15. fejezet
El akarok élvezni!
Néztem a mellettem vezető
férfit és elcsodálkoztam, vajon tényleg ennyire akar engem, s ha igen, miért
nem felel meg neki a mostani helyzet? Ennyire rémisztő lenne számára a család
gondolata? Tudtam, hogy az édesapja tehet a mostani felfogásáról, mégis reméltem,
hogy észreveszi: nem ugyanolyan, mint ő. Hiszen kedvel engem, jól érzi magát
velem, egyszerűen csak retteg, hogy nem lenne jó apa, valamint szerető társ.
Csak akkor tűnt fel, hogy
valami nincs rendben, mikor Dávid megállt egy csodaszép ház előtt, valahol a
külvárosban és beállt a garázsba.
- Ez nem az én lakásom –
mondtam bizonytalanul, mire a férfi felnevetett.
- Nem hát. Ez az enyém –
mondta könnyedén, én pedig nem is hittem el, mit hallok. Hazahozott magához!
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bízik bennem. A kapcsolatunk elején
tisztázta, hogy ide senkivel nem jön, ez a saját kis birtoka. – Gyere már, Mia
– szólt rám, mire kiszálltam a kocsiból és követtem őt. Beérve kicsit
meglepődtem, mikor Dávid felkapcsolta a villanyt. Rögtön egy tágas helyiségbe
kerültem, ami magába foglalta a konyhát, az ebédlőt és a nappalit is. Egy
lépcső vezetett fel az emeletre. A falakon képek sorakoztak Dávidról és a
barátairól. Sok volt a csapatfotó, a hatalmas televízió mellett egy nagyobb
vitrinben kupák sorakoztak. Lerúgtam a cipőmet, majd kérdőn Dávid felé
pillantottam.
- Nyugodtan nézz körbe. Addig
én töltök valamit.
- Jó, de tudod, én nem ihatok…
- Csak egy pohár narancslére
gondoltam a számodra. – Mosolygott rám én pedig a díjakkal megtelt vitrinhez
indultam. Elcsodálkoztam a serlegeken, de kicsit büszke is voltam a férfira.
Leolvastam róluk az írásokat, majd mosolyogva fordultam Dávid felé, hallottam,
hogy közeledik. Elfogadtam az italt, ami hűsítette forró véremet, mikor
rátekintettem.
- Nagyon szép eredményeket
értél el. – Néztem bele csodálatos barna szemeibe.
- Köszönöm, igyekszik az
ember. – Rántotta meg a vállait, mintha az eredményei nem is számítanának,
pedig tudtam, hogy nem így van, nagyon is büszke az összes sikerére.
- És a lakásod is gyönyörű. –
Néztem szét újra elismerően. Dávid közelebb jött, elvette tőlem az üres poharat
és lerakta a dohányzó asztalra, ezután átölelte a derekam, majd tekintetét a
szemembe fúrta. Kisimított egy tincset a hajamból, ujjait végighúzta ajkaimon,
ami a csókjai után sóvárgott. Felsóhajtottam, s becsukott szemekkel vártam,
hogy közelebb hajoljon hozzám.
- Hiányoztál – suttogta. Már
nem bírtam tovább, így átkaroltam a nyakát, s magamhoz húztam a fejét.
Felültetett a konyhaasztalra, majd erős kezével tépni kezdte a harisnyámat,
miközben egy pillanatra sem vált el ajkunk egymástól. Kihámozott a ruhámból,
majd újra felkapott, felvitt a lépcsőn és az ágyára fektetett. Szinte mindenhol
éreztem az illatát. A selyem ágynemű kellemes érintése, s Dávidé együttes
erővel hatottak rám. Szívesen végigkutattam volna a lakhelyét, de elvoltam
foglalva a kocka hasával és édes csókjaival a nyakamon. Lehunyt szemekkel
suttogtam a nevét, miközben ő az egyik kezével elkezdte gyúrni a mellemet, a
másikat édes ajkaival ingerelte, míg a mellbimbóm meg nem keményedett a
szájában. Ahogy tudtam, egyre feljebb nyomtam a mellkasomat hozzá. Vágytam az
érintésére minden egyes porcikámon, miközben azt sem akartam, hogy abbahagyja a
melleim kényeztetését.
