tag:blogger.com,1999:blog-88789639993990347922024-03-14T08:30:50.618-07:00Letagadott életVivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-9157861680352307092017-07-02T07:32:00.001-07:002017-07-02T07:35:18.967-07:0016. fejezet - Nem győzhetsz meg egy csókkal!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h3 style="text-align: center;">
</h3>
<h2 style="text-align: center;">
16. fejezet</h2>
<h3 style="text-align: center;">
Nem győzhetsz meg egy csókkal!</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWtoRKCY50f-lVhJXGtp9AnKr7WRNAeEOghmwzcAmTx3POdZGVm7lUrpM3o-ywNW9FjdbRcq5-15W-2PTxezukVdNlQrjzoni0vyMr6V8ulkd3lNOqgcIDU2gVxhYSgDYoOAxfQoclEyk/s1600/4_topfill_480x270.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="270" data-original-width="480" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWtoRKCY50f-lVhJXGtp9AnKr7WRNAeEOghmwzcAmTx3POdZGVm7lUrpM3o-ywNW9FjdbRcq5-15W-2PTxezukVdNlQrjzoni0vyMr6V8ulkd3lNOqgcIDU2gVxhYSgDYoOAxfQoclEyk/s320/4_topfill_480x270.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit csináljunk ma? –
kérdezte Dávid, miközben a melegítő alsójába bújt éppen bele. Én csak ültem az
ágytámlának dőlve és pihentem. Kielégült mosoly játszott az ajkaimon, de a
kérdést hallva csak pislogni mertem pár másodpercig. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csináljunk? – Ütköztem meg a
többes számon. – Mi az, hogy mit csináljunk? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Délután lesz a meccs és az
edzés is, addig szabad vagyok. Gondoltam, ha már így alakult, csinálhatnánk
valamit közösen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Benne vagyok – mosolyogtam rá,
majd megvárva, míg végez az öltözködéssel, én is kértem egy pólót és egy
bokszert. A kezeimben fogva a ruhadarabokat álltam a szekrénye tükrében nézve a
pocakomat. – Bármi is lesz a terv a továbbiakban, haza kell ugranom valami
rendes ruháért. Ebben nem mehetek haza, a tegnapi ruhám pedig nem jó semmire –
kuncogtam. Felnevetett, majd közelebb jött és átölelte a derekamat. Mosolyogva
adott egy puszit a homlokomra.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Éhes vagy? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én vagy a babám –
válaszoltam, mire arca elkomolyodott, de nem szólt semmit. – Valami rosszat
mondtam? – kérdeztem értetlenül. Fogalmam nem volt mi rontotta el az eddigi jó
kedvét. Felsóhajtottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt mondtad a babád… - Itt
egy pillanatra behunyta a szemeit, majd belenézett az enyémekbe. - De nem csak
a tiéd. – Határozott volt. Istenem!
Miért? Ha legalább nem mutatna érdeklődést irántunk… Így még nehezebb, hogy
látom, egyre kevésbé zavarja az a gondolat, hogy lesz egy kisbabája.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jelen állás szerint mégis
csak úgy tűnik, hogy az enyém – válaszoltam mérgesen. A fene essen belé! Nem
hiszem el, hogy képes még mindig az idegeimen táncolni. – Figyelj, mégis
felveszem a tegnapi ruhám, s már megyek is. Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet
lenne… - Hátráltam el tőle. Furán éreztem magam meztelenül. Kiszolgáltatott
voltam, s ezt eddig fel sem fogtam, mert elnyomta a boldogságom. Buta voltam és
most megint visszatértem a valóságba, ahol Dávid még mindig nem szerelmes
belém, a fiát pedig elutasítja, minden kis tette ellenére, ez az igazság. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már menni akarsz? –
Hallottam picit ijedt hangját. – Nem úgy volt, hogy maradsz? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarok gondot okozni,
hiszen biztos nagyon sok a dolgod és az elintézni valód az utolsó napon -mondtam
búsan, miközben a hülye ruhámat szedtem fel a földről, s a szakadt harisnyámat
vizsgáltam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia nem kell, hogy elmenj! –
Lépett közelebb hozzám. – Csinálok valami ennivalót és ennyi. Csak öt órakor
lesz edzésem. Kérlek szépen, maradj! – Nézett le rám és szemei reménykedve
csillogtak felém. Felsóhajtottam, majd lehajtott fejjel mérlegeltem még mennyit
bír ki a szívem és a szervezetem ebből az egész katasztrófából. Talán már rég
elege volt, csak képtelen voltam Dávidot figyelmen kívül hagyni. Pedig kellett
volna. Ahogy a harc is helyénvalónak tűnt. Mindenesetre bólintottam, s az ő
kényelmes ruháiba kezdtem el belebújni. - Rendben, akkor csinálok valami kaját –
mosolyodott el halványan, majd lesietett a lépcsőn. Pár perc után a fürdőben,
én is követtem őt. A konyhában állt és épp egy görögdinnyét szeletelt fel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Leültem a pulthoz és csak
bámultam őt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is tudtam, hogy tudsz
főzni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én készítem a világ legjobb
rántottáját – szólt, mire elnevettem magam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ejha! Igazi konyhatudással
rendelkezel. De mid van? Majd én segítek neked. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem sok minden. – Nézett
bele a hűtőbe. – Anyám szokott általában vásárolni, és főzni is egy személyben.
Meg persze ő az, aki a ruháimat is rendben tarja. Kimossa, kivasalja, és szépen
összehajtogatva visszaadja. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sokat segít neked. – Mellé
álltam és együtt néztük a hűtő tartalmát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Főzök neked. – Villantottam az
ezer wattos mosolyom. – Már úgyis régen főztem akárkinek is, magamon kívül.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia nem kell, mert…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem gáz, ezekből a
zöldségekből egy remek levest tudok összerakni. – Húztam odébb egy szószos
üveget. – Úgy látom, van itt hús is, amit akár sütni is lehet. Persze ha ma
edzésed és meccsed is van, akkor lehet valami könnyű kaja kéne, nem?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dehogy is. Szinte minden
meccsem előtt az Mc Donaldban vagy a helyi sültkolbászosnál kajálunk Marcival –
mondta csak úgy lazán, mire elnevettem magam. Cseppet sem látszott meg rajta az
evés, hiszen annyira tökéletes és izmos volt. Egyszerűen imádtam. Úgy voltam
vele, amíg Dávid a repülőjegyeket kutatja és az új csapatáról néz videókat,
beszélget, egy jövőbeli csapattársával elkészítem az ennivalót. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Pucoltam a zöldségeket és
sütöttem a húst, amihez zöldséges köretet csináltam. Nagyon reménykedtem, hogy
Dávidnak tetszik majd a végeredmény. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia el kell szaladnom
valahova, de pár perc és jövök. – Vette a kabátját és adott egy puszit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hova mész? Már mindjárt kész
az ebéd. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem leszek sokáig, csak
akadt egy kis dolgom. Ígérem, sietek. – Nézett rám, majd kilépett az ajtón. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Dávid éppen időben ért haza,
mert már kiraktam a két tányért és a gőzölgő leves is ott volt az asztal
közepén. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hú de fantasztikus illatok
vannak. – Lépett be kezében egy letakart tálcával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi ez? – kérdeztem
érdeklődve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Meglepetés és ez is – mondta
és másik kezéből egy rózsa került elő. – A tiéd, amiért ilyen kedves vagy és
főzöl nekem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid én… - Néztem rá és
szemeimet elfutották a könnyek. – Köszönöm, de még lehet, hogy nem is fog
ízleni neked – nevettem fel, a könnyeimet visszanyelve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha csak fele ilyen jó lesz,
mint amilyen az illata, már megérte. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Édes vagy, de ezt vázába
kell rakni. – Mutattam a virágra és Dávid pár pillanat alatt kerített egyet.
Behelyeztem a virágot, majd enni kezdtünk. Végig a férfi arcát figyeltem és
örömmel konstatáltam, hogy ízlik neki az étel. Szinte alig marad belőle, ami
nagy büszkeséggel töltött el. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Most pedig a desszert. –
Állt fel és végre megtudtam mi van a tálcán. – Remélem, szereted, mert én
imádom – szólt és mikor levette a papírt egy nagy adag Francia krémes
tárulkozott a szemeim elé. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hű ezt én is imádom. –
Csillantak fel a szemeim a sok édesség láttán. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Örülök drága Mia. Mi lenne,
ha befoglalnánk a kanapét és néznénk valami filmet? Még van három órám odaérni az
edzésre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak akkor, ha én
választhatok – nevettem fel, majd követve a tanácsát ültem le a kanapéra, a
tányér sütimmel együtt. Dávid egy pokróccal tért mellém, miután megettem a
finomságot, magához húzott és betakart mind a kettőnket. Mosolyogva bújtam
közelebb hozzá. A film már nem is igazán izgatott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mikor mész holnap? – Néztem
fel rá. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, de jó lenne
minél korábban ott lenni, hiszen még el kell foglalni a szállásomat és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincs lakásod? – vágtam közbe.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Még nincs, de ez nem akadály,
hiszen remek albérletek vannak Milanóban, és az egyik volt válogatott
csapattársam is kint játszik. Vele is beszéltem és ő felajánlotta, hogy ha
nagyon nem találok, oda is költözhetek hozzá. A szezon csak januárban kezdődik,
szóval bőven van időm a beilleszkedésre. Karácsonykor pedig megígértem
anyámnak, hogy hazajövök. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval akkor itt töltöd az
ünnepeket? – Dobbant nagyot a szívem. – Mikor jössz vissza? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, még el sem mentem –
nevetett.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó persze, csak arra
gondoltam, hogy eljöhetnél a céges buliba és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia kérlek, ne! – Állította
le lelkesedésemet. – Nézd én… nem tudom mi lesz velem, de most a karrierem a
legfontosabb. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze, persze. –
Sóhajtottam fel bánatosan, és éreztem, hogy elillan a tökéletes pillanat. – Nem
vinnél haza? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De, persze ha szeretnél
menni. – Állt fel meg sem várva a válaszomat. Gyorsan felvettem a tegnap viselt
ruhám és cipőm, majd kabátot vettünk és elindultunk a lakásom felé. Egész úton
nem szóltunk egymáshoz, ami zavart egy kicsit, de jobbnak láttam, ha csendben
maradunk, mert nem akartam még rosszabb hangulatban elválni tőle. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor köszönöm a tegnapi és
a mai napot. – Fordultam felé, ahogy megálltunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretnél eljönni az
edzésemre? – kérdezte, hirtelen bedobva a témát. Egy másodpercre bambán néztem
rá, majd válaszoltam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, inkább nem…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor este a meccsen
találkozunk – mondta, majd közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt. Hirtelen
el is felejtettem miről is beszélgettünk az előbb, majd észbe kaptam és
felnevettem Dávid csalafintaságán. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem győzhetsz meg egy
csókkal – vigyorogtam rá, mire átfogta a derekamat és az ölébe húzott. – Dávid!
– nevettem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia! – kuncogott, majd ismét
megcsókolt. Felnyögtem a jóleső érzésről, ami a hasam aljában kezdett
gyülekezni. Beletúrtam a hosszú hajába, s hozzápréseltem magam, már amennyire
tudtam. – Ha most nem hagyjuk abba, akkor nem kezeskedem a folytatásért –
morogta a nyakamba, miközben az egyik kezével tartott, a másikkal már a
szoknyámat tűrte fel. Felsóhajtottam, mikor becsúsztatta a bugyim alá az egyik
ujját és körkörös mozdulatokkal kezdett el ingerelni. Alig kaptam levegőt, nem
érdekelt sem a hely, sem az idő. Csak az érzések voltak fontosak. Kapkodó
mozdulatokkal bújtattam ki a farkát a gatyájából, s pár pillanattal később már
arra ereszkedtem rá. Az érzéstől belenyögtem a csókunkba. – Mia – motyogta újra
és újra, mire még gyorsabban kezdtem mozogni rajta, a szemeim előtt nem lebegett
más csak a kielégülés, még utoljára Dáviddal, s mikor mind a ketten elértük
lassított a csókunkon, a derekamat simogatta, majd a hasamat.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretném, ha szeretnél –
suttogtam, majd adtam neki egy arcra puszit és kinyitva a sofőr felőli ajtót
kiszálltam a kocsiból. Vissza sem fordulva siettem be a lakásomba, sós könnyeim
az arcomat kenték össze, míg a bugyimat Dávid ondója. Nevetséges vagyok. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-77255815694669829202017-05-19T10:44:00.001-07:002017-07-02T05:59:24.899-07:0015. fejezet - El akarok élvezni!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
15. fejezet</h2>
<h3 style="text-align: center;">
El akarok élvezni!</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9NkotMTQsBBXBJla90xD6irb7wKtfG78xDDrN8xP_TNE2inMNmzmUTi71Sizw8i7Kb1mvuGd8Alq7bB-EY_Zz2cMZbyGJPgOGQl7c_kPmu8RiKthjXyteZKRuySMgw1apzzBtDPcLSg/s1600/sex-positions-main.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf9NkotMTQsBBXBJla90xD6irb7wKtfG78xDDrN8xP_TNE2inMNmzmUTi71Sizw8i7Kb1mvuGd8Alq7bB-EY_Zz2cMZbyGJPgOGQl7c_kPmu8RiKthjXyteZKRuySMgw1apzzBtDPcLSg/s320/sex-positions-main.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Néztem a mellettem vezető
férfit és elcsodálkoztam, vajon tényleg ennyire akar engem, s ha igen, miért
nem felel meg neki a mostani helyzet? Ennyire rémisztő lenne számára a család
gondolata? Tudtam, hogy az édesapja tehet a mostani felfogásáról, mégis reméltem,
hogy észreveszi: nem ugyanolyan, mint ő. Hiszen kedvel engem, jól érzi magát
velem, egyszerűen csak retteg, hogy nem lenne jó apa, valamint szerető társ. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csak akkor tűnt fel, hogy
valami nincs rendben, mikor Dávid megállt egy csodaszép ház előtt, valahol a
külvárosban és beállt a garázsba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nem az én lakásom –
mondtam bizonytalanul, mire a férfi felnevetett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem hát. Ez az enyém –
mondta könnyedén, én pedig nem is hittem el, mit hallok. Hazahozott magához!
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bízik bennem. A kapcsolatunk elején
tisztázta, hogy ide senkivel nem jön, ez a saját kis birtoka. – Gyere már, Mia
– szólt rám, mire kiszálltam a kocsiból és követtem őt. Beérve kicsit
meglepődtem, mikor Dávid felkapcsolta a villanyt. Rögtön egy tágas helyiségbe
kerültem, ami magába foglalta a konyhát, az ebédlőt és a nappalit is. Egy
lépcső vezetett fel az emeletre. A falakon képek sorakoztak Dávidról és a
barátairól. Sok volt a csapatfotó, a hatalmas televízió mellett egy nagyobb
vitrinben kupák sorakoztak. Lerúgtam a cipőmet, majd kérdőn Dávid felé
pillantottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nyugodtan nézz körbe. Addig
én töltök valamit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, de tudod, én nem ihatok…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak egy pohár narancslére
gondoltam a számodra. – Mosolygott rám én pedig a díjakkal megtelt vitrinhez
indultam. Elcsodálkoztam a serlegeken, de kicsit büszke is voltam a férfira.
Leolvastam róluk az írásokat, majd mosolyogva fordultam Dávid felé, hallottam,
hogy közeledik. Elfogadtam az italt, ami hűsítette forró véremet, mikor
rátekintettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon szép eredményeket
értél el. – Néztem bele csodálatos barna szemeibe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm, igyekszik az
ember. – Rántotta meg a vállait, mintha az eredményei nem is számítanának,
pedig tudtam, hogy nem így van, nagyon is büszke az összes sikerére.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- És a lakásod is gyönyörű. –
Néztem szét újra elismerően. Dávid közelebb jött, elvette tőlem az üres poharat
és lerakta a dohányzó asztalra, ezután átölelte a derekam, majd tekintetét a
szemembe fúrta. Kisimított egy tincset a hajamból, ujjait végighúzta ajkaimon,
ami a csókjai után sóvárgott. Felsóhajtottam, s becsukott szemekkel vártam,
hogy közelebb hajoljon hozzám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hiányoztál – suttogta. Már
nem bírtam tovább, így átkaroltam a nyakát, s magamhoz húztam a fejét.
Felültetett a konyhaasztalra, majd erős kezével tépni kezdte a harisnyámat,
miközben egy pillanatra sem vált el ajkunk egymástól. Kihámozott a ruhámból,
majd újra felkapott, felvitt a lépcsőn és az ágyára fektetett. Szinte mindenhol
éreztem az illatát. A selyem ágynemű kellemes érintése, s Dávidé együttes
erővel hatottak rám. Szívesen végigkutattam volna a lakhelyét, de elvoltam
foglalva a kocka hasával és édes csókjaival a nyakamon. Lehunyt szemekkel
suttogtam a nevét, miközben ő az egyik kezével elkezdte gyúrni a mellemet, a
másikat édes ajkaival ingerelte, míg a mellbimbóm meg nem keményedett a
szájában. Ahogy tudtam, egyre feljebb nyomtam a mellkasomat hozzá. Vágytam az
érintésére minden egyes porcikámon, miközben azt sem akartam, hogy abbahagyja a
melleim kényeztetését. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felnyögtem, mikor beleharapott
a mellbimbómba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid… - suttogtam. –
Kérlek… - könyörögtem, bár magam sem tudtam, hogy miért. Egyszerűen csak nem
bírtam már tovább, ki akartam elégülni. – El akarok élvezni! – Néztem rá, de ő
csak a melleim közül nézett vissza. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sss, nyugodj meg! – morogta,
alig figyelve rám, továbbra is a melleimmel volt elfoglalva. Felnyögtem
tehetetlenségemben, majd hagytam, hogy folytassa a kínzásomat. Bár a hasam
puszilgatásánál meglepődtem, össze kellett szorítanom a szemeimet, hogy ne
sírjam el magamat, ugyanis többet képzeltem az apró gesztusba, mint amennyit
jelenthetett abban a pillanatban, a számára. Soha nem fogja a nagy hasamat
puszilgatni, a gyermeke miatt, mert ő is annyira várná, mint amennyire én.
Felsóhajtottam, hogy lenyugodjak, s visszatérjek a vágy ködös világába, de
képtelen voltam rá. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid, várj! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi a baj? – Nézett rám
riadtan. – Fáj valamid? Talán nyomom a hasad? Hogy szeretnéd, hogy csináljam? –
zúdította felém kérdéseit, meglepett, hogy ennyire gyengéd és figyelmes. Sosem
volt még ilyen édes, s kedves velem. Meghatódva néztem rá, próbáltam lenyelni a
könnyeimet, de a férfi arcára pillantva rá kellett jönnöm, hogy nem sikerült.
Kétségbeesve bámult rám, azt hitte, hogy bántott valamelyik tettével, pedig nem
így történt. Csak meghatódtam az előbbi cselekedetétől. – Mia, drágám, mondd el
mi a baj! A babával van valami? Elvigyelek a kórházba? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi gond, csak
meghatódtam. – Húztam el a számat, majd átöleltem. – Sajnálom, hogy elrontottam
a hangulatot. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elmagyaráznád? – kérdezte,
mire megtettem, amire kért. Először furán nézett, de a beszélgetés végére
édesen mosolygott rám és az ölébe ültetett, majd az ágy háttámlájának dőlt. –
Mia, tudod már a nemét? – Bólintottam válaszként, ő pedig egy kicsit
szorosabban fogott magához, s elkezdte simogatni a hasam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kisfiú – suttogtam a
meghatottságtól elszorult torokkal. A szemeim újra megteltek könnyekkel, Dávid
törölte le őket, majd gyengéden a szám sarkába adott egy puszit, utána pedig
vadul megcsókolt, miközben ujjai a nyakamat simogatták. Belesóhajtottam a
csókba, mire a nyakamra tért rá, s ezek után lejjebb haladt, míg el nem ért a
vágyam középpontjához. – Kérlek…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bébi, mondd el, mit
szeretnél! – Nézett rám vigyorogva, amitől egyre bosszúsabb lettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak csináld! – morogtam, de
nem tett semmit. – Ahh! – Csaptam a kezeimmel az ágyra. – Elégíts ki a
nyelveddel, Dávid, könyörgöm! – És ezt is tette, az ajkai megtalálták a
csiklómat, lassan, kínzóan simogatott a nyelvével, míg újra nem könyörögtem
neki. Mindenem bizsergett, égtem a csókjai és a kezei alatt, nagyon közel
voltam, de képtelen voltam elmenni, ahányszor odanyomtam a fejét az ölemhez,
lassított és alig ért hozzám. – Dávid… - suttogtam, miközben beletúrtam a sűrű
hajába, s a fejbőrét karmolásztam tehetetlenségemben. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Élvezz el, Mia – motyogta a
combomba, majd ismét a klitoriszomat kezdte el izgatni a nyelve hegyével,
rátért a csiklómra, mire nekinyomtam az alfelemet és belemarkoltam a hajába,
lehunyt szemekkel nyögtem fel, mikor erőteljesen kezdett el nyalni. Majdnem
szétrobbantam, bizsergett a hasam, éreztem, hogy pillanatokon belül el fogok
élvezni, s ezt ő is tudta. Dávid még intenzívebben ingerelt, édesen simogatott,
s gyengéden nyomott le az ágyra, mert a csípőm saját életet élt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem bírom… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Élvezz! – morogta a lábaim
közé, s nekem nem is kellett több, abban a pillanatban száz és még annál is
több darabra robbant a világ a csukott szemeim alatt. Úgy lihegtem és remegtem,
mintha soha nem élveztem volna még el életemben. Próbáltam összeszedni magam,
de képtelen voltam rá, ugyanis, amint kinyitottam a szemeimet, Dávid ajkai
rátaláltak az enyémekre, amiken éreztem a saját ízemet. Felmordult a
hevességemen: csókoltam, simogattam és a lábaimmal körbeöleltem a derekát, hogy
magamhoz húzzam. Lassan – a kelleténél sokkal több önuralommal – csúszott
belém. Teljesen kitöltött, mintha hozzám tartozott volna, s csak vele
érezhetném ezt az egészet, próbálta, talán már nem csak próbálkozott, kitörölni
az eddigi és az ez utáni férfiakat az életemből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felnyögtem az érzéstől, mikor
elkezdett ki- és becsúszkálni bennem. Lehunyt szemekkel élveztem az apró
sóhajait, amivel azt jelezte, hogy próbálja visszafogni magát, de nehezen megy
neki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gyorsabban – nyögtem a
szájába, amire rám nézett, s én is vissza rá. Egy pillanatra megállt bennem, s
csak bámult. – Mi az? – kérdeztem rémültem. Nem értettem miért viselkedik így. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ki szeretném élvezni minden
egyes pillanatát, amíg benned vagyok, Mia. Azt akarom, hogy újra könyörögj
nekem, érted? Szeretném, ha nem lennél képes ezek után mással elélvezni, pedig
tudom mennyire önző dolog. Mégis, ha belegondolok, hogy előttem Tamással voltál
kikészülök. – A tekintete égette az enyémet, mégsem tudtam elfordulni. Tudtam,
hogy amit mondd egyfelől hízelgő, másfelől viszont szörnyűséges, hiszen nem
várhatja el, hogy ne legyek senkivel, ha ő azzal dug majd, akivel akar.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid, ez… - mondtam, de
megakadtam. Nem tudtam mit kellene erre felelnem, hiszen ő is tudta és én is,
hogy mit jelentenek a szavai. – Csak dugj meg! – mondtam ki, amit igazából
akartam, s ő így is tett, eszeveszett tempóban pumpált, s szorította az
összekulcsolt ujjainkat, míg mind a ketten egyszerre nem élveztünk el.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Másnap reggel arra ébredtem,
hogy lentről beszélgetés zajai szűrődtek fel. Óvatosan kilopakodtam az ajtóhoz
és a lépcső melletti falnál bújtam el. Dávid egy idősebb nővel társalgott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezek pedig a ruháid, szépen
kimosva, kivasalva és összehajtva. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm anya, imádlak –
mosolygott, majd egy puszit adott az édesanyjának. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mikor indulsz, kisfiam? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Holnap, de még nem tudom
pontosan. Nem foglaltam jegyet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy az sokba
kerül? – kérdezte az anyukája nyugtalanul. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Anya ne idegeskedj, van rá
pénzem és, hé, ne zörögj már. – Állította le édesanyját mikor az a poharakkal
csörömpölt. Pedig szegény asszony csak az elmosott edényeket szedte ki a
mosogatógépből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert… - kezdett bele Dávid,
de az édesanyja esze járása kicsit gyorsabb volt, mint az övé. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Van itt valaki? –
érdeklődött, én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam a férfi válaszát.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mint látod a cipőből is,
igen. Az a nő alszik nálam aki…. Akinek a gyereke az enyém. Tudod meséltem már
Miáról. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Még sosem hoztál fel ide
egyetlen egy lányt sem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, de… Ő, szóval, ő Mia.
– Itt furán néztem magam elé, ez most egy magyarázat akart lenni? Mi az, hogy a
nevem már egy magyarázattá nőtte ki magát nála? Jaj, Istenem, ez a pasi kész
agyrém!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak nem szereted? –
kérdezte anyukája, majd mély hallgatás után Dávid válaszolt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, sokkal többet
érzek iránta, mint eddig bármelyik másik nő iránt. Mint tegnap kiderült a
fiammal terhes… lesz egy kisfiam – motyogta. Alig értettem. Reszketegen
felsóhajtottam, majd egymásba fűztem a melleim előtt a két kezemet, át kellett
ölelnem magam, hogy ne essek szét, vagy ne rohanjak oda és öleljem át a férfit,
akibe szerelmes vagyok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Érzett valamit a kisfiúnk
iránt, egyszerűen csak nem tudta, hogyan kellene ezt kezelnie. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ó, Dávid. – Ölelte meg az
édesanyja, nekem pedig könnyek szaladtak a szemeimbe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Anya, nem tudom, mi legyen.
Én a focinak élek, tudod, hogy nem adhatom fel, annyi mindent elértem…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Figyelj, ez a lány is
szeret? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem igen, bár
annyiszor bántottam már meg, hogy csodálkoznék rajta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid még nem írtál alá
semmit, semmi sincs veszve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De én szeretnék
Olaszországban játszani! Annyira hatalmas lehetőség, érted?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sok dolgot fel tudok fogni,
kedves fiam, de azt nem, hogy Olaszország után, úgy is hazajönnél, akkor miért
nem maradhatnál itt, velünk? Miának és a kisfiadnak is szüksége lenne rád, én
is örülnék, ha maradnál, ahogy a húgod is. Ha haza jössz, mit kezdesz magaddal?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, de a foci
közelébe akarok maradni. Akármennyire is szeretem Miát én…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Túlságosan félsz az
elköteleződéstől. Te sosem leszel olyan, mint az apád, nem érted? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már anya, hiszen máris
olyan vagyok – szólt búsan. Lehunyt szemekkel álltam és vártam, hogy a könnyeim
ne eredjenek el. Sokat sírtam már tegnap is, nincs szükségem még több
könnyzáporra.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt neked kell eldöntened,
de ha ez a Mia egy kedves lány, ráadásul még terhes is az unokámmal mindenképen
meg akarom ismerni. Dolgozik? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze, hogy dolgozik.
Ráadásul nem is akármit. – Büszkélkedett Dávid, majd megmutatta a parfümös
üvegét, én pedig örültem, mert az édesanyjának is tetszett a termékünk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tehát itt dolgozik. –
Olvasta fel a cégünk nevét. – A héten bemegyek hozzá, de most indulnom kell.
Kérlek nagyon vigyázz magadra kisfiam és hívj fel, ha Olaszországba értél. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megígérem, és karácsonykor
találkozunk – mosolygott. Az asszony könnyes szemekkel nézett rá, amitől nekem
is újra bepárásodott a sajátom. - Na, ne sírj, nem a világ végére megyek, drága
anyukám. – Ölelte meg gyengéden az édesanyját, én pedig örömmel visszamásztam
az ágyba. Boldog voltam, hogy Dávid többet érez irántam, mint bárki más iránt
eddig. Mosolyogva vártam vissza magam mellé a férfit. Legalább valamit elértem
a kezdeti nehézségek ellenére. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Talán egy picit
visszaaludhattam, mert arra eszméltem, hogy puha ajkak kényeztetik a
gerincemet, amitől egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, viszont
úgy tettem mintha nem ébredtem volna fel, így Dávid fentebb jött és a nyakamba
csókolt. Ezt már nem bírtam ki és halkan felsóhajtottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó reggelt, Bébi – suttogta
a fülembe azon a fantasztikusan nyugtató hangján, amit imádtam. Felé fordultam
és Dávid mosolygó arcát pillantottam meg. A haja kiengedve lógott szemébe,
amiknek a csillogó barnaságában szinte elvesztem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó reggelt – köszöntem én is
és felkuncogtam az édes fogadtatástól. Annyira szerettem volna, ha életem hátralévő
napjain így kelhettem volna… Persze ezért még nagyon sokat kellett, Dávid
helyett is, dolgoznom. Tudtam, hogy még milliószor fog eltaszítani magától és
lehet, csak évek múltán kaphatom majd meg a szerelmét… Kár, hogy a fia még
ennyit sem remélhet majd… A gondolatok csak pörögtek a fejemben és nem igazán
tetszett a jövőkép, így egy pillanat múlva inkább az újabb puszikkal
foglalkoztam, amik az arcomat érték. A keze a takaróm alá csúszott, s a combom
belső felét kezdte el simogatni, míg a másikkal mellettem támaszkodott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
– Hééééé! – Fogtam meg a
takaró alatt játszó kezét. – Mit csinálsz? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmit, csak felmérem a
terepet – kacsintott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem tegnap már eléggé
felmérted, nem? – kérdeztem, de nekem is jólesett, hogy keze egyre beljebb
simogatott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem volt elég. – Hallottam a
hangját, de nem azzal törődtem, mert egy pillanat alatt fordult felém és
csúsztatta belém az egyik ujját. Felsóhajtottam, majd átöleltem a nyakát és
magamhoz húztam egy csókra. Édesen és mohón tépte az ajkaimat, míg én a feszes
hátsóját szorongattam, amikor a farkát megéreztem a takaró felett. Egyből
lehúztam magamról, majd a kezeimet visszacsúsztattam a seggére, ő pedig a
melleimet kezdte el szopogatni és gyúrni. Felnyögtem, az érzékeim feltöltődtek,
éreztem minden kis rezdülését, s amikor belém nyomta a kőkemény farkát
felsikítottam. Egy csókkal hallgatott el, majd egyre gyorsabb tempóban kezdett
el dugni. Alatta nyögdécseltem, sóhajtoztam és a vállába kapaszkodtam, míg ő
is, s én is elég közel kerültünk az orgazmushoz. Ekkor Dávid fordult egyet,
magára húzott és alulról kezdett el döfködni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nyitott szemekkel néztem az
arcán legördülő izzadságot, valamint a koncentrációtól ráncolt homlokot.
Elmosolyodtam, majd lassan végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, míg ő
összekulcsolta az ujjainkat és belenézett a szemeimbe, aprót bólintottam, amire
ő még gyorsabban kezdett el dugni, s így élveztünk el mind a ketten egyszerre.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kielégülten terültem el rajta,
nem érdekelt semmi, csak a simogató ujjai a gerincem mentén. Sosem akartam,
hogy ennek vége legyen, így én is magamhoz szorítottam őt.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-15230455587520580052017-04-26T13:34:00.000-07:002017-04-27T08:26:40.659-07:00#miisittvagyunk <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;">Sziasztok!</span></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;">Kérünk titeket, támogassátok ezt a kampányt! Ha ezen a blogon teszitek, mi csak örülünk, de higgyétek el, hogy ha máshol, az sem gond, a lényeg, a támogatás.</span></div>
<br />
<span style="font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "arial" , "tahoma" , "helvetica" , "freesans" , sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLlQD40b0T7Vf1VHip85Twhyphenhyphen9zj-AR7_iJY4g765sY63gdNKCmlzJ54ARPWGAeg8Of6PuidCDUvGyP3-Jcao6bCBMjlrX1KsbGz1o-OIfW4OPVKKyoqlVvJQNF6DtbtPG1aiTUPtOnDqE/s1600/18118705_1871520883106772_2995845355690870775_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLlQD40b0T7Vf1VHip85Twhyphenhyphen9zj-AR7_iJY4g765sY63gdNKCmlzJ54ARPWGAeg8Of6PuidCDUvGyP3-Jcao6bCBMjlrX1KsbGz1o-OIfW4OPVKKyoqlVvJQNF6DtbtPG1aiTUPtOnDqE/s640/18118705_1871520883106772_2995845355690870775_n.jpg" width="456" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://www.facebook.com/skyjenseniro/photos/a.1640400042885525.1073741827.1640397466219116/1871520883106772/?type=3&theater" target="_blank">Link</a></div>
</div>
Andreahttp://www.blogger.com/profile/13846095550505057130noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-89416503306424497692017-04-16T03:53:00.000-07:002017-04-16T03:57:38.818-07:0014. fejezet - Faroksimogatás mesterfokon<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<o:p>Sziasztok!</o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<o:p>Először is elnézést kérünk, vagyis inkább én - Vivi -, a sok sok idő miatt, amíg nem tettünk fel részt, de kicsit nehéz írni, ha nincs gépem, csak hétvégén anyuéknál. Mindenesetre, elnézést mindenkitől és nagyon köszönjük a kommenteket! </o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<o:p>Másodszor pedig kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves olvasónknak! :) </o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<o:p>Vivi&Andrea </o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<o:p><br /></o:p></div>
<h2 style="text-align: center;">
14. fejezet</h2>
<h3 style="text-align: center;">
Faroksimogatás mesterfokon</h3>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIdfRiMjVx4dTPitWh7JrVu5wYGml7UEdkUnxzd-B8eGQ-DDPY6uc3HOKWKHdBG9aqGeJpvN1XIueqcYweIw5TtoQA1mio6vwdcOyC7b0KhGpgkf58-gg6rprEQ2-hrfd80iVWF6zp20k/s1600/N%25C3%25A9vtelenk.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIdfRiMjVx4dTPitWh7JrVu5wYGml7UEdkUnxzd-B8eGQ-DDPY6uc3HOKWKHdBG9aqGeJpvN1XIueqcYweIw5TtoQA1mio6vwdcOyC7b0KhGpgkf58-gg6rprEQ2-hrfd80iVWF6zp20k/s320/N%25C3%25A9vtelenk.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Elmosolyodtam az ajándék
láttán és újra átolvastam a levelet. Egy kicsit tehetetlen voltam, hiszen
szívem szerint elmentem volna a buliba, de ésszel már felfogtam, hogy ennek
semmi értelme nem lenne. Talán csak annyiból jönnék ki jól, hogy a Dávid iránti
hatalmas vágyam egy kicsit csillapodna, ha megkapnám őt, de utána csak
szenvednék. Nem tehetem magam tönkre, hiszen ha én rosszul érzem magam
valószínűleg a babám is… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kezembe fogtam a piros -
fekete kövekből kirakott vastag arany karkötőt. El kellett ismernem Dávidnak
remek ízlése volt, tudta mi kell a nőknek. Kivettem a gyümölcsöt is és beraktam
a hűtőbe. Úgy gondoltam majd elhívom Rékát és megesszük együtt. Amint ezen
méláztam, csöngettek, én pedig, a levelemmel a kezemben, ajtót nyitottam: Réka
állt előttem vigyorogva. Furcsálltam, hogy itt találom, hiszen most váltunk el,
ezt szóvá is tettem, mire elmagyarázta, hogy a keresztlányom egyik játék
kiskutyája benne maradt a táskámban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miközben ezt kerestem Réka
szemügyre vette a nem rég érkezett csomagot, majd a levéllel együtt fordult
felém. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elmész? – kérdezte
érdeklődve. A hangja kedves volt és előítéletektől mentes, mégsem tudtam
elvonatkoztatni attól, vajon mi járhat a fejében… Hiszen Dávid volt a
szerelmem, a kisbabám édesapja, na meg egy igazi faszkalap is, de nemrég
Tamással, az exemmel szexeltem. Ez igazán jeles pályakép, mondhatom. Ez az Mia,
mindent elértél az életben, amit akartál!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom. – Néztem rá
tanácstalanul, miközben végre a kezeim között éreztem az apró játékállatot. –
Szerinted mit kéne tennem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom Mia, de talán jobb
lenne, ha elmennél – mondta és a válasza nagyon meglepett. Réka mindig is
ellene volt a Dáviddal való találkáimnak, nem értem mi ez a nagy fordulat. Felhúzott
szemöldökkel néztem rá, ezért magyarázatba fogott. - Azért mondom ezt, mert
mint írta, ez lesz a búcsú bulija. Valószínűleg ha jönne is ezek után Magyarországra
csak nagyon ritkán és akkor sem biztos, hogy hozzád fogja vezetni az első útja,
hiszen gondolom neki is van családja - mélyet sóhajtott, majd folytatta. - Mia
ha most nem veszel részt ezen a bulin akkor magadat fogod hibáztatni, hiszen
kihagytad a lehetőséget, hogy még utoljára a közelében lehess. Ismerlek már és
tudom, hogy ezen agyalnál egy csomó ideig. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Eljössz velem? –
Pillantottam fel rá reménykedve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán, beszélek erről
Zsolttal, aztán meglátjuk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nyugodtan elhívhatod, hátha
kevésbé lesz féltékeny – kuncogtam, majd megöleltem Rékát, aki felnevetett a
hülyeségemen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, de még nem ígérek
semmit, és amúgy is addig van még pár nap. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, sajnos túl sok is. –
Szomorodtam el mikor tudatosult bennem, hogy még csak a hét elején járunk. Réka bátorítólag még egyszer megölelt, majd a
kezeim közül kikapva a játékot húzta el a csíkot.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A heti munka jól ment és
örültem, hogy egyre több támogatót sikerül találnom a közeledő karácsonyi céges
vacsorához. Szerettem felkutatni az új embereket és elmagyarázni miért is jók a
mi termékeink. Hiába, imádtam a munkámat, de azért a fejemben minden nap ott
motoszkált a szombati buli. Tudtam előbb- utóbb jelentkeznem kell Dávidnál, de
féltem felhívni. Rettegtem attól, hogy hallanom kell az erős, férfias hangját,
amitől két perc alatt képes voltam megnyugodni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csak bámultam a telefonomon a
nevét és idegesen járkáltam fel- s alá az irodámban. Nagy nehezen mégis
rávettem magam a hívásra és lélegzet visszafojtva vártam, mikor szól bele a
telefonba.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen? – Hallottam hangját a
vonal végén, szívem pedig őrült módon kezdett verni. Istenem, de hiányzik ez a
férfi! Legszívesebben megkérdezném, hol van most és autóba pattannék, majd meg
sem állnék az ágyáig. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia. Mia vagyok – válaszoltam
neki és reméltem nem hallja mennyire remek a hangom. Izgultam, hogy ma mégis
miként fog reagálni a hívásomra, hiszen nála soha nem lehetett tudni mit
gondol. Dávid kész rejtély volt, a maga gyönyörű módján.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia. Hogy vagy? – kérdezte
édesen. Legszívesebben felsóhajtottam volna a megkönnyebbüléstől, hogy
érdeklem, aztán rájöttem: csakis én, s nem mi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm megvagyok, a
rosszullétek elmúltak, tele vagyok energiával és mindent szívesen megeszek. Azt
hiszem a gyerekünk imádni fogja az ázsiai kaját, mert elég sokszor kívánom –
kezdtem el rizsázni, pedig tudtam, hogy
ez aztán tényleg nem érdekli. A baba nem. – Bocsánat. Már felakartalak hívni, hogy megköszönjem az
ajándékodat. Igazán kedves volt tőled. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tetszett? – Szólt
reményteljes hangon. Fulladna bele egy kancsó vízbe! Miért érdekli? Hiszen vagy
milliószor taposott át rajtam és a gyerekén! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, a dinnye is nagyon
finom volt. Elvittem Rékáékhoz még tegnap este és ott elfogyasztottuk az
egészet – kuncogtam bele a telefonba, mikor eszembe jutott Kamilla mennyire
édes fejet vágott csupa dinnyés képpel. – A karkötő is nagyon szép. Most is
rajtam van. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor jó. – Könnyebbült meg.
Elmosolyodtam. Kedves volt tőle, hogy így utoljára gondolt rám. – Figyelj csak
Mia, nem tudom pontosan miért hívtál, de remélem, köze van a bulimhoz…
Szeretném, ha eljönnél és bemutathatnálak a haverjaimnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Alapvetően tényleg ezért
kerestelek, de most hogy mondod, már nem vagyok benne biztos, hiszen mindenki
tudni fogja, hogy egy várandós nő mit keres ott, veled.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Drágám, senki nem fog ezzel
törődni. Csak az érdekli őket, hogy végre megismerjenek. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem vagyok ribanc –
morogtam. – Kurvára nem akarom, hogy ezt gondolják rólam a csapattársaid. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Senki sem fogja ezt hinni,
bébi. A címet elküldöm SMS-ben, mert most rohannom kell, viszont szeretném, ha
ezeket a baromságokat kivernéd a fejedből és eljönnél. Csókollak Mia. – Ezzel a végszóval nyomta ki
a telefont, mire tanácstalanul sóhajtottam fel. Most meg mihez kezdjek? Eddig
alig vártam a bulit, a kielégülés gondolata hajtott, de most nem vagyok biztos
semmiben. Dávid megadhatná még egyszer utoljára, amit magamnak nem tudok,
viszont újra összetörné a szívemet. Megérné? Határozottan kétségeim vannak, de
már nem fogok visszakozni. Réka is jó ötletnek gondolja, valamint Zsolti
elvállalta Kami pesztrálását arra az estére, így visszafogva a férfiösztöneit,
elengedte a drága feleségét velem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miután megkaptam az
utasításokat Dávidtól, hogy hova és mikor kellene érkeznünk, jobbnak láttam
készülődni. Erre az alkalomra elmentem Rékával és az egyik régi barátnőmmel,
Tamarával, vásárolni. A helyzet egyszerű volt: kellett egy csinos ruha, ami nem
takarja el a pocakomat, de mégsem úgy nézek ki benne, mint aki felzabálta az
összes mikulás csokit karácsonykor. Jó, már megint hülyeségeket fantáziálok,
mindenesetre egy fekete színű, pánt nélküli koktélruhát vásároltam, egy piros
magas sarkúval és ugyanilyen színű kis táskával. Szerintem és barátnőm szerint
is, jól állt, kiemelte a melleimet, amik így elég jól néztek ki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem bezzeg nem nőttek meg
ilyen nagyra, mikor terhes voltam – kuncogott, majd nyújtva a kezét közeledett
felém. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na, azt már nem! Nem fogod
meg őket! – nevettem, s mit sem törődve vele, hátat fordítottam neki. – Készen
vagyok, szóval húzzunk, mert elkésünk – vigyorogtam a cipőmre nézve. Hallottam,
hogy Réka fújtat mögöttem, majd belém karolva húztam ki a lakásomból. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A kocsimban ülve, Réka
vezetett, mert annyira izgultam, hogy rám tört a hányinger. Fúj! Nem is tudom,
mikor lettem ilyen, mégis paráztam, hogy Dávid mennyire lesz elfogadó velem
szemben. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez az? – tettem fel a
kérdést, mikor Réka megállította az autót.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, na, készen állsz? –
Pásztázta arcomat barátnőm, mire én bólintottam. Eléggé elszánt voltam és
tudtam mit akarok: Dávidot! Beléptünk a
terembe, ahol egy menő DJ szolgáltatta a jobbnál jobb zenéket, engem mégsem ez
érdekelt, hanem Dávid, egyből őt kerestem a teremben, miközben hagytam magam
vezetni a bárpult felé. Ott megálltam, majd továbbpásztáztam a helységet, s
mikor megláttam a szerelmemet, a haverjai társaságában, elmosolyodtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bassus ezek fele fiatalabb,
mint mi – suttogott a fülembe Réka.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudom, utána néztem a
csapatnak és csak Dávid volt harmincon felüli. Azért is szeretik ennyire, mert
tanulhatnak tőle és tisztelik is, amit a fociban elért. Egy csomószor megkapta
az Év Legjobb Focistájának járó díjat is – meséltem Rékának, ahogy egyre
közeledtünk a fiú csapat felé. Dávid szerencsére észrevett, majd elindult
felénk. Édes mosolyát ránk villantotta, amitől alhas tájékon megmozdult valami.
Imádtam mikor így mosolygott. Nagyon csinos volt a sötétkék ingében és fekete
farmerben. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó estét hölgyeim – üdvözölt
minket kedvesen és adott két puszit Rékának, s nekem is. Megéreztem a saját
márkás parfümünket és büszkeséggel töltötte el a szívem, mert tudtam
valahányszor a kezébe veszi azt az üvegcsét, rám gondol. - Nagyon csinosak
vagytok. – Nézett végig rajtunk, mire mind a ketten elnevettük magunkat
Rékával. – Mit isztok? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem egy narancslé is
megteszi – válaszoltam gyorsan, barátnőm pedig egy pohár vörösbort kért, majd
Dávid pár perc múlva kezében a két pohár itallal tért vissza asztalunkhoz. Megköszöntük,
majd Dávid átkarolva a derekamat közelebb húzott magához. A mosolyom
kiszélesedett, miközben a hasam bukfenceket vetett örömében. Jólesően simultam
hozzá, miközben arról beszélgettek Rékával, hogy holnap lesz a búcsú meccse, s
nem mennénk e el rá, amire a barátnőm gondolkodás nélkül mondott igent, meg sem
várva az én válaszomat. Felhúzott szemöldökkel vártam a magyarázatát, miért is
változott meg a férfivel szembeni magatartása, de ő csak édesen mosolygott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A traccspartinkat, Dávid egyik
haverja zavarta meg, ugyanis csatlakozva hozzánk, bemutatkozott, majd Rékát
félre is vonta beszélgetni, miközben rákacsintott a barátjára. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Eljössz velem táncolni? – kérdezte
vigyorogva. Bólintottam, majd hagytam magam a táncparkettre vezetni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csak táncoltunk, mikor az
egyik kedvenc zeném csendült fel. Imádtam ezt a számot, így elővettem a
legcsábítóbb mozgásomat, amit szerencsére Dávid azzal jutalmazott, hogy
szorosabban húzott magához. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – érdeklődött
kedvesen, a fülembe suttogva. A lehelete simogatta a nyakamat, amitől
megborzongtam. Az érzékszerveim tótágast álltak, alig vártam, hogy kettesben
legyünk a továbbiakban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, minden rendben van
szerencsére. Megy a meló és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A baba? - tettre fel a kérdést, amin egy kicsit
meglepődtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ő is jól van. Voltam Tamásnál
és mindent rendben talált. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tényleg muszáj pont hozzá
járnod? – kérdezte morogva. Na, ne már! Nem hiszem el, hogy megint ezzel jön!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid, kérlek. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó – motyogta, majd
megpörgetett, s maga elé állított. – Remélem rendes veled.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hidd el, jól bánik velem.
Tudod, talán el kellene gondolkoznom rajta, hogy milyen lenne újra vele –
mondtam ki, ami éppen az eszembe jutott, de Dávