2017. január 21., szombat

13. fejezet - Tényleg figyelmes egy faszkalap

13. fejezet

Tényleg figyelmes egy faszkalap


Már három hónapos terhes voltam és Dáviddal a wellness kirándulás óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Eleinte nagyon rosszul esett és fájt is, hiszen munka közben is azon kaptam magam, hogy azok a csodálatos barna szemei és az édes mosolya jár a fejemben. De ahogy a napok teltek, múltak, már egyre jobban tudtam a melóra koncentrálni, amire most szükségem is volt, hiszen igaz, hogy Zsófi, akit felvettem magam mellé rengeteget segített, de az év végi karácsonyi és szilveszteri partikat csakis nekem kellett összeállítanom, ami eléggé nagy odafigyelést igényelt. Zsófira még inkább csak apróbb feladatokat bíztam és beengedtem a meetingekre ahol meglesheti hogyan is folyik a munkám.

Egyik nap éppen Tamáshoz készültünk az ultrahang vizsgálatra Rékával és Kamillával. Barátnőm folyamatosan a lányát piszkálta, amiért a kislány forgolódott a gyerekülésben.
- Fejezd már be, ekkora autóból ki se lát. Nem csoda, ha feljebb akar ülni – szóltam rá Rékára, mert most Zsolt egyik nagyobb típusú kocsijával közlekedtünk.
- Foglalkozz a saját gyerekeddel.
- Húúú valaki eléggé morci ma! – hecceltem, majd hátra fordultam keresztlányomhoz és egy csokit adtam a kezébe.
- Ne adj már édességet neki, ebéd előtt! – kiabált rám.
- Baszki, én tuti nem ilyen anya leszek. – Fordultam vissza, miután Kamilla mosolyogva majszolta az édességet. – Mondd minden rendben?
- Igen, csak… aggódok egy kicsit.
- Miért? – Húztam fel a szemöldökömet kérdően. – Talán Zsoltival van valami gáz?
- Nem, mondd, te hol élsz? Nem olvasol híreket?
- De… de mi van?
- Csak most megyünk a gyereked ultrahangos vizsgálatára és az apja pedig éppen Olaszországba készül.
- Mit tehetnék én ezzel?
- Annyira aggódom miattad Mia. – Fogta meg a kezem. – Egy baba felnevelése egyedül nem annyira álomszerű. Még úgy sem könnyű, ha ketten vagytok. Bár legalább nem veszel össze senkivel, de akkor is. Te annyira imádod a munkádat és hát…
- Aranyos vagy, hogy miattam aggódsz. – Néztem rá és elsírtam magam. Basszák meg a hormonjaim! – Hidd el én is szeretném, ha Dávid most itt lenne velem és bár szuper, hogy te viszel el Tamáshoz, de akkor is az ő kocsijába kéne ülnöm és neki is látni kéne a felvételeket – szipogtam. Megtöröltem a szemeimet, majd elfordultam pár pillanatra, hogy összeszedjem magamat.
- Igen éppen ezt mondom. Egy aljas paraszt és te még mindig szereted.
- Réka…
- Ne már Mia! – ordított rám. – Láttam, amikor érted mentem, hogy mi volt megnyitva a gépeden.
- Basszus elfelejtettem lecsukni – morgolódtam, mert tudtam, hogy lebuktam barátnőm előtt. Való igaz, egy videót néztem Dávidról, amibe az egyik meccsről beszél. – Csak kíváncsi voltam miket mondd. Nem értek a focihoz és…
- Ismerlek, mint a rossz pénzt! – állított le. – Szerelmes vagy belé, pedig egy szemét…
- Ez benne volt a pakliban. Legalább nem kellett megcsináltatnom az apaságit, bár szívem szerint megtettem volna, és a képébe vágtam volna a papírt, hangos baszódj meg felkiáltások közepette.
- Megérdemelte volna – helyeselt Réka és ekkor megérkeztünk a kórházhoz, ahol Tamás soron kívül fogadott minket és mi mindhárman bevonultunk a rendelőbe magunkon érezve a többi várakozó kismama szúrós pillantását.
- Á! A hölgykoszorú – mosolygott ránk Tomi és vakító kék szemeiből örömet olvastam ki, amikor ránk pillantott.
- Kérsz egy nyalókát? – Guggolt le Kamillához majd mielőtt Réka válaszolhatott volna a férfi már húzta is elő az édességet a fiókjából, s édesen elcsevegett a kislánnyal… Mennyire jó apa lenne belőle! Mielőtt félre lépett volna, nem is hittem, hogy nem ő lesz a gyerekem apja. Kár, hogy egy óriási rohadék…
Persze az élet mást hozott, de lehet jobb is így. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, majd Tamás egy hideg gélt nyomott a hasamra, s egy műszerrel fel- le vizsgálgatni kezdte a pocakomat, ami már kezdett nagyon szépen látszódni. Egy ideig nem szólt semmit csak komoly képpel figyelte a monitort, amiből én semmit sem tudtam kiolvasni. De hát Tamás a legjobb nőgyógyász.
Eközben Kamilla az előre odakészített játékokkal volt elfoglalva, Réka pedig fogta a kezemet és mikor már nem bírta ki szó nélkül így kérdezett:
- Minden rendben van?
- Igen, persze. Akarod hallani a szívhangját? – Nézett rám mosolyogva, majd megnyomott egy gombot és hallhattam a babám szívverését.
- Ez mi, anya? – Jött oda Kamilla.
- Ez Mia babájának a szíve. Tudod így dobog, még egy kicsit gyorsan ver, ami ez ilyen csöppségnél megszokott – magyarázta el neki az anyja.
- Ki az apukája? Te? – Nézett rá Tamásra nagy barna szemekkel, mire mindannyian zavarba jöttünk, de a férfi nagyon jól kivágta magát.
- Nem, de még lehetek. – Kacsintott a kislány felé, és én elmosolyodtam.
- Kisfiú vagy kislány? – Érdeklődött tovább keresztlányom és erre már én is nagyon kíváncsi voltam, viszont nem mertem megkérdezni. Úgy tudtam a második hónaptól már nagyon jól látszódik, de nem voltam benne biztos, így féltem is a kérdéstől.
- Szeretnétek tudni? – érdeklődött az orvosom. Mosolyogtam a kérdésen.  
- Szeretnétek? – Akadtam fent a többes számon.
- Az apja és te. Szeretnétek tudni?
- Csak én Tomi, csak én – javítottam ki. - Megmondod, ha már látod?
- Mia, kisfiad lesz – mosolygott rám, mire Réka és én könnyekbe törtünk ki. Lesz egy fiam. Annyira hihetetlennek tűnt, de mégis igaz volt. Örömömben elfelejtettem mindent és felülve az asztaltól magamhoz öleltem Tamást. Pár percig így maradtunk, miközben simogatta a hátam. Ismerős volt minden mozdulata és átkoztam magamat és persze őt is, hogy miért kellett neki megcsalnia, nekem pedig teherbe esnem.
- Jól vagy? – kérdezte, mikor már több zsebkendőnyi felitatott könny után újra visszafeküdtem a vizsgáló asztalra.
- Igen. – Bólintottam.
- Mondd ezt honnan tudtad, hogy fiú? – Nézett rá Kamilla.
- Látod.  – Mutatott a monitorra miközben a kislányt az ölébe kapta. – Az ott olyan, ami csak a kisfiúknak van.
- Amivel pisilni szoktak? – Nézett rá a kislány kérdőn.
- Igen az. – Mosolygott rá Tamás.
- Ez nem valami nagy. – Szólt Kamilla komor arccal mire mindketten felnevettünk Rékával.
- Lehet a prototípusnak is csak ekkora van. – Nézett rám sokatmondóan drága orvosom, mire én csak a fejemet ingattam.
- Csak szeretnéd. – Vágtam vissza és mivel véget ért a vizsgálat és letöröltem magamról a gél szerű anyagot, ami a hasamat borította be, öltözködni kezdtem.
- Az apja? – kérdezte Tamás.
- Fogalmam sincs. Lehet éppen edzésen van, vagy… nem tudom, de nem is érdekel. – Néztem szigorúan a szemébe és reménykedtem nem fogom elsírni magam, és mivel Kamillának mosdóba kellett mennie már ketten voltunk a vizsgálóban, így Tamás sokkal komolyabb hangra váltott.
- Mia ne csináld ezt. Látom rajtad, hogy nem jól vagy.
- Semmi közöd hozzá – vágtam rá. Én is tudtam, hogy nem vagyok jól. Éreztem a kimerültséget, mint testileg, mint lelkileg. De nem panaszkodtam. Én nem Dávid voltam…
- De igenis van. – Jött közelebb és megfogta a kezem. – Igenis van, mert…
- Mert miért? Az orvosom vagy.
- Annál azért kicsit több.
- Nem vagy már más csak az orvsom Tamás. Semmi közöd nincs hozzám, és…
- Szeretném, ha lenne. A gyerekedhez. Hidd el én komolyan mondtam azokat, amiket mondtam neked. Hogyha ez a focista nem akarja, akkor szívesen felnevelem veled. Hidd el!
- Nem kell sem Dávid sem pedig a te segítséged, és most mondd meg, mennyi a vizsgálat ára és már itt sem vagyok.
- Nem kell érte fizetned. – Nézett a szemembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől furcsa borzongás járta át a testemet. Hiába, a terhesség alatt nagyon ki van éhezve egy nő a szexre.
- Igen is kell! Én is, csak egy vagyok a sok páciensed közül. Nem szeretném, ha kivételeznél velem. Így is furcsa a helyzet, de nem kell ennél kellemetlenebbé tenned. Az elején azt mondtad, profin fogsz viselkedni…
- Sokkal többet jelentesz nekem, mint bárki más – mosolygott. Felsóhajtottam. Nem is erről volt szó… Vagyis nem teljesen, erre bevág egy ilyen mondatot. Komolyan sírni tudnék.
- Na persze, ezért is csaltál meg, nem? – Néztem kék szemébe szúrós pillantással. – Szóval akkor mivel jövök? – tettem fel újra a kérdést, mire nem szólt semmit csak megcsókolt.
Egy pillanatra lefagyva álltam, majd ajkaim örömmel fogadták az ostromot. Halkan belenyögtem a szájába, mire közelebb húzott magához, s felültetett a vizsgáló ágyra és a felsőmet kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Lehunyt szemekkel élveztem, amire a testem vágyott, de valahol az agyam hátsó zugában, tudtam, hogy nem kellene. Ő az exem, szerelmes vagyok Dávidba és terhes vagyok tőle. Mégsem állítottam le, mikor feljebb tolta a szoknyámat és félre tolva az alsóneműmet, belém hatolt. Csak felnyögtem az ismerős, borzongatós érzésre, s megemeltem az alsó részemet, amire mind a ketten felsóhajtottunk. Tamás csak lökött, s próbált sietni, így nem szóltam, hogy kényelmetlen a helyzet, csak kiszerettem volna élvezni, hogy ennyire akar engem és a testem is megakart könnyebbülni. Halkan lihegtem, csak pár pillanat kellett volna, hogy elélvezzek, de az ajtóból Réka hangját hallottam, amitől egyből mind a ketten lefagytunk, Tomival. A hármasunk csak állt egymásra bámulva, míg Kami meg nem szólalt.
- Anya, mit csinálnak Miáék? – kérdezte Kamilla és erre mindketten szétváltunk és a ruhánkat kezdtük igazgatni.
- Kint megvárunk. – Húzta ki a kislányt barátnőm én pedig égő vörös fejjel Tamásra néztem.
- Ezt miért kellett? – suttogtam. Szégyelltem magam. Nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a helyzetet, csak minél előbb elakartam tűnni mindenki szeme elől.
- Mintha te nem akartad volna.
- Terhes vagyok és szex mániás… szóval… - Lihegtem miközben a ruhámat igazgattam. – Szegény Kamilla. – Csóváltam a fejem, de Tamás csak mosolygott. – Mit mosolyogsz basszus? Hogy fogom ezt én kimagyarázni egy ennyi idős gyereknek?
- Megoldod. Mellesleg ha gondolod akár be is fejezhetnénk – súgta a fülembe, de mielőtt újra elkapott volna a hév, előkaptam a tárcám, majd kivettem belőle egy magasabb értékű bankjegyet és az asztalára tettem.
- Köszönöm a vizsgálatot. – Néztem mélyen a szemébe és kisétáltam az ajtón. Az úton sem Réka sem én nem mertem előhozni a témát. Fogalmam sincs mit magyarázott Kamillának, de a kislány sem érdeklődött arról mit látott a vizsgálóban, aminek nagyon örültem, hiszen lövésem sem lett volna mit mondok neki. Réka lerakta a kislányt majd engem is hazafuvarozott.
- Nem jössz be egy kávéra? – Tettem fel félve a kérdést és próbáltam kerülni vele a szemkontaktust.
- Mert akkor elmagyarázod, hogy mi volt ez az egész, amibe a lányom is belelátott? – kérdezett vissza cseppet sem kedves hangon.
- Sajnálom, fogalmam sincs mi volt ez. – Néztem rá és tényleg így gondoltam. – Réka nem terveztem azt, hogy Tamással azt fogom csinálni. Főleg nem egy vizsgálóban és…
- De mégis megtetted! – kiabált rám mérgesen. Lesütöttem a szemeimet, nem mertem ránézni. Tényleg szörnyen éreztem magam.
- Mostanában eléggé kivagyok, a hormonjaim tombolnak, én pedig egyre jobban kívánom egy férfi érintését és figyelmét és…
- A szexet – állapította meg, mire bólintottam.
- Egy idióta vagyok, de mit kéne, tegyek?
- Fogalmam sincs, de nem volt könnyű Kamillának elmagyarázni.
- Mit mondtál neki? – tettem fel a kérdést, amire, azóta kíváncsi vagyok.  
- Azt, hogy Tamás megvizsgálja a babádat belülről – mondta, erre hangosan nevetnem kellett.
- Azt a kurva! – visítottam. Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Réka csak bosszúsan nézett rám, ezért abbahagytam.
- Jó, basszus, semmi nem jutott eszembe és mivel a sztetoszkóp is éppen a hasadon volt, hát… mondanom kellett valamit és az jutott eszembe.
- Jézusom! Sosem találnék ki ilyen – nevettem még mindig. - Imádlak. – Öleltem át mikor kiszálltam a kocsiból.
- Én is, és nagyon vigyázz magadra!
Adtam neki még egy puszit, majd befelé igyekeztem, mikor egy dobozt pillantottam meg az ajtóm előtt. Sehova nem tudtam tenni, hiszen nem vártam csomagot, de mikor becipeltem (ami valljuk be állapotosan eléggé nagy idiótaság volt tőlem),  egy apró levélkét találtam a doboz tetején. A levélben ez állt:

