12. fejezet - Egyedül maradsz a farkaddal!

12. fejezet

Egyedül maradsz a farkaddal!

Mindig úgy gondoltam, hogy lesz egy férjem, később gyerekeket szülök neki. De az soha nem fordult meg a fejemben, hogy terhes leszek, egyedülállóként, egy focistától, aki kedvel, de nem szerelmes belém. Nem ez volt az álmom. Ezt pedig most fogtam fel, mikor kézen fogva sétáltunk a bárszékekhez, Dáviddal. Mosolyogtam, kedves voltam, reménykedtem, mégsem tudtam mibe kapaszkodni. Tisztában voltam vele, ha holnap elmegyünk innen, vége lesz. Nem azért, mert ő nem fog keresni, hanem mert én nem tehetem magam tönkre. A pár nappal ezelőtti elhatározásom, miszerint megszerzem ezt a férfit, elillant. Nem akarhatok olyan embert, akinek nem kellek, mert bármennyire éhezem Dávid minden figyelmére, nem kell, ha már valami emberit kicsikarok belőle, az a gyerekével kapcsolatos legyen…

Merengésemből az újabb csattanás ébresztett fel, hiszen a férfi elé újabb feles került, nem is tudom már hányadik. Töménytelen mennyiséget ivott meg, míg csak bámultam rá. Nem mintha érdekelt volna, de terhesen nem én akarok az a személy lenni, aki egy részeg palit pesztrál. Főleg, hogy nem ismertem annyira, hogy milyen hatással van rá az alkohol, viszont reméltem, semmi agressziós tünet nem jön elő.

- Nem jössz velem táncolni? – kérdezte mosolyogva, bólintottam. Csak mozogtunk, belefeledkezve egymás testébe, mikor újra elkalandoztam és eszembe jutott az első pillanat amikor megláttam. Ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz belőle vajon akkor is rá mosolyogtam volna? Tűnődtem és mikor felnéztem rá ő pedig gyengéden megcsókolt azonnal igent feleltem saját magamnak.

- Jól érzed magad? – kérdezte mikor egy kicsit kifulladva huppantunk le az asztalunkhoz.

- Persze.

- Nincsenek már rosszul léteid? – Fogta meg a kezem aggódva. Elmosolyodtam a kedves gesztuson és az érdeklődésén, majd válaszoltam: - Nincsenek már… lecsengett ez az időszak szerencsére. Most csak mindenféle furcsa dolgokat eszek, és megkívánok olyan ételeket is, amiket alaphangon utálok.

- Miket? – nevetett. Látszott rajta, hogy érdekli mi van velem. Ez volt az első alkalom, mikor nem csak általánosságban kérdezett rólam, hanem a terhességemmel kapcsolatban is. Bármennyire is tagadtam, nagyon elérzékenyültem ezen. Mosolyogva próbáltam a könnyeimet visszatartani, így inkább gyorsan feleltem a kérdésére: - Például a Nutellás savanyú uborkát – mondtam, mire Dávid felnevetett. – De tényleg! Tudom, hogy furcsa, de valahogy ezt érzem, és… hát nem tudom. Másik ilyen a dinnye, amit a mostani időszakban eléggé nehéz beszerezni frissen.

- Igen, ősszel nem sok friss dinnye van, de ha szeretnéd, minden nap egy nagy görögdinnyét fogok lerakni az ajtód elé. – Nézett bele mélyen a szemembe. – De most ha nem haragszol ki kell mennem.

A válaszom csak egy bólintás volt, mikor a férfi nm volt sehol. Boldognak éreztem magam, azon felül is, hogy Dávid közölte velem, semmiképp nem akar kapcsolatot. Nem érdekelt, mert eddig is fejlődött. Bármilyen érzelem, több mint a semmi. Reménykedtem, hogy ha megszületik a babánk, legalább vele törődni fog, mert magamat védhetem, míg képes vagyok rá, de a gyerekünknek apa kell.

A pult mellett álldogáltam, az alkoholmentes koktélomat iszogattam, s az órát néztem, de már el tellett negyed óra és Dávid sehol nem volt. Kezdtem aggódni, hátha valami baja esett, vagy valaki belekötött, s nem tud szabadulni. Próbáltam elindulni a tömegben, de alig tettem pár lépést meg kellett kapaszkodnom a pultban, mert megszédültem. Egy pillanatra lecsukódtak a szemeim, zihálva vettem a levegőt és próbáltam a kezeimmel megtartani magamat.  

- Jól van? – Lépett oda hozzám egy negyvenes férfi. Jól nézett ki, édes mosolya volt és puha kezei, amik a derekamat ölelték körbe, míg segített felülni egy bárszékre.

- Persze, köszönöm – mosolyodtam el egy pillanatra, majd elkapott a hányinger, így szorosabban markoltam a bárpultot. 

- Egy állapotos asszony így egyedül? – Nézett végig rajtam felhúzott szemöldökkel. Még itt sem tűnt el teljesen a mosolya, bár a rosszallás látszott a tekintetében.

- Nem vagyok egyedül csak a partnerem… - mondtam és ekkor bent akadtak a szavaim. Dávid jött be a terembe, mögötte pedig egy barna hajú nő. Hétvégi párom a ruházatát igazgatta, míg a nő hajával volt elfoglalva, majd egy titkos mosolyt váltottak egymással, ezek után pedig Dávid fapofával és nagy mosollyal az arcán lépett oda hozzám. Úgy gondoltam nem szólok arról mit láttam, és lehet, hogy az én feltételezésem rossz és nem dugta meg a csajt a mosdóban csak egy ismerőse volt. Persze áltathattam magam. Tudtam, hogy mi történt. Tisztában voltam vele, hogy engem is megdugott tíz perces ismerkedés után. Ettől majdnem lefordultam a székről, de az idegen újra utánam kapott. Könnyes szemekkel mosolyogtam rá, s újra megköszöntem a kedvességét.

Csukott szemekkel, lehajtott fejjel próbáltam megnyugodni és nem itt összeomlani. Tudnom kellett volna, hogy a kedves gesztusok mögött nem rejtőzhet semmi valódi. Felém és a gyermeke felé sem. Tudtam, hogy igazam volt: holnap kilépünk innen, s vége. Nem foglalkozhatok tovább vele. Ha keres a továbbiakban, megbeszélhetjük mi lesz a döntése a babával kapcsolatban, de az életemben nem lehet többé helye. Ezek után, mégis hogyan? Hiszen ócskának és elhasználtnak érzem magam, pedig nem is a párom. Nem tudnék megbízni egy ilyen emberben… Soha.

- Uram, a kisasszony majdnem rosszul lett – szólt még mindig idegesen az idegen férfi.

- Mia, hozzak egy pohár vizet? – kérdezte Dávid, hangjából sütött az aggodalom, de én rá sem bírtam nézni. Legszívesebben faképnél hagytam volna, ahogy ő tette azt nem is olyan régen, velem.

- Nem… Semmi bajom, csak a keresésedre akartam indulni, mert sokalltam, hogy eddig vagy távol.

- Bocsánat, csak egy ismerősömmel találkoztam kint az aulában – szólt én pedig megnyugodtam egy pillanatra. Aztán beugrott a cinkos tekintet, valamint a ruhaigazgatás és rájöttem: teljesen hülyének néz. - Ha szeretnéd, visszamehetünk a szobánkba. Már amúgy is későre jár.

- Kérlek – morogtam. Újra elrebegtem egy hálás köszönetet az idegennek, majd Dávidba karolva felsétáltunk a szobánkba. Külön-külön letusoltunk, majd bebújtunk a nagy franciaágyba. Dávid felém fordulva simogatta az arcomat, ajkaimat, lehunyt szemeimet, mire felsóhajtottam. Jóleső borzongás járta át az egész testemet. Nem voltam buta: ez a búcsú, mind a kettőnk számára.

Másnap a reggeli után pakoltunk is, mert a szobát sajnos délelőtt tízig kellett elhagyni. Szerettem volna még egy kicsit lubickolni valamelyik medencében, de mivel pénteken leléptem még sok papírmunkát kellett megcsinálnom otthon. A kocsiban ültünk már, mikor Dávidra néztem és így szóltam: - Köszönöm, hogy eljöttél velem, hogy kedves voltál és törődtél velem. Remélem nem tartasz teljesen idióta ribancnak, akinek a pénzed kell, ha mégis, akkor sajnálom. Ennél többet tényleg nem tudok adni. Ez vagyok én. – Rántottam meg a vállaimat hetykén, pedig rettentően nehéz volt így viselkednem. Minden tagom feszült volt, a vállaim sajogtak, a fejem fájt és újra korgott a gyomrom.

- Gondolkodtam, Mia.

- Igen, és mire jutottál? – Érdeklődtem és a hangom izgatottan csengett. Buta liba! Esküszöm, ha hazaérek, kiölöm magamból a reményt. Hát nem én döntöttem el, hogy nem akarok tőle semmit? Nem volt elég még? Hogy lehetek ilyen? Hiszen tegnap világosan elmondta: nem akar tőlem semmit, még ha kedvel, akkor sem. Főleg nem akar a biztos pontom lenni, ami elengedhetetlen lenne a számomra. Akkor mégis miért izgulok most ennyire? Pedig este eldöntöttem: vége.

- Ez nekem nem fog menni. Sajnálom… - hebegett. - Én… - habogott. -  Szóval… Neked jobb lenne, ha Tamással lennél. Ő már megbánta a dolgokat, én pedig nem igazán vagyok egy apa jelölt, vele ellentétben. Mesélted, hogy felvállalná a gyereket, így mindenki jól járna: te, én, a baba és Tamás is.

- Legfőképpen te, ugye? Akkora egy állszent paraszt vagy, Dávid! El sem tudod képzelni miket gondolhatnak a hátad mögött a barátaidat, csak nem merik a szemedbe mondani. De hidd el nekem, mindenki ezt gondolja. Egy utolsó mocskos bunkó vagy. Aki nem képes semmire, egy érzést sem tudsz megfogni és a magadévá tenni, nem is értem, édesanyád hogyan képes elviselni téged. Soha nem lesznek unokái, sem mennye, de még abban sem lehet biztos, hogy ha távozik a világból, te képes leszel e boldogságot érezni, nélküle is! Lehet, hogy kívülről megnyerő a külsőd, de belül nem vagy más csak egy kisgyerek, aki fél az apja árnyékától! Nekem pedig itt telt be a pohár. Nem akarlak már se megszerezni, se apának, párnak, de még barátnak sem. Inkább nőjön fel úgy a gyermekem, hogy nincs apja, minthogy te legyél az!

- Mia, ugyan! Fejezd be a hisztit! Mind a ketten tudtuk, hogy csak hazudtam, mikor meg akartalak ismerni. Nem kell mindent a fejemhez vágni, főleg anyát nem kellene belekeverned! – csattant fel. Morogva kértem elnézést, hiszen ez jogos volt. De attól még igaznak véltem a mondandóm, csak nem akartam ennyire megbántani őt.

- A tegnap esti csaj hogyan került a képbe? – kérdeztem suttogva. Visszafogtam a könnyeimet, otthonra tartogattam őket. Magányosan akartam elsírni a maradékot, utána pedig kiűzni minden Dávoddal való gondolatomat a tudatomból.

- Tessék? – Nézett rám, és kicsit mintha meglepődött volna.

- Terhes vagyok, de nem hülye. Láttam, hogy néztél rá, amikor visszajöttél a terembe. Megdugtad a mosdóban vagy akárhol miközben velem voltál – ordítottam teljes decibellel. Rettentően mérges voltam rá, magamra és a helyzetre is. Este döntöttem, hogy végeztem vele a mai nappal bezárólag, de valahol mélyen reménykedtem, hogy nem hagy el és próbálkozik. Pedig tudtam, hogy nem fog, ha nem én hagyom el, akkor még rosszabb lesz és addig játszik velem, míg megteheti…

- Mia értsd meg...

- Nem érdekel! Egy éjszakát sem bírtál ki anélkül, hogy más lánnyal ne lettél volna együtt...

- Veled is lefeküdtem.

