9,5. fejezet/2. rész - Dávid körül forog a világ

9,5. fejezet/2. rész

Dávid körül forog a világ

Marci eléggé beleültette a bogarat a fülembe, ezért úgy gondoltam, kiderítem mi az igazság. Mia csodaszép és lehet, hogy tényleg nem is egy pasival feküdt össze előttem, vagy utánam, akár közvetlenül is, így még a dátumokat is tudná manipulálni. A nők mindenre képesek. Mivel csak délután volt edzésem nem keltem korán. Lassú komótos mozdulatokkal vettem fel a ruhám és készítettem el a reggelimet.

Az órámra néztem, ami már bőven ütötte a tíz órát. Úgy gondoltam Mia biztos bent van a munkahelyén. A féltestvérem szerint mindig reggel hétkor kezd, és délután négyig dolgozik. Öltözékem a szinte szokásos farmer, póló és mivel eléggé hideg időnek nézett ki egy meleg pulóver. Nem szoktam a hétköznapokon túlöltözni. Azt inkább meghagyom a csábítós hétvégéimre. Felvettem a bőrkabátom, bakancsom majd indítottam Mia cége felé. A recepciónál egy szőke csaj ült, aki mosolyogva várta miért is boldogítom őt a jelenlétemmel. Egész csinos volt, de nem eléggé, hogy felkeltse a figyelmem… Legalábbis most már nem…

- Jó napot! – Köszöntem rá és megpróbáltam nagyon kedves lenni. – Én Péntek Miához jöttem. Megtudhatnám, hányadik emeleten dolgozik?

- Esetleg időpontra jött? – Emelte rám világoskék szemeit.

- Nem, de mindenképpen beszélnem kellene vele.

- Sajnos időpont nélkül nem lehet. – Válaszolta tárgyilagosan. – A kisasszony eléggé elfoglalt mostanában.

- Tényleg?  Miért?

- Tudja, azt suttogják itt a belső pletykafészkek, hogy babát vár, és most éppen egy asszisztenst toboroz maga mellé, hogy ha elmegy, akkor is legyen, aki segítsen neki.

- Mit szól hozzá, ha azt mondom én is éppen az álláshirdetésre jöttem? – Bukott ki belőlem a válasz mire a lány meglepődött arccal válaszolt: - De hát maga nem is nő. A hirdetésben feketén fehéren ott van, hogy kolleganő!

- Egy próbát megér, nem? – mosolyogtam rá mire azonnal elpirult. Tudtam, hogy nyerésben vagyok. – Kérem, kisasszony mondja meg nekem, merre van Mia irodája. Tényleg beszélnem kell vele, és ha megmondja, elviszem vacsorázni.

- Igazán? – Kérdezte izgatottan. – A harmadikon ahol a fejesek vannak.

- Köszönöm, kedves. – Indultam a lift felé, de ő még utánam szólt: - Meg sem beszéljük a vacsorát.

- Ha lesz rá időm mindenképen értesítem. – Szóltam vissza pimaszul és mire rájött szegény, hogy valószínű átvágtam, robogtam is fel a lifttel a harmadik emeletre. Te jó ég mennyi nő. Kapkodtam a fejem mikor a folyosón sétáltam. Ilyen munkahelyen nagyon szívesen ellenék bármikor. Csak bírni kéne a sok menetet. Álmaim munkája…

Felnéztem az információs táblára és megláttam a nyilat, ami Mia irodája felé mutatott. A fehér ajtón arany táblácska hirdette a nevét. Péntek Mia Kozmetikai és marketing Manager. Az iroda előtt volt egy asztal ahol szintén egy nő ült. Kicsit talán idősebb volt, mint akihez jöttem, de kedves arca miatt nem aggódtam. Elsétáltam mellette és a kilincsre tettem a kezem, mire felugrott.

- Uram oda nem mehet be! – Szólt rám olyan hangon, amitől azt hittem mindjárt a gatyámba csinálok. Hogy tud kijönni ekkora nagy hang egy ilyen kis nőből? – Uram a kisasszonynál éppen vannak.

- Igazán és kicsoda? – Érdeklődtem és reménykedtem nem az a Tamás.

- Egy jelölt a meghirdetett munkára. Kérem, üljön le és várjon. – Majd a krémszínű fotelekhez irányított. Egy darabig vártam, és az ott lévő magazinokat lapozgattam. Eléggé idióta volt mindegyik, mert az egyik újságban volt egy cikk, amin hangosan felnevettem. Mit akarhat a férfi? Majd ott voltak a pontok. Mennyire idióták a csajok. A pasi csak egy dolgot akar. Szexet, de azt jó sokat.