Felnyögtem, mikor beleharapott
a mellbimbómba.
- Dávid… - suttogtam. –
Kérlek… - könyörögtem, bár magam sem tudtam, hogy miért. Egyszerűen csak nem
bírtam már tovább, ki akartam elégülni. – El akarok élvezni! – Néztem rá, de ő
csak a melleim közül nézett vissza.
- Sss, nyugodj meg! – morogta,
alig figyelve rám, továbbra is a melleimmel volt elfoglalva. Felnyögtem
tehetetlenségemben, majd hagytam, hogy folytassa a kínzásomat. Bár a hasam
puszilgatásánál meglepődtem, össze kellett szorítanom a szemeimet, hogy ne
sírjam el magamat, ugyanis többet képzeltem az apró gesztusba, mint amennyit
jelenthetett abban a pillanatban, a számára. Soha nem fogja a nagy hasamat
puszilgatni, a gyermeke miatt, mert ő is annyira várná, mint amennyire én.
Felsóhajtottam, hogy lenyugodjak, s visszatérjek a vágy ködös világába, de
képtelen voltam rá.
- Dávid, várj!
- Mi a baj? – Nézett rám
riadtan. – Fáj valamid? Talán nyomom a hasad? Hogy szeretnéd, hogy csináljam? –
zúdította felém kérdéseit, meglepett, hogy ennyire gyengéd és figyelmes. Sosem
volt még ilyen édes, s kedves velem. Meghatódva néztem rá, próbáltam lenyelni a
könnyeimet, de a férfi arcára pillantva rá kellett jönnöm, hogy nem sikerült.
Kétségbeesve bámult rám, azt hitte, hogy bántott valamelyik tettével, pedig nem
így történt. Csak meghatódtam az előbbi cselekedetétől. – Mia, drágám, mondd el
mi a baj! A babával van valami? Elvigyelek a kórházba?
- Semmi gond, csak
meghatódtam. – Húztam el a számat, majd átöleltem. – Sajnálom, hogy elrontottam
a hangulatot.
- Elmagyaráznád? – kérdezte,
mire megtettem, amire kért. Először furán nézett, de a beszélgetés végére
édesen mosolygott rám és az ölébe ültetett, majd az ágy háttámlájának dőlt. –
Mia, tudod már a nemét? – Bólintottam válaszként, ő pedig egy kicsit
szorosabban fogott magához, s elkezdte simogatni a hasam.
- Kisfiú – suttogtam a
meghatottságtól elszorult torokkal. A szemeim újra megteltek könnyekkel, Dávid
törölte le őket, majd gyengéden a szám sarkába adott egy puszit, utána pedig
vadul megcsókolt, miközben ujjai a nyakamat simogatták. Belesóhajtottam a
csókba, mire a nyakamra tért rá, s ezek után lejjebb haladt, míg el nem ért a
vágyam középpontjához. – Kérlek…
- Bébi, mondd el, mit
szeretnél! – Nézett rám vigyorogva, amitől egyre bosszúsabb lettem.
- Csak csináld! – morogtam, de
nem tett semmit. – Ahh! – Csaptam a kezeimmel az ágyra. – Elégíts ki a
nyelveddel, Dávid, könyörgöm! – És ezt is tette, az ajkai megtalálták a
csiklómat, lassan, kínzóan simogatott a nyelvével, míg újra nem könyörögtem
neki. Mindenem bizsergett, égtem a csókjai és a kezei alatt, nagyon közel
voltam, de képtelen voltam elmenni, ahányszor odanyomtam a fejét az ölemhez,
lassított és alig ért hozzám. – Dávid… - suttogtam, miközben beletúrtam a sűrű
hajába, s a fejbőrét karmolásztam tehetetlenségemben.
