6. fejezet - A háború még hátra van, édes

6. fejezet

A háború még hátra van, édes

- Csak vegyél mély levegőt és… - hallottam Réka megnyugtató hangját, de ahogy Dávid a kolléganőmre nézett az agyamat elöntötte a vörös köd és barátnőmmel mit sem törődve feléjük robogtam. Köszönés nélkül félre toltam Tamarát majd Dávidnak szegeztem a kérdést:

- Te meg mi a fenét keresel itt? – Hangom nagyon dühösen és ingerülten csengett. Rohadt mérges voltam rá. Valahol mélyen éreztem, hogy nem lenne szabad kiakadnom, hiszen oda megy ahova akar, mégsem tudtam magam leállítani.

- Mia drága, nagyon örülök, hogy látlak. Jó volt a beszéded és te is… - hagyta abba, s nézett végig rajtam. – jól nézel ki – szólt, majd elmosolyodott, amitől ha nem lettem volna ennyire mérges még el is lágyultam volna. Édes volt és kihívó. Engem hívott ki, látszott rajta, hogy elképesztően élvezi ezt a kis csatát, ezzel pedig még jobban felbosszantott.

- A kérdésemre válaszolj Dávid! Mit keresel itt? – kérdeztem felé sziszegve. Érdekelt a válasz, főleg, hogy Tamarával flörtölt mielőtt idejöttem.  

- Bár lehet neked hihetetlen mi férfiak is szoktunk kozmetikai termékeket használni és most a tiétek a legjobb. És ha nem tudnád, nekem mindenből a legjobb jár – nézett rám sokat mondó pillantással, mire megforgattam a szemeimet. Nem igazán érdekelt mi jár neki és mi nem. Engem csak az foglalkoztatott, hogy képes itt jó pofizni velem, miközben eldobta a gyerekét…

- De mégis… miért és kivel jöttél? – váltottam nyugodtabb hangra, és örültem, hogy Tami már elhúzott a közelünkből és Dávid csak rám irányítja a figyelmét.

- A húgommal jöttem és….

- Tamara a testvéred? – csodálkoztam. Még nem hallottam a nőtől, hogy lenne egy testvére, még féltestvére sem.

- Nem, Lívia a húgom, de Tamara nagyon jó csaj, egész este szemeztem vele, majd úgy gondoltam ideje bevetnem magam.  – Rántotta meg a vállát. - De épp mikor célba értem volna, valaki beleavatkozott a dolgomba – nevetett. Nem úgy jött le, mintha annyira bántaná, hogy velem hozta össze újra a sors. - Amúgy ha már itt vagy iszol valamit? – kérdezte vigyorogva, mint egy mellékesen, mire pislogni is elfelejtettem.

- Tamara jó csaj? – akadtam fel azon az egy mondatán. – Azt hittem te egyedül akarsz lenni.

- Nappal, de az éjszakákat nem szeretem egyedül tölteni. Tudod, jön az ősz és eléggé hideg van már…

- Fejezd be! Hallani sem akarom! – mérgelődtem, és utáltam, hogy azt kívánom bárcsak miattam jött volna ide. Valamint azt sem bántam volna, ha kevésbé néz ki ennyire jóképűen a feszülős mályva színű ingjében és a fekete öltönyében,  huncut mosolyával. Legszívesebben azonnal az ágyamba cipeltem volna, mint az első alkalommal, de már tudtam, hogy a későbbiekben nem lehet rá számítani, ha valaki valami mást is akarna tőle, ő csak megfutamodna, úgy mint nálam.

- Ne már Mia! Mit iszol? Egy koktélt vagy esetleg valami keményebbet? Hiszen téged csodál ma este mindenki, ennyit te is megérdemelsz – nevetett, mire mérgesen néztem rá. Ezt most komolyan csinálja? Mert ha nem, akkor még nagyobb fasz, mint ahogy eddig gondoltam.

- Narancslé is megteszi, vagy ásványvíz – néztem bele mogyoró színű szemeibe és mikor értetlenséget láttam így szóltam: - Talán elfelejtetted, hogy babát várok.