Már több mint egy órája várakoztam mikor úgy gondoltam befejeztem. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Felálltam, majd Mia titkárnőjének tiltakozása ellenére benyitottam hozzá.

- Te meg mit keresel itt? – Csodálkozott, ahogy meglátott. Basszus, de dögös volt a dühös tekintetével, miközben az ablaknál állt. Sötétkék mélyen kivágott oldalt felsliccelt ruhát viselt és szexi bokacsizmát.

Haját pedig laza hullámokban hagyta. Szemüvegét levette, majd az asztalra rakta. – Mégis hogy jöttél be mikor világosan elmondtam, hogy nem fogadok senkit?

- Nem bírtam várni. – Rántottam meg a vállaimat, majd beljebb léptem. Ekkor megláttam egy ismerős nőt a bőr fotelben ücsörögni. Te jó ég honnan a fenéből ismerem?!

- Dávid. – Nézett rám ő is mikor meglátott. – Te itt? – Hangja kedvesen csengett és ekkor eszembe jutott, hogy kb két hónapja húztam meg egy buliban és azt ígértem neki, hogy elviszem magammal valamerre. Persze nem tettem meg, hanem az együttlétünk után szép csendben kihátráltam a lakásából.

- Ti ismeritek egymást? – hallottam Mia hangját.

- Csak egyszer találkoztunk – habogtam, és még mindig a nevén törtem a fejem.

- Eléggé mély benyomást tett rám – szúrta oda csaj majd kezeit összefogta a mellei előtt.

- Nézd eléggé sok volt a dolgom és nem volt időm felhívni és…

- Ó már értem. – Nevetett fel Mia. – Azt hiszem, rájöttem honnan van az ismertség. Csak nem te is beleestél ennek a szépfiúnak a csapdájába, Zsófi?

- Zsófi! – Mondtam ki hangosan a nevet.

- Azt gondolom igen – szólt egy kicsit szomorkás hangon.

- Figyelj, Mia beszélnünk kell!

- Nemsokára befejezzük. Kérlek, várj kint.

- De nekem edzésem lesz kb. egy óra múlva és így is rengeteget vártam. – Mutattam a kijárat felé. – Csak pár perc az egész utána felőlem folytathatjátok, de nekem is van munkám, amit nem hanyagolhatok. Kérlek. – Néztem rá és próbáltam annyira meggyőzően nézni, ahogy csak bírtam. Szerencsére a csel bevált, mert Mia megkérte Zsófit, hogy várakozzon kint.

- Oké mi volt ennyire fontos? – érdeklődött miközben az asztalának dőlt.

- Van egy elméletem, vagyis inkább az egyik haveromnak van, Marcinak. – Kezdtem és megláttam, hogy Mia felteszi a szemüvegét és egy dokumentumot olvasgat. Hirtelen sokkal szexibb lett és már megint olyan dolgokon járt az agyam. Persze ezt a gatyám feszességén is éreztem. De azért rosszul is esett, hogy látszólag nem figyel rám. - Figyelnél? – Emeltem fel a hangom mire felnézett.

- Folytasd!

- Akkor rakd le azt a szart és figyelj rám, mert fontos.

- Dávid nem érdekel a hülyeséged. – Nevetett fel gúnyosan. – Mondd, amit akarsz és húzz el!

- Éppen próbálnám, de te le se szarod – mondtam mérgesen.

- Jó – sóhajtott megadóan majd az asztala mögé sétált és beült a székébe. Ez remek alkalom volt, hogy hátulról is megcsodáljam feszes fenekét. – Szóval?

- Szóval az van, hogy szerintem átversz!

- Mi van? – Döbbent meg. – Ezt mégis hogy érted? Miért vágnálak át? Tudod az nem az én stílusom...

- Azt nem tudom, de apaságit akarok kérni! Vagyis bizonyítsd be, hogy az enyém a gyerek!

- Mondd csak, miért hazudnék neked? – kérdezte és hangjából eléggé úgy hallottam még a feltételezésem is sértő rá nézve.

- Nem tudom, de lehet, hogy le akarsz nyúlni.

- Már megint itt tartunk. – Temette a fejét a kezébe. – Mikor érted már meg, hogy nem rólad szól minden és nem kell az idióta pénzed?

- Nézd nem is ismerlek, mi van, ha te is olyan vagy mint én?

