11. fejezet - Szombati álmodozások

11. fejezet

Szombati álmodozások

Szombat reggel gyengéd érintésekre ébredtem, kicsit mocorogtam, majd Dávid felé fordultam. A férfi mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé kunkorodott a szám.

- Jó reggelt Mia – suttogta majd adott egy puszit. – Nem akartalak felébreszteni, csak olyan édes voltál, hogy muszáj voltam hozzád érnem.

- Semmi baj. Hány óra? – kérdeztem ásítva.

- Kilenc körül azt hiszem. Mi a terved mára? – Simított ki egy tincset a még mindig álmos arcomból.

- Nem tudom, reggeli után egy kis fürdés, vagy masszázs? Persze van a szállodának bowling pályája, és ha szeretnéd edzőterme is.

- Elég volt nekem a tegnapi nap. – Nevetett fel. – A hétvégén nem szoktam edzőterembe járni. Csak ha van edzés, azt letudom és kész. Hétvégéim mindig szabadok. Persze ha nem játszok.

- Rendben akkor gyorsan öltözzünk fel és menjünk enni. – Néztem rá és adtam neki egy puszit. Furcsa volt vele lemenni az étkezőbe és még furcsább, hogy Dávid megfogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy pár és egész reggeli alatt beszélgettünk és nevetgéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy tegnap mennyire figyelmetlen volt velem, mikor Dávid felhozta.

- Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy… Szóval, hogy nem bújtam melléd.

- Semmiség, úgyis fáradt voltam – Rántottam meg a vállaimat. Ásítottam egyet, talán a fáradság szó miatt, de ismét zsibbadt voltam és örültem volna, ha pihenhetek még egy kicsit az ágyban.

- Sok volt a meló a héten?

- Igen, eléggé. Tudod, éppen asszisztenst keresek magam mellé. Bizalmast és segítőt is egy személyben, ha már nem tudok bemenni a munkahelyemre.

- Zsófi is azért volt ott? – Nézett rám érdeklődve miközben kitöltött egy újabb pohár narancslét a poharába.

- Igen, ő is megpályázta az állást, és eléggé jónak tűnik, mert nagyon felkészült, jók a kommunikációs képességei is. Plusz van egy közös pontunk: te – mosolyogtam rá. – Vele mennyiszer voltál együtt?

- Mia kérlek, nem lehetne, hogy erről ne beszéljünk?

- Jó, de érdekel, elmondod? – kérdeztem nevetve. – Nem zavar, esküszöm.

- Oké, egy hajón ismerkedtem meg vele, ahova a haverjaim rángattak el. Egész este flörtöltem vele és végül, hát az ágyban kötöttünk ki. Nem volt annyira rossz, de azért voltak nála jobb numeráim is.

- Zsófi nagyon kedvesnek tűnik, és okosnak is. Szimpatikus nő.

- Az is – szólt eltűnődve. – Túlságosan okos, ami nem mindig jó.

- Miért mondod? – csodálkoztam.

- Talán azért, mert akkor érzi, hogy hatalma van. Én két kategóriába sorollak titeket. Van akit könnyen ágyba lehet vinni. Semmi kihívás, csak egy mosoly vagy egy apró bók és máris az ágyamban van. Az ilyeneket két perc alatt kiszúrom, és vannak a Zsófi félék, akikkel jó vigyázni, és általában eléggé sok idő még befűzöm őket, de annál nagyobb a végén az élvezet.

- Engem melyik kategóriába sorolnál? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi a véleménye rólam.

- Mia kérlek…

- Hééé, igenis érdekel. – Néztem rá majd kis gondolkodás után mégis felelt.

- Te a megőrülök érted kategóriába tartozol – mondta egy kacsintás kíséretében. Felnevettem a hülye válaszán. Tudtam, hogy ez nem igazán az igazság, de nem is volt baj, kedves volt és ez mindent megért. Meglepődtem rajta, de hihetetlenül boldog voltam tőle.