- Élvezz el, Mia – motyogta a
combomba, majd ismét a klitoriszomat kezdte el izgatni a nyelve hegyével,
rátért a csiklómra, mire nekinyomtam az alfelemet és belemarkoltam a hajába,
lehunyt szemekkel nyögtem fel, mikor erőteljesen kezdett el nyalni. Majdnem
szétrobbantam, bizsergett a hasam, éreztem, hogy pillanatokon belül el fogok
élvezni, s ezt ő is tudta. Dávid még intenzívebben ingerelt, édesen simogatott,
s gyengéden nyomott le az ágyra, mert a csípőm saját életet élt.
- Nem bírom…
- Élvezz! – morogta a lábaim
közé, s nekem nem is kellett több, abban a pillanatban száz és még annál is
több darabra robbant a világ a csukott szemeim alatt. Úgy lihegtem és remegtem,
mintha soha nem élveztem volna még el életemben. Próbáltam összeszedni magam,
de képtelen voltam rá, ugyanis, amint kinyitottam a szemeimet, Dávid ajkai
rátaláltak az enyémekre, amiken éreztem a saját ízemet. Felmordult a
hevességemen: csókoltam, simogattam és a lábaimmal körbeöleltem a derekát, hogy
magamhoz húzzam. Lassan – a kelleténél sokkal több önuralommal – csúszott
belém. Teljesen kitöltött, mintha hozzám tartozott volna, s csak vele
érezhetném ezt az egészet, próbálta, talán már nem csak próbálkozott, kitörölni
az eddigi és az ez utáni férfiakat az életemből.
Felnyögtem az érzéstől, mikor
elkezdett ki- és becsúszkálni bennem. Lehunyt szemekkel élveztem az apró
sóhajait, amivel azt jelezte, hogy próbálja visszafogni magát, de nehezen megy
neki.
- Gyorsabban – nyögtem a
szájába, amire rám nézett, s én is vissza rá. Egy pillanatra megállt bennem, s
csak bámult. – Mi az? – kérdeztem rémültem. Nem értettem miért viselkedik így.
- Ki szeretném élvezni minden
egyes pillanatát, amíg benned vagyok, Mia. Azt akarom, hogy újra könyörögj
nekem, érted? Szeretném, ha nem lennél képes ezek után mással elélvezni, pedig
tudom mennyire önző dolog. Mégis, ha belegondolok, hogy előttem Tamással voltál
kikészülök. – A tekintete égette az enyémet, mégsem tudtam elfordulni. Tudtam,
hogy amit mondd egyfelől hízelgő, másfelől viszont szörnyűséges, hiszen nem
várhatja el, hogy ne legyek senkivel, ha ő azzal dug majd, akivel akar.
- Dávid, ez… - mondtam, de
megakadtam. Nem tudtam mit kellene erre felelnem, hiszen ő is tudta és én is,
hogy mit jelentenek a szavai. – Csak dugj meg! – mondtam ki, amit igazából
akartam, s ő így is tett, eszeveszett tempóban pumpált, s szorította az
összekulcsolt ujjainkat, míg mind a ketten egyszerre nem élveztünk el.
Másnap reggel arra ébredtem,
hogy lentről beszélgetés zajai szűrődtek fel. Óvatosan kilopakodtam az ajtóhoz
és a lépcső melletti falnál bújtam el. Dávid egy idősebb nővel társalgott.
- Ezek pedig a ruháid, szépen
kimosva, kivasalva és összehajtva.
- Köszönöm anya, imádlak –
mosolygott, majd egy puszit adott az édesanyjának.
- Mikor indulsz, kisfiam?
- Holnap, de még nem tudom
pontosan. Nem foglaltam jegyet.