„Drága Mia. Már jó rég nem beszéltünk, és sokat törtem a fejem, mit is kéne, mondjak. Rengeteget gondolok rád, és sajnos még annál is többet, de amit mondtam azt megmondtam. Nem változtathatok az életemen miattad, vagy miattatok!?
Hétfőn indul a gépem Olaszországba, így a Decembert már ott töltöm, hiszen a téli felkészülés miatt jó lenne összeszoknom a csapattársaimmal, hogy a tavaszi idényt már megszokott, baráti társaságban tudjam kezdeni. Szeretném, ha nem egy seggfejként gondolnál rám, és hogy lásd mennyire figyeltem arra, amiket mondtál, fogadd ezt a kis ajándékot.

Üdv: Dávid

UI.: Lesz egy búcsú bulim most szombaton, a helyszínt még nem tudom, viszont ha szeretnél eljönni, akkor, jelentkezz. Jó lenne találkozni még utoljára. Vigyázz magadra!”


Feltéptem a dobozt, amiben egy görögdinnye és egy csodálatos karkötő volt. Csak könnyes szemekkel bámultam az ajándékot. Tényleg figyelmes egy faszkalap.

2016. december 10., szombat

12. fejezet - Egyedül maradsz a farkaddal!

12. fejezet

Egyedül maradsz a farkaddal!


Mindig úgy gondoltam, hogy lesz egy férjem, később gyerekeket szülök neki. De az soha nem fordult meg a fejemben, hogy terhes leszek, egyedülállóként, egy focistától, aki kedvel, de nem szerelmes belém. Nem ez volt az álmom. Ezt pedig most fogtam fel, mikor kézen fogva sétáltunk a bárszékekhez, Dáviddal. Mosolyogtam, kedves voltam, reménykedtem, mégsem tudtam mibe kapaszkodni. Tisztában voltam vele, ha holnap elmegyünk innen, vége lesz. Nem azért, mert ő nem fog keresni, hanem mert én nem tehetem magam tönkre. A pár nappal ezelőtti elhatározásom, miszerint megszerzem ezt a férfit, elillant. Nem akarhatok olyan embert, akinek nem kellek, mert bármennyire éhezem Dávid minden figyelmére, nem kell, ha már valami emberit kicsikarok belőle, az a gyerekével kapcsolatos legyen…
Merengésemből az újabb csattanás ébresztett fel, hiszen a férfi elé újabb feles került, nem is tudom már hányadik. Töménytelen mennyiséget ivott meg, míg csak bámultam rá. Nem mintha érdekelt volna, de terhesen nem én akarok az a személy lenni, aki egy részeg palit pesztrál. Főleg, hogy nem ismertem annyira, hogy milyen hatással van rá az alkohol, viszont reméltem, semmi agressziós tünet nem jön elő.
- Nem jössz velem táncolni? – kérdezte mosolyogva, bólintottam. Csak mozogtunk, belefeledkezve egymás testébe, mikor újra elkalandoztam és eszembe jutott az első pillanat amikor megláttam. Ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz belőle vajon akkor is rá mosolyogtam volna? Tűnődtem és mikor felnéztem rá ő pedig gyengéden megcsókolt azonnal igent feleltem saját magamnak.
- Jól érzed magad? – kérdezte mikor egy kicsit kifulladva huppantunk le az asztalunkhoz.
- Persze.
- Nincsenek már rosszul léteid? – Fogta meg a kezem aggódva. Elmosolyodtam a kedves gesztuson és az érdeklődésén, majd válaszoltam: - Nincsenek már… lecsengett ez az időszak szerencsére. Most csak mindenféle furcsa dolgokat eszek, és megkívánok olyan ételeket is, amiket alaphangon utálok.
- Miket? – nevetett. Látszott rajta, hogy érdekli mi van velem. Ez volt az első alkalom, mikor nem csak általánosságban kérdezett rólam, hanem a terhességemmel kapcsolatban is. Bármennyire is tagadtam, nagyon elérzékenyültem ezen. Mosolyogva próbáltam a könnyeimet visszatartani, így inkább gyorsan feleltem a kérdésére: - Például a Nutellás savanyú uborkát – mondtam, mire Dávid felnevetett. – De tényleg! Tudom, hogy furcsa, de valahogy ezt érzem, és… hát nem tudom. Másik ilyen a dinnye, amit a mostani időszakban eléggé nehéz beszerezni frissen.
- Igen, ősszel nem sok friss dinnye van, de ha szeretnéd, minden nap egy nagy görögdinnyét fogok lerakni az ajtód elé. – Nézett bele mélyen a szemembe. – De most ha nem haragszol ki kell mennem.
A válaszom csak egy bólintás volt, mikor a férfi nm volt sehol. Boldognak éreztem magam, azon felül is, hogy Dávid közölte velem, semmiképp nem akar kapcsolatot. Nem érdekelt, mert eddig is fejlődött. Bármilyen érzelem, több mint a semmi. Reménykedtem, hogy ha megszületik a babánk, legalább vele törődni fog, mert magamat védhetem, míg képes vagyok rá, de a gyerekünknek apa kell.
A pult mellett álldogáltam, az alkoholmentes koktélomat iszogattam, s az órát néztem, de már el tellett negyed óra és Dávid sehol nem volt. Kezdtem aggódni, hátha valami baja esett, vagy valaki belekötött, s nem tud szabadulni. Próbáltam elindulni a tömegben, de alig tettem pár lépést meg kellett kapaszkodnom a pultban, mert megszédültem. Egy pillanatra lecsukódtak a szemeim, zihálva vettem a levegőt és próbáltam a kezeimmel megtartani magamat.  
- Jól van? – Lépett oda hozzám egy negyvenes férfi. Jól nézett ki, édes mosolya volt és puha kezei, amik a derekamat ölelték körbe, míg segített felülni egy bárszékre.
- Persze, köszönöm – mosolyodtam el egy pillanatra, majd elkapott a hányinger, így szorosabban markoltam a bárpultot. 
- Egy állapotos asszony így egyedül? – Nézett végig rajtam felhúzott szemöldökkel. Még itt sem tűnt el teljesen a mosolya, bár a rosszallás látszott a tekintetében.
- Nem vagyok egyedül csak a partnerem… - mondtam és ekkor bent akadtak a szavaim. Dávid jött be a terembe, mögötte pedig egy barna hajú nő. Hétvégi párom a ruházatát igazgatta, míg a nő hajával volt elfoglalva, majd egy titkos mosolyt váltottak egymással, ezek után pedig Dávid fapofával és nagy mosollyal az arcán lépett oda hozzám. Úgy gondoltam nem szólok arról mit láttam, és lehet, hogy az én feltételezésem rossz és nem dugta meg a csajt a mosdóban csak egy ismerőse volt. Persze áltathattam magam. Tudtam, hogy mi történt. Tisztában voltam vele, hogy engem is megdugott tíz perces ismerkedés után. Ettől majdnem lefordultam a székről, de az idegen újra utánam kapott. Könnyes szemekkel mosolyogtam rá, s újra megköszöntem a kedvességét.
Csukott szemekkel, lehajtott fejjel próbáltam megnyugodni és nem itt összeomlani. Tudnom kellett volna, hogy a kedves gesztusok mögött nem rejtőzhet semmi valódi. Felém és a gyermeke felé sem. Tudtam, hogy igazam volt: holnap kilépünk innen, s vége. Nem foglalkozhatok tovább vele. Ha keres a továbbiakban, megbeszélhetjük mi lesz a döntése a babával kapcsolatban, de az életemben nem lehet többé helye. Ezek után, mégis hogyan? Hiszen ócskának és elhasználtnak érzem magam, pedig nem is a párom. Nem tudnék megbízni egy ilyen emberben… Soha.
- Uram, a kisasszony majdnem rosszul lett – szólt még mindig idegesen az idegen férfi.
- Mia, hozzak egy pohár vizet? – kérdezte Dávid, hangjából sütött az aggodalom, de én rá sem bírtam nézni. Legszívesebben faképnél hagytam volna, ahogy ő tette azt nem is olyan régen, velem.
- Nem… Semmi bajom, csak a keresésedre akartam indulni, mert sokalltam, hogy eddig vagy távol.
- Bocsánat, csak egy ismerősömmel találkoztam kint az aulában – szólt én pedig megnyugodtam egy pillanatra. Aztán beugrott a cinkos tekintet, valamint a ruhaigazgatás és rájöttem: teljesen hülyének néz. - Ha szeretnéd, visszamehetünk a szobánkba. Már amúgy is későre jár.
- Kérlek – morogtam. Újra elrebegtem egy hálás köszönetet az idegennek, majd Dávidba karolva felsétáltunk a szobánkba. Külön-külön letusoltunk, majd bebújtunk a nagy franciaágyba. Dávid felém fordulva simogatta az arcomat, ajkaimat, lehunyt szemeimet, mire felsóhajtottam. Jóleső borzongás járta át az egész testemet. Nem voltam buta: ez a búcsú, mind a kettőnk számára.

Másnap a reggeli után pakoltunk is, mert a szobát sajnos délelőtt tízig kellett elhagyni. Szerettem volna még egy kicsit lubickolni valamelyik medencében, de mivel pénteken leléptem még sok papírmunkát kellett megcsinálnom otthon. A kocsiban ültünk már, mikor Dávidra néztem és így szóltam: - Köszönöm, hogy eljöttél velem, hogy kedves voltál és törődtél velem. Remélem nem tartasz teljesen idióta ribancnak, akinek a pénzed kell, ha mégis, akkor sajnálom. Ennél többet tényleg nem tudok adni. Ez vagyok én. – Rántottam meg a vállaimat hetykén, pedig rettentően nehéz volt így viselkednem. Minden tagom feszült volt, a vállaim sajogtak, a fejem fájt és újra korgott a gyomrom.
- Gondolkodtam, Mia.
- Igen, és mire jutottál? – Érdeklődtem és a hangom izgatottan csengett. Buta liba! Esküszöm, ha hazaérek, kiölöm magamból a reményt. Hát nem én döntöttem el, hogy nem akarok tőle semmit? Nem volt elég még? Hogy lehetek ilyen? Hiszen tegnap világosan elmondta: nem akar tőlem semmit, még ha kedvel, akkor sem. Főleg nem akar a biztos pontom lenni, ami elengedhetetlen lenne a számomra. Akkor mégis miért izgulok most ennyire? Pedig este eldöntöttem: vége.
- Ez nekem nem fog menni. Sajnálom… - hebegett. - Én… - habogott. -  Szóval… Neked jobb lenne, ha Tamással lennél. Ő már megbánta a dolgokat, én pedig nem igazán vagyok egy apa jelölt, vele ellentétben. Mesélted, hogy felvállalná a gyereket, így mindenki jól járna: te, én, a baba és Tamás is.
- Legfőképpen te, ugye? Akkora egy állszent paraszt vagy, Dávid! El sem tudod képzelni miket gondolhatnak a hátad mögött a barátaidat, csak nem merik a szemedbe mondani. De hidd el nekem, mindenki ezt gondolja. Egy utolsó mocskos bunkó vagy. Aki nem képes semmire, egy érzést sem tudsz megfogni és a magadévá tenni, nem is értem, édesanyád hogyan képes elviselni téged. Soha nem lesznek unokái, sem mennye, de még abban sem lehet biztos, hogy ha távozik a világból, te képes leszel e boldogságot érezni, nélküle is! Lehet, hogy kívülről megnyerő a külsőd, de belül nem vagy más csak egy kisgyerek, aki fél az apja árnyékától! Nekem pedig itt telt be a pohár. Nem akarlak már se megszerezni, se apának, párnak, de még barátnak sem. Inkább nőjön fel úgy a gyermekem, hogy nincs apja, minthogy te legyél az!
- Mia, ugyan! Fejezd be a hisztit! Mind a ketten tudtuk, hogy csak hazudtam, mikor meg akartalak ismerni. Nem kell mindent a fejemhez vágni, főleg anyát nem kellene belekeverned! – csattant fel. Morogva kértem elnézést, hiszen ez jogos volt. De attól még igaznak véltem a mondandóm, csak nem akartam ennyire megbántani őt.
- A tegnap esti csaj hogyan került a képbe? – kérdeztem suttogva. Visszafogtam a könnyeimet, otthonra tartogattam őket. Magányosan akartam elsírni a maradékot, utána pedig kiűzni minden Dávoddal való gondolatomat a tudatomból.
- Tessék? – Nézett rám, és kicsit mintha meglepődött volna.
- Terhes vagyok, de nem hülye. Láttam, hogy néztél rá, amikor visszajöttél a terembe. Megdugtad a mosdóban vagy akárhol miközben velem voltál – ordítottam teljes decibellel. Rettentően mérges voltam rá, magamra és a helyzetre is. Este döntöttem, hogy végeztem vele a mai nappal bezárólag, de valahol mélyen reménykedtem, hogy nem hagy el és próbálkozik. Pedig tudtam, hogy nem fog, ha nem én hagyom el, akkor még rosszabb lesz és addig játszik velem, míg megteheti…
- Mia értsd meg...
- Nem érdekel! Egy éjszakát sem bírtál ki anélkül, hogy más lánnyal ne lettél volna együtt...
- Veled is lefeküdtem.
- Az más… Most érezzem magam megtisztelve, hogy hajlandó voltál ágyba vinni engem is? Hogy volt pofád ehhez is? Várj, nem is akarom hallani, tudom már: mert egy barom vagy, akinek csak a farka fontos és a karrierje. Aztán? Mi lesz később? Amikor egyedül maradsz a farkaddal? Nem leszel mindig fiatal!
- Nem tudok megváltozni. Meglátok egy nőt és puff… ez az életem. Sajnálom. Jobb, ha egy darabig nem beszélünk és nem is találkozunk. A vizsgálatot megcsinálod, ha akarod. Nem kötelező semmi, már tudom, hogy te nem csapnál be… Szóval felvállalom. – Nézett rám komolyan mikor már a házam előtt álltunk. Kiszálltam az autóból. Belül valami összetört bennem, fájt. Megbocsáthatatlanul égett bennem a harag és a csalódás keveréke. De legfőképpen a reménytelen szerelem mardosta belül a lelkemet. Szerettem volna még ordítani vele, egy csókot, utolsó ölelést, minden érintést, utoljára. Mégsem csináltam semmit, csak álltam a letekert ablak mellett és néztem rá. – Szép hetet és vigyázz magadra és a babánkra!
- Értesítelek, ha megszületett – motyogtam. Szomorúan bólintott, majd továbbhajtott. Abban a kocsiban volt minden, amire valaha vágytam: szerelem, barát, pár és a gyermekem édesapja.

2016. december 8., csütörtök

11. fejezet - Szombati álmodozások

11. fejezet

Szombati álmodozások


Szombat reggel gyengéd érintésekre ébredtem, kicsit mocorogtam, majd Dávid felé fordultam. A férfi mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé kunkorodott a szám.
- Jó reggelt Mia – suttogta majd adott egy puszit. – Nem akartalak felébreszteni, csak olyan édes voltál, hogy muszáj voltam hozzád érnem.
- Semmi baj. Hány óra? – kérdeztem ásítva.
- Kilenc körül azt hiszem. Mi a terved mára? – Simított ki egy tincset a még mindig álmos arcomból.
- Nem tudom, reggeli után egy kis fürdés, vagy masszázs? Persze van a szállodának bowling pályája, és ha szeretnéd edzőterme is.
- Elég volt nekem a tegnapi nap. – Nevetett fel. – A hétvégén nem szoktam edzőterembe járni. Csak ha van edzés, azt letudom és kész. Hétvégéim mindig szabadok. Persze ha nem játszok.
- Rendben akkor gyorsan öltözzünk fel és menjünk enni. – Néztem rá és adtam neki egy puszit. Furcsa volt vele lemenni az étkezőbe és még furcsább, hogy Dávid megfogta a kezem. Olyanok voltunk, mint egy pár és egész reggeli alatt beszélgettünk és nevetgéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy tegnap mennyire figyelmetlen volt velem, mikor Dávid felhozta.
- Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy… Szóval, hogy nem bújtam melléd.
- Semmiség, úgyis fáradt voltam – Rántottam meg a vállaimat. Ásítottam egyet, talán a fáradság szó miatt, de ismét zsibbadt voltam és örültem volna, ha pihenhetek még egy kicsit az ágyban.
- Sok volt a meló a héten?
- Igen, eléggé. Tudod, éppen asszisztenst keresek magam mellé. Bizalmast és segítőt is egy személyben, ha már nem tudok bemenni a munkahelyemre.
- Zsófi is azért volt ott? – Nézett rám érdeklődve miközben kitöltött egy újabb pohár narancslét a poharába.
- Igen, ő is megpályázta az állást, és eléggé jónak tűnik, mert nagyon felkészült, jók a kommunikációs képességei is. Plusz van egy közös pontunk: te – mosolyogtam rá. – Vele mennyiszer voltál együtt?
- Mia kérlek, nem lehetne, hogy erről ne beszéljünk?
- Jó, de érdekel, elmondod? – kérdeztem nevetve. – Nem zavar, esküszöm.
- Oké, egy hajón ismerkedtem meg vele, ahova a haverjaim rángattak el. Egész este flörtöltem vele és végül, hát az ágyban kötöttünk ki. Nem volt annyira rossz, de azért voltak nála jobb numeráim is.
- Zsófi nagyon kedvesnek tűnik, és okosnak is. Szimpatikus nő.
- Az is – szólt eltűnődve. – Túlságosan okos, ami nem mindig jó.
- Miért mondod? – csodálkoztam.
- Talán azért, mert akkor érzi, hogy hatalma van. Én két kategóriába sorollak titeket. Van akit könnyen ágyba lehet vinni. Semmi kihívás, csak egy mosoly vagy egy apró bók és máris az ágyamban van. Az ilyeneket két perc alatt kiszúrom, és vannak a Zsófi félék, akikkel jó vigyázni, és általában eléggé sok idő még befűzöm őket, de annál nagyobb a végén az élvezet.
- Engem melyik kategóriába sorolnál? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi a véleménye rólam.
- Mia kérlek…
- Hééé, igenis érdekel. – Néztem rá majd kis gondolkodás után mégis felelt.
- Te a megőrülök érted kategóriába tartozol – mondta egy kacsintás kíséretében. Felnevettem a hülye válaszán. Tudtam, hogy ez nem igazán az igazság, de nem is volt baj, kedves volt és ez mindent megért. Meglepődtem rajta, de hihetetlenül boldog voltam tőle.

Egész nap a medencében, vagy a benti napozóágyakon lebzseltünk.  Nagyon tetszett, persze délután már unalmas volt, mégsem bántam, mert ahányszor megszólaltam volna, hogy fel szeretnék menni a szobánkba Dávid elkezdett csókolgatni, vagy valami hülye viccet mondani. Most sem volt ez másképp, épp egy viccén nevettem, mikor közelebb húzott magához – háttal, a két lába között ültem a napozóágyon – és elkezdte a vállaimat masszírozni, közben ajkaival a fülemet csócsálta. Felsóhajtottam volna, de tőlünk egy méterre mások ültek, s nem akartam felhívni a figyelmet kettőnkre. Lecsukott szemekkel hagytam magam elveszni a kényeztetésben, mikor megszólalt mély, vágytól fűtött hangján: - Mi lenne, ha ezt az ágyba folytatnánk? – suttogta a fülembe.
- Ahhoz ki kell jönni a vízből és az emberek meglátnák a merevedésed… – mosolyogtam magam elé, majd felé fordítva a fejem adtam az ajkaira egy puszit. Nem tudtam miként fogadja majd, hiszen nem igazán puszis alkat, de nem érdekelt. Azért jöttünk, hogy próbálkozzon, vagy mi a nyavalya…
- Megbotránkoztatnám vele az embereket – nevetett fel. – Főleg azt a nénit, aki már ezer éve nem látott ilyet.
- Idióta. Inkább azon törd a hosszú hajú fejedet, hogy este melyik programra menjünk, mert van két lehetőség is. Az egyik egy buli, csak egy kis tánc és ennyi. A másik pedig egy karaoke est lenne.
- Nincs valami jó hangom.
- Nekem sem, de szerintem jól hangzik. Na, melyikre menjünk? – kérdeztem. Én szívesebben mentem volna karaokézni, hiszen mégis csak nagyobb szórakozást nyújt az embereken röhögés, mint egy buliban táncikálni fájó derékkal és terhes pocakkal.
- Olyan program nincs ahol sörözni és meccset nézni lehet? – kérdezte, mire én csak a fejemet ingattam. Mindig az a hülye foci! Komolyan ebben az emberben egy csepp tapintat sem szorult!
- Csak vicc volt Mia. Az lesz, amit akarsz. Ha elakarsz menni karaokézni, akkor elmegyünk, bár én egy sima iszogatós bulinak is örülnék.
- Jó akkor táncolunk – bólintottam megerősítésképp, még ha nem is oda szerettem volna menni.

Vacsora után Dávid és én is öltözködni kezdtünk. Egy enyhén rózsaszínes ruhát vettem fel, ami jól illett Dávid ingéhez. A mellemnél és a hátamnál is kagyló alakú kivágás volt, így annyit engedett láttatni, amennyit még megengedhetek magamnak terhesen. Felvettem hozzá egy fehér magas sarkút, majd kimentem megmutatni magam.
- Szerinted milyen? – érdeklődtem és megpördültem előtte, mire Dávid levette tekintetét a televízióról és rám meredt. Tekintete végigmért majd szótlanul bámult. - Talán nem jó? Nem tetszik? – Szomorodtam el, de Dávid még mindig csak némán tátogott. – Tudtam, hogy nem ezt kellett volna elhoznom… Túl szűk igaz? Jaj már megint hülye voltam – morogtam a bajszom alatt. Már visszaindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, mikor megszólalt végre.
- Tökéletesen áll! – Állt fel a kanapéról, majd közelebb jött és forrón megcsókolt. – Mia, annyira csodálatos vagy. – Nézett a szemembe mire elpirultam. – Meg a hajad is és az egész lényed. Minden porcikád mesés. Nálad fantasztikusabb embert el sem tudnék képzelni a gyerekem anyjának. Én nagyon kedvellek, komolyan. - Kezdte mire a szívem hatalmasat dobbant. Dávid azonban miután felfogta mit akart mondani elharapta mondandója többi részét és gyorsan bevonult a fürdőszobába. Letaglózva álltam és néztem a férfi után. Szerelmes voltam belé, s ez volt a legcsodálatosabb mondat, amit valaha hallhatok tőle, én vagyok a tökéletes nő a gyereke anyjának… Kár, hogy soha nem akart gyereket…
- Dávid jól vagy? – Kopogtam be pár perc múlva az ajtón, mire kilépett és zavartan tekintett rám.
- Megyünk? – Húzta fel a zakóját.
- Mit akartál még mondani?
- Semmit… semmit, csak azt, hogy indulhatunk.
- Te kedvelsz engem, szerinted jó anya lesz belőlem, és még?
- Oh, Drága Mia, ne feszegesd! – nevetett. Vele együtt én is elkezdtem kacagni, hiszen tudtam, hogy soha nem fogom megtudni mi járt abban a pillanatban a fejében.
- Te azt akartad mondani nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem mire zavartan felnevetett. Tudtam, hogy butaság, de jó érzés volt piszkálni bármivel, ami kicsit is kényes volt a számára.
- Ugyan már Mia, hülyeségeket beszélsz. Indulnánk? – Fogta meg a kezem, majd az alkarjára fektette, s így indultunk le a buliba.
- Dávid majdnem kimondtad! – mosolyogtam.
- Ne képzelődj kicsi lány. Az anyámon kívül még egy nőnek sem mondtam, hogy szeretem.
- Miért nem akarod felvállalni? Nem szégyen, ha érzel valamit irántam!
- Mia csak szex volt és ennyi. Nincs semmi, ami…
- Miért tagadod le? – csattantam fel.
- Ez nem tagadás… csak egyszerűen te képzelsz bele olyat, ami nincs. Én sosem mondok ilyet senkinek és soha nem is fogok. Jó lenne, ha megértenéd végre, én csak szexelek.
- Miért félsz egy kapcsolattól?
- Nem félek, csak…. Nézd Mia ez hosszú történet és… - Nem hagytam, hogy befejezze, tudnom kellett miért zárkózik el minden érzelemtől. Még ha az előbb nem is szerelmet akart vallani, attól még fontos volt, mert az érzései, a gondolatai voltak.
- Oké akkor meséld el – Ültem le a folyosón az egyik kanapéra, majd lerúgtam a cipőmet. Jelezvén, hogy addig nem mozdulok, amíg el nem meséli az egész történetet. Dávid egy darabig várt majd egy megadó sóhaj után mellém ült.
- Az apám és az anyám együtt éltek eléggé sok ideig, de az apa imádta a nőket és szinte folyamatosan csak csalta anyámat, míg egy napon lelépett egy fiatalabb nővel. Ő a féltestvérem édesanyja, persze már neki sem újdonság apám baromsága, vagy ezerszer átvágta őt is. Engem ez a példa rettent vissza attól, hogy felneveljem ezt a gyereket, valamint, hogy házas legyek. Rá hasonlítok, tudom.
- Már felfogtad a problémát tehát megtudnál változni.
- Mia én nem változok meg! – Nézett a szemembe eltökélten.
- De ha akarnál….
- De nem akarok! - Állt fel és mérgesen a hajába túrt. – Nem akarok megváltozni épp ez az. Ilyen vagyok, és te sem fogsz megváltoztatni. Igen érzek irántad olyat, amit más lánynál még nem tapasztaltam, de nem akarom, hogy belelovald magad ebbe az egészbe, mert nincs semmi több, mint amit mutatok. Sajnálom, de csak ennyit adhatok neked és nem fogok csak melletted, de senki mellett lehorgonyozni.
- Értem – Mondtam, szomorúan mosolyogva. – Azért még eljössz velem a buliba? – kérdeztem hegykén. Nem akartam, hogy lássa: tudom, elbuktam. Még én sem kellek neki annyira, hogy mellettem maradjon. Kedvelhet, szerethet is, de szerelmes soha nem lesz belém. Hiába akartam mindent bebizonyítani, hiába szeretem, nem lesz kölcsönös.
- Persze – mosolygott rám és egy puszi után kézen fogva léptünk ki a szobából.

