2017. május 19., péntek

15. fejezet - El akarok élvezni!

15. fejezet

El akarok élvezni!



Néztem a mellettem vezető férfit és elcsodálkoztam, vajon tényleg ennyire akar engem, s ha igen, miért nem felel meg neki a mostani helyzet? Ennyire rémisztő lenne számára a család gondolata? Tudtam, hogy az édesapja tehet a mostani felfogásáról, mégis reméltem, hogy észreveszi: nem ugyanolyan, mint ő. Hiszen kedvel engem, jól érzi magát velem, egyszerűen csak retteg, hogy nem lenne jó apa, valamint szerető társ.
Csak akkor tűnt fel, hogy valami nincs rendben, mikor Dávid megállt egy csodaszép ház előtt, valahol a külvárosban és beállt a garázsba.
- Ez nem az én lakásom – mondtam bizonytalanul, mire a férfi felnevetett.
- Nem hát. Ez az enyém – mondta könnyedén, én pedig nem is hittem el, mit hallok. Hazahozott magához! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bízik bennem. A kapcsolatunk elején tisztázta, hogy ide senkivel nem jön, ez a saját kis birtoka. – Gyere már, Mia – szólt rám, mire kiszálltam a kocsiból és követtem őt. Beérve kicsit meglepődtem, mikor Dávid felkapcsolta a villanyt. Rögtön egy tágas helyiségbe kerültem, ami magába foglalta a konyhát, az ebédlőt és a nappalit is. Egy lépcső vezetett fel az emeletre. A falakon képek sorakoztak Dávidról és a barátairól. Sok volt a csapatfotó, a hatalmas televízió mellett egy nagyobb vitrinben kupák sorakoztak. Lerúgtam a cipőmet, majd kérdőn Dávid felé pillantottam.
- Nyugodtan nézz körbe. Addig én töltök valamit.
- Jó, de tudod, én nem ihatok…
- Csak egy pohár narancslére gondoltam a számodra. – Mosolygott rám én pedig a díjakkal megtelt vitrinhez indultam. Elcsodálkoztam a serlegeken, de kicsit büszke is voltam a férfira. Leolvastam róluk az írásokat, majd mosolyogva fordultam Dávid felé, hallottam, hogy közeledik. Elfogadtam az italt, ami hűsítette forró véremet, mikor rátekintettem.
- Nagyon szép eredményeket értél el. – Néztem bele csodálatos barna szemeibe.
- Köszönöm, igyekszik az ember. – Rántotta meg a vállait, mintha az eredményei nem is számítanának, pedig tudtam, hogy nem így van, nagyon is büszke az összes sikerére.
- És a lakásod is gyönyörű. – Néztem szét újra elismerően. Dávid közelebb jött, elvette tőlem az üres poharat és lerakta a dohányzó asztalra, ezután átölelte a derekam, majd tekintetét a szemembe fúrta. Kisimított egy tincset a hajamból, ujjait végighúzta ajkaimon, ami a csókjai után sóvárgott. Felsóhajtottam, s becsukott szemekkel vártam, hogy közelebb hajoljon hozzám. 
- Hiányoztál – suttogta. Már nem bírtam tovább, így átkaroltam a nyakát, s magamhoz húztam a fejét. Felültetett a konyhaasztalra, majd erős kezével tépni kezdte a harisnyámat, miközben egy pillanatra sem vált el ajkunk egymástól. Kihámozott a ruhámból, majd újra felkapott, felvitt a lépcsőn és az ágyára fektetett. Szinte mindenhol éreztem az illatát. A selyem ágynemű kellemes érintése, s Dávidé együttes erővel hatottak rám. Szívesen végigkutattam volna a lakhelyét, de elvoltam foglalva a kocka hasával és édes csókjaival a nyakamon. Lehunyt szemekkel suttogtam a nevét, miközben ő az egyik kezével elkezdte gyúrni a mellemet, a másikat édes ajkaival ingerelte, míg a mellbimbóm meg nem keményedett a szájában. Ahogy tudtam, egyre feljebb nyomtam a mellkasomat hozzá. Vágytam az érintésére minden egyes porcikámon, miközben azt sem akartam, hogy abbahagyja a melleim kényeztetését.
Felnyögtem, mikor beleharapott a mellbimbómba.
- Dávid… - suttogtam. – Kérlek… - könyörögtem, bár magam sem tudtam, hogy miért. Egyszerűen csak nem bírtam már tovább, ki akartam elégülni. – El akarok élvezni! – Néztem rá, de ő csak a melleim közül nézett vissza.
- Sss, nyugodj meg! – morogta, alig figyelve rám, továbbra is a melleimmel volt elfoglalva. Felnyögtem tehetetlenségemben, majd hagytam, hogy folytassa a kínzásomat. Bár a hasam puszilgatásánál meglepődtem, össze kellett szorítanom a szemeimet, hogy ne sírjam el magamat, ugyanis többet képzeltem az apró gesztusba, mint amennyit jelenthetett abban a pillanatban, a számára. Soha nem fogja a nagy hasamat puszilgatni, a gyermeke miatt, mert ő is annyira várná, mint amennyire én. Felsóhajtottam, hogy lenyugodjak, s visszatérjek a vágy ködös világába, de képtelen voltam rá.