- Az más… Most érezzem magam megtisztelve, hogy hajlandó voltál ágyba vinni engem is? Hogy volt pofád ehhez is? Várj, nem is akarom hallani, tudom már: mert egy barom vagy, akinek csak a farka fontos és a karrierje. Aztán? Mi lesz később? Amikor egyedül maradsz a farkaddal? Nem leszel mindig fiatal!

- Nem tudok megváltozni. Meglátok egy nőt és puff… ez az életem. Sajnálom. Jobb, ha egy darabig nem beszélünk és nem is találkozunk. A vizsgálatot megcsinálod, ha akarod. Nem kötelező semmi, már tudom, hogy te nem csapnál be… Szóval felvállalom. – Nézett rám komolyan mikor már a házam előtt álltunk. Kiszálltam az autóból. Belül valami összetört bennem, fájt. Megbocsáthatatlanul égett bennem a harag és a csalódás keveréke. De legfőképpen a reménytelen szerelem mardosta belül a lelkemet. Szerettem volna még ordítani vele, egy csókot, utolsó ölelést, minden érintést, utoljára. Mégsem csináltam semmit, csak álltam a letekert ablak mellett és néztem rá. – Szép hetet és vigyázz magadra és a babánkra!

- Értesítelek, ha megszületett – motyogtam. Szomorúan bólintott, majd továbbhajtott. Abban a kocsiban volt minden, amire valaha vágytam: szerelem, barát, pár és a gyermekem édesapja.

11. fejezet - Szombati álmodozások

11. fejezet

Szombati álmodozások

Szombat reggel gyengéd érintésekre ébredtem, kicsit mocorogtam, majd Dávid felé fordultam. A férfi mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé kunkorodott a szám.

- Jó reggelt Mia – suttogta majd adott egy puszit. – Nem akartalak felébreszteni, csak olyan édes voltál, hogy muszáj voltam hozzád érnem.

- Semmi baj. Hány óra? – kérdeztem ásítva.

- Kilenc körül azt hiszem. Mi a terved mára? – Simított ki egy tincset a még mindig álmos arcomból.

- Nem tudom, reggeli után egy kis fürdés, vagy masszázs? Persze van a szállodának bowling pályája, és ha szeretnéd edzőterme is.

- Elég volt nekem a tegnapi nap. – Nevetett fel. – A hétvégén nem szoktam edzőterembe járni. Csak ha van edzés, azt letudom és kész. Hétvégéim mindig szabadok. Persze ha nem játszok.

- Rendben akkor gyorsan öltözzünk fel és menjünk enni. – Néztem rá és adtam neki egy puszit. Furcsa volt vele lemenni az étkezőbe és még furcsább, hogy Dávid megfogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy pár és egész reggeli alatt beszélgettünk és nevetgéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy tegnap mennyire figyelmetlen volt velem, mikor Dávid felhozta.

- Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy… Szóval, hogy nem bújtam melléd.

- Semmiség, úgyis fáradt voltam – Rántottam meg a vállaimat. Ásítottam egyet, talán a fáradság szó miatt, de ismét zsibbadt voltam és örültem volna, ha pihenhetek még egy kicsit az ágyban.

- Sok volt a meló a héten?

- Igen, eléggé. Tudod, éppen asszisztenst keresek magam mellé. Bizalmast és segítőt is egy személyben, ha már nem tudok bemenni a munkahelyemre.

- Zsófi is azért volt ott? – Nézett rám érdeklődve miközben kitöltött egy újabb pohár narancslét a poharába.

- Igen, ő is megpályázta az állást, és eléggé jónak tűnik, mert nagyon felkészült, jók a kommunikációs képességei is. Plusz van egy közös pontunk: te – mosolyogtam rá. – Vele mennyiszer voltál együtt?

- Mia kérlek, nem lehetne, hogy erről ne beszéljünk?

- Jó, de érdekel, elmondod? – kérdeztem nevetve. – Nem zavar, esküszöm.

- Oké, egy hajón ismerkedtem meg vele, ahova a haverjaim rángattak el. Egész este flörtöltem vele és végül, hát az ágyban kötöttünk ki. Nem volt annyira rossz, de azért voltak nála jobb numeráim is.

- Zsófi nagyon kedvesnek tűnik, és okosnak is. Szimpatikus nő.

- Az is – szólt eltűnődve. – Túlságosan okos, ami nem mindig jó.

- Miért mondod? – csodálkoztam.

- Talán azért, mert akkor érzi, hogy hatalma van. Én két kategóriába sorollak titeket. Van akit könnyen ágyba lehet vinni. Semmi kihívás, csak egy mosoly vagy egy apró bók és máris az ágyamban van. Az ilyeneket két perc alatt kiszúrom, és vannak a Zsófi félék, akikkel jó vigyázni, és általában eléggé sok idő még befűzöm őket, de annál nagyobb a végén az élvezet.

- Engem melyik kategóriába sorolnál? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi a véleménye rólam.

- Mia kérlek…

- Hééé, igenis érdekel. – Néztem rá majd kis gondolkodás után mégis felelt.

- Te a megőrülök érted kategóriába tartozol – mondta egy kacsintás kíséretében. Felnevettem a hülye válaszán. Tudtam, hogy ez nem igazán az igazság, de nem is volt baj, kedves volt és ez mindent megért. Meglepődtem rajta, de hihetetlenül boldog voltam tőle.

Egész nap a medencében, vagy a benti napozóágyakon lebzseltünk.  Nagyon tetszett, persze délután már unalmas volt, mégsem bántam, mert ahányszor megszólaltam volna, hogy fel szeretnék menni a szobánkba Dávid elkezdett csókolgatni, vagy valami hülye viccet mondani. Most sem volt ez másképp, épp egy viccén nevettem, mikor közelebb húzott magához – háttal, a két lába között ültem a napozóágyon – és elkezdte a vállaimat masszírozni, közben ajkaival a fülemet csócsálta. Felsóhajtottam volna, de tőlünk egy méterre mások ültek, s nem akartam felhívni a figyelmet kettőnkre. Lecsukott szemekkel hagytam magam elveszni a kényeztetésben, mikor megszólalt mély, vágytól fűtött hangján: - Mi lenne, ha ezt az ágyba folytatnánk? – suttogta a fülembe.

- Ahhoz ki kell jönni a vízből és az emberek meglátnák a merevedésed… – mosolyogtam magam elé, majd felé fordítva a fejem adtam az ajkaira egy puszit. Nem tudtam miként fogadja majd, hiszen nem igazán puszis alkat, de nem érdekelt. Azért jöttünk, hogy próbálkozzon, vagy mi a nyavalya…

- Megbotránkoztatnám vele az embereket – nevetett fel. – Főleg azt a nénit, aki már ezer éve nem látott ilyet.

- Idióta. Inkább azon törd a hosszú hajú fejedet, hogy este melyik programra menjünk, mert van két lehetőség is. Az egyik egy buli, csak egy kis tánc és ennyi. A másik pedig egy karaoke est lenne.

- Nincs valami jó hangom.

- Nekem sem, de szerintem jól hangzik. Na, melyikre menjünk? – kérdeztem. Én szívesebben mentem volna karaokézni, hiszen mégis csak nagyobb szórakozást nyújt az embereken röhögés, mint egy buliban táncikálni fájó derékkal és terhes pocakkal.

- Olyan program nincs ahol sörözni és meccset nézni lehet? – kérdezte, mire én csak a fejemet ingattam. Mindig az a hülye foci! Komolyan ebben az emberben egy csepp tapintat sem szorult!

- Csak vicc volt Mia. Az lesz, amit akarsz. Ha elakarsz menni karaokézni, akkor elmegyünk, bár én egy sima iszogatós bulinak is örülnék.

- Jó akkor táncolunk – bólintottam megerősítésképp, még ha nem is oda szerettem volna menni.

Vacsora után Dávid és én is öltözködni kezdtünk. Egy enyhén rózsaszínes ruhát vettem fel, ami jól illett Dávid ingéhez. A mellemnél és a hátamnál is kagyló alakú kivágás volt, így annyit engedett láttatni, amennyit még megengedhetek magamnak terhesen. Felvettem hozzá egy fehér magas sarkút, majd kimentem megmutatni magam.

- Szerinted milyen? – érdeklődtem és megpördültem előtte, mire Dávid levette tekintetét a televízióról és rám meredt. Tekintete végigmért, majd szótlanul bámult. - Talán nem jó? Nem tetszik? – Szomorodtam el, de Dávid még mindig csak némán tátogott. – Tudtam, hogy nem ezt kellett volna elhoznom… Túl szűk igaz? Jaj már megint hülye voltam – morogtam a bajszom alatt. Már visszaindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, mikor megszólalt végre.

- Tökéletesen áll! – Állt fel a kanapéról, majd közelebb jött és forrón megcsókolt. – Mia, annyira csodálatos vagy. – Nézett a szemembe, mire elpirultam. – Meg a hajad is és az egész lényed. Minden porcikád mesés. Nálad fantasztikusabb embert el sem tudnék képzelni a gyerekem anyjának. Én nagyon kedvellek, komolyan. - Kezdte mire a szívem hatalmasat dobbant. Dávid azonban miután felfogta mit akart mondani elharapta mondandója többi részét és gyorsan bevonult a fürdőszobába. Letaglózva álltam és néztem a férfi után. Szerelmes voltam belé, s ez volt a legcsodálatosabb mondat, amit valaha hallhatok tőle, én vagyok a tökéletes nő a gyereke anyjának… Kár, hogy soha nem akart gyereket…

- Dávid jól vagy? – Kopogtam be pár perc múlva az ajtón, mire kilépett és zavartan tekintett rám.

- Megyünk? – Húzta fel a zakóját.

- Mit akartál még mondani?

- Semmit… semmit, csak azt, hogy indulhatunk.

- Te kedvelsz engem, szerinted jó anya lesz belőlem, és még?

- Oh, Drága Mia, ne feszegesd! – nevetett. Vele együtt én is elkezdtem kacagni, hiszen tudtam, hogy soha nem fogom megtudni mi járt abban a pillanatban a fejében.

- Te azt akartad mondani nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem mire zavartan felnevetett. Tudtam, hogy butaság, de jó érzés volt piszkálni bármivel, ami kicsit is kényes volt a számára.

- Ugyan már Mia, hülyeségeket beszélsz. Indulnánk? – Fogta meg a kezem, majd az alkarjára fektette, s így indultunk le a buliba.

- Dávid majdnem kimondtad! – mosolyogtam.

- Ne képzelődj kicsi lány. Az anyámon kívül még egy nőnek sem mondtam, hogy szeretem.

- Miért nem akarod felvállalni? Nem szégyen, ha érzel valamit irántam!

- Mia csak szex volt és ennyi. Nincs semmi, ami…

- Miért tagadod le? – csattantam fel.

- Ez nem tagadás… csak egyszerűen te képzelsz bele olyat, ami nincs. Én sosem mondok ilyet senkinek és soha nem is fogok. Jó lenne, ha megértenéd végre, én csak szexelek.

- Miért félsz egy kapcsolattól?

- Nem félek, csak…. Nézd Mia ez hosszú történet és… - Nem hagytam, hogy befejezze, tudnom kellett miért zárkózik el minden érzelemtől. Még ha az előbb nem is szerelmet akart vallani, attól még fontos volt, mert az érzései, a gondolatai voltak.

- Oké akkor meséld el. – Ültem le a folyosón az egyik kanapéra, majd lerúgtam a cipőmet. Jelezvén, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem meséli az egész történetet. Dávid egy darabig várt majd egy megadó sóhaj után mellém ült.

- Az apám és az anyám együtt éltek eléggé sok ideig, de apa imádta a nőket és szinte folyamatosan csak csalta anyámat, míg egy napon lelépett egy fiatalabb nővel. Ő a féltestvérem édesanyja, persze már neki sem újdonság apám baromsága, vagy ezerszer átvágta őt is. Engem ez a példa rettent vissza attól, hogy felneveljem ezt a gyereket, valamint, hogy házas legyek. Rá hasonlítok, tudom.

- Már felfogtad a problémát tehát megtudnál változni.

- Mia én nem változok meg! – Nézett a szemembe eltökélten.

- De ha akarnál….

- De nem akarok! - Állt fel és mérgesen a hajába túrt. – Nem akarok megváltozni épp ez az. Ilyen vagyok, és te sem fogsz megváltoztatni. Igen érzek irántad olyat, amit más lánynál még nem tapasztaltam, de nem akarom, hogy belelovald magad ebbe az egészbe, mert nincs semmi több, mint amit mutatok. Sajnálom, de csak ennyit adhatok neked és nem fogok csak melletted, de senki mellett lehorgonyozni.

- Értem – mondtam, szomorúan mosolyogva. – Azért még eljössz velem a buliba? – kérdeztem hegykén. Nem akartam, hogy lássa: tudom, elbuktam. Még én sem kellek neki annyira, hogy mellettem maradjon. Kedvelhet, szerethet is, de szerelmes soha nem lesz belém. Hiába akartam mindent bebizonyítani, hiába szeretem, nem lesz kölcsönös.

- Persze – mosolygott rám és egy puszi után kézen fogva léptünk ki a szobából.

10. fejezet - Pénteki Wellness

10. fejezet

Pénteki Wellness

Megbeszéltük Dáviddal, hogy a teszt előtt együtt töltünk egy egész hétvégét. Számomra tényleg fontos volt, hogy találkozgassunk, mielőtt végleg kötelességnek tekint majd, hiszen tényleg az ő gyerekével vagyok terhes. Érdekelt miként fog hozzám viszonyulni egy egész hétvégén, mert az ötlet tőle származott. Úgy gondolta, ha már randizunk, akkor kényelmesen tegyük azt, pihenve és ne úgy mint a fiatalok: vacsora, majd szex valamelyikünk lakásán. Erre egyikünk sem volt igazán nyitott, így maradt a cég Wellness központja.

Egész héten alig bírtam magammal. Mióta Dávid hétfőn elhagyta az irodámat teljes rózsaszínben láttam a világot. Annyira boldog voltam és elképesztően vártam, hogy újra velem legyen. Mivel hétközi meccse volt, sokat kellett edzenie, így csak telefonon tudtunk mindent egyeztetni.

Szerdán játszottak és én nagyon készültem rá, hogy életemben először megnézek a televízióban egy teljes mérkőzést. Már nyolc órakor teljes izgalomban voltam és küldtem neki egy üzenetet:

Sok szerencsét és sok gólt! Puszi, Mia

Szerettem volna egy kis szívecskét is csatolni, de féltem, hogy ezzel túlságosan megrémiszteném. Nem telt bele sok idő mire csipogott a készülékem és megjött a válasz. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben mikor Dávid sorait olvastam.

Köszönöm, remélem sikerül, és ha gólt rúgok, akkor azt csak neked.  Puszi: Dávid

Annyira hihetetlen volt minden, de mégis tele volt a szívem boldogsággal. Megcsináltam a pattogatott kukoricát majd lekuporodtam a tévé elé. A meccs háromnegyed kilenckor kezdődött és előtte volt egy kis beszélgetés, amiben Dávidot is említették. Szerencsére csak jókat mondtak róla, és újra elöntötte a szívem a büszkeség. A pocakomat simogattam és a babámhoz beszélgettem. Tudtam, hogy nem kellene boldognak lennem, főleg nem Dávidtól, mert ahogy neki is mondtam: tudom, hogy csak hiteget. De akar engem, szeret szexelni velem, s ez már valami…

– Látod drágám apa nagyon sikeres és anya túlságosan is beleszeretett. De hát nem is lehet ezen mit csodálkozni, hiszen annyira jóképű és annyira édes. A te apukád a leghelyesebb férfi az egész világon, és neki vannak a legcsodálatosabb szemei és a legédesebb mosolya, amiket anya annyira imád. Csak kicsit távolságtartó, de mindent be fogok vetni, hogy megszeressen minket, hidd el kicsim – suttogtam, majd gyengéden megsimogattam enyhén gömbölyödő pocakomat.

A meccs egy kicsit unalmas volt főleg nekem, aki aztán annyit ért hozzá, mint egy galamb. Persze mikor Dávidot mutatta a kamera szívem hevesen kezdett verni. A mez fantasztikusan állt rajta és még az is szexivé tette, hogy izzadt. Szerettem volna a meccs után együtt lenni vele a tusolóban… Hátha megkapnám, amire abban a pillanatban nagyon vágytam… Jaj Istenem! Komolyan, amióta ismerem ezt a férfit csak a szex jár a fejemben, vele… Dühítő és kétségbeejtő egyszerre az egész helyzetem.

A második félidő közepe felé sajnos az ellenfél rúgott egy gólt és láttam Dávidon, hogy nagyon szomorú, de biztatta a csapattársait és magát is próbálta kicsit felpörgetni, majd nem sokkal utána végre kiegyenlítettek egy Marci nevű játékos góljával. Örültem is meg nem is. Hiszen Dávid így is boldog, de jó lett volna, ha ő talált volna be a kapuba.

Szerencsére nem kellett erre sem sokat várnom, hiszen a második gólt Dávid rúgta, majd egy cuki mosolyt villantott a kamera felé, ami reméltem ígéretéhez híven nekem szólt.

Másnap teljes rózsaszínben voltam és még az sem érdekelt, hogy a melóban Zsófi bejelentette, hogy megfázott ezért nem ma kezdene, hanem hétfőn. Hát annyi baj legyen. Semmi nem tudta elrontani a kedvemet és pénteken elhatároztam mivel megtehetem, csak délig dolgozok. Dávidnak még volt egy edzőtermi edzése, így nem siettem sehova.

Az üres bőröndömet nézegettem majd a ruhás szekrényem felé sandítottam. Fogalmam sincs milyen ruhákat kéne pakolnom, mert ami jól állt valamikor, azt sajnos a pocaklakóm miatt egy időre jegelnem kellett. Szinte semmi olyat nem találtam, ami megfelelt volna az elvárásaimnak, hiszen nem elég, ha kényelmes volt még szexisnek is kellett lennie. A kényelem némelyiknél stimmelt, csak sajnos az éppen kinyúlt pólóim még véletlenül sem keltették volna fel Dávidban a vágyat. Úgy voltam vele lesz, ami lesz és nyakamba kaptam a várost, majd elmentem vásárolgatni. Ettől még a kedvem is jó lett, majd két óra körül kicsit fáradtan estem haza. Dávidot ötre vártam és teljesen lázba jöttem mikor megláttam fekete autóját a házam előtt, az adott időpontban.

- Szia. – Nyitottam ki neki az ajtót. – Gyere be, már majdnem kész vagyok – mosolyogtam rá és igyekeztem eltitkolni mennyire hevesen ver a szívem. Míg Dávid a nappaliba várt feltettem egy enyhe sminket.

- Milyen volt a mai napod? – kiabáltam ki neki.

- Elment. Reggel és délután voltak edzéseink. Most kaptunk egy kis pihenőt, mert sok csapattársam játszik a válogatottban.

- Te nem? – Jöttem ki, majd megálltam vele szemben. Kíváncsi voltam a válaszára, elég nyitottnak tűnt, ami jó kezdésnek ígérkezett a hétvégére nézve.

- Én már lemondtam. Tudod oda nem én kellek, hanem a sokkal fiatalabbak, már voltam válogatott tag és jó volt, de sajnos azok az idők már elmentek. – Mesélte és mintha kicsit szomorú lett volna emiatt.

- Mit akarsz csinálni utána?

- Fogalmam sincs, ezen még nem akarok gondolkozni. Szeretném magamból kihozni a maximumot és ameddig bírom, addig csinálom. Ha itthon nem akkor máshol. Talán még van bennem két- három év és vége. Viszont addig nem akarok ezen mélázni.

- Értem. Azt hittem azt fogod majd mondani, hogy edző leszel.

- Edző. – Nevetett fel. – Minden focista az akar lenni a karrierje után. De mivel én nem vagyok átlagos nem akarok edzősödni. Mondjuk, van egy logisztikai képesítésem is amivel lehetne mit kezdeni, majd ha lecseng ez az egész. Készen vagy?

- Persze mehetünk – mosolyogtam rá, majd átfuttattam szemeimet a lakásomon és megnyugodtam, hogy mindent rendben hagyok. Kis gurulós bőröndömet Dávid lazán betette a csomagtartóba majd beült mellém és indultunk. Annyira boldog voltam és nagyon reménykedtem, hogy ez a hétvége meghozza azt, amit akarok Dávidtól.

Bejelentkeztünk a recepción és mikor mutattam az igazolványomat jól esett, hogy tisztelettel beszélnek velem. Tudták, hogy melyik vállalatnál dolgozok és egyből körül ugráltak minket. Az egyik legszebb szobát foglaltam le, aminek az ablakából hihetetlenül szép a kilátás a városra.

- Ez aztán a valami. – Nézett elismerően Dávid mikor beléptünk a szobánkba. Egy nagy franciaágy foglalta el a helyét középen. Plazma tévé a falon és egy mini bár, ami tele volt a legjobb minőségű italokkal. A kis folyosót egy fürdő és egy mosdó fogta közre.

- Reméltem, hogy tetszeni fog. Azt hiszem nemsokára vacsora, de ha nem akarjuk kihasználni, az sem baj. Mehetnénk egyből fürdőzni, ha neked is jó, csak előkapom a fürdőruhámat. – Néztem rá majd miután Dávid nem szólt semmit csak még mindig a látványba volt belemerülve előhalásztam a piros- fekete színekben pompázó egybe részes, vadonatúj fürdőruhámat. Eredetileg bikinit hoztam volna, de mivel már kezdek gömbölyödni nem akartam, szabadon hagyni a hasamat. Előtte egyeztettem Tamással és mivel megnyugtató választ adott egy cseppet sem idegenkedtem a medencétől. Persze a régi nőgyógyászom nem vette fel a telefont, így nem tudtam hirtelenjében máshoz fordulni, mint az exemhez. Ő pedig tapintatosan megkért, hogy jó lenne ha megvizsgálhatna, ha már a segítségét kérem, s tudja, hogy furcsa ez az egész számomra, de ő nem nyilatkozhat csak úgy a terhességemről. Így meglátogattam a rendelőjében, majd nagy hadakozások útján, de megbeszéltük, hogy jó lenne ha havonta egyszer meglátogatnám és megvizsgálhatna. Közöltem vele, hogy nem érdekel, hiszen van orvosom, de be kellett látnom, ő már öreg és nem tudnék nála szülni sem, mert nem szülészorvos. Ezért maradt Tamás, aki korrekt volt és tapintatos. Lebeszéltük az új időpontot ultrahangra, s már jöttem is. Nehéz menet volt, de örültem a végeredménynek, kedves tőle, hogy figyel rám.

Kimentem a fürdőbe átöltözni, de sehogy sem tudtam lehúzni hátulról a cipzáramat. Miközben ezzel szenvedtem hallottam, hogy Dávid is pakolászni kezd. Egy kicsit megnyugodtam, hogy eljutott a füléig, amit az előbb mondtam, így megkönnyebbülve sétáltam ki hozzá, segítséget kérve.

- Ne haragudj, de segítenél lehúzni? – Álltam neki háttal.

- Persze – válaszolta, ezután megéreztem gyengéd érintését, ahogy kihámoz a ruhámból.

- Köszönöm – mondtam és mikor előre próbáltam lépni megfogta a derekam és magához húzott. – Hé, éppen átöltöznék! – nevettem.

- Mi lenne, ha a fürdést is kihagynánk és esetleg... – Csókolt bele a nyakamba, amitől szinte megszédültem. – itt lennénk egy kicsit? – kérdezte, apró puszikkal behintve a nyakamat.  Felsóhajtottam, annyira jól esett a kis kényeztetése, de tartottam magam a tervemhez.

- Dávid nem ezt beszéltük meg. – Szabadultam ki az öleléséből. Elhatároztam, hogy nem adom neki könnyen magam, még úgy sem ha most azonnal az ágyba ugrottam volna vele. Reméltem, mire odajutunk, annyira fel lesz csigázva, hogy belátja nem tud nélkülem élni. Jó, tudom, de a remény hal meg utoljára!

Visszamentem a fürdőszobába, majd átvettem a fürdőruhámat. Hálát adtam az égnek, hogy Dávid is átöltözött, mikor kiértem onnan. Miután kigyönyörködtem magam tökéletes testén odadobtam neki a törölközőt és a köntöst majd ketten elindultunk a medencék felé. Örültem, hogy nem voltak olyan sokan, így Dávid rám tudott figyelni, s nem kellett más nőktől féltenem. Mikor beledugtam a lábujjaimat a meleg vízbe megborzongtam. Imádtam ilyen helyen lenni, anyuék gyerekkoromban minden évben elvittek magukkal és pacsálhattam, ameddig bírtam. A víz simogatóan kellemes érzést nyújtott, így elnyújtózva ültem, becsukott szemekkel. Dávid hangjára figyeltem csak fel, ugyanis felfedező útra indult, volt egy eldugott része a medencének ami barlangfürdőre emlékeztetett, ezt találta meg.

- Nem jössz ide? – Ment előre. – Nincs bent senki. – Hallottam a hangját, ami a zárt falról verődött vissza. Követtem és nagyon tetszett az egész hangulata, mert a „barlang” tetején apró fények világítottak.

- Olyanok akár a csillagok – Néztem fel. – Nagyon szép.

- De nem annyira, mint te – Húzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak kapkodtam a levegőt mikor elváltunk egymástól. Megláttam a szenvedélyt a szemében, ami még nehezebbé tette, hogy leállítsam magam. Felsóhajtottam. Kezeimmel végigsimítottam a kulcscsontján, majd fel az arcáig. Édes volt és puha. Annyira helyes! Muszáj erősnek lennem elvégre nem csak azért vagyunk itt, hogy mindenhol kufircoljunk…

- Kérlek, állj le! – Toltam el magamtól. – Inkább beszélgessünk, hiszen meg akarjuk egymást ismerni, nem? – mosolyogtam rá mire megadóan felsóhajtott.

- Rendben – sóhajtott. - Mit akarsz tudni rólam?

- Mindent… nem is tudom hol kezdjem.

- Akkor kezdem én – vágta rá. – Mennyi pasival voltál már együtt?

- Ez aztán a jó kezdés – Nevettem fel. – Nézzük csak, volt egy barátom két évig a gimi alatt, akivel elvesztettem a szüzességem, aztán Tamás, akivel három évig alkottunk egy párt… és veled.

- Csak három pasival voltál együtt? – Csodálkozott és megint rosszul esett a feltételezése miszerint mindenkivel összefekszek, aki csak az utamba kerül.

- Ha tudni akarod igen és rohadtul elegem van már abból, hogy olyannak gondolsz, aki mindenkivel összefekszik. Mellesleg ha te nő lennél, akkor már rég egy olcsó ribancnak gondolnának. Én nem vagyok ilyen! – Mérgelődtem, de Dávid csak mosolygott, ami még jobban felhúzott. Mégis mit gondol? – Most még gúnyolódsz is velem?

- Dehogyis Mia, csak annyira édes vagy, hogy így mérgelődsz. Nem gondolok, semmi rosszat rólad, ígérem. Rendben van? – Nézett rám bűnbánó szemekkel.

- Oké, rendben, de akkor is rosszul esett….

- Mia lépjünk már túl ezen. Különben is azért csodálkoztam, mert gyönyörű vagy és bármelyik pasi megőrülne érted. Én biztos kihasználtam volna a testi adottságaimat.

- Te ki is használod. – Böktem meg. – Szerintem te azt sem tudod mennyi nővel voltál együtt.

- Az már egyszer igaz, de sosem számolom. Csak jönnek és mennek. Rengeteg csinos nő fordult már meg az ágyamban, de egyiket sem bánom és szerintem újra lefeküdnék mindegyikőjükkel, hiszen ez is én vagyok.

- Remek – suttogtam szomorúan. – De sosem gondolsz arra, hogy esetleg megbántod őket?

- Mia én nem ígérek nekik semmit. Magamat adom és kész. Egy éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi, jön a következő.

- Ezt nem lehet, Dávid. Ez undorító!

- Látod, hogy mégis.

- Hagyjuk, inkább beszéljünk másról. – Dobtam fel, de semmi nem jutott eszembe. Csak hallgattunk egymás mellett és én végig azon törtem a fejem mit kéne csináljak, hogy úgy szeressen, ahogyan én őt. Rájöttem akár a fejem tetejére is állhatok Dávid sosem fog mást látni bennem, mint egy nőt, akit egypárszor gerincre vágott. Megtöröltem az enyhén könnyes szemem, hiszen nem akartam, hogy lássa mennyire szomorú vagyok, de sajnos elkéstem.

- Valami gond van? – Nézett rám aggódva. – Talán nem jó a víz, vagy túl meleg a babának? – kérdezte. Hülyén néztem rá, majdnem elmosolyodtam, de rájöttem, hogy most még ez sem ér meg annyit.

- Nem, hagyjuk.

- Inkább mesélj magadról, hiszen te akartad, hogy megismerjelek - Nézett rám biztatóan, majd egy megadó sóhaj után mesélni kezdtem a családomról, a barátaimról és a munkámról.

- Tamással hogy ismerkedtetek meg? – Érdeklődött mikor már a szerelem volt a téma.

- Ez egy kicsit vicces, mert Réka, a legjobb barátnőm nőgyógyásza nyugdíjba vonult, s keresnie kellett egy másikat. Megtalálta Tamást, de félt elmenni egyedül, így hát elkísértem, de a vizsgálatra azért nem mentem be. Tomi akkor látott meg mikor Réka kijött. A barátnőmön keresztül kipuhatolózta a nevem és megjelölt az egyik közösségi oldalon. Először leveleztünk majd elhívott randizni és három csodálatos évet töltöttem vele.

- Szeretted?

- Nagyon – ismertem be. – De sajnos félre lépett párszor, amit sosem fogok neki megbocsájtani. Továbbra is barátok vagyunk, azt hiszem, hiszen hozzá járok orvoshoz, de…

- Nem akarom, hogy ő legyen az orvosod! – vágott bele a szavamba.

- Ő a legjobb! Nem értem miért zavar ez téged! – néztem rá összehúzott szemekkel.

- Mert ő a volt pasid. Mindent tud rólad… és…

- Dávid, előtte nem kell szégyenkeznem a vizsgálatoknál. Mellesleg még szülészorvos is és több mint valószínű ő fogja világra segíteni a babámat.

- Mia ne már – húzta el a száját. A fejemet rázva néztem rá. Tudtam mit érez, hiszen én sem igazán akartam Tomival beszélni, főleg vizsgálatokra járni hozzá, de készségesen segített a héten, s a végére rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás, főleg a szülésnél. Először kényelmetlen volt, de amikor kijöttem, beadva a derekam, hogy innentől csakis hozzá járok és ő lesz a nődokim, megkönnyebbültem. Tudtam, hogy benne semmiképp nem csalódhatok ilyen téren, mert ő volt Magyarországon a legjobb.

- Nézd jelen állás szerint ehhez neked pont nincs semmi közöd… Szóval ne akarj nekem tanácsokat adni. Köszönöm. – Néztem rá szigorúan és az járt a fejemben vajon mivel lehetne egy kicsit visszahozni a hangulatot, de mivel nem találtam ki semmit, jobbnak láttam, ha kiindulok a vízből, majd kis idő múlva Dávid is így tett. Némán vonultunk be a szobánkba, majd Dávid levetette magát az ágyra és bekapcsolta a televíziót. Elmentem tisztálkodni, s míg a tus alatt voltam csak sírtam. Rosszul voltam a tehetetlen dühömtől, a hormonjaimtól, attól, hogy terhes vagyok, de még az is kiborított, hogy Dávid mindenbe beleakar szólni, s elvárja, hogy adjak, de vissza semmit sem kapok. Bántott, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy a kint lévő férfi még annyira sem tart, hogy felajánlja, elkísér egy vizsgálatra vagy ilyesmi.

Felvettem a hálóingem, majd bebújtam az ágyba. Dávid annyira bele volt feledkezve a meccsbe, hogy azt sem vette észre, amikor mellé telepedtem.

- Jó éjszakát – suttogtam. – Nem akarsz te is aludni?

- Persze, mindjárt, csak ezt megnézem. Már majdnem vége, de te aludj nyugodtan. Jó éjt – szólt gépiesen. Egy darabig vártam hátha mégis hozzám bújik, de nem így lett. Halkan szipogva, csendes könnyek között álomba merültem a férfi mellett, akiben szerelmes voltam.

9,5. fejezet/2. rész - Dávid körül forog a világ

9,5. fejezet/2. rész

Dávid körül forog a világ

Marci eléggé beleültette a bogarat a fülembe, ezért úgy gondoltam, kiderítem mi az igazság. Mia csodaszép és lehet, hogy tényleg nem is egy pasival feküdt össze előttem, vagy utánam, akár közvetlenül is, így még a dátumokat is tudná manipulálni. A nők mindenre képesek. Mivel csak délután volt edzésem nem keltem korán. Lassú komótos mozdulatokkal vettem fel a ruhám és készítettem el a reggelimet.

Az órámra néztem, ami már bőven ütötte a tíz órát. Úgy gondoltam Mia biztos bent van a munkahelyén. A féltestvérem szerint mindig reggel hétkor kezd, és délután négyig dolgozik. Öltözékem a szinte szokásos farmer, póló és mivel eléggé hideg időnek nézett ki egy meleg pulóver. Nem szoktam a hétköznapokon túlöltözni. Azt inkább meghagyom a csábítós hétvégéimre. Felvettem a bőrkabátom, bakancsom majd indítottam Mia cége felé. A recepciónál egy szőke csaj ült, aki mosolyogva várta miért is boldogítom őt a jelenlétemmel. Egész csinos volt, de nem eléggé, hogy felkeltse a figyelmem… Legalábbis most már nem…

- Jó napot! – Köszöntem rá és megpróbáltam nagyon kedves lenni. – Én Péntek Miához jöttem. Megtudhatnám, hányadik emeleten dolgozik?

- Esetleg időpontra jött? – Emelte rám világoskék szemeit.

- Nem, de mindenképpen beszélnem kellene vele.

- Sajnos időpont nélkül nem lehet. – Válaszolta tárgyilagosan. – A kisasszony eléggé elfoglalt mostanában.

- Tényleg?  Miért?

- Tudja, azt suttogják itt a belső pletykafészkek, hogy babát vár, és most éppen egy asszisztenst toboroz maga mellé, hogy ha elmegy, akkor is legyen, aki segítsen neki.

- Mit szól hozzá, ha azt mondom én is éppen az álláshirdetésre jöttem? – Bukott ki belőlem a válasz mire a lány meglepődött arccal válaszolt: - De hát maga nem is nő. A hirdetésben feketén fehéren ott van, hogy kolleganő!

- Egy próbát megér, nem? – mosolyogtam rá mire azonnal elpirult. Tudtam, hogy nyerésben vagyok. – Kérem, kisasszony mondja meg nekem, merre van Mia irodája. Tényleg beszélnem kell vele, és ha megmondja, elviszem vacsorázni.

- Igazán? – Kérdezte izgatottan. – A harmadikon ahol a fejesek vannak.

- Köszönöm, kedves. – Indultam a lift felé, de ő még utánam szólt: - Meg sem beszéljük a vacsorát.

- Ha lesz rá időm mindenképen értesítem. – Szóltam vissza pimaszul és mire rájött szegény, hogy valószínű átvágtam, robogtam is fel a lifttel a harmadik emeletre. Te jó ég mennyi nő. Kapkodtam a fejem mikor a folyosón sétáltam. Ilyen munkahelyen nagyon szívesen ellenék bármikor. Csak bírni kéne a sok menetet. Álmaim munkája…

Felnéztem az információs táblára és megláttam a nyilat, ami Mia irodája felé mutatott. A fehér ajtón arany táblácska hirdette a nevét. Péntek Mia Kozmetikai és marketing Manager. Az iroda előtt volt egy asztal ahol szintén egy nő ült. Kicsit talán idősebb volt, mint akihez jöttem, de kedves arca miatt nem aggódtam. Elsétáltam mellette és a kilincsre tettem a kezem, mire felugrott.