2016. december 3., szombat

10. fejezet - Pénteki Wellness

10. fejezet

Pénteki Wellness


Megbeszéltük Dáviddal, hogy a teszt előtt együtt töltünk egy egész hétvégét. Számomra tényleg fontos volt, hogy találkozgassunk, mielőtt végleg kötelességnek tekint majd, hiszen tényleg az ő gyerekével vagyok terhes. Érdekelt miként fog hozzám viszonyulni egy egész hétvégén, mert az ötlet tőle származott. Úgy gondolta, ha már randizunk, akkor kényelmesen tegyük azt, pihenve és ne úgy mint a fiatalok: vacsora, majd szex valamelyikünk lakásán. Erre egyikünk sem volt igazán nyitott, így maradt a cég Wellness központja.
Egész héten alig bírtam magammal. Mióta Dávid hétfőn elhagyta az irodámat teljes rózsaszínben láttam a világot. Annyira boldog voltam és elképesztően vártam, hogy újra velem legyen. Mivel hétközi meccse volt, sokat kellett edzenie, így csak telefonon tudtunk mindent egyeztetni.
Szerdán játszottak és én nagyon készültem rá, hogy életemben először megnézek a televízióban egy teljes mérkőzést. Már nyolc órakor teljes izgalomban voltam és küldtem neki egy üzenetet:

Sok szerencsét és sok gólt! Puszi, Mia

Szerettem volna egy kis szívecskét is csatolni, de féltem, hogy ezzel túlságosan megrémiszteném. Nem telt bele sok idő mire csipogott a készülékem és megjött a válasz. Majd kiugrottam a bőrömből örömömben mikor Dávid sorait olvastam.

Köszönöm, remélem sikerül, és ha gólt rúgok, akkor azt csak neked.  Puszi: Dávid

Annyira hihetetlen volt minden, de mégis tele volt a szívem boldogsággal. Megcsináltam a pattogatott kukoricát majd lekuporodtam a tévé elé. A meccs háromnegyed kilenckor kezdődött és előtte volt egy kis beszélgetés, amiben Dávidot is említették. Szerencsére csak jókat mondtak róla, és újra elöntötte a szívem a büszkeség. A pocakomat simogattam és a babámhoz beszélgettem. Tudtam, hogy nem kellene boldognak lennem, főleg nem Dávidtól, mert ahogy neki is mondtam: tudom, hogy csak hiteget. De akar engem, szeret szexelni velem, s ez már valami…
– Látod drágám apa nagyon sikeres és anya túlságosan is beleszeretett. De hát nem is lehet ezen mit csodálkozni, hiszen annyira jóképű és annyira édes. A te apukád a leghelyesebb férfi az egész világon, és neki vannak a legcsodálatosabb szemei és a legédesebb mosolya, amiket anya annyira imád. Csak kicsit távolságtartó, de mindent be fogok vetni, hogy megszeressen minket, hidd el kicsim – suttogtam, majd gyengéden megsimogattam enyhén gömbölyödő pocakomat.
A meccs egy kicsit unalmas volt főleg nekem, aki aztán annyit ért hozzá, mint egy galamb. Persze mikor Dávidot mutatta a kamera szívem hevesen kezdett verni. A mez fantasztikusan állt rajta és még az is szexivé tette, hogy izzadt. Szerettem volna a meccs után együtt lenni vele a tusolóban… Hátha megkapnám, amire abban a pillanatban nagyon vágytam… Jaj Istenem! Komolyan, amióta ismerem ezt a férfit csak a szex jár a fejemben, vele… Dühítő és kétségbeejtő egyszerre az egész helyzetem.