- Ezt nem értem… – Nézett mélyen a szemembe, ám amikor értelmezte a mondatomat hangosan kibukott: - Szerinted én egy kurva vagyok? Mégis mit képzelsz rólam, te szemétláda? – Állt fel mérgesen majd egyre közelebb jött hozzám. – Azt hiszed, hogy mindenkivel összefekszek? Hogy merészelsz ilyet még csak gondolni is rólam? Én egy normális nő vagyok!

- Mégis eljöttél velem egy numerára, holott alig ismertél. Ennyi erővel azt gondolhatnám, hogy ezt mással is szívesen megteszed.

- Rohadj meg! Takarodj ki az irodámból, Dávid! – Szólt mérgesen majd felálltam és az ajtóhoz indultam. Sajnos meghallottam, hogy Mia sírásban tört ki és erről mindig anyám jutott eszembe. Utáltam, ha egy nő sírt, főleg ha egy férfi miatt. Lehetek az én, vagy az atyaúr isten is, akkor is megsajnáltam az összest. Így nem tudtam faképnél hagyni őt sem, megfordultam és csak bámultam rá.

- Mia bocsáss meg. – Próbáltam közelebb menni hozzá, de ő eltolta a kezemet. – Nem akartalak megbántani, csak tényleg jó lenne tudni.

- Oké, ha ezt akarod, akkor legyen. – Törölte meg a szemét. – Megcsináltatatom, hogy megnyugodj, de akkor neked is ott kell lenned.

- Jó, akkor rendezd le és ennyi.

- Ennyi? -  Nézett rám és szemei még mindig könnyektől csillogtak. Annyira szép volt, én pedig egy idiótának éreztem magam, aki megbántotta. Szerettem volna megvigasztalni és újra mosolyt csalni az arcára.

- Figyelj, Mia nem ismerlek és… ezért jutott eszembe ez a hülye ötlet, de nem akarom, hogy azt hidd, kurvának gondollak vagy ilyesmi.

- Akkor ismerj meg! – Mondta határozottan és az asztalára ült. – Menjünk el valamerre és randizzunk.

- Randi? – Nevettem fel. – Én nem randizok. Elég volt az is, hogy elráncigáltál a szüleidhez.

- Akkor nincs teszt és azt gondolsz rólam, amit akarsz. – Szólt és úgy láttam befejezettnek tekinti a beszélgetést.

- Nézd Mia, én nem vagyok egy ilyen típus, és ezt te is tudod. Nekem nincs olyan, hogy randi meg ilyesmi.

- Félsz ezektől a dolgoktól?

- Én nem félek!

- Akkor miért nem adsz nekünk legalább egy esélyt? – kérdezte és szemei reménykedést sugároztak felém. – Lehet, ha megismernél, akkor másképp viszonyulnál hozzám és kapcsolatunkhoz.

- Nincs is semmiféle kapcsolatunk.

- Dávid kérlek, ne csináljuk ezt! – Hajtotta le a fejét én pedig közelebb mentem hozzá. Még mindig az asztalon ült. Felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Csodaszép volt.

- Komolyan ezt szeretnéd? – Érdeklődtem mire enyhét bólintott. – Akkor legyen, hova menjünk ismerkedni?

- Bárhova. – Húzta mosolyra száját. – Teljesen mindegy, csak ne legyél velem előítéletes.

- Akkor te sem fogsz egy parasztnak gondolni?

- Nem, csak a gyerekem apjának, aki néha – néha más lányokkal is lefekszik.

- Akkor ez nem kapcsolat?

- Ha nem akarod, én nem kényszerítelek semmire. Megváltoztatni valószínűleg már nem tudlak és…. nem is lenne értelme. De nem akarom, hogy olyannak gondolj, aki nem felelősségteljes és nem tud felnevelni egy gyereket. Pedig képes vagyok rá.

- Jó oké, rendben van. Mia nem akarom, hogy ellenségeskedjünk. Megcsináljuk a tesztet és lesz, ami lesz. Ha pozitív az eredmény…

- Az lesz! – bizonygatta.

- Ha az lesz, akkor vállalom a tetteimért a felelősséget, de ha nem, akkor felejts el. Ha mégis megpróbálnál befeketíteni annak eléggé súlyos következményei lennének. A karrierem nem engedheti meg, hogy bármiféle negatív hír kiszivárogjon rólam.