- Dávid, várj!
- Mi a baj? – Nézett rám riadtan. – Fáj valamid? Talán nyomom a hasad? Hogy szeretnéd, hogy csináljam? – zúdította felém kérdéseit, meglepett, hogy ennyire gyengéd és figyelmes. Sosem volt még ilyen édes, s kedves velem. Meghatódva néztem rá, próbáltam lenyelni a könnyeimet, de a férfi arcára pillantva rá kellett jönnöm, hogy nem sikerült. Kétségbeesve bámult rám, azt hitte, hogy bántott valamelyik tettével, pedig nem így történt. Csak meghatódtam az előbbi cselekedetétől. – Mia, drágám, mondd el mi a baj! A babával van valami? Elvigyelek a kórházba?
- Semmi gond, csak meghatódtam. – Húztam el a számat, majd átöleltem. – Sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot.
- Elmagyaráznád? – kérdezte, mire megtettem, amire kért. Először furán nézett, de a beszélgetés végére édesen mosolygott rám és az ölébe ültetett, majd az ágy háttámlájának dőlt. – Mia, tudod már a nemét? – Bólintottam válaszként, ő pedig egy kicsit szorosabban fogott magához, s elkezdte simogatni a hasam.
- Kisfiú – suttogtam a meghatottságtól elszorult torokkal. A szemeim újra megteltek könnyekkel, Dávid törölte le őket, majd gyengéden a szám sarkába adott egy puszit, utána pedig vadul megcsókolt, miközben ujjai a nyakamat simogatták. Belesóhajtottam a csókba, mire a nyakamra tért rá, s ezek után lejjebb haladt, míg el nem ért a vágyam középpontjához. – Kérlek…
- Bébi, mondd el, mit szeretnél! – Nézett rám vigyorogva, amitől egyre bosszúsabb lettem.
- Csak csináld! – morogtam, de nem tett semmit. – Ahh! – Csaptam a kezeimmel az ágyra. – Elégíts ki a nyelveddel, Dávid, könyörgöm! – És ezt is tette, az ajkai megtalálták a csiklómat, lassan, kínzóan simogatott a nyelvével, míg újra nem könyörögtem neki. Mindenem bizsergett, égtem a csókjai és a kezei alatt, nagyon közel voltam, de képtelen voltam elmenni, ahányszor odanyomtam a fejét az ölemhez, lassított és alig ért hozzám. – Dávid… - suttogtam, miközben beletúrtam a sűrű hajába, s a fejbőrét karmolásztam tehetetlenségemben.
- Élvezz el, Mia – motyogta a combomba, majd ismét a klitoriszomat kezdte el izgatni a nyelve hegyével, rátért a csiklómra, mire nekinyomtam az alfelemet és belemarkoltam a hajába, lehunyt szemekkel nyögtem fel, mikor erőteljesen kezdett el nyalni. Majdnem szétrobbantam, bizsergett a hasam, éreztem, hogy pillanatokon belül el fogok élvezni, s ezt ő is tudta. Dávid még intenzívebben ingerelt, édesen simogatott, s gyengéden nyomott le az ágyra, mert a csípőm saját életet élt.
- Nem bírom…
- Élvezz! – morogta a lábaim közé, s nekem nem is kellett több, abban a pillanatban száz és még annál is több darabra robbant a világ a csukott szemeim alatt. Úgy lihegtem és remegtem, mintha soha nem élveztem volna még el életemben. Próbáltam összeszedni magam, de képtelen voltam rá, ugyanis, amint kinyitottam a szemeimet, Dávid ajkai rátaláltak az enyémekre, amiken éreztem a saját ízemet. Felmordult a hevességemen: csókoltam, simogattam és a lábaimmal körbeöleltem a derekát, hogy magamhoz húzzam. Lassan – a kelleténél sokkal több önuralommal – csúszott belém. Teljesen kitöltött, mintha hozzám tartozott volna, s csak vele érezhetném ezt az egészet, próbálta, talán már nem csak próbálkozott, kitörölni az eddigi és az ez utáni férfiakat az életemből.
Felnyögtem az érzéstől, mikor elkezdett ki- és becsúszkálni bennem. Lehunyt szemekkel élveztem az apró sóhajait, amivel azt jelezte, hogy próbálja visszafogni magát, de nehezen megy neki.
- Gyorsabban – nyögtem a szájába, amire rám nézett, s én is vissza rá. Egy pillanatra megállt bennem, s csak bámult. – Mi az? – kérdeztem rémültem. Nem értettem miért viselkedik így.
- Ki szeretném élvezni minden egyes pillanatát, amíg benned vagyok, Mia. Azt akarom, hogy újra könyörögj nekem, érted? Szeretném, ha nem lennél képes ezek után mással elélvezni, pedig tudom mennyire önző dolog. Mégis, ha belegondolok, hogy előttem Tamással voltál kikészülök. – A tekintete égette az enyémet, mégsem tudtam elfordulni. Tudtam, hogy amit mondd egyfelől hízelgő, másfelől viszont szörnyűséges, hiszen nem várhatja el, hogy ne legyek senkivel, ha ő azzal dug majd, akivel akar.