- Uram oda nem mehet be! – Szólt rám olyan hangon, amitől azt hittem mindjárt a gatyámba csinálok. Hogy tud kijönni ekkora nagy hang egy ilyen kis nőből? – Uram a kisasszonynál éppen vannak.

- Igazán és kicsoda? – Érdeklődtem és reménykedtem nem az a Tamás.

- Egy jelölt a meghirdetett munkára. Kérem, üljön le és várjon. – Majd a krémszínű fotelekhez irányított. Egy darabig vártam, és az ott lévő magazinokat lapozgattam. Eléggé idióta volt mindegyik, mert az egyik újságban volt egy cikk, amin hangosan felnevettem. Mit akarhat a férfi? Majd ott voltak a pontok. Mennyire idióták a csajok. A pasi csak egy dolgot akar. Szexet, de azt jó sokat.

Már több mint egy órája várakoztam mikor úgy gondoltam befejeztem. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Felálltam, majd Mia titkárnőjének tiltakozása ellenére benyitottam hozzá.

- Te meg mit keresel itt? – Csodálkozott, ahogy meglátott. Basszus, de dögös volt a dühös tekintetével, miközben az ablaknál állt. Sötétkék mélyen kivágott oldalt felsliccelt ruhát viselt és szexi bokacsizmát.

Haját pedig laza hullámokban hagyta. Szemüvegét levette, majd az asztalra rakta. – Mégis hogy jöttél be mikor világosan elmondtam, hogy nem fogadok senkit?

- Nem bírtam várni. – Rántottam meg a vállaimat, majd beljebb léptem. Ekkor megláttam egy ismerős nőt a bőr fotelben ücsörögni. Te jó ég honnan a fenéből ismerem?!

- Dávid. – Nézett rám ő is mikor meglátott. – Te itt? – Hangja kedvesen csengett és ekkor eszembe jutott, hogy kb két hónapja húztam meg egy buliban és azt ígértem neki, hogy elviszem magammal valamerre. Persze nem tettem meg, hanem az együttlétünk után szép csendben kihátráltam a lakásából.

- Ti ismeritek egymást? – hallottam Mia hangját.

- Csak egyszer találkoztunk – habogtam, és még mindig a nevén törtem a fejem.

- Eléggé mély benyomást tett rám – szúrta oda csaj majd kezeit összefogta a mellei előtt.

- Nézd eléggé sok volt a dolgom és nem volt időm felhívni és…

- Ó már értem. – Nevetett fel Mia. – Azt hiszem, rájöttem honnan van az ismertség. Csak nem te is beleestél ennek a szépfiúnak a csapdájába, Zsófi?

- Zsófi! – Mondtam ki hangosan a nevet.

- Azt gondolom igen – szólt egy kicsit szomorkás hangon.

- Figyelj, Mia beszélnünk kell!

- Nemsokára befejezzük. Kérlek, várj kint.

- De nekem edzésem lesz kb. egy óra múlva és így is rengeteget vártam. – Mutattam a kijárat felé. – Csak pár perc az egész utána felőlem folytathatjátok, de nekem is van munkám, amit nem hanyagolhatok. Kérlek. – Néztem rá és próbáltam annyira meggyőzően nézni, ahogy csak bírtam. Szerencsére a csel bevált, mert Mia megkérte Zsófit, hogy várakozzon kint.

- Oké mi volt ennyire fontos? – érdeklődött miközben az asztalának dőlt.

- Van egy elméletem, vagyis inkább az egyik haveromnak van, Marcinak. – Kezdtem és megláttam, hogy Mia felteszi a szemüvegét és egy dokumentumot olvasgat. Hirtelen sokkal szexibb lett és már megint olyan dolgokon járt az agyam. Persze ezt a gatyám feszességén is éreztem. De azért rosszul is esett, hogy látszólag nem figyel rám. - Figyelnél? – Emeltem fel a hangom mire felnézett.

- Folytasd!

- Akkor rakd le azt a szart és figyelj rám, mert fontos.

- Dávid nem érdekel a hülyeséged. – Nevetett fel gúnyosan. – Mondd, amit akarsz és húzz el!

- Éppen próbálnám, de te le se szarod – mondtam mérgesen.

- Jó – sóhajtott megadóan majd az asztala mögé sétált és beült a székébe. Ez remek alkalom volt, hogy hátulról is megcsodáljam feszes fenekét. – Szóval?

- Szóval az van, hogy szerintem átversz!

- Mi van? – Döbbent meg. – Ezt mégis hogy érted? Miért vágnálak át? Tudod az nem az én stílusom...

- Azt nem tudom, de apaságit akarok kérni! Vagyis bizonyítsd be, hogy az enyém a gyerek!

- Mondd csak, miért hazudnék neked? – kérdezte és hangjából eléggé úgy hallottam még a feltételezésem is sértő rá nézve.

- Nem tudom, de lehet, hogy le akarsz nyúlni.

- Már megint itt tartunk. – Temette a fejét a kezébe. – Mikor érted már meg, hogy nem rólad szól minden és nem kell az idióta pénzed?

- Nézd nem is ismerlek, mi van, ha te is olyan vagy mint én?

- Ezt nem értem… – Nézett mélyen a szemembe, ám amikor értelmezte a mondatomat hangosan kibukott: - Szerinted én egy kurva vagyok? Mégis mit képzelsz rólam, te szemétláda? – Állt fel mérgesen majd egyre közelebb jött hozzám. – Azt hiszed, hogy mindenkivel összefekszek? Hogy merészelsz ilyet még csak gondolni is rólam? Én egy normális nő vagyok!

- Mégis eljöttél velem egy numerára, holott alig ismertél. Ennyi erővel azt gondolhatnám, hogy ezt mással is szívesen megteszed.

- Rohadj meg! Takarodj ki az irodámból, Dávid! – Szólt mérgesen majd felálltam és az ajtóhoz indultam. Sajnos meghallottam, hogy Mia sírásban tört ki és erről mindig anyám jutott eszembe. Utáltam, ha egy nő sírt, főleg ha egy férfi miatt. Lehetek az én, vagy az atyaúr isten is, akkor is megsajnáltam az összest. Így nem tudtam faképnél hagyni őt sem, megfordultam és csak bámultam rá.

- Mia bocsáss meg. – Próbáltam közelebb menni hozzá, de ő eltolta a kezemet. – Nem akartalak megbántani, csak tényleg jó lenne tudni.

- Oké, ha ezt akarod, akkor legyen. – Törölte meg a szemét. – Megcsináltatatom, hogy megnyugodj, de akkor neked is ott kell lenned.

- Jó, akkor rendezd le és ennyi.

- Ennyi? -  Nézett rám és szemei még mindig könnyektől csillogtak. Annyira szép volt, én pedig egy idiótának éreztem magam, aki megbántotta. Szerettem volna megvigasztalni és újra mosolyt csalni az arcára.

- Figyelj, Mia nem ismerlek és… ezért jutott eszembe ez a hülye ötlet, de nem akarom, hogy azt hidd, kurvának gondollak vagy ilyesmi.

- Akkor ismerj meg! – Mondta határozottan és az asztalára ült. – Menjünk el valamerre és randizzunk.

- Randi? – Nevettem fel. – Én nem randizok. Elég volt az is, hogy elráncigáltál a szüleidhez.

- Akkor nincs teszt és azt gondolsz rólam, amit akarsz. – Szólt és úgy láttam befejezettnek tekinti a beszélgetést.

- Nézd Mia, én nem vagyok egy ilyen típus, és ezt te is tudod. Nekem nincs olyan, hogy randi meg ilyesmi.

- Félsz ezektől a dolgoktól?

- Én nem félek!

- Akkor miért nem adsz nekünk legalább egy esélyt? – kérdezte és szemei reménykedést sugároztak felém. – Lehet, ha megismernél, akkor másképp viszonyulnál hozzám és kapcsolatunkhoz.

- Nincs is semmiféle kapcsolatunk.

- Dávid kérlek, ne csináljuk ezt! – Hajtotta le a fejét én pedig közelebb mentem hozzá. Még mindig az asztalon ült. Felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Csodaszép volt.

- Komolyan ezt szeretnéd? – Érdeklődtem mire enyhét bólintott. – Akkor legyen, hova menjünk ismerkedni?

- Bárhova. – Húzta mosolyra száját. – Teljesen mindegy, csak ne legyél velem előítéletes.

- Akkor te sem fogsz egy parasztnak gondolni?

- Nem, csak a gyerekem apjának, aki néha – néha más lányokkal is lefekszik.

- Akkor ez nem kapcsolat?

- Ha nem akarod, én nem kényszerítelek semmire. Megváltoztatni valószínűleg már nem tudlak és…. nem is lenne értelme. De nem akarom, hogy olyannak gondolj, aki nem felelősségteljes és nem tud felnevelni egy gyereket. Pedig képes vagyok rá.

- Jó oké, rendben van. Mia nem akarom, hogy ellenségeskedjünk. Megcsináljuk a tesztet és lesz, ami lesz. Ha pozitív az eredmény…

- Az lesz! – bizonygatta.

- Ha az lesz, akkor vállalom a tetteimért a felelősséget, de ha nem, akkor felejts el. Ha mégis megpróbálnál befeketíteni annak eléggé súlyos következményei lennének. A karrierem nem engedheti meg, hogy bármiféle negatív hír kiszivárogjon rólam.

- Ó a karriered! – Nézett rám gúnyosan. De láttam a szemében a reményt, ami a mondatom első fele okozott nála. Tudom, hogy megfontolatlan döntés volt azt mondani, hogy ha tényleg pozitív lesz a teszt, akkor megoldjuk a dolgot, de muszáj volt valamivel megnyugtatnom. Ki tudja, talán komolyan gondoltam, de ebből bármikor kihátrálhatok…

- Jó vagyok. Ha nem lettél volna annyira elfoglalva a Tamáskáddal, akkor te is láthattad volna, milyen fantasztikusan játszok.

- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodott el.

- Nem! Arra a nyápicra? Sokkal jobb ízlésed van annál.

- Hidd el, jól ismerem én azt a férfit és nem is tudod, miket tud.

- Nem igazán érdekel, de biztos nem csókol úgy, mint én – nevettem. Legszívesebben bebizonyítottam volna neki, hogy nincs igaza, leszarom, mit tud az a barom, én jobb vagyok mindenben. Ha minden igaz én ejtettem teherbe, a gyerekemmel terhes, várja mikor érek hozzá, sóvárog a figyelmemért és tetszem neki. Ő mit ért el? Hagyjuk is… Nevetséges!

- Na persze – kuncogott. – Dávid, nagyon tetszel, szeretem a gyerekünket, de nem folytathatjuk ezt sokáig. Észveszejtő veled a szex, Tamás az exem, nem érdekel, ezt meg kellene értened. Szeretem a mosolyod, az összes hülyeséget, amit eddig összehordtál nekem, pedig abban aztán vannak elég sértő megjegyzések is, nekem elhiheted. De amikor kedves vagy velem, úgy érzem, boldog vagyok, ameddig el nem rontod. Nekem nincs szükségem stresszre, a munkám elég nehéz és aprólékos, ahhoz, hogy ne keljen a magánéletemmel is törődnöm. Mégsem tudlak kiverni a fejemből. Szeretnélek megismerni, hogy ha egyszer a gyerekünk kérdez rólad, akkor mosolyogva tudjak mesélni az apjáról – nevetett fel keserűen. Annyira aranyos volt, ahogy a kezeivel az arcomat simogatta, miközben álmodozott. Szomorú és boldog volt egyszerre. Aztán belenézett a szemembe és elkomorodott. – Felfogtam, hogy nem akarod, de engem, legalábbis úgy jön le, igen, vagyis megdugni, de nekem ez nem elég. Ahogy az sem, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Ugyan! Értem, hogy valamivel hitegetned kell, hogy szexeljünk, de ez még tőled is aljas, te barom! – kiabálta, majd elém állt, rábökött a mellkasomra. – Utálnom kellene téged! Tönkretetted az életem! Mindent! – ordította, minden egyes szó után beleütve a mellkasomba. Csak néztem dühösen összepréselt ajkait, könnyes szemeit és rájöttem: akkora fasz vagyok, amekkorát ez a nő soha nem látott életében. Kezdtem elhinni, hogy igaza van…

- Drága, fejezd be, nem tesz jót… - motyogtam, miközben megfogtam mind a két kezét és közelebb húztam magamhoz.