- Ó a karriered! – Nézett rám gúnyosan. De láttam a szemében a reményt, ami a mondatom első fele okozott nála. Tudom, hogy megfontolatlan döntés volt azt mondani, hogy ha tényleg pozitív lesz a teszt, akkor megoldjuk a dolgot, de muszáj volt valamivel megnyugtatnom. Ki tudja, talán komolyan gondoltam, de ebből bármikor kihátrálhatok…

- Jó vagyok. Ha nem lettél volna annyira elfoglalva a Tamáskáddal, akkor te is láthattad volna, milyen fantasztikusan játszok.

- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodott el.

- Nem! Arra a nyápicra? Sokkal jobb ízlésed van annál.

- Hidd el, jól ismerem én azt a férfit és nem is tudod, miket tud.

- Nem igazán érdekel, de biztos nem csókol úgy, mint én – nevettem. Legszívesebben bebizonyítottam volna neki, hogy nincs igaza, leszarom, mit tud az a barom, én jobb vagyok mindenben. Ha minden igaz én ejtettem teherbe, a gyerekemmel terhes, várja mikor érek hozzá, sóvárog a figyelmemért és tetszem neki. Ő mit ért el? Hagyjuk is… Nevetséges!

- Na persze – kuncogott. – Dávid, nagyon tetszel, szeretem a gyerekünket, de nem folytathatjuk ezt sokáig. Észveszejtő veled a szex, Tamás az exem, nem érdekel, ezt meg kellene értened. Szeretem a mosolyod, az összes hülyeséget, amit eddig összehordtál nekem, pedig abban aztán vannak elég sértő megjegyzések is, nekem elhiheted. De amikor kedves vagy velem, úgy érzem, boldog vagyok, ameddig el nem rontod. Nekem nincs szükségem stresszre, a munkám elég nehéz és aprólékos, ahhoz, hogy ne keljen a magánéletemmel is törődnöm. Mégsem tudlak kiverni a fejemből. Szeretnélek megismerni, hogy ha egyszer a gyerekünk kérdez rólad, akkor mosolyogva tudjak mesélni az apjáról – nevetett fel keserűen. Annyira aranyos volt, ahogy a kezeivel az arcomat simogatta, miközben álmodozott. Szomorú és boldog volt egyszerre. Aztán belenézett a szemembe és elkomorodott. – Felfogtam, hogy nem akarod, de engem, legalábbis úgy jön le, igen, vagyis megdugni, de nekem ez nem elég. Ahogy az sem, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Ugyan! Értem, hogy valamivel hitegetned kell, hogy szexeljünk, de ez még tőled is aljas, te barom! – kiabálta, majd elém állt, rábökött a mellkasomra. – Utálnom kellene téged! Tönkretetted az életem! Mindent! – ordította, minden egyes szó után beleütve a mellkasomba. Csak néztem dühösen összepréselt ajkait, könnyes szemeit és rájöttem: akkora fasz vagyok, amekkorát ez a nő soha nem látott életében. Kezdtem elhinni, hogy igaza van…

- Drága, fejezd be, nem tesz jót… - motyogtam, miközben megfogtam mind a két kezét és közelebb húztam magamhoz.

- Engedj el, az Istenit, Dávid! Elég volt! Nem kell a remény, nem kellenek a hazugságok, nem kell semmi! Ne hitegess a felelősségeddel, a randikkal és minden szarral! Hagyj, menj el! – morogta a pulcsimba, miközben a hátát kezdtem el simogatni, ő pedig csak a fejét nekem döntve állt ott, s sírt.

- Megpróbálom Mia, ha az enyém a baba szeretnék gondoskodni rólatok.

- Nem elég! – morogta, majd ellépett előlem. Megtörölte a szemeit, s ismét felült az asztalra. – Tudom, hogy el kellene fogadnom, de nem vagyok biztos benne… Nem gondolod komolyan, valld be! Csak megsajnáltál!

- Igaz. De te kellesz! – Léptem elé, majd közelebb húztam az asztal széléhez, így muszáj volt megkapaszkodnia a derekamba. Kezei a pulcsim alatt simogattak, felmordultam, mikor felém hajolt. – Csókolj meg! Kérlek – suttogtam, a szemébe nézve. A vágy egy pillanat alatt ködösítette el a tekintetét. Bólintott, majd megadta, amire vágytam: Lábait körém fonva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomva préselte hozzám magát. Felnyögtem az ismerős érzéstől, a farkam abban a pillanatban keményen feszült a lába közének. Azt hiszem elvesztem benne és a testében…