- Na ne – képedet el. – Te még nem vetetted el?

- Mégis mit képzelsz? Neked nem mindegy mit csinálok? Közölted velem, hogy hidegen hagylak, a gyerekünkkel együtt. Innentől pedig semmi közöd nincs, hogy én miként döntök.

- Mia, de hát… - háborgott. De engem kicsit sem érdekelt a mondandója. Az előbb normálisnak tűnt, magához képest, most mégis újra önmaga lett, egy seggfej, akit nem érdekel más, csak saját maga.

- Na jó, tudod mit? Nem is értem miért jöttem ide hozzád és mit akarok tőled, de ha gondolod, szívesen visszahívom neked Tamarát, hogy őt is felcsináld! – kiabáltam, mire határozottan megfogta a vállamat. - Bár lehet lesz bennem annyi gerinc, hogy szólok, adja a kezedbe az óvszert – morogtam, majd sarkon fordultam. A hotel udvarába sétáltam, mert nem tudtam hogyan kezelhetném a mérgemet. Csalódott voltam, hogy nem vagyunk képesek emberek módjára viselkedni, s egy gyerek jövőjéről dönteni, miközben Dávid csak a szexre gondol, bárkivel, aki nőnemű. Felsóhajtottam, nem is értettem miért próbálkoztam meg a társalgással, bebizonyosodott, hogy felesleges minden vele szemben.

Halk lépéseket hallottam magam mögött, mire megfordulva Dávidot láttam meg, aki eléggé dühösnek tűnt. Nem mintha lett volna bármi oka erre. Nem kértem semmit tőle, csak egy vacsorát akartam holnap este, ezek után viszont elvetettem az ötletét, hiszen kettesben sem tudunk normálisak lenne egymással, akkor a szüleim előtt, megölnénk egymást? Már az ötlet is nevetséges!

- Mia, azt hittem ezt már megbeszéltük! Te elmész az orvosodhoz és ennyi. Miért kell ezt tovább húzni? Ha jól tudom egy idő után már nem is lehet elvetetni és nem akarom, hogy kifuss az időből.

- Csak te beszélted meg magaddal! – ordítottam rá. Elegem volt ebből, rohadtul elegem…

- Megáll az eszem tőled! Te tönkre akarod vágni az életem? – Hangja nagyon mérgesen csengett és igazán fájt, hogy csak magára gondol. Mennyire idióta az összes férfi. Azt nem nézi egyik sem, hogy nem ők szenvednek a terhességgel kilenc hónapot és nem nekik kell átélni a szülés fájdalmait, plusz az előtte lévő rosszul léteket nem is akarom szóba hozni. Nekik csak egy örömforrás az egész. Kell baba, akkor majd a nő megoldja, miután terhes lett, ha nem kell, akkor vetesse el, hiszen mi az? Csak egy kis beavatkozás…

- Na és az én életemmel mi lesz Dávid? Szerinted az enyém nincs elrontva? Egy fantasztikus előléptetés, és egy szuper munka elején vagyok, igenis vannak álmaim és egyáltalán nem terveztem ezt a gyereket, de megtörtént és ezt egy jelnek veszem! Felelősséggel tartozom érte, mert ő is él! – kiabáltam rá, de mintha nem is hallotta volna meg a szavaimat.

- Nem tudom miért vagy ennyire hülye Mia, ha neked is fontos lenne a munkád, ahogy nekem is az enyém, akkor már rég vége lenne ennek az egésznek és hagynánk egymást békén. Amúgy én a téli átigazolási időszakban elutazok Olaszországba, amiatt amit már említettem. Ez egy remek lehetőség.  Nem fogok helyette szaros pelenkákat cserélni és papás mamást játszani veled. Ha ezt gondolod, el vagy tévedve.

- De addig már csak pár hónap van – suttogtam. Nem igazán foglalkoztatott eddig Olaszország és a karrierje, alapvetően még rajta sem sokat gondolkoztam. Elég volt ennyi belőle, hiszen csak mérhetetlen csalódottságot kaptam a gondolatokért cserébe.

- Igen épp ez az… végre egy jó csapatban híres lehetek. Már amennyire két éves szerződés még érhet valamit az én koromban.

- Akkor velünk mi lesz? – tettem fel kétségbe esetten a kérdést. Azt hiszem nem voltam valami előrelátó kettőnkkel kapcsolatban. Addig terjedt a tudásom, hogy szeretném, ha érdekelné a gyereke, látogassa meg és ismerjék egymást. Mekkorát tévedtem mindennel kapcsolatban!

- Velünk? – nevetett gúnyosan. – Semmi! Te akartad ezt a gyereket Mia, akkor viseld is el a következményeket, max majd néha - néha küldök neked egy csekket és ennyi.

- Nekem nem kell a rohadt pénzed! – ordítottam rá ismét. Ennek elment a maradék józan esze is?

- Ugyan már kislány…. Hiszen mindketten tudjuk mire ment ki a játék nem? – Jött közelebb és az arca olyan más volt. Mintha utálatot láttam volna a szemében, ahogy rám néz. Miért néz így? Én tényleg nem tettem ellene semmit, csak a babámat szeretném, egy családot. Még ha férj nélkül is. Olyan nagy kérés lenne egy férfitől, hogy legyen része a saját gyereke életében?

- Dávid nem értem mire akarsz kilyukadni.

- Szerintem meg igenis érted Mia drága. Arról van szó, hogy te azt gondoltad, hogy befűzöl egy menő focistát és felcsináltatod magad vele és lám, utána úgy élsz, mint egy focista feleség.

- Te normális vagy? Nem is tudtam ki a fene vagy, csak egy férfi voltál a sok közül…

- Persze. Nem kell a rizsa…. A pénzem kell, és most lehet, hogy tényleg jól fogok keresni Olaszországban, de…

- Neked semmi sem világos? El sem tudod képzelni, mennyire leszarom a pénzed! Nekem csak egy apa kellene, aki szereti a gyerekét, én is eltudom őt tartani, te barom – mordultam rá mérgesen, majd az ajtó felé vettem az irányt és próbáltam nem figyelembe venni milyen rosszul nézhet ki a sírástól elfolyt szempilla festékem.

- Akkor mit akarsz? – szólt utánam, mire megálltam és felé fordultam.  Keményen a szemébe néztem és dühösen csak ennyit vetettem oda:

- Egy apát, sok jó szexet, segítséget! Csak úgy téged, te marha!  - nevettem fel keserűen. Amikor meghallotta szavaimat felém jött és mintha valami varázsütés érte volna, nyomát sem láttam már az undornak, helyébe a vágy tüze lobbant fel a szemében. Vadul megcsókolt majd ajkai lentebb vándoroltak a nyakamra. Felóhajtottam a jóleső melegségtől a testemben.  Megremegtem a vágytól és őrölt módon kívántam, de nem akartam kivárni, míg hazaérünk. Nekem azonnal kellett.

- Kibéreltem egy szobát fent – suttogta az ajkaimba, mire elmosolyodtam. Legszívesebben felpofoztam volna őt is és magamat is, hogy mi a francot csinálunk már megint, de nem bírtam elszakadni tőle. A kezei a derekamat simogatták, miközben ajka a nyakamat hintette be apró csókokkal. A testem elárulta az agyamat, én mégsem bántam. Kellett nekem, még ha csak szexet adhat számomra, akkor is.

Megadtam magam neki és kézen fogva a lift felé vettük az irányt, ahol már alig bírtunk magunkkal. Dávid kezei folyamatosan a ruhám alá vándoroltak én pedig gombolni kezdtem az ingét és titokban reménykedtem, hogy senki nem fog beszállni hozzánk, míg felérünk a harmadikra. A szobába pedig már csak kapkodtuk le egymástól a ruhát és újra megcsodálhattam tökéletes testét, amire azóta vágyakoztam, mióta először voltunk együtt.

- Még terhesen is őrületesen szexi vagy. – Nézett rajtam végig, mikor meztelenül feküdtem a karjaiban. Felóhajtottam, jól estek a kedves szavak, kár, hogy csak a szexért kaptam őket…