- Ugye tudod, hogy az sokba
kerül? – kérdezte az anyukája nyugtalanul.
- Anya ne idegeskedj, van rá
pénzem és, hé, ne zörögj már. – Állította le édesanyját mikor az a poharakkal
csörömpölt. Pedig szegény asszony csak az elmosott edényeket szedte ki a
mosogatógépből.
- Mert?
- Mert… - kezdett bele Dávid,
de az édesanyja esze járása kicsit gyorsabb volt, mint az övé.
- Van itt valaki? –
érdeklődött, én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam a férfi válaszát.
- Mint látod a cipőből is,
igen. Az a nő alszik nálam aki…. Akinek a gyereke az enyém. Tudod meséltem már
Miáról.
- Még sosem hoztál fel ide
egyetlen egy lányt sem.
- Igen, de… Ő, szóval, ő Mia.
– Itt furán néztem magam elé, ez most egy magyarázat akart lenni? Mi az, hogy a
nevem már egy magyarázattá nőtte ki magát nála? Jaj, Istenem, ez a pasi kész
agyrém!
- Csak nem szereted? –
kérdezte anyukája, majd mély hallgatás után Dávid válaszolt.
- Azt hiszem, sokkal többet
érzek iránta, mint eddig bármelyik másik nő iránt. Mint tegnap kiderült a
fiammal terhes… lesz egy kisfiam – motyogta. Alig értettem. Reszketegen
felsóhajtottam, majd egymásba fűztem a melleim előtt a két kezemet, át kellett
ölelnem magam, hogy ne essek szét, vagy ne rohanjak oda és öleljem át a férfit,
akibe szerelmes vagyok.
Érzett valamit a kisfiúnk
iránt, egyszerűen csak nem tudta, hogyan kellene ezt kezelnie.
- Ó, Dávid. – Ölelte meg az
édesanyja, nekem pedig könnyek szaladtak a szemeimbe.
- Anya, nem tudom, mi legyen.
Én a focinak élek, tudod, hogy nem adhatom fel, annyi mindent elértem…
- Figyelj, ez a lány is
szeret?
- Azt hiszem igen, bár
annyiszor bántottam már meg, hogy csodálkoznék rajta.
- Dávid még nem írtál alá
semmit, semmi sincs veszve.
- De én szeretnék
Olaszországban játszani! Annyira hatalmas lehetőség, érted?
- Sok dolgot fel tudok fogni,
kedves fiam, de azt nem, hogy Olaszország után, úgy is hazajönnél, akkor miért
nem maradhatnál itt, velünk? Miának és a kisfiadnak is szüksége lenne rád, én
is örülnék, ha maradnál, ahogy a húgod is. Ha haza jössz, mit kezdesz magaddal?
- Nem tudom, de a foci
közelébe akarok maradni. Akármennyire is szeretem Miát én…
- Túlságosan félsz az
elköteleződéstől. Te sosem leszel olyan, mint az apád, nem érted?
- Ugyan már anya, hiszen máris
olyan vagyok – szólt búsan. Lehunyt szemekkel álltam és vártam, hogy a könnyeim
ne eredjenek el. Sokat sírtam már tegnap is, nincs szükségem még több
könnyzáporra.
- Ezt neked kell eldöntened,
de ha ez a Mia egy kedves lány, ráadásul még terhes is az unokámmal mindenképen
meg akarom ismerni. Dolgozik?
- Persze, hogy dolgozik.
Ráadásul nem is akármit. – Büszkélkedett Dávid, majd megmutatta a parfümös
üvegét, én pedig örültem, mert az édesanyjának is tetszett a termékünk.
- Tehát itt dolgozik. –
Olvasta fel a cégünk nevét. – A héten bemegyek hozzá, de most indulnom kell.
Kérlek nagyon vigyázz magadra kisfiam és hívj fel, ha Olaszországba értél.