- Dávid, ez… - mondtam, de megakadtam. Nem tudtam mit kellene erre felelnem, hiszen ő is tudta és én is, hogy mit jelentenek a szavai. – Csak dugj meg! – mondtam ki, amit igazából akartam, s ő így is tett, eszeveszett tempóban pumpált, s szorította az összekulcsolt ujjainkat, míg mind a ketten egyszerre nem élveztünk el.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy lentről beszélgetés zajai szűrődtek fel. Óvatosan kilopakodtam az ajtóhoz és a lépcső melletti falnál bújtam el. Dávid egy idősebb nővel társalgott.
- Ezek pedig a ruháid, szépen kimosva, kivasalva és összehajtva.
- Köszönöm anya, imádlak – mosolygott, majd egy puszit adott az édesanyjának.
- Mikor indulsz, kisfiam?
- Holnap, de még nem tudom pontosan. Nem foglaltam jegyet.
- Ugye tudod, hogy az sokba kerül? – kérdezte az anyukája nyugtalanul.
- Anya ne idegeskedj, van rá pénzem és, hé, ne zörögj már. – Állította le édesanyját mikor az a poharakkal csörömpölt. Pedig szegény asszony csak az elmosott edényeket szedte ki a mosogatógépből.
- Mert?
- Mert… - kezdett bele Dávid, de az édesanyja esze járása kicsit gyorsabb volt, mint az övé.
- Van itt valaki? – érdeklődött, én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam a férfi válaszát.
- Mint látod a cipőből is, igen. Az a nő alszik nálam aki…. Akinek a gyereke az enyém. Tudod meséltem már Miáról.
- Még sosem hoztál fel ide egyetlen egy lányt sem.
- Igen, de… Ő, szóval, ő Mia. – Itt furán néztem magam elé, ez most egy magyarázat akart lenni? Mi az, hogy a nevem már egy magyarázattá nőtte ki magát nála? Jaj, Istenem, ez a pasi kész agyrém!
- Csak nem szereted? – kérdezte anyukája, majd mély hallgatás után Dávid válaszolt.
- Azt hiszem, sokkal többet érzek iránta, mint eddig bármelyik másik nő iránt. Mint tegnap kiderült a fiammal terhes… lesz egy kisfiam – motyogta. Alig értettem. Reszketegen felsóhajtottam, majd egymásba fűztem a melleim előtt a két kezemet, át kellett ölelnem magam, hogy ne essek szét, vagy ne rohanjak oda és öleljem át a férfit, akibe szerelmes vagyok.
Érzett valamit a kisfiúnk iránt, egyszerűen csak nem tudta, hogyan kellene ezt kezelnie.
- Ó, Dávid. – Ölelte meg az édesanyja, nekem pedig könnyek szaladtak a szemeimbe.
- Anya, nem tudom, mi legyen. Én a focinak élek, tudod, hogy nem adhatom fel, annyi mindent elértem…
- Figyelj, ez a lány is szeret?
- Azt hiszem igen, bár annyiszor bántottam már meg, hogy csodálkoznék rajta.
- Dávid még nem írtál alá semmit, semmi sincs veszve.
- De én szeretnék Olaszországban játszani! Annyira hatalmas lehetőség, érted?
- Sok dolgot fel tudok fogni, kedves fiam, de azt nem, hogy Olaszország után, úgy is hazajönnél, akkor miért nem maradhatnál itt, velünk? Miának és a kisfiadnak is szüksége lenne rád, én is örülnék, ha maradnál, ahogy a húgod is. Ha haza jössz, mit kezdesz magaddal?
- Nem tudom, de a foci közelébe akarok maradni. Akármennyire is szeretem Miát én…
- Túlságosan félsz az elköteleződéstől. Te sosem leszel olyan, mint az apád, nem érted?
- Ugyan már anya, hiszen máris olyan vagyok – szólt búsan. Lehunyt szemekkel álltam és vártam, hogy a könnyeim ne eredjenek el. Sokat sírtam már tegnap is, nincs szükségem még több könnyzáporra.
- Ezt neked kell eldöntened, de ha ez a Mia egy kedves lány, ráadásul még terhes is az unokámmal mindenképen meg akarom ismerni. Dolgozik?
- Persze, hogy dolgozik. Ráadásul nem is akármit. – Büszkélkedett Dávid, majd megmutatta a parfümös üvegét, én pedig örültem, mert az édesanyjának is tetszett a termékünk.
- Tehát itt dolgozik. – Olvasta fel a cégünk nevét. – A héten bemegyek hozzá, de most indulnom kell. Kérlek nagyon vigyázz magadra kisfiam és hívj fel, ha Olaszországba értél.
- Megígérem, és karácsonykor találkozunk – mosolygott. Az asszony könnyes szemekkel nézett rá, amitől nekem is újra bepárásodott a sajátom. - Na, ne sírj, nem a világ végére megyek, drága anyukám. – Ölelte meg gyengéden az édesanyját, én pedig örömmel visszamásztam az ágyba. Boldog voltam, hogy Dávid többet érez irántam, mint bárki más iránt eddig. Mosolyogva vártam vissza magam mellé a férfit. Legalább valamit elértem a kezdeti nehézségek ellenére.

Talán egy picit visszaaludhattam, mert arra eszméltem, hogy puha ajkak kényeztetik a gerincemet, amitől egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, viszont úgy tettem mintha nem ébredtem volna fel, így Dávid fentebb jött és a nyakamba csókolt. Ezt már nem bírtam ki és halkan felsóhajtottam.
- Jó reggelt, Bébi – suttogta a fülembe azon a fantasztikusan nyugtató hangján, amit imádtam. Felé fordultam és Dávid mosolygó arcát pillantottam meg. A haja kiengedve lógott szemébe, amiknek a csillogó barnaságában szinte elvesztem.
- Jó reggelt – köszöntem én is és felkuncogtam az édes fogadtatástól. Annyira szerettem volna, ha életem hátralévő napjain így kelhettem volna… Persze ezért még nagyon sokat kellett, Dávid helyett is, dolgoznom. Tudtam, hogy még milliószor fog eltaszítani magától és lehet, csak évek múltán kaphatom majd meg a szerelmét… Kár, hogy a fia még ennyit sem remélhet majd… A gondolatok csak pörögtek a fejemben és nem igazán tetszett a jövőkép, így egy pillanat múlva inkább az újabb puszikkal foglalkoztam, amik az arcomat érték. A keze a takaróm alá csúszott, s a combom belső felét kezdte el simogatni, míg a másikkal mellettem támaszkodott.
– Hééééé! – Fogtam meg a takaró alatt játszó kezét. – Mit csinálsz?
- Semmit, csak felmérem a terepet – kacsintott.
- Azt hiszem tegnap már eléggé felmérted, nem? – kérdeztem, de nekem is jólesett, hogy keze egyre beljebb simogatott.
- Nem volt elég. – Hallottam a hangját, de nem azzal törődtem, mert egy pillanat alatt fordult felém és csúsztatta belém az egyik ujját. Felsóhajtottam, majd átöleltem a nyakát és magamhoz húztam egy csókra. Édesen és mohón tépte az ajkaimat, míg én a feszes hátsóját szorongattam, amikor a farkát megéreztem a takaró felett. Egyből lehúztam magamról, majd a kezeimet visszacsúsztattam a seggére, ő pedig a melleimet kezdte el szopogatni és gyúrni. Felnyögtem, az érzékeim feltöltődtek, éreztem minden kis rezdülését, s amikor belém nyomta a kőkemény farkát felsikítottam. Egy csókkal hallgatott el, majd egyre gyorsabb tempóban kezdett el dugni. Alatta nyögdécseltem, sóhajtoztam és a vállába kapaszkodtam, míg ő is, s én is elég közel kerültünk az orgazmushoz. Ekkor Dávid fordult egyet, magára húzott és alulról kezdett el döfködni.
Nyitott szemekkel néztem az arcán legördülő izzadságot, valamint a koncentrációtól ráncolt homlokot. Elmosolyodtam, majd lassan végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, míg ő összekulcsolta az ujjainkat és belenézett a szemeimbe, aprót bólintottam, amire ő még gyorsabban kezdett el dugni, s így élveztünk el mind a ketten egyszerre.
Kielégülten terültem el rajta, nem érdekelt semmi, csak a simogató ujjai a gerincem mentén. Sosem akartam, hogy ennek vége legyen, így én is magamhoz szorítottam őt.

4 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    A tegnapi nap estéje folyamán találtam rá a blogotokra, és hajnali negyed kettőig le sem tudtam tenni. Azt a néhány fejezetet, amire tegnap már nem volt energiám elolvasni, azt letudtam ma tanulás helyett.
    Fantasztikus a blogotok. Nagyszerűen bántok a szavakkal és lélegzetelállítóan tárjátok az olvasok szeme elé a történéseket.
    Alapjáraton nem kedvelem azokat a blogokat, amelyek magyar nevekkel íródnak, de a tiétek hatalmas kivételt képez ez alól. Csakis hálás lehetek a Magasságosnak, hogy rátaláltam erre a történetre.♥
    Remélem minél előbb olvashatom a folytatást!
    Puszi: VanneyG;*♥☺

    VálaszTörlés
  2. De aranyos vagy! Nagyon köszönjük. Jólesik ilyen visszajelzéseket olvasni. Hamarosan jön a folytatás is, csak figyeld a blogot! Puszi :). Vivi és Andrea :).

    VálaszTörlés
  3. Hetente visszajárnak,hátha van új rész. Nagyon jó történet, szuperül megírva. Csak egy bajom van, lassan frissül!😘

    VálaszTörlés
  4. Szia. Sajnos igen, nem mindig jut rá idő, de igyekszünk ahogy tudunk :).

    VálaszTörlés

Hope Land of Grafic