A második félidő közepe felé sajnos az ellenfél rúgott egy gólt és láttam Dávidon, hogy nagyon szomorú, de biztatta a csapattársait és magát is próbálta kicsit felpörgetni, majd nem sokkal utána végre kiegyenlítettek egy Marci nevű játékos góljával. Örültem is meg nem is. Hiszen Dávid így is boldog, de jó lett volna, ha ő talált volna be a kapuba.
Szerencsére nem kellett erre sem sokat várnom, hiszen a második gólt Dávid rúgta, majd egy cuki mosolyt villantott a kamera felé, ami reméltem ígéretéhez híven nekem szólt.
Másnap teljes rózsaszínben voltam és még az sem érdekelt, hogy a melóban Zsófi bejelentette, hogy megfázott ezért nem ma kezdene, hanem hétfőn. Hát annyi baj legyen. Semmi nem tudta elrontani a kedvemet és pénteken elhatároztam mivel megtehetem, csak délig dolgozok. Dávidnak még volt egy edzőtermi edzése, így nem siettem sehova.
Az üres bőröndömet nézegettem majd a ruhás szekrényem felé sandítottam. Fogalmam sincs milyen ruhákat kéne pakolnom, mert ami jól állt valamikor, azt sajnos a pocaklakóm miatt egy időre jegelnem kellett. Szinte semmi olyat nem találtam, ami megfelelt volna az elvárásaimnak, hiszen nem elég, ha kényelmes volt még szexisnek is kellett lennie. A kényelem némelyiknél stimmelt, csak sajnos az éppen kinyúlt pólóim még véletlenül sem keltették volna fel Dávidban a vágyat. Úgy voltam vele lesz, ami lesz és nyakamba kaptam a várost, majd elmentem vásárolgatni. Ettől még a kedvem is jó lett, majd két óra körül kicsit fáradtan estem haza. Dávidot ötre vártam és teljesen lázba jöttem mikor megláttam fekete autóját a házam előtt, az adott időpontban.
- Szia. – Nyitottam ki neki az ajtót. – Gyere be, már majdnem kész vagyok – mosolyogtam rá és igyekeztem eltitkolni mennyire hevesen ver a szívem. Míg Dávid a nappaliba várt feltettem egy enyhe sminket.
- Milyen volt a mai napod? – kiabáltam ki neki.
- Elment. Reggel és délután voltak edzéseink. Most kaptunk egy kis pihenőt, mert sok csapattársam játszik a válogatottban.
- Te nem? – Jöttem ki, majd megálltam vele szemben. Kíváncsi voltam a válaszára, elég nyitottnak tűnt, ami jó kezdésnek ígérkezett a hétvégére nézve.
- Én már lemondtam. Tudod oda nem én kellek, hanem a sokkal fiatalabbak, már voltam válogatott tag és jó volt, de sajnos azok az idők már elmentek. – Mesélte és mintha kicsit szomorú lett volna emiatt.
- Mit akarsz csinálni utána?
- Fogalmam sincs, ezen még nem akarok gondolkozni. Szeretném magamból kihozni a maximumot és ameddig bírom, addig csinálom. Ha itthon nem akkor máshol. Talán még van bennem két- három év és vége. Viszont addig nem akarok ezen mélázni.
- Értem. Azt hittem azt fogod majd mondani, hogy edző leszel.
- Edző. – Nevetett fel. – Minden focista az akar lenni a karrierje után. De mivel én nem vagyok átlagos nem akarok edzősödni. Mondjuk, van egy logisztikai képesítésem is amivel lehetne mit kezdeni, majd ha lecseng ez az egész. Készen vagy?
- Persze mehetünk – mosolyogtam rá, majd átfuttattam szemeimet a lakásomon és megnyugodtam, hogy mindent rendben hagyok. Kis gurulós bőröndömet Dávid lazán betette a csomagtartóba majd beült mellém és indultunk. Annyira boldog voltam és nagyon reménykedtem, hogy ez a hétvége meghozza azt, amit akarok Dávidtól.
Bejelentkeztünk a recepción és mikor mutattam az igazolványomat jól esett, hogy tisztelettel beszélnek velem. Tudták, hogy melyik vállalatnál dolgozok és egyből körül ugráltak minket. Az egyik legszebb szobát foglaltam le, aminek az ablakából hihetetlenül szép a kilátás a városra.
- Ez aztán a valami. – Nézett elismerően Dávid mikor beléptünk a szobánkba. Egy nagy franciaágy foglalta el a helyét középen. Plazma tévé a falon és egy mini bár, ami tele volt a legjobb minőségű italokkal. A kis folyosót egy fürdő és egy mosdó fogta közre.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Azt hiszem nemsokára vacsora, de ha nem akarjuk kihasználni, az sem baj. Mehetnénk egyből fürdőzni, ha neked is jó, csak előkapom a fürdőruhámat. – Néztem rá majd miután Dávid nem szólt semmit csak még mindig a látványba volt belemerülve előhalásztam a piros- fekete színekben pompázó egybe részes, vadonatúj fürdőruhámat. Eredetileg bikinit hoztam volna, de mivel már kezdek gömbölyödni nem akartam, szabadon hagyni a hasamat. Előtte egyeztettem Tamással és mivel megnyugtató választ adott egy cseppet sem idegenkedtem a medencétől. Persze a régi nőgyógyászom nem vette fel a telefont, így nem tudtam hirtelenjében máshoz fordulni, mint az exemhez. Ő pedig tapintatosan megkért, hogy jó lenne ha megvizsgálhatna, ha már a segítségét kérem, s tudja, hogy furcsa ez az egész számomra, de ő nem nyilatkozhat csak úgy a terhességemről. Így meglátogattam a rendelőjében, majd nagy hadakozások útján, de megbeszéltük, hogy jó lenne ha havonta egyszer meglátogatnám és megvizsgálhatna. Közöltem vele, hogy nem érdekel, hiszen van orvosom, de be kellett látnom, ő már öreg és nem tudnék nála szülni sem, mert nem szülészorvos. Ezért maradt Tamás, aki korrekt volt és tapintatos. Lebeszéltük az új időpontot ultrahangra, s már jöttem is. Nehéz menet volt, de örültem a végeredménynek, kedves tőle, hogy figyel rám.
Kimentem a fürdőbe átöltözni, de sehogy sem tudtam lehúzni hátulról a cipzáramat. Miközben ezzel szenvedtem hallottam, hogy Dávid is pakolászni kezd. Egy kicsit megnyugodtam, hogy eljutott a füléig, amit az előbb mondtam, így megkönnyebbülve sétáltam ki hozzá, segítséget kérve.
- Ne haragudj, de segítenél lehúzni? – Álltam neki háttal.
- Persze – válaszolta, ezután megéreztem gyengéd érintését, ahogy kihámoz a ruhámból.
- Köszönöm – mondtam és mikor előre próbáltam lépni megfogta a derekam és magához húzott. – Hé, éppen átöltöznék! – nevettem.
- Mi lenne, ha a fürdést is kihagynánk és esetleg... – Csókolt bele a nyakamba, amitől szinte megszédültem. – itt lennénk egy kicsit? – kérdezte, apró puszikkal behintve a nyakamat.  Felsóhajtottam, annyira jól esett a kis kényeztetése, de tartottam magam a tervemhez.
- Dávid nem ezt beszéltük meg. – Szabadultam ki az öleléséből. Elhatároztam, hogy nem adom neki könnyen magam, még úgy sem ha most azonnal az ágyba ugrottam volna vele. Reméltem, mire odajutunk, annyira fel lesz csigázva, hogy belátja nem tud nélkülem élni. Jó, tudom, de a remény hal meg utoljára!
Visszamentem a fürdőszobába, majd átvettem a fürdőruhámat. Hálát adtam az égnek, hogy Dávid is átöltözött, mikor kiértem onnan. Miután kigyönyörködtem magam tökéletes testén odadobtam neki a törölközőt és a köntöst majd ketten elindultunk a medencék felé. Örültem, hogy nem voltak olyan sokan, így Dávid rám tudott figyelni, s nem kellett más nőktől féltenem. Mikor beledugtam a lábujjaimat a meleg vízbe megborzongtam. Imádtam ilyen helyen lenni, anyuék gyerekkoromban minden évben elvittek magukkal és pacsálhattam, ameddig bírtam. A víz simogatóan kellemes érzést nyújtott, így elnyújtózva ültem, becsukott szemekkel. Dávid hangjára figyeltem csak fel, ugyanis felfedező útra indult, volt egy eldugott része a medencének ami barlangfürdőre emlékeztetett, ezt találta meg.
- Nem jössz ide? – Ment előre. – Nincs bent senki. – Hallottam a hangját, ami a zárt falról verődött vissza. Követtem és nagyon tetszett az egész hangulata, mert a „barlang” tetején apró fények világítottak.
- Olyanok akár a csillagok – Néztem fel. – Nagyon szép.
- De nem annyira, mint te – Húzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak kapkodtam a levegőt mikor elváltunk egymástól. Megláttam a szenvedélyt a szemében, ami még nehezebbé tette, hogy leállítsam magam. Felsóhajtottam. Kezeimmel végigsimítottam a kulcscsontján, majd fel az arcáig. Édes volt és puha. Annyira helyes! Muszáj erősnek lennem elvégre nem csak azért vagyunk itt, hogy mindenhol kufircoljunk…
- Kérlek, állj le! – Toltam el magamtól. – Inkább beszélgessünk, hiszen meg akarjuk egymást ismerni, nem? – mosolyogtam rá mire megadóan felsóhajtott.
- Rendben – sóhajtott. - Mit akarsz tudni rólam?
- Mindent… nem is tudom hol kezdjem.
- Akkor kezdem én – vágta rá. – Mennyi pasival voltál már együtt?
- Ez aztán a jó kezdés – Nevettem fel. – Nézzük csak, volt egy barátom két évig a gimi alatt, akivel elvesztettem a szüzességem, aztán Tamás, akivel három évig alkottunk egy párt… és veled.
- Csak három pasival voltál együtt? – Csodálkozott és megint rosszul esett a feltételezése miszerint mindenkivel összefekszek, aki csak az utamba kerül.
- Ha tudni akarod igen és rohadtul elegem van már abból, hogy olyannak gondolsz, aki mindenkivel összefekszik. Mellesleg ha te nő lennél, akkor már rég egy olcsó ribancnak gondolnának. Én nem vagyok ilyen! – Mérgelődtem, de Dávid csak mosolygott, ami még jobban felhúzott. Mégis mit gondol? – Most még gúnyolódsz is velem?
- Dehogyis Mia, csak annyira édes vagy, hogy így mérgelődsz. Nem gondolok, semmi rosszat rólad, ígérem. Rendben van? – Nézett rám bűnbánó szemekkel.
- Oké, rendben, de akkor is rosszul esett….
- Mia lépjünk már túl ezen. Különben is azért csodálkoztam, mert gyönyörű vagy és bármelyik pasi megőrülne érted. Én biztos kihasználtam volna a testi adottságaimat.
- Te ki is használod. – Böktem meg. – Szerintem te azt sem tudod mennyi nővel voltál együtt.
- Az már egyszer igaz, de sosem számolom. Csak jönnek és mennek. Rengeteg csinos nő fordult már meg az ágyamban, de egyiket sem bánom és szerintem újra lefeküdnék mindegyikőjükkel, hiszen ez is én vagyok.
- Remek – suttogtam szomorúan. – De sosem gondolsz arra, hogy esetleg megbántod őket?
- Mia én nem ígérek nekik semmit. Magamat adom és kész. Egy éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi, jön a következő.
- Ezt nem lehet, Dávid. Ez undorító!
- Látod, hogy mégis.
- Hagyjuk, inkább beszéljünk másról. – Dobtam fel, de semmi nem jutott eszembe. Csak hallgattunk egymás mellett és én végig azon törtem a fejem mit kéne csináljak, hogy úgy szeressen, ahogyan én őt. Rájöttem akár a fejem tetejére is állhatok Dávid sosem fog mást látni bennem, mint egy nőt, akit egypárszor gerincre vágott. Megtöröltem az enyhén könnyes szemem, hiszen nem akartam, hogy lássa mennyire szomorú vagyok, de sajnos elkéstem.
- Valami gond van? – Nézett rám aggódva. – Talán nem jó a víz, vagy túl meleg a babának? – kérdezte. Hülyén néztem rá, majdnem elmosolyodtam, de rájöttem, hogy most még ez sem ér meg annyit.
- Nem, hagyjuk.
- Inkább mesélj magadról, hiszen te akartad, hogy megismerjelek - Nézett rám biztatóan, majd egy megadó sóhaj után mesélni kezdtem a családomról, a barátaimról és a munkámról.
- Tamással hogy ismerkedtetek meg? – Érdeklődött mikor már a szerelem volt a téma.
- Ez egy kicsit vicces, mert Réka, a legjobb barátnőm nőgyógyásza nyugdíjba vonult, s keresnie kellett egy másikat. Megtalálta Tamást, de félt elmenni egyedül, így hát elkísértem, de a vizsgálatra azért nem mentem be. Tomi akkor látott meg mikor Réka kijött. A barátnőmön keresztül kipuhatolózta a nevem és megjelölt az egyik közösségi oldalon. Először leveleztünk majd elhívott randizni és három csodálatos évet töltöttem vele.
- Szeretted?
- Nagyon – ismertem be. – De sajnos félre lépett párszor, amit sosem fogok neki megbocsájtani. Továbbra is barátok vagyunk, azt hiszem, hiszen hozzá járok orvoshoz, de…
- Nem akarom, hogy ő legyen az orvosod! – vágott bele a szavamba.
- Ő a legjobb! Nem értem miért zavar ez téged! – néztem rá összehúzott szemekkel.
- Mert ő a volt pasid. Mindent tud rólad… és…
- Dávid, előtte nem kell szégyenkeznem a vizsgálatoknál. Mellesleg még szülészorvos is és több mint valószínű ő fogja világra segíteni a babámat.
- Mia ne már – húzta el a száját. A fejemet rázva néztem rá. Tudtam mit érez, hiszen én sem igazán akartam Tomival beszélni, főleg vizsgálatokra járni hozzá, de készségesen segített a héten, s a végére rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás, főleg a szülésnél. Először kényelmetlen volt, de amikor kijöttem, beadva a derekam, hogy innentől csakis hozzá járok és ő lesz a nődokim, megkönnyebbültem. Tudtam, hogy benne semmiképp nem csalódhatok ilyen téren, mert ő volt Magyarországon a legjobb.
- Nézd jelen állás szerint ehhez neked pont nincs semmi közöd… Szóval ne akarj nekem tanácsokat adni. Köszönöm. – Néztem rá szigorúan és az járt a fejemben vajon mivel lehetne egy kicsit visszahozni a hangulatot, de mivel nem találtam ki semmit, jobbnak láttam, ha kiindulok a vízből, majd kis idő múlva Dávid is így tett. Némán vonultunk be a szobánkba, majd Dávid levetette magát az ágyra és bekapcsolta a televíziót. Elmentem tisztálkodni, s míg a tus alatt voltam csak sírtam. Rosszul voltam a tehetetlen dühömtől, a hormonjaimtól, attól, hogy terhes vagyok, de még az is kiborított, hogy Dávid mindenbe beleakar szólni, s elvárja, hogy adjak, de vissza semmit sem kapok. Bántott, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy a kint lévő férfi még annyira sem tart, hogy felajánlja, elkísér egy vizsgálatra vagy ilyesmi.
Felvettem a hálóingem, majd bebújtam az ágyba. Dávid annyira bele volt feledkezve a meccsbe, hogy azt sem vette észre, amikor mellé telepedtem.
- Jó éjszakát – suttogtam. – Nem akarsz te is aludni?
- Persze, mindjárt, csak ezt megnézem. Már majdnem vége, de te aludj nyugodtan. Jó éjt – szólt gépiesen. Egy darabig vártam hátha mégis hozzám bújik, de nem így lett. Halkan szipogva, csendes könnyek között álomba merültem a férfi mellett, akiben szerelmes voltam.

2016. november 30., szerda

9,5. fejezet/2. rész - Dávid körül forog a világ

9,5. fejezet/2. rész

Dávid körül forog a világ



Marci eléggé beleültette a bogarat a fülembe, ezért úgy gondoltam, kiderítem mi az igazság. Mia csodaszép és lehet, hogy tényleg nem is egy pasival feküdt össze előttem, vagy utánam, akár közvetlenül is, így még a dátumokat is tudná manipulálni. A nők mindenre képesek. Mivel csak délután volt edzésem nem keltem korán. Lassú komótos mozdulatokkal vettem fel a ruhám és készítettem el a reggelimet.
Az órámra néztem, ami már bőven ütötte a tíz órát. Úgy gondoltam Mia biztos bent van a munkahelyén. A féltestvérem szerint mindig reggel hétkor kezd, és délután négyig dolgozik. Öltözékem a szinte szokásos farmer, póló és mivel eléggé hideg időnek nézett ki egy meleg pulóver. Nem szoktam a hétköznapokon túlöltözni. Azt inkább meghagyom a csábítós hétvégéimre. Felvettem a bőrkabátom, bakancsom majd indítottam Mia cége felé. A recepciónál egy szőke csaj ült, aki mosolyogva várta miért is boldogítom őt a jelenlétemmel. Egész csinos volt, de nem eléggé, hogy felkeltse a figyelmem… Legalábbis most már nem…
- Jó napot! – Köszöntem rá és megpróbáltam nagyon kedves lenni. – Én Péntek Miához jöttem. Megtudhatnám, hányadik emeleten dolgozik?
- Esetleg időpontra jött? – Emelte rám világoskék szemeit.
- Nem, de mindenképpen beszélnem kellene vele.
- Sajnos időpont nélkül nem lehet. – Válaszolta tárgyilagosan. – A kisasszony eléggé elfoglalt mostanában.
- Tényleg?  Miért?
- Tudja, azt suttogják itt a belső pletykafészkek, hogy babát vár, és most éppen egy asszisztenst toboroz maga mellé, hogy ha elmegy, akkor is legyen, aki segítsen neki.
- Mit szól hozzá, ha azt mondom én is éppen az álláshirdetésre jöttem? – Bukott ki belőlem a válasz mire a lány meglepődött arccal válaszolt: - De hát maga nem is nő. A hirdetésben feketén fehéren ott van, hogy kolleganő!
- Egy próbát megér, nem? – mosolyogtam rá mire azonnal elpirult. Tudtam, hogy nyerésben vagyok. – Kérem, kisasszony mondja meg nekem, merre van Mia irodája. Tényleg beszélnem kell vele, és ha megmondja, elviszem vacsorázni.
- Igazán? – Kérdezte izgatottan. – A harmadikon ahol a fejesek vannak.
- Köszönöm, kedves. – Indultam a lift felé, de ő még utánam szólt: - Meg sem beszéljük a vacsorát.
- Ha lesz rá időm mindenképen értesítem. – Szóltam vissza pimaszul és mire rájött szegény, hogy valószínű átvágtam, robogtam is fel a lifttel a harmadik emeletre. Te jó ég mennyi nő. Kapkodtam a fejem mikor a folyosón sétáltam. Ilyen munkahelyen nagyon szívesen ellenék bármikor. Csak bírni kéne a sok menetet. Álmaim munkája…
Felnéztem az információs táblára és megláttam a nyilat, ami Mia irodája felé mutatott. A fehér ajtón arany táblácska hirdette a nevét. Péntek Mia Kozmetikai és marketing Manager. Az iroda előtt volt egy asztal ahol szintén egy nő ült. Kicsit talán idősebb volt, mint akihez jöttem, de kedves arca miatt nem aggódtam. Elsétáltam mellette és a kilincsre tettem a kezem, mire felugrott.
- Uram oda nem mehet be! – Szólt rám olyan hangon, amitől azt hittem mindjárt a gatyámba csinálok. Hogy tud kijönni ekkora nagy hang egy ilyen kis nőből? – Uram a kisasszonynál éppen vannak.
- Igazán és kicsoda? – Érdeklődtem és reménykedtem nem az a Tamás.
- Egy jelölt a meghirdetett munkára. Kérem, üljön le és várjon. – Majd a krémszínű fotelekhez irányított. Egy darabig vártam, és az ott lévő magazinokat lapozgattam. Eléggé idióta volt mindegyik, mert az egyik újságban volt egy cikk, amin hangosan felnevettem. Mit akarhat a férfi? Majd ott voltak a pontok. Mennyire idióták a csajok. A pasi csak egy dolgot akar. Szexet, de azt jó sokat.