- Engedj el, az Istenit, Dávid! Elég volt! Nem kell a remény, nem kellenek a hazugságok, nem kell semmi! Ne hitegess a felelősségeddel, a randikkal és minden szarral! Hagyj, menj el! – morogta a pulcsimba, miközben a hátát kezdtem el simogatni, ő pedig csak a fejét nekem döntve állt ott, s sírt.

- Megpróbálom Mia, ha az enyém a baba szeretnék gondoskodni rólatok.

- Nem elég! – morogta, majd ellépett előlem. Megtörölte a szemeit, s ismét felült az asztalra. – Tudom, hogy el kellene fogadnom, de nem vagyok biztos benne… Nem gondolod komolyan, valld be! Csak megsajnáltál!

- Igaz. De te kellesz! – Léptem elé, majd közelebb húztam az asztal széléhez, így muszáj volt megkapaszkodnia a derekamba. Kezei a pulcsim alatt simogattak, felmordultam, mikor felém hajolt. – Csókolj meg! Kérlek – suttogtam, a szemébe nézve. A vágy egy pillanat alatt ködösítette el a tekintetét. Bólintott, majd megadta, amire vágytam: Lábait körém fonva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomva préselte hozzám magát. Felnyögtem az ismerős érzéstől, a farkam abban a pillanatban keményen feszült a lába közének. Azt hiszem elvesztem benne és a testében…

9,5. fejezet/1. rész - Marci egy seggfej!

9,5. fejezet/1. rész 

Marci egy seggfej!

Dávid szemszöge

Megrúgtam a győztes gólt. A csapattársaim mind a nyakamban ugráltak, én pedig szinte úsztam a mámorban. Kedvem lett volna a sok megmondó idiótának bemutatni, hogy kapjátok be, de nyilván nem tettem, hanem arra felé futottam ahol Mia ült, hogy lássam a tekintetét, és az örömét, de mikor megláttam, hogy azzal a Tamással ugrál, s szinte ki sem akarnak szabadulni egymás nyakából, valami furcsa érzés fogott el. Szerencsére nem sok időm volt ezen töprengeni, mert miután lefújták a mérkőzést jobbnak láttam, ha egy forró zuhannyal kiverem a fejemből azt a nőt.

- Hé, Dávid, este lesz egy kisebb fajta buli a törzshelyünkön, szerintem gyere el. Annyi jó csaj lesz, hogy csak kapkodod majd a fejed.

- Nem tudom, most nem sok kedvem van hozzá. – Néztem fel rá miközben a táskámba pakoltam.

- Miért nem? Te sosem hagysz ki egyetlen alkalmat sem a hódításra - nevetett fel Marci, az egyik legjobb haverom. Tipikus szőke herceg kinézetű pasi… a csajok odáig vannak érte, bár nyilván engem senki nem előz meg a leghelyesebb Magyar játékosok listáján. Én vagyok a király!

- Csak fáradt vagyok! – morogtam. – Hagyjatok a picsába!

- Dávid mi van? Majd a hódítás felpörget! Na, este elugrok érted… Addig is csá. – Lépett ki majd én is jobbnak láttam hazaindulni. Marci dobott egy SMS-t, hogy nyolcfelé jön a taxi. Mindketten egyetértettünk abban, hogy így jobb, hiszen ha iszom, nem vezetem és bár ennek azaz ára, hogy nem villoghatok a kocsimmal, de ha közben megdönthetem a legjobb csajokat akkor ez már szinte nem is számít.

Egy gyors kaja után felhívtam az anyámat elújságoltam neki a gólomat majd nekiláttam öltözködni, és ahogy a tükör előtt álltam a vállfán sorakozó ruháimat kémleltem. Márkás ruháim voltak és szerencsésnek mondhattam magam, mert azt csinálhattam, amit szeretek és ebből még annyi pénzt is keresek, hogy az életem átlagon felüli és anyámat is tudom támogatni. Egyedül csak ő ismer és ő tudja, hogy mit miért teszek vagy mondok.

Választásom végül arra az ingre esett, amit akkor viseltem, amikor először találkoztam Miával és az életembe lépett. Újra eszembe jutott az első éjszakánk és kedvem lett volna feltárcsázni, elhívni az esti buliba, de tudtam, hogy nem tehetem… Na és igazából eléggé szarul esett, hogy más pasival láttam, főleg úgy, hogy ismerős is volt valahonnan. Rémlett, hogy volt valami szenzáció a televízióban, hogy egy anya négyes ikreket szült már közel ötven évesen és ez a pasi segítette őket világra. Biztos, hogy orvos így nyilván okos is. Persze nem olyan jóképű, mint én és a haja is rövidebb. Magas voltam és a szemem barnaságába egy kicsi zöld is vegyült, ami szerencsére bejött a csajoknak, hajam hosszú volt, amit csak nagy ritkán engedtem ki. Ha valaki így lát az már nálam egy bizalmi faktor. Az apám génjeit örököltem, bár szinte az elmúlt húsz évben pont leszarta, hogy van e fia vagy nem.

Tudtam ezért nem akarom ezt a babát. Mi van, ha én is ilyen leszek? Mindig is imádtam a csajokat, szerettem hódítani, ahogy anno az apám is, és a házassága tíz évében szinte össze-vissza csalta anyát, amit valószínű miattam viselt el. Ám apám egyszer csak bekattant és nem érdekelte, hogy anyám mennyit gürizik, ő nyugodtan éldegélt a nála tíz évvel fiatalabb csajával… Engem pedig teljesen elhanyagolt, pedig akkor nagy szükségem lett volna rá, hiszen egy kamaszodó fiú mégsem beszélheti meg az anyjával szexuális élményeit és a többi ilyen pasis jellegű dolgait.

Az apám imádta a focit és úgy gondoltam, ha híres és jó leszek talán büszke lesz rám, de sajnos nem így lett, és hiába vagyok a legjobb, őt hidegen hagyja, már majdnem öt éve nem is beszéltünk. Eléggé fáj, de legalább rájöttem, hogy ha kimutatom az érzéseimet, azzal csak magamat fogom bántani, így jobb nekem ez a bunkó, paraszt álca, amivel elriaszthatom az embereket. A lányoknak meg nem teszek komoly ígéretet soha, hiszen egy-két éjszakánál többet egyikkel sem szándékozok eltölteni.

Mia azonban más. Valahogy rettentően vonz, hogy ennyire önálló és sikeres a munkájában. Látszik rajta, hogy szenvedéllyel csinálja. Első ránézésre egy szőke cicababának gondoltam, akit két perc alatt megfektetek, és sosem gondoltam volna, hogy ennyire okos és kiáll az elveiért, csak kár, hogy ebbe pont az én gyerekem élete a tét. Sosem akartam apa lenni, mert túlságosan szeretem a kalandokat és a szexet, de most úgy érzem, csak Miára vágyom, és egyre többször van így. Anyám szerint egyszer engem is elkap majd a nagy szerelem és akkor talán benő a fejem lágya. De már harmincnégy éves vagyok, nem gondolnám, hogy valaha is eljön a nagy Ő. Vagy talán Mia lenne az?  Nem tudom mi lesz még ebből, de abban biztos vagyok, hogy rengeteg nővel voltam együtt, mégis Mia magasan viszi a prímet. Őrületesen vad és odaadó a teste pedig teljesen beindít… Ahogy most is. Istenem, ez a nő lesz a vesztem!

Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és mivel nem bírtam parancsolni magamnak leültem a laptopom elé, s felmentem, hogy megnézzem Mia rakott e ki friss képet. Persze, amikor megláttam, hogy a legújabb képe azzal a faszival van, akivel a meccsre is jött, majd felrobbantam. A kurva életbe az egész szarba! Rosszul esett, hogy ezzel a pasival fotózkodik és látszólag eléggé élvezi a helyzetet. Sokkal szebbnek tűnt, mint mikor legelőször megismertem.

Marci, akinek mindent elmeséltem azt mondja, a nők egyre szebbek lesznek a terhesség alatt. Miára pedig ez duplán igaz volt. Gyönyörű szemei szinte szikráztak, arca pedig a hideg miatt kipirult. Még a fürdőszobába is eszembe jutott mikor azt a krémet vettem a kezembe, amit az ő cége forgalmaz. Tényleg szuperek ezek a kozmetikumok és ha a húgom nem ott dolgozna akkor nem is találtam volna ezekre.

Egy hangos dudaszóra lettem figyelmes, majd az ablakon keresztül megláttam a sárga taxit. Gyorsan cipőt és kabátot vettem, majd beugrottam Marci mellé az autóba.

Az asztalnál ültünk Marcival és még két haverommal. Szinte mindenki felismert minket, de ez egyáltalán nem zavart, sőt jól esett a sok figyelem, elismerő gratuláció. Sorra hozattuk a söröket és éppen azon tanakodtunk mi lenne, ha a hétfői edzést egy kicsit elhanyagolnánk, mikor egy barna, nagymellű csaj lépett oda az asztalunkhoz és se szó se beszéd átölelt. Kicsit meglepődtem, de hozzá szoktam már az ilyenekhez. Felé fordultam majd miután rám mosolygott így szólt:

- Te vagy Dávid? Tudod, az a focista?

- Igen én. Téged hogy hívnak szépségem? – villantottam rá az a mosolyomat, amitől tudtam két perc múlva leesik a bugyija.

- A nevem… - mosolygott, majd mivel a fülembe akarta súgni a magasságom miatt közelebb kellet jönnie hozzám, amitől a mellei az én mellkasomhoz értek és megéreztem egy ismerős illatot és újra bevillant Mia. Nem is érdekelt már a csaj, így mielőtt bármit is megértettem volna a mondandójából eltoltam magamtól, felálltam majd a pult felé indultam. Szegény csaj nyilván nem értette a reakciómat, de Marci érezte, hogy valami nem okés.

- Hé! Haver miért jöttél el? Tímea nem rossz csaj.

- Tímea? – Néztem rá miközben azon pörgött az agyam miért használ ez a csaj is ugyanolyan parfümöt, mint amilyen neki van, plusz mi a fene történik velem, hogy nem tudok rendesen ellazulni.

- Az a lány, ott – mutatott Marci a barnára.

- Nem érdekel… Amúgy meg nincs baj csak….. fogalmam sincs mi a fasz van velem haver.

- Már megint azon a csajon jár az eszed? – kérdezte és láttam a szeméből, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés. Még neki is szokatlan ez a viselkedésem. – Talán beleestél?

-  Ugyan már! – tiltakoztam. - Nem tudom ember, mi van ha tényleg az én gyerekem, ha eldobom a lehetőséget, hogy…

- Hé, Dávid ne drámázz már. Ez egyáltalán nem biztos.

- Micsoda?

- Te mondtad, hogy lehet, hogy csak a pénzedre hajt…

- Igen, de…

- Had fejezzem be! – állított le, majd miután beleivott az előbb kikapott sörébe, elkezdte vázolni a helyzetet: - Az van, hogy szinte nem is ismered őt nem igaz?

- Marci… már ismerem…

- Oké akkor mi a kedvenc itala, étele, zenéje…

- Haver nem tudom, de én akkor is….

- Dávid az, hogy kétszer szexeltél vele és tudod mit dolgozik, még nem elég ahhoz, hogy kijelenthessük, ismered már ezt a nőt. Mi van, ha ez a csaj be akar cserkészni és nem megbízható? Elvégre okos, az okos nők pedig mindig csak bajt okoznak.

- Marci kérlek!

- Azt tanácsolom Dávid, hogy kérj egy apaságit, mert ha nem a tiéd a baba, akkor eléggé csúnyán megütheted a bokád, főleg ha tegyük fel, perre vinné az ügyet. Te pedig januártól hatalmas pénzt fogsz kaszálni.

- Nem gondolnám, hogy Mia olyan lenne.

- Milyen pasijai voltak előtted?

- Fogalmam sincs, sosem beszélünk a magánéletünkről, csak találkozunk, beszélgetünk, összeveszünk és szexelünk. Röviden ennyi.  

- Látod Dávid, lehet, hogy annyi pasival bújik ágyba amennyit te el sem tudsz képzelni. Lehet, hogy ő olyan, mint te csak nőben.

- Nem tűnik ribancnak.  

- Egyik sem tűnik olyannak… Mellesleg te is egy normális pasinak tűnsz a csajok szemében.

- Az is vagyok – nevettem fel és Marci is tudta, hogy mire gondoltam.

- Amúgy meg mi a fenét tud az a nő amit a többi nem?

- Ó ha te tudnád! – jutott eszembe a tökéletes éjszakánk. – Egyszerűen őrület vele a szex… Ahogy a nyelvét használja, esküszöm, fél perc alatt eltudnék menni, talán a nézésétől is. Komolyan ember! Ha csak meglátom az agyam olyan mintha nem is én lennék, két perc alatt betud gerjeszteni, akár csak egy mondatával. A legutóbb is az volt, hogy úgy nézett ki, mint valami görög istennő abban a ruhában, az estélyen. Sőt, a beszéde is vérprofi volt. Aztán éppen fűztem egy csajt, mikor odajött. Dumáltunk, benyögte, hogy még mindig terhes. Újra veszekedtünk és azt mondta én kellek neki… Érted Marci? Mindezt olyan szenvedéllyel, hogy egyből felizgultam. Eredetileg nem miatta béreltem ki azt a szobát, de visszagondolva mégis megérte.

- Mondom én, hogy belezúgtál – nevetett Marci, mire én csak megráztam a fejem, majd az est további részében már nem foglalkoztunk a témával, bár Marci eléggé belerakta a bogarat a fülembe. Elhatároztam másnap elmegyek Miához és követelem tőle az apasági tesztet. Hátha lezárhatjuk végre ezt a szarságot.

Hogy felejtsek megkerestem Tímeát és fél óra elteltével már a taxiban smároltam vele, és újra egy szexel töltött éjszaka várt rám, ami talán nem felejthetetlen, s tökéletes, de kielégítő. 

9. fejezet - Csendben

9. fejezet

Csendben

Miután Dávid ennyire szépen lelépett a szüleimtől, én sem akartam tovább ott tartózkodni, nem bírtam volna még többet magyarázkodni, így hazasétáltam, majd elnyújtóztam egy kádforró vízben. Rosszul éreztem magam, fáradt voltam, egyszerűen csak szerettem volna öntudatlanul heverni, míg jobban nem érzem magam. Persze ez sem sikerülhetett, hiszen az agyamat elég nehéz volt kikapcsolnom… Minduntalan Dávid és a mocskos megjegyzése járt a fejemben. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki így nevezzen egy gyereket, lehet az a sajátja, vagy bárkié… Undorító.

Tudtam, ha most nem lennék várandós, leinnám magam a sárga földig, míg kábultan nem nézek a világra, örömömben. De ez nem volt lehetőség, így Beyonce Listen című számával próbáltam együtt érezni, ami nem esett nehezemre, így párszor újrahallgattam, s elkezdtem énekelni, nem mondom, hogy jó hangom van, de ha nem hallja senki, elmegy.

Lehunyt szemekkel sírtam, miközben egyre hangosabban kornyikáltam, míg el nem kezdett csörögni a telefonom. Felsóhajtottam, majd megtörölve a kezemet, felvettem.

- Mondd, ne kímélj! – morogtam.

- Szedd már össze magad! Nem is ismered, kedvelheted, de mit érsz el vele? Egy barom, aki soha nem akar gyereket, a tiedet sem, téged csak dugni szeret. Pont – sóhajtott. – Mellesleg van egy rossz hírem: nem tudok elmenni veled a holnapi meccsre, sajnálom. Kami lázas volt egész nap, ügyeleten is voltunk, szóval esélytelen, bocsi.

- A kurva életbe! – szitkozódtam. – Persze, rendben, puszilom a drágaságom, amint lehet megyek és meglátogatom. Lehet a meccs helyett inkább oda kellene mennem…

- Menj el egyedül! – kiáltott fel Réka. Szem forgatva szálltam ki a kádból, kihangosítottam őt, így hallottam, miközben törülköztem és felöltőztem. – Biztos örülne, utána kettesben lehetnétek. Egy jó szex, ennyit megér, nem?

- Te hülye vagy! Az előbb mondtad, hogy felejtsem el – sóhajtottam. – Majd átgondolom. Puszilom Kamit, s jobbulást a pici lánynak! Szeretem!

- Én is szeretlek! – nevetett, majd lerakta. Fejemet rázva kuncogtam, majd rám tört újra a magány érzése: Dávid soha nem lesz velem és a babánkkal. De mégis miért izgatom én ezen magam? Nem érdemel meg minket! Egy nagyképű rohadék, akinek a szíve kőből van és csak a farka vezérli és azzal rohadt édes mosolyával összetöri a lányok szívét. Miért nem tudom utálni? Sokkal egyszerűbb lenne minden.

Reggel kikászálódtam az ágyból és próbáltam elfoglalni magam takarítással, és némi munkával. Feladtam egy hirdetést az asszisztensi állásra, majd átnéztem a rendeléseket is. Ősz van, lassan jönnek az ünnepek, így több ember fog minket keresni, mind a wellness részleget, mint a termékeinket, valamint szolgáltatásainkat. Erre pedig fel kellett készülnöm, hiszen pontos és megbízható munkaerő kellett, valamint elég alapanyag.

Már öt óra körül járt és még mindig nem tudtam eldönteni menjek- e vagy maradjak a seggemen. A jegyeket néztem és a szívem ott lett volna a lelátón, de az agyam tudta, hogy csak fájdalmat okoznék magamnak.

- Rohadtul utálom az egészet!  - kiabáltam el magam. Komolyan úgy éreztem, hogy menten felrobbanok. Mígnem ábrándozásomból az ajtócsengő sipákoló hangja riasztott fel és mikor kinyitottam, Tamást láttam magam előtt. Már csak ez hiányzott…

- Szia drága Mia – köszönt kedvesen és egy aranyos virágcsokrot nyomott a kezembe.

- Tamás, te meg… - Istenem, most segíts rajtam! - Mit keresel itt? – kérdeztem és a hangomból csodálkozás hallatszott ki. 

- Gondoltam megnézem, mi van veled.

- Igazán kedves vagy, de nem kellett volna fáradnod, bár a virág csodaszép köszönöm. – Kerítettem egy vázát és mikor visszaértem Tamás épp a jegyeket forgatta a kezében.

- Nem is mondtad, hogy mész…

- Mert nem megyek, és már ne haragudj, de miért kéne neked minden lépésemről beszámolnom?

- Jó hát… mindegy. Hogy sikerült az estély? – kérdezte, miközben kényelmesen elterült a kanapémon.

- Jól… - mosolyodtam el mikor eszembe jutott a remek éjszaka, bár tudtam Tamás nem erre gondol. – A beszédem aratott és olyan sok pozitív visszajelzést kaptam. Igazán – haboztam. - Remek este volt.

- Mellesleg mindjárt kezdődik a meccs… Nem indulsz?

- Az előbb mondtam, hogy nem megyek, mert nincs kivel – fújtam ki a levegőt bánatosan és elmeséltem neki, hogy eredetileg Rékával mentem volna, de közbe jött neki valami.

- Na és kitől kaptad a jegyeket?

- Egy barátomtól…. Ő is ott volt az estélyen és lehet a termékeinket fogják reklámozni, bár ez még nem biztos – mondtam, de próbáltam kerülni a pillantását. Hazudtam, de mégis mit tehettem volna? Nem mondhattam a szemébe, hogy az egyik focista a gyerekem apja, s utálja őt?

- Elmegyek veled. – Állt fel. – Kapd fel a kabátod és menjünk.

- Alig van időnk.

- Ugyan már Mia az egyik kedvenc csapatomról van szó, és ez egy kurva nagy meccs.

- Akkor menj egyedül – csattantam fel mérgesen.

- Mia, ezeket neked szánták… és kérlek gyere már el velem. Kérlek. – Lépett közel hozzám és mikor a szikrázó kék szemeibe néztem a számon kiszaladt az igen szó, és innentől kezdve már nem volt megállás. Gyorsan átöltöztem és bepattantam Tamás autójába.

- Na és milyen a meló? – érdeklődtem.

- Semmi… sok a szülő nő és a terhes anya. Te hogy vagy? – Nézett rám komolyan.

- Jól, bár eléggé sokszor vannak rosszulléteim.

- Vigyáznod kell magadra és kevesebbet idegeskedned – fogta meg a kezem. Szerencsére még időbe odaértünk a kezdő sípszóra és próbáltam az érzelmeimet eltitkolni mikor Dávidot láttam játszani. Tamás hihetetlenül tájékozott volt a két csapatból. Elmondta az összeállításokat, az eredményeket és még a játékosokról is volt egy - két infója.

- Csinálunk egy képet? – Vette elő a telefonját majd lőtt rólunk egy szelfit, amit felrakott az Instagrammra és bejelölt rajta.

Az első félidőben nem sok esemény történt, de lehetett érezni, hogy ez tényleg egy nagy meccs, hiszen a hangulat eléggé parazsas volt. A játékosok szapultál és rugdosták egymást. A lelátón hőzöngött a tömeg, olyan feszült volt mindenki, hogy egy köhintés is elég lett volna egy verekedéshez.

- Nem valami szép a játék – jegyezte meg Tamás. A félidő közepén a játékosok lementem és az emberek sörért és rágcsálni valóért indultak a büfébe.

- Nem kérsz valamit? – Állt fel Tamás.

- Egy üveg víz jól esne… köszönöm – mondtam és ő ott hagyott egyedül. A telefonommal voltam elfoglalva mikor megláttam, hogy Dávid áll a pálya szélén és tekintetével a közönséget pásztázza, mikor rám esett a pillantása odakiabált nekem.

- Mia, gyere ide! – kiabálva integetett nekem és odament a korláthoz majd én is így tettem.

- Szia Dávid. – Fogtam meg a kezét és jól esett érezni a bőrét és a férfias illatát.

- Reméltem, hogy eljössz – hallottam megnyugtató hangját. – Kivel jöttél?

- Én csak… - fordultam meg és Tamást láttam kezében egy dobozos üdítővel és egy pohár sörrel. – Vele.

- Igazán? – Nézett rá Dávid és a tekintete szinte villámokat szórt Tamás felé. – Ő a pasid?

- Nem… ő csak… egy… régi ismerősöm.

- Aha… azért fényképezkedtél vele az előbb…

- Ugyan már Dávid, csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem és jól esett látni mennyire ideges, hogy más férfi oldalán lát.

- Féltékeny, én? – Próbálta elnevetni a dolgot. – Ugyan már, Mia. Mellesleg, hogy tetszik a játékom?

- Fantasztikus vagy… csak vigyázz magadra, nehogy megsérülj – aggodalmaskodtam és a hajamat tekergettem, mint valami tini.

- Mindig a legjobbakat kaszálják folyton, de most mennem kell – mosolygott, majd elkezdett hátrafelé futni.

- Sok sikert és vigyázz a lábadra!

- Azon leszek – küldött felém egy mosolyt és én visszaültem Tamás mellé, aki értetlenül nézett rám.

- Ő…. Szóval Mia…

- Tőle kaptam a jegyeket – mondtam gyorsan és reméltem nem jön rá semmire.

- Nekem eléggé másnak tűnt, tudod egy szponzorra nem szoktál ennyire… vágyakozva nézni.

- Tamás mégis mi a fenéről beszélsz? – emeltem fel a hangom és reméltem, ezzel elértem az, hogy abbahagyja ezt a gondolatmenetet.