Egész nap a medencében, vagy a benti napozóágyakon lebzseltünk.  Nagyon tetszett, persze délután már unalmas volt, mégsem bántam, mert ahányszor megszólaltam volna, hogy fel szeretnék menni a szobánkba Dávid elkezdett csókolgatni, vagy valami hülye viccet mondani. Most sem volt ez másképp, épp egy viccén nevettem, mikor közelebb húzott magához – háttal, a két lába között ültem a napozóágyon – és elkezdte a vállaimat masszírozni, közben ajkaival a fülemet csócsálta. Felsóhajtottam volna, de tőlünk egy méterre mások ültek, s nem akartam felhívni a figyelmet kettőnkre. Lecsukott szemekkel hagytam magam elveszni a kényeztetésben, mikor megszólalt mély, vágytól fűtött hangján: - Mi lenne, ha ezt az ágyba folytatnánk? – suttogta a fülembe.

- Ahhoz ki kell jönni a vízből és az emberek meglátnák a merevedésed… – mosolyogtam magam elé, majd felé fordítva a fejem adtam az ajkaira egy puszit. Nem tudtam miként fogadja majd, hiszen nem igazán puszis alkat, de nem érdekelt. Azért jöttünk, hogy próbálkozzon, vagy mi a nyavalya…

- Megbotránkoztatnám vele az embereket – nevetett fel. – Főleg azt a nénit, aki már ezer éve nem látott ilyet.

- Idióta. Inkább azon törd a hosszú hajú fejedet, hogy este melyik programra menjünk, mert van két lehetőség is. Az egyik egy buli, csak egy kis tánc és ennyi. A másik pedig egy karaoke est lenne.

- Nincs valami jó hangom.

- Nekem sem, de szerintem jól hangzik. Na, melyikre menjünk? – kérdeztem. Én szívesebben mentem volna karaokézni, hiszen mégis csak nagyobb szórakozást nyújt az embereken röhögés, mint egy buliban táncikálni fájó derékkal és terhes pocakkal.

- Olyan program nincs ahol sörözni és meccset nézni lehet? – kérdezte, mire én csak a fejemet ingattam. Mindig az a hülye foci! Komolyan ebben az emberben egy csepp tapintat sem szorult!

- Csak vicc volt Mia. Az lesz, amit akarsz. Ha elakarsz menni karaokézni, akkor elmegyünk, bár én egy sima iszogatós bulinak is örülnék.

- Jó akkor táncolunk – bólintottam megerősítésképp, még ha nem is oda szerettem volna menni.

Vacsora után Dávid és én is öltözködni kezdtünk. Egy enyhén rózsaszínes ruhát vettem fel, ami jól illett Dávid ingéhez. A mellemnél és a hátamnál is kagyló alakú kivágás volt, így annyit engedett láttatni, amennyit még megengedhetek magamnak terhesen. Felvettem hozzá egy fehér magas sarkút, majd kimentem megmutatni magam.

- Szerinted milyen? – érdeklődtem és megpördültem előtte, mire Dávid levette tekintetét a televízióról és rám meredt. Tekintete végigmért, majd szótlanul bámult. - Talán nem jó? Nem tetszik? – Szomorodtam el, de Dávid még mindig csak némán tátogott. – Tudtam, hogy nem ezt kellett volna elhoznom… Túl szűk igaz? Jaj már megint hülye voltam – morogtam a bajszom alatt. Már visszaindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, mikor megszólalt végre.

- Tökéletesen áll! – Állt fel a kanapéról, majd közelebb jött és forrón megcsókolt. – Mia, annyira csodálatos vagy. – Nézett a szemembe, mire elpirultam. – Meg a hajad is és az egész lényed. Minden porcikád mesés. Nálad fantasztikusabb embert el sem tudnék képzelni a gyerekem anyjának. Én nagyon kedvellek, komolyan. - Kezdte mire a szívem hatalmasat dobbant. Dávid azonban miután felfogta mit akart mondani elharapta mondandója többi részét és gyorsan bevonult a fürdőszobába. Letaglózva álltam és néztem a férfi után. Szerelmes voltam belé, s ez volt a legcsodálatosabb mondat, amit valaha hallhatok tőle, én vagyok a tökéletes nő a gyereke anyjának… Kár, hogy soha nem akart gyereket…

- Dávid jól vagy? – Kopogtam be pár perc múlva az ajtón, mire kilépett és zavartan tekintett rám.

- Megyünk? – Húzta fel a zakóját.

- Mit akartál még mondani?

- Semmit… semmit, csak azt, hogy indulhatunk.

- Te kedvelsz engem, szerinted jó anya lesz belőlem, és még?

- Oh, Drága Mia, ne feszegesd! – nevetett. Vele együtt én is elkezdtem kacagni, hiszen tudtam, hogy soha nem fogom megtudni mi járt abban a pillanatban a fejében.

- Te azt akartad mondani nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem mire zavartan felnevetett. Tudtam, hogy butaság, de jó érzés volt piszkálni bármivel, ami kicsit is kényes volt a számára.

- Ugyan már Mia, hülyeségeket beszélsz. Indulnánk? – Fogta meg a kezem, majd az alkarjára fektette, s így indultunk le a buliba.

- Dávid majdnem kimondtad! – mosolyogtam.

- Ne képzelődj kicsi lány. Az anyámon kívül még egy nőnek sem mondtam, hogy szeretem.

- Miért nem akarod felvállalni? Nem szégyen, ha érzel valamit irántam!

- Mia csak szex volt és ennyi. Nincs semmi, ami…

- Miért tagadod le? – csattantam fel.

- Ez nem tagadás… csak egyszerűen te képzelsz bele olyat, ami nincs. Én sosem mondok ilyet senkinek és soha nem is fogok. Jó lenne, ha megértenéd végre, én csak szexelek.

- Miért félsz egy kapcsolattól?

- Nem félek, csak…. Nézd Mia ez hosszú történet és… - Nem hagytam, hogy befejezze, tudnom kellett miért zárkózik el minden érzelemtől. Még ha az előbb nem is szerelmet akart vallani, attól még fontos volt, mert az érzései, a gondolatai voltak.

- Oké akkor meséld el. – Ültem le a folyosón az egyik kanapéra, majd lerúgtam a cipőmet. Jelezvén, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem meséli az egész történetet. Dávid egy darabig várt majd egy megadó sóhaj után mellém ült.

- Az apám és az anyám együtt éltek eléggé sok ideig, de apa imádta a nőket és szinte folyamatosan csak csalta anyámat, míg egy napon lelépett egy fiatalabb nővel. Ő a féltestvérem édesanyja, persze már neki sem újdonság apám baromsága, vagy ezerszer átvágta őt is. Engem ez a példa rettent vissza attól, hogy felneveljem ezt a gyereket, valamint, hogy házas legyek. Rá hasonlítok, tudom.

- Már felfogtad a problémát tehát megtudnál változni.

- Mia én nem változok meg! – Nézett a szemembe eltökélten.

- De ha akarnál….

- De nem akarok! - Állt fel és mérgesen a hajába túrt. – Nem akarok megváltozni épp ez az. Ilyen vagyok, és te sem fogsz megváltoztatni. Igen érzek irántad olyat, amit más lánynál még nem tapasztaltam, de nem akarom, hogy belelovald magad ebbe az egészbe, mert nincs semmi több, mint amit mutatok. Sajnálom, de csak ennyit adhatok neked és nem fogok csak melletted, de senki mellett lehorgonyozni.

- Értem – mondtam, szomorúan mosolyogva. – Azért még eljössz velem a buliba? – kérdeztem hegykén. Nem akartam, hogy lássa: tudom, elbuktam. Még én sem kellek neki annyira, hogy mellettem maradjon. Kedvelhet, szerethet is, de szerelmes soha nem lesz belém. Hiába akartam mindent bebizonyítani, hiába szeretem, nem lesz kölcsönös.

- Persze – mosolygott rám és egy puszi után kézen fogva léptünk ki a szobából.