Már több mint egy órája várakoztam mikor úgy gondoltam befejeztem. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Felálltam, majd Mia titkárnőjének tiltakozása ellenére benyitottam hozzá.
- Te meg mit keresel itt? – Csodálkozott, ahogy meglátott. Basszus, de dögös volt a dühös tekintetével, miközben az ablaknál állt. Sötétkék mélyen kivágott oldalt felsliccelt ruhát viselt és szexi bokacsizmát.
Haját pedig laza hullámokban hagyta. Szemüvegét levette, majd az asztalra rakta. – Mégis hogy jöttél be mikor világosan elmondtam, hogy nem fogadok senkit?
- Nem bírtam várni. – Rántottam meg a vállaimat, majd beljebb léptem. Ekkor megláttam egy ismerős nőt a bőr fotelben ücsörögni. Te jó ég honnan a fenéből ismerem?!
- Dávid. – Nézett rám ő is mikor meglátott. – Te itt? – Hangja kedvesen csengett és ekkor eszembe jutott, hogy kb két hónapja húztam meg egy buliban és azt ígértem neki, hogy elviszem magammal valamerre. Persze nem tettem meg, hanem az együttlétünk után szép csendben kihátráltam a lakásából.
- Ti ismeritek egymást? – hallottam Mia hangját.
- Csak egyszer találkoztunk – habogtam, és még mindig a nevén törtem a fejem.
- Eléggé mély benyomást tett rám – szúrta oda csaj majd kezeit összefogta a mellei előtt.
- Nézd eléggé sok volt a dolgom és nem volt időm felhívni és…
- Ó már értem. – Nevetett fel Mia. – Azt hiszem, rájöttem honnan van az ismertség. Csak nem te is beleestél ennek a szépfiúnak a csapdájába, Zsófi?
- Zsófi! – Mondtam ki hangosan a nevet.
- Azt gondolom igen – szólt egy kicsit szomorkás hangon.
- Figyelj, Mia beszélnünk kell!
- Nemsokára befejezzük. Kérlek, várj kint.
- De nekem edzésem lesz kb. egy óra múlva és így is rengeteget vártam. – Mutattam a kijárat felé. – Csak pár perc az egész utána felőlem folytathatjátok, de nekem is van munkám, amit nem hanyagolhatok. Kérlek. – Néztem rá és próbáltam annyira meggyőzően nézni, ahogy csak bírtam. Szerencsére a csel bevált, mert Mia megkérte Zsófit, hogy várakozzon kint.
- Oké mi volt ennyire fontos? – érdeklődött miközben az asztalának dőlt.
- Van egy elméletem, vagyis inkább az egyik haveromnak van, Marcinak. – Kezdtem és megláttam, hogy Mia felteszi a szemüvegét és egy dokumentumot olvasgat. Hirtelen sokkal szexibb lett és már megint olyan dolgokon járt az agyam. Persze ezt a gatyám feszességén is éreztem. De azért rosszul is esett, hogy látszólag nem figyel rám. - Figyelnél? – Emeltem fel a hangom mire felnézett.
- Folytasd!
- Akkor rakd le azt a szart és figyelj rám, mert fontos.
- Dávid nem érdekel a hülyeséged. – Nevetett fel gúnyosan. – Mondd, amit akarsz és húzz el!
- Éppen próbálnám, de te le se szarod – mondtam mérgesen.
- Jó – sóhajtott megadóan majd az asztala mögé sétált és beült a székébe. Ez remek alkalom volt, hogy hátulról is megcsodáljam feszes fenekét. – Szóval?
- Szóval az van, hogy szerintem átversz!
- Mi van? – Döbbent meg. – Ezt mégis hogy érted? Miért vágnálak át? Tudod az nem az én stílusom...
- Azt nem tudom, de apaságit akarok kérni! Vagyis bizonyítsd be, hogy az enyém a gyerek!
- Mondd csak, miért hazudnék neked? – kérdezte és hangjából eléggé úgy hallottam még a feltételezésem is sértő rá nézve.
- Nem tudom, de lehet, hogy le akarsz nyúlni.
- Már megint itt tartunk. – Temette a fejét a kezébe. – Mikor érted már meg, hogy nem rólad szól minden és nem kell az idióta pénzed?
- Nézd nem is ismerlek, mi van, ha te is olyan vagy mint én?
- Ezt nem értem… – Nézett mélyen a szemembe, ám amikor értelmezte a mondatomat hangosan kibukott: - Szerinted én egy kurva vagyok? Mégis mit képzelsz rólam, te szemétláda? – Állt fel mérgesen majd egyre közelebb jött hozzám. – Azt hiszed, hogy mindenkivel összefekszek? Hogy merészelsz ilyet még csak gondolni is rólam? Én egy normális nő vagyok!
- Mégis eljöttél velem egy numerára, holott alig ismertél. Ennyi erővel azt gondolhatnám, hogy ezt mással is szívesen megteszed.
- Rohadj meg! Takarodj ki az irodámból, Dávid! – Szólt mérgesen majd felálltam és az ajtóhoz indultam. Sajnos meghallottam, hogy Mia sírásban tört ki és erről mindig anyám jutott eszembe. Utáltam, ha egy nő sírt, főleg ha egy férfi miatt. Lehetek az én, vagy az atyaúr isten is, akkor is megsajnáltam az összest. Így nem tudtam faképnél hagyni őt sem, megfordultam és csak bámultam rá.
- Mia bocsáss meg. – Próbáltam közelebb menni hozzá, de ő eltolta a kezemet. – Nem akartalak megbántani, csak tényleg jó lenne tudni.
- Oké, ha ezt akarod, akkor legyen. – Törölte meg a szemét. – Megcsináltatatom, hogy megnyugodj, de akkor neked is ott kell lenned.
- Jó, akkor rendezd le és ennyi.
- Ennyi? -  Nézett rám és szemei még mindig könnyektől csillogtak. Annyira szép volt, én pedig egy idiótának éreztem magam, aki megbántotta. Szerettem volna megvigasztalni és újra mosolyt csalni az arcára.
- Figyelj, Mia nem ismerlek és… ezért jutott eszembe ez a hülye ötlet, de nem akarom, hogy azt hidd, kurvának gondollak vagy ilyesmi.
- Akkor ismerj meg! – Mondta határozottan és az asztalára ült. – Menjünk el valamerre és randizzunk.
- Randi? – Nevettem fel. – Én nem randizok. Elég volt az is, hogy elráncigáltál a szüleidhez.
- Akkor nincs teszt és azt gondolsz rólam, amit akarsz. – Szólt és úgy láttam befejezettnek tekinti a beszélgetést.
- Nézd Mia, én nem vagyok egy ilyen típus, és ezt te is tudod. Nekem nincs olyan, hogy randi meg ilyesmi.
- Félsz ezektől a dolgoktól?
- Én nem félek!
- Akkor miért nem adsz nekünk legalább egy esélyt? – kérdezte és szemei reménykedést sugároztak felém. – Lehet, ha megismernél, akkor másképp viszonyulnál hozzám és kapcsolatunkhoz.
- Nincs is semmiféle kapcsolatunk.
- Dávid kérlek, ne csináljuk ezt! – Hajtotta le a fejét én pedig közelebb mentem hozzá. Még mindig az asztalon ült. Felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Csodaszép volt.
- Komolyan ezt szeretnéd? – Érdeklődtem mire enyhét bólintott. – Akkor legyen, hova menjünk ismerkedni?
- Bárhova. – Húzta mosolyra száját. – Teljesen mindegy, csak ne legyél velem előítéletes.
- Akkor te sem fogsz egy parasztnak gondolni?
- Nem, csak a gyerekem apjának, aki néha – néha más lányokkal is lefekszik.
- Akkor ez nem kapcsolat?
- Ha nem akarod, én nem kényszerítelek semmire. Megváltoztatni valószínűleg már nem tudlak és…. nem is lenne értelme. De nem akarom, hogy olyannak gondolj, aki nem felelősségteljes és nem tud felnevelni egy gyereket. Pedig képes vagyok rá.
- Jó oké, rendben van. Mia nem akarom, hogy ellenségeskedjünk. Megcsináljuk a tesztet és lesz, ami lesz. Ha pozitív az eredmény…
- Az lesz! – bizonygatta.
- Ha az lesz, akkor vállalom a tetteimért a felelősséget, de ha nem, akkor felejts el. Ha mégis megpróbálnál befeketíteni annak eléggé súlyos következményei lennének. A karrierem nem engedheti meg, hogy bármiféle negatív hír kiszivárogjon rólam.
- Ó a karriered! – Nézett rám gúnyosan. De láttam a szemében a reményt, ami a mondatom első fele okozott nála. Tudom, hogy megfontolatlan döntés volt azt mondani, hogy ha tényleg pozitív lesz a teszt, akkor megoldjuk a dolgot, de muszáj volt valamivel megnyugtatnom. Ki tudja, talán komolyan gondoltam, de ebből bármikor kihátrálhatok…
- Jó vagyok. Ha nem lettél volna annyira elfoglalva a Tamáskáddal, akkor te is láthattad volna, milyen fantasztikusan játszok.
- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodott el.
- Nem! Arra a nyápicra? Sokkal jobb ízlésed van annál.
- Hidd el, jól ismerem én azt a férfit és nem is tudod, miket tud.
- Nem igazán érdekel, de biztos nem csókol úgy, mint én – nevettem. Legszívesebben bebizonyítottam volna neki, hogy nincs igaza, leszarom, mit tud az a barom, én jobb vagyok mindenben. Ha minden igaz én ejtettem teherbe, a gyerekemmel terhes, várja mikor érek hozzá, sóvárog a figyelmemért és tetszem neki. Ő mit ért el? Hagyjuk is… Nevetséges!
- Na persze – kuncogott. – Dávid, nagyon tetszel, szeretem a gyerekünket, de nem folytathatjuk ezt sokáig. Észveszejtő veled a szex, Tamás az exem, nem érdekel, ezt meg kellene értened. Szeretem a mosolyod, az összes hülyeséget, amit eddig összehordtál nekem, pedig abban aztán vannak elég sértő megjegyzések is, nekem elhiheted. De amikor kedves vagy velem, úgy érzem, boldog vagyok, ameddig el nem rontod. Nekem nincs szükségem stresszre, a munkám elég nehéz és aprólékos, ahhoz, hogy ne keljen a magánéletemmel is törődnöm. Mégsem tudlak kiverni a fejemből. Szeretnélek megismerni, hogy ha egyszer a gyerekünk kérdez rólad, akkor mosolyogva tudjak mesélni az apjáról – nevetett fel keserűen. Annyira aranyos volt, ahogy a kezeivel az arcomat simogatta, miközben álmodozott. Szomorú és boldog volt egyszerre. Aztán belenézett a szemembe és elkomorodott. – Felfogtam, hogy nem akarod, de engem, legalábbis úgy jön le, igen, vagyis megdugni, de nekem ez nem elég. Ahogy az sem, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Ugyan! Értem, hogy valamivel hitegetned kell, hogy szexeljünk, de ez még tőled is aljas, te barom! – kiabálta, majd elém állt, rábökött a mellkasomra. – Utálnom kellene téged! Tönkretetted az életem! Mindent! – ordította, minden egyes szó után beleütve a mellkasomba. Csak néztem dühösen összepréselt ajkait, könnyes szemeit és rájöttem: akkora fasz vagyok, amekkorát ez a nő soha nem látott életében. Kezdtem elhinni, hogy igaza van…
- Drága, fejezd be, nem tesz jót… - motyogtam, miközben megfogtam mind a két kezét és közelebb húztam magamhoz.
- Engedj el, az Istenit, Dávid! Elég volt! Nem kell a remény, nem kellenek a hazugságok, nem kell semmi! Ne hitegess a felelősségeddel, a randikkal és minden szarral! Hagyj, menj el! – morogta a pulcsimba, miközben a hátát kezdtem el simogatni, ő pedig csak a fejét nekem döntve állt ott, s sírt.
- Megpróbálom Mia, ha az enyém a baba szeretnék gondoskodni rólatok.
- Nem elég! – morogta, majd ellépett előlem. Megtörölte a szemeit, s ismét felült az asztalra. – Tudom, hogy el kellene fogadnom, de nem vagyok biztos benne… Nem gondolod komolyan, valld be! Csak megsajnáltál!

- Igaz. De te kellesz! – Léptem elé, majd közelebb húztam az asztal széléhez, így muszáj volt megkapaszkodnia a derekamba. Kezei a pulcsim alatt simogattak, felmordultam, mikor felém hajolt. – Csókolj meg! Kérlek – suttogtam, a szemébe nézve. A vágy egy pillanat alatt ködösítette el a tekintetét. Bólintott, majd megadta, amire vágytam: Lábait körém fonva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomva préselte hozzám magát. Felnyögtem az ismerős érzéstől, a farkam abban a pillanatban keményen feszült a lába közének. Azt hiszem elvesztem benne és a testében…
Hope Land of Grafic