- Megígérem, és karácsonykor
találkozunk – mosolygott. Az asszony könnyes szemekkel nézett rá, amitől nekem
is újra bepárásodott a sajátom. - Na, ne sírj, nem a világ végére megyek, drága
anyukám. – Ölelte meg gyengéden az édesanyját, én pedig örömmel visszamásztam
az ágyba. Boldog voltam, hogy Dávid többet érez irántam, mint bárki más iránt
eddig. Mosolyogva vártam vissza magam mellé a férfit. Legalább valamit elértem
a kezdeti nehézségek ellenére.
Talán egy picit
visszaaludhattam, mert arra eszméltem, hogy puha ajkak kényeztetik a
gerincemet, amitől egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, viszont
úgy tettem mintha nem ébredtem volna fel, így Dávid fentebb jött és a nyakamba
csókolt. Ezt már nem bírtam ki és halkan felsóhajtottam.
- Jó reggelt, Bébi – suttogta
a fülembe azon a fantasztikusan nyugtató hangján, amit imádtam. Felé fordultam
és Dávid mosolygó arcát pillantottam meg. A haja kiengedve lógott szemébe,
amiknek a csillogó barnaságában szinte elvesztem.
- Jó reggelt – köszöntem én is
és felkuncogtam az édes fogadtatástól. Annyira szerettem volna, ha életem hátralévő
napjain így kelhettem volna… Persze ezért még nagyon sokat kellett, Dávid
helyett is, dolgoznom. Tudtam, hogy még milliószor fog eltaszítani magától és
lehet, csak évek múltán kaphatom majd meg a szerelmét… Kár, hogy a fia még
ennyit sem remélhet majd… A gondolatok csak pörögtek a fejemben és nem igazán
tetszett a jövőkép, így egy pillanat múlva inkább az újabb puszikkal
foglalkoztam, amik az arcomat érték. A keze a takaróm alá csúszott, s a combom
belső felét kezdte el simogatni, míg a másikkal mellettem támaszkodott.
– Hééééé! – Fogtam meg a
takaró alatt játszó kezét. – Mit csinálsz?
- Semmit, csak felmérem a
terepet – kacsintott.
- Azt hiszem tegnap már eléggé
felmérted, nem? – kérdeztem, de nekem is jólesett, hogy keze egyre beljebb
simogatott.
- Nem volt elég. – Hallottam a
hangját, de nem azzal törődtem, mert egy pillanat alatt fordult felém és
csúsztatta belém az egyik ujját. Felsóhajtottam, majd átöleltem a nyakát és
magamhoz húztam egy csókra. Édesen és mohón tépte az ajkaimat, míg én a feszes
hátsóját szorongattam, amikor a farkát megéreztem a takaró felett. Egyből
lehúztam magamról, majd a kezeimet visszacsúsztattam a seggére, ő pedig a
melleimet kezdte el szopogatni és gyúrni. Felnyögtem, az érzékeim feltöltődtek,
éreztem minden kis rezdülését, s amikor belém nyomta a kőkemény farkát
felsikítottam. Egy csókkal hallgatott el, majd egyre gyorsabb tempóban kezdett
el dugni. Alatta nyögdécseltem, sóhajtoztam és a vállába kapaszkodtam, míg ő
is, s én is elég közel kerültünk az orgazmushoz. Ekkor Dávid fordult egyet,
magára húzott és alulról kezdett el döfködni.
Nyitott szemekkel néztem az
arcán legördülő izzadságot, valamint a koncentrációtól ráncolt homlokot.
Elmosolyodtam, majd lassan végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, míg ő
összekulcsolta az ujjainkat és belenézett a szemeimbe, aprót bólintottam, amire
ő még gyorsabban kezdett el dugni, s így élveztünk el mind a ketten egyszerre.
Kielégülten terültem el rajta,
nem érdekelt semmi, csak a simogató ujjai a gerincem mentén. Sosem akartam,
hogy ennek vége legyen, így én is magamhoz szorítottam őt.
