzám viszonyulni egy egész hétvégén, mert az ötlet tőle származott. Úgy gondolta, ha már randizunk, akkor kényelmesen tegyük azt, pihenve és ne úgy mint a fiatalok: vacsora, majd szex valamelyikünk lakásán. Erre egyikünk sem volt igazán nyitott, így maradt a cég Wellness központja.

Egész héten alig bírtam magammal. Mióta Dávid hétfőn elhagyta az irodámat teljes rózsaszínben láttam a világot. Annyira boldog voltam és elképesztően vártam, hogy újra velem legyen. Mivel hétközi meccse volt, sokat kellett edzenie, így csak telefonon tudtunk mindent egyeztetni.

Szerdán játszottak és én nagyon készültem rá, hogy életemben először megnézek a televízióban egy teljes mérkőzést. Már nyolc órakor teljes izgalomban voltam és küldtem neki egy üzenetet:

Sok szerencsét és sok gólt! Puszi, Mia

Szerettem volna egy kis szívecskét is csatolni, de féltem, hogy ezzel túlságosan megrémiszteném. Nem telt bele sok idő mire csipogott a készülékem és megjött a válasz. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben mikor Dávid sorait olvastam.

Köszönöm, remélem sikerül, és ha gólt rúgok, akkor azt csak neked.  Puszi: Dávid

Annyira hihetetlen volt minden, de mégis tele volt a szívem boldogsággal. Megcsináltam a pattogatott kukoricát majd lekuporodtam a tévé elé. A meccs háromnegyed kilenckor kezdődött és előtte volt egy kis beszélgetés, amiben Dávidot is említették. Szerencsére csak jókat mondtak róla, és újra elöntötte a szívem a büszkeség. A pocakomat simogattam és a babámhoz beszélgettem. Tudtam, hogy nem kellene boldognak lennem, főleg nem Dávidtól, mert ahogy neki is mondtam: tudom, hogy csak hiteget. De akar engem, szeret szexelni velem, s ez már valami…

– Látod drágám apa nagyon sikeres és anya túlságosan is beleszeretett. De hát nem is lehet ezen mit csodálkozni, hiszen annyira jóképű és annyira édes. A te apukád a leghelyesebb férfi az egész világon, és neki vannak a legcsodálatosabb szemei és a legédesebb mosolya, amiket anya annyira imád. Csak kicsit távolságtartó, de mindent be fogok vetni, hogy megszeressen minket, hidd el kicsim – suttogtam, majd gyengéden megsimogattam enyhén gömbölyödő pocakomat.

A meccs egy kicsit unalmas volt főleg nekem, aki aztán annyit ért hozzá, mint egy galamb. Persze mikor Dávidot mutatta a kamera szívem hevesen kezdett verni. A mez fantasztikusan állt rajta és még az is szexivé tette, hogy izzadt. Szerettem volna a meccs után együtt lenni vele a tusolóban… Hátha megkapnám, amire abban a pillanatban nagyon vágytam… Jaj Istenem! Komolyan, amióta ismerem ezt a férfit csak a szex jár a fejemben, vele… Dühítő és kétségbeejtő egyszerre az egész helyzetem.

A második félidő közepe felé sajnos az ellenfél rúgott egy gólt és láttam Dávidon, hogy nagyon szomorú, de biztatta a csapattársait és magát is próbálta kicsit felpörgetni, majd nem sokkal utána végre kiegyenlítettek egy Marci nevű játékos góljával. Örültem is meg nem is. Hiszen Dávid így is boldog, de jó lett volna, ha ő talált volna be a kapuba.

Szerencsére nem kellett erre sem sokat várnom, hiszen a második gólt Dávid rúgta, majd egy cuki mosolyt villantott a kamera felé, ami reméltem ígéretéhez híven nekem szólt.

Másnap teljes rózsaszínben voltam és még az sem érdekelt, hogy a melóban Zsófi bejelentette, hogy megfázott ezért nem ma kezdene, hanem hétfőn. Hát annyi baj legyen. Semmi nem tudta elrontani a kedvemet és pénteken elhatároztam mivel megtehetem, csak délig dolgozok. Dávidnak még volt egy edzőtermi edzése, így nem siettem sehova.

Az üres bőröndömet nézegettem majd a ruhás szekrényem felé sandítottam. Fogalmam sincs milyen ruhákat kéne pakolnom, mert ami jól állt valamikor, azt sajnos a pocaklakóm miatt egy időre jegelnem kellett. Szinte semmi olyat nem találtam, ami megfelelt volna az elvárásaimnak, hiszen nem elég, ha kényelmes volt még szexisnek is kellett lennie. A kényelem némelyiknél stimmelt, csak sajnos az éppen kinyúlt pólóim még véletlenül sem keltették volna fel Dávidban a vágyat. Úgy voltam vele lesz, ami lesz és nyakamba kaptam a várost, majd elmentem vásárolgatni. Ettől még a kedvem is jó lett, majd két óra körül kicsit fáradtan estem haza. Dávidot ötre vártam és teljesen lázba jöttem mikor megláttam fekete autóját a házam előtt, az adott időpontban.

- Szia. – Nyitottam ki neki az ajtót. – Gyere be, már majdnem kész vagyok – mosolyogtam rá és igyekeztem eltitkolni mennyire hevesen ver a szívem. Míg Dávid a nappaliba várt feltettem egy enyhe sminket.

- Milyen volt a mai napod? – kiabáltam ki neki.

- Elment. Reggel és délután voltak edzéseink. Most kaptunk egy kis pihenőt, mert sok csapattársam játszik a válogatottban.

- Te nem? – Jöttem ki, majd megálltam vele szemben. Kíváncsi voltam a válaszára, elég nyitottnak tűnt, ami jó kezdésnek ígérkezett a hétvégére nézve.

- Én már lemondtam. Tudod oda nem én kellek, hanem a sokkal fiatalabbak, már voltam válogatott tag és jó volt, de sajnos azok az idők már elmentek. – Mesélte és mintha kicsit szomorú lett volna emiatt.

- Mit akarsz csinálni utána?

- Fogalmam sincs, ezen még nem akarok gondolkozni. Szeretném magamból kihozni a maximumot és ameddig bírom, addig csinálom. Ha itthon nem akkor máshol. Talán még van bennem két- három év és vége. Viszont addig nem akarok ezen mélázni.

- Értem. Azt hittem azt fogod majd mondani, hogy edző leszel.

- Edző. – Nevetett fel. – Minden focista az akar lenni a karrierje után. De mivel én nem vagyok átlagos nem akarok edzősödni. Mondjuk, van egy logisztikai képesítésem is amivel lehetne mit kezdeni, majd ha lecseng ez az egész. Készen vagy?

- Persze mehetünk – mosolyogtam rá, majd átfuttattam szemeimet a lakásomon és megnyugodtam, hogy mindent rendben hagyok. Kis gurulós bőröndömet Dávid lazán betette a csomagtartóba majd beült mellém és indultunk. Annyira boldog voltam és nagyon reménykedtem, hogy ez a hétvége meghozza azt, amit akarok Dávidtól.

Bejelentkeztünk a recepción és mikor mutattam az igazolványomat jól esett, hogy tisztelettel beszélnek velem. Tudták, hogy melyik vállalatnál dolgozok és egyből körül ugráltak minket. Az egyik legszebb szobát foglaltam le, aminek az ablakából hihetetlenül szép a kilátás a városra.

- Ez aztán a valami. – Nézett elismerően Dávid mikor beléptünk a szobánkba. Egy nagy franciaágy foglalta el a helyét középen. Plazma tévé a falon és egy mini bár, ami tele volt a legjobb minőségű italokkal. A kis folyosót egy fürdő és egy mosdó fogta közre.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. Azt hiszem nemsokára vacsora, de ha nem akarjuk kihasználni, az sem baj. Mehetnénk egyből fürdőzni, ha neked is jó, csak előkapom a fürdőruhámat. – Néztem rá majd miután Dávid nem szólt semmit csak még mindig a látványba volt belemerülve előhalásztam a piros- fekete színekben pompázó egybe részes, vadonatúj fürdőruhámat. Eredetileg bikinit hoztam volna, de mivel már kezdek gömbölyödni nem akartam, szabadon hagyni a hasamat. Előtte egyeztettem Tamással és mivel megnyugtató választ adott egy cseppet sem idegenkedtem a medencétől. Persze a régi nőgyógyászom nem vette fel a telefont, így nem tudtam hirtelenjében máshoz fordulni, mint az exemhez. Ő pedig tapintatosan megkért, hogy jó lenne ha megvizsgálhatna, ha már a segítségét kérem, s tudja, hogy furcsa ez az egész számomra, de ő nem nyilatkozhat csak úgy a terhességemről. Így meglátogattam a rendelőjében, majd nagy hadakozások útján, de megbeszéltük, hogy jó lenne ha havonta egyszer meglátogatnám és megvizsgálhatna. Közöltem vele, hogy nem érdekel, hiszen van orvosom, de be kellett látnom, ő már öreg és nem tudnék nála szülni sem, mert nem szülészorvos. Ezért maradt Tamás, aki korrekt volt és tapintatos. Lebeszéltük az új időpontot ultrahangra, s már jöttem is. Nehéz menet volt, de örültem a végeredménynek, kedves tőle, hogy figyel rám.

Kimentem a fürdőbe átöltözni, de sehogy sem tudtam lehúzni hátulról a cipzáramat. Miközben ezzel szenvedtem hallottam, hogy Dávid is pakolászni kezd. Egy kicsit megnyugodtam, hogy eljutott a füléig, amit az előbb mondtam, így megkönnyebbülve sétáltam ki hozzá, segítséget kérve.

- Ne haragudj, de segítenél lehúzni? – Álltam neki háttal.

- Persze – válaszolta, ezután megéreztem gyengéd érintését, ahogy kihámoz a ruhámból.

- Köszönöm – mondtam és mikor előre próbáltam lépni megfogta a derekam és magához húzott. – Hé, éppen átöltöznék! – nevettem.

- Mi lenne, ha a fürdést is kihagynánk és esetleg... – Csókolt bele a nyakamba, amitől szinte megszédültem. – itt lennénk egy kicsit? – kérdezte, apró puszikkal behintve a nyakamat.  Felsóhajtottam, annyira jól esett a kis kényeztetése, de tartottam magam a tervemhez.

- Dávid nem ezt beszéltük meg. – Szabadultam ki az öleléséből. Elhatároztam, hogy nem adom neki könnyen magam, még úgy sem ha most azonnal az ágyba ugrottam volna vele. Reméltem, mire odajutunk, annyira fel lesz csigázva, hogy belátja nem tud nélkülem élni. Jó, tudom, de a remény hal meg utoljára!

Visszamentem a fürdőszobába, majd átvettem a fürdőruhámat. Hálát adtam az égnek, hogy Dávid is átöltözött, mikor kiértem onnan. Miután kigyönyörködtem magam tökéletes testén odadobtam neki a törölközőt és a köntöst majd ketten elindultunk a medencék felé. Örültem, hogy nem voltak olyan sokan, így Dávid rám tudott figyelni, s nem kellett más nőktől féltenem. Mikor beledugtam a lábujjaimat a meleg vízbe megborzongtam. Imádtam ilyen helyen lenni, anyuék gyerekkoromban minden évben elvittek magukkal és pacsálhattam, ameddig bírtam. A víz simogatóan kellemes érzést nyújtott, így elnyújtózva ültem, becsukott szemekkel. Dávid hangjára figyeltem csak fel, ugyanis felfedező útra indult, volt egy eldugott része a medencének ami barlangfürdőre emlékeztetett, ezt találta meg.

- Nem jössz ide? – Ment előre. – Nincs bent senki. – Hallottam a hangját, ami a zárt falról verődött vissza. Követtem és nagyon tetszett az egész hangulata, mert a „barlang” tetején apró fények világítottak.

- Olyanok akár a csillagok – Néztem fel. – Nagyon szép.

- De nem annyira, mint te – Húzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak kapkodtam a levegőt mikor elváltunk egymástól. Megláttam a szenvedélyt a szemében, ami még nehezebbé tette, hogy leállítsam magam. Felsóhajtottam. Kezeimmel végigsimítottam a kulcscsontján, majd fel az arcáig. Édes volt és puha. Annyira helyes! Muszáj erősnek lennem elvégre nem csak azért vagyunk itt, hogy mindenhol kufircoljunk…

- Kérlek, állj le! – Toltam el magamtól. – Inkább beszélgessünk, hiszen meg akarjuk egymást ismerni, nem? – mosolyogtam rá mire megadóan felsóhajtott.

- Rendben – sóhajtott. - Mit akarsz tudni rólam?

- Mindent… nem is tudom hol kezdjem.

- Akkor kezdem én – vágta rá. – Mennyi pasival voltál már együtt?

- Ez aztán a jó kezdés – Nevettem fel. – Nézzük csak, volt egy barátom két évig a gimi alatt, akivel elvesztettem a szüzességem, aztán Tamás, akivel három évig alkottunk egy párt… és veled.

- Csak három pasival voltál együtt? – Csodálkozott és megint rosszul esett a feltételezése miszerint mindenkivel összefekszek, aki csak az utamba kerül.

- Ha tudni akarod igen és rohadtul elegem van már abból, hogy olyannak gondolsz, aki mindenkivel összefekszik. Mellesleg ha te nő lennél, akkor már rég egy olcsó ribancnak gondolnának. Én nem vagyok ilyen! – Mérgelődtem, de Dávid csak mosolygott, ami még jobban felhúzott. Mégis mit gondol? – Most még gúnyolódsz is velem?

- Dehogyis Mia, csak annyira édes vagy, hogy így mérgelődsz. Nem gondolok, semmi rosszat rólad, ígérem. Rendben van? – Nézett rám bűnbánó szemekkel.

- Oké, rendben, de akkor is rosszul esett….

- Mia lépjünk már túl ezen. Különben is azért csodálkoztam, mert gyönyörű vagy és bármelyik pasi megőrülne érted. Én biztos kihasználtam volna a testi adottságaimat.

- Te ki is használod. – Böktem meg. – Szerintem te azt sem tudod mennyi nővel voltál együtt.

- Az már egyszer igaz, de sosem számolom. Csak jönnek és mennek. Rengeteg csinos nő fordult már meg az ágyamban, de egyiket sem bánom és szerintem újra lefeküdnék mindegyikőjükkel, hiszen ez is én vagyok.

- Remek – suttogtam szomorúan. – De sosem gondolsz arra, hogy esetleg megbántod őket?

- Mia én nem ígérek nekik semmit. Magamat adom és kész. Egy éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi, jön a következő.

- Ezt nem lehet, Dávid. Ez undorító!

- Látod, hogy mégis.

- Hagyjuk, inkább beszéljünk másról. – Dobtam fel, de semmi nem jutott eszembe. Csak hallgattunk egymás mellett és én végig azon törtem a fejem mit kéne csináljak, hogy úgy szeressen, ahogyan én őt. Rájöttem akár a fejem tetejére is állhatok Dávid sosem fog mást látni bennem, mint egy nőt, akit egypárszor gerincre vágott. Megtöröltem az enyhén könnyes szemem, hiszen nem akartam, hogy lássa mennyire szomorú vagyok, de sajnos elkéstem.

- Valami gond van? – Nézett rám aggódva. – Talán nem jó a víz, vagy túl meleg a babának? – kérdezte. Hülyén néztem rá, majdnem elmosolyodtam, de rájöttem, hogy most még ez sem ér meg annyit.

- Nem, hagyjuk.

- Inkább mesélj magadról, hiszen te akartad, hogy megismerjelek - Nézett rám biztatóan, majd egy megadó sóhaj után mesélni kezdtem a családomról, a barátaimról és a munkámról.

- Tamással hogy ismerkedtetek meg? – Érdeklődött mikor már a szerelem volt a téma.

- Ez egy kicsit vicces, mert Réka, a legjobb barátnőm nőgyógyásza nyugdíjba vonult, s keresnie kellett egy másikat. Megtalálta Tamást, de félt elmenni egyedül, így hát elkísértem, de a vizsgálatra azért nem mentem be. Tomi akkor látott meg mikor Réka kijött. A barátnőmön keresztül kipuhatolózta a nevem és megjelölt az egyik közösségi oldalon. Először leveleztünk majd elhívott randizni és három csodálatos évet töltöttem vele.

- Szeretted?

- Nagyon – ismertem be. – De sajnos félre lépett párszor, amit sosem fogok neki megbocsájtani. Továbbra is barátok vagyunk, azt hiszem, hiszen hozzá járok orvoshoz, de…

- Nem akarom, hogy ő legyen az orvosod! – vágott bele a szavamba.

- Ő a legjobb! Nem értem miért zavar ez téged! – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Mert ő a volt pasid. Mindent tud rólad… és…

- Dávid, előtte nem kell szégyenkeznem a vizsgálatoknál. Mellesleg még szülészorvos is és több mint valószínű ő fogja világra segíteni a babámat.

- Mia ne már – húzta el a száját. A fejemet rázva néztem rá. Tudtam mit érez, hiszen én sem igazán akartam Tomival beszélni, főleg vizsgálatokra járni hozzá, de készségesen segített a héten, s a végére rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás, főleg a szülésnél. Először kényelmetlen volt, de amikor kijöttem, beadva a derekam, hogy innentől csakis hozzá járok és ő lesz a nődokim, megkönnyebbültem. Tudtam, hogy benne semmiképp nem csalódhatok ilyen téren, mert ő volt Magyarországon a legjobb.

- Nézd jelen állás szerint ehhez neked pont nincs semmi közöd… Szóval ne akarj nekem tanácsokat adni. Köszönöm. – Néztem rá szigorúan és az járt a fejemben vajon mivel lehetne egy kicsit visszahozni a hangulatot, de mivel nem találtam ki semmit, jobbnak láttam, ha kiindulok a vízből, majd kis idő múlva Dávid is így tett. Némán vonultunk be a szobánkba, majd Dávid levetette magát az ágyra és bekapcsolta a televíziót. Elmentem tisztálkodni, s míg a tus alatt voltam csak sírtam. Rosszul voltam a tehetetlen dühömtől, a hormonjaimtól, attól, hogy terhes vagyok, de még az is kiborított, hogy Dávid mindenbe beleakar szólni, s elvárja, hogy adjak, de vissza semmit sem kapok. Bántott, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy a kint lévő férfi még annyira sem tart, hogy felajánlja, elkísér egy vizsgálatra vagy ilyesmi.

Felvettem a hálóingem, majd bebújtam az ágyba. Dávid annyira bele volt feledkezve a meccsbe, hogy azt sem vette észre, amikor mellé telepedtem.

- Jó éjszakát – suttogtam. – Nem akarsz te is aludni?

- Persze, mindjárt, csak ezt megnézem. Már majdnem vége, de te aludj nyugodtan. Jó éjt – szólt gépiesen. Egy darabig vártam hátha mégis hozzám bújik, de nem így lett. Halkan szipogva, csendes könnyek között álomba merültem a férfi mellett, akiben szerelmes voltam.