- Mia, már eléggé régóta ismerlek és tudom mikor mire mi a reakciód…. Tetszik neked ez a férfi.

- Egyáltalán nem tetszik – vágtam rá és egy nagyot kortyoltam a vizemből, próbáltam ezzel is elütni az időt, hogy bármit is mondanom kelljen neki. Hála az égnek, békén hagyott és a továbbiakban a meccsre fókuszált.

A második félidő utolsó perceiben Dávid kiharcolt egy büntetőt, így ő állhatott a labda mögött. A stadionban szinte tapintani lehetett a feszültséget, mikor elhelyezte középre a labdát. Csak ő és a kapus egymással szemben. Nagyon szorítottam neki, hogy sikerüljön és mikor elrúgta a labdát az a hálóba kötött ki. Mindenki ordítozott és kiabált, én pedig nagyon büszke voltam rá. A mérkőzés eredménye végül 1-0 lett Dávid góljával. Örültem a végeredménynek.

Már az autóban ültünk mikor Tamás váratlanul megszólalt: - Mia ugye nem Dávid a gyereked apja? – kérdezte, szigorú tekintete vérfagyasztó volt, így még megszólalni sem tudtam. Azt hiszem felesleges tagadnom a nyilvánvalót. Dávid ki fog nyírni, ha ezt megtudja…

8. fejezet - Kis piszok

8. fejezet

Kis piszok

Este hét előtt már eléggé ideges voltam ahhoz, hogy minden pillanatban a mosdó felé vegyem az irányt, annyira kavargott a gyomrom. Mégis próbáltam magam fegyelmezni és csak pozitív dolgokon gondolkozni. Persze nem ment, rettegtem, hogy ennél is rosszabb lesz a vacsora után, minden. Olyan érzésem volt, mintha egy repülőről akarnának kilökni, ejtőernyő nélkül, én pedig nem tudok mit tenni, kiugrom.  Ez az érzés még akkor is jelen volt az egész testemben, mikor meghallottam Dávid kocsijának hangját. Gyorsan belenéztem a mellettem lévő ablaküvegek sokaságába, érdekelt mégis mennyire látszódik az idegesség rajtam, de csak a mosolyom tűnt hamisnak, zöld kötött pulcsim, a fehér sálammal jól mutatott, valamint a fekete farmer, magas sarkú csizmával kiemelte formás lábaimat, így elégedetten fordultam a férfi felé.

Beszállva mellé a kocsiba, halványan elmosolyodtam, ma talán először igazi volt, mégsem mertem örülni, a rossz érzés a gyomromban nem múlt el, s a férfi összeszorított ajkai sem arra utaltak, hogy jó kedve lenne. Felsóhajtottam, majd minden maradék méltóságomat sutba vágva odahajoltam hozzá és adtam az arcára egy puszit.

- Milyen volt az edzés? - érdeklődtem. Próbáltam olyan témával előhozakodni, ami nem érint mind a kettőnket kínosan. Nem volt sok, így a munka mellett tettem le a szavazatom. Abból azért nem lehet baj, még köztünk sem, nem?

- Jó, csak kicsit fárasztó, tudod, eléggé fontos lenne holnap, hogy gólt rúgjak, hiszen az egyik nagy rivális csapat ellen lépünk pályára.

- Mi a mez számod? – kérdeztem, teljes testemmel felé fordulva. Érdekelt mivel tölti a napjait, mi az ami mindennél fontosabb és szereti csinálni. Fontosnak tartottam, hogy megtudjam mi miatt mondd le a gyermekünkről.

- Természetesen a tízes. A legjobb - mosolyodott el én pedig kicsit büszke voltam magamra, hogy egy ilyen pasi mellett ülök, aki nem csak, hogy szexi de még tehetséges is. - Láttál már játszani?

- Csak egy kicsit, nem igazán nézek televíziót és a foci pedig nem az én sportom. A múltkori is véletlen volt.

- Szeretnéd látni ahogy focizom? - tette fel a kérdést és szinte majd kiugrott a szívem a helyéről. A válaszom helyeslő volt, tényleg nagyon érdekelt mennyire ügyes és miért is rajong ennyire ezért a játékért. Leállította a motort, leparkolt a megadott címen, a belvárosban, tőlem nem messze, majd kiszállva felém nyújtott két jegyet, a holnapi meccsére.

- Ha van kedved eljöhetnél… Azt hozol magaddal, akit akarsz.

- De miért? Komolyan Dávid kezdem magam hülyén érezni. Ne sértődj meg, de eddig látni sem akartál. Oké, lefeküdtünk egymással az éjjel, viszont felesleges úgy tenned, mintha érdekelnélek.

- Nem akarok gyereket – rántotta meg a vállát. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ha nem akar, nem lesz. Ha hercegnő akarok lenni, az leszek. Ha álomesküvőt akar, beadom az igényem… Jó vicc.

- Hagyjuk, már belefáradtam. Köszönöm a jegyeket. – mosolyogtam, teljes szívemből. Tudtam, hogy ez nem egy szerelmi vallomás, de jól eset a bugyuta szívemnek. Ő is elmosolyodott, látva mennyire boldoggá tett ezzel az apró gesztussal. Mire közelebb léptem hozzá és átöleltem. Nem tudtam, hogy megtehetem e, de nem is érdekelt, akkor, abban a pillanatban jól eset, s kicsit megnyugtatott. Felnéztem csodaszép barna szemeibe, ő pedig lehajolva hozzám, lágyan az ajkaimra helyezte az övét. Azonnal lecsukódtak a szemeim, s elvesztem a pillanatban. Kellemes őszi idő volt, a napsugarak melengették a hátamat, miközben Dávid ujjai bekúsztak a pulcsim alá és ott simogatták a bőrömet. Jólesően belemosolyogtam a csókunkba, mire felnevetett, majd elhajolt tőlem. Hátrébb léptem, meghagyva a kellő távolságot kettőnk között.

- Mennünk kéne – húztam el a számat, ő pedig még hangosabban kezdett el nevetni. Felnéztem rá, ő pedig nem csinált semmit csak továbbra is hahotázott. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, ezért befejezte. Még adott egy gyors csókot, majd beléptünk a lakóházba, s felsétáltunk anyuék emeletére. Ők már az ajtó előtt állva vártak ránk, nekem pedig újra előjött az idegességem.

Anya gyorsan a nyakamba ugrott, majd bemutatkozott Dávidnak, aki szintén így tett. Szegényen láttam, hogy eléggé ideges. Főleg mikor szembe találta magát apámmal, miután felismerte Dávidot csak állt megkövülten az ajtóba és szinte meg sem tudott szólalni.

- Apa ő itt... - kezdtem a bemutatást, de közbevágott. Tudtam, hogy ismeri, mégsem akartam hangoztatni, hogy híresebb, mint egy átlag férfi.

- Nagypál Dávid - mondta apu és láttam, hogy nem is hiszi el ki lépett be a lakásába. Bemutatkozott, majd kézfogással elintézték az egész szituációt, hogy mégis csak egy focista lesz az unokája apja.

- Jó estét - üdvözölte Dávid is, majd miután lefutottuk a tiszteletköröket beléptünk az ebédlőbe és mindenki helyet foglalt. Apám és Dávid végig a fociról beszélgettek és kezdtem azt érezni, hogy sínen vagyunk, ám mikor már minden tökéletesnek tűnt volna, anyám ezt kérdezte:

- Na és a te szüleid tudnak már a babáról? Jó lenne őket is megismerni, nem? Ha gondoljátok, nagyon szívesen vendégül látnánk őket hétvégére, hogy megismerje egymást a két család.

- Szerintem erre nem lesz szükség - hallottam meg mély hangját és láttam rajta, hogy a jókedve elillant, helyette idegesség és feszengés vette át a helyét.

- Mégis miért? - akadékoskodott anyám. Itt már muszáj volt közbeszólnom nekem is, nem akartam botrányt a mai este. Eddig egész jó volt, s a hangulatom is helyrebillent.

- Anya Dávid és én… szóval mi nem vagyunk együtt vagy ilyesmi, semmi szükség erre a családi hepajra.

- Ezt mégis hogy érted? - tette fel apám a legrosszabb kérdést és éreztem, hogy eljött az amire a legkevésbé sem vágytam. El kellett nekik magyaráznom, hogy nem jelent semmit a mai este, csak azért jöttünk el erre a vacsorára, hogy megnyugodjanak, megismerjék Dávidot, s tudják, hogy kereshetem, ha kell, bár ebben én sem voltam teljesen biztos. Hiszen ha meghallotta a baba szót, sikító frász jött rá.

- Uram én és a lánya nem vagyunk egy pár és mivel nem terveztem ezt a gyereket ezért nem gondolom, hogy a szüleimnek bármit is kéne erről a kalandról tudniuk.

- Kalandról? - emelte fel apám a hangját. - Mégis mit képzelsz fiacskám, hogy a lányom csak egy kaland volt? Mia igenis egy rendes lány és megérdemli, hogy kiállj mellette, ahogy az unokám is! Lehet, hogy nem tervezted, de attól még igazán lehetned benne ennyi tisztesség! Persze Tamáska örömmel fogadta volna a hírt…

- Apa kérlek… - csitítottam, de hajthatatlan volt. 

- Ha már teherbe ejtetted igenis vállald fel a felelősséget és legyél a barátja. Még az sem volna rossz, ha esetleg elvennéd feleségül.

- Na ez már tényleg sok! - Állt fel Dávid én pedig nem tudtam mit kéne mondanom. Anyámra néztem, aki riadt fejet vágott, de neki sem volt használható ötlete. - Nem kellett volna eljönnöm ide sem. Semmi értelme nincs.

- Mégis miért ne volna? A lányom a te gyerekedet hordja a szíve alatt és igenis úgy illik, hogy vállaljuk a tetteink miatt a felelősséget! - Apám már szinte kiabált én pedig próbáltam Dávidot visszahúzni az asztalhoz.

- Nem fogom elvenni Miát, hiszen csak egy numera volt, ami nem jelentett semmit… és amúgy is, sem időm sem energiám nem lenne egy gyerekre, mert jövőre már Olaszországba focizok.

- De előtte még elveszed a lányom! – kiabált. A kezeimbe temettem az arcomat. Rosszul voltam. Tudtam, hogy z lesz. Nem kellett volna elhoznom ide Dávidot.

- Apa kérlek, ezt nem mondhatod komolyan. Te is tudod, hogy Dávid és én nem vagyunk egy pár.

- Márpedig ez a gyerek akkor is családba fog megszületni. Mekkora szégyen lenne ez! - szólalt meg végül anyám, de inkább ne tette volna. Felé kaptam a fejemet. Hallottam az ordítozásokat, a székek nyikorgását a padlón, de a fejem annyira zúgott, hogy csak tompa háttérzajjá alakultak át. Kapkodtam a fejem, próbáltam megérteni mi történik, de nem ment. Rászorítottam a homlokom két oldalára a tenyereimet, majd jólesően lehunytam szemeimet.

- Maguk bizonyára nincsenek tisztában az én életemmel.

- Nagyon is tudom, hogy ki vagy és milyen csapatban focizol és mennyire tehetséges vagy, de akkor is azt mondom, hogy a lányom nem maradhat egyedül.

- Sajnálom, de akkor sem fogom visszautasítani azt a remek szerződést, amit külföldről kaptam. Sem Mia sem a maguk és még kevésbé egy meg sem született kis piszok kedvéért.

- Kis piszok? - emeltem már fel én is a hangom. Erre még a zajok sokaságában is felfigyeltem. Úgy fájt ez a mondat, mintha a tüdőm elfelejtette volna, mi a funkciója, s én fulladoznék. Mégis hogy meri így nevezni a saját gyerekét?  - Dávid hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá fájdalmasan, mire ő megköszönte a vacsorát és kiviharzott a kocsijához. Utána szaladtam, de már nem értem utol csak a kocsija csikorgó kerekeit hallottam, ahogy füstölve elviharzik. Ebben a pillanatban tudtam, hogy hiába küzdök, minden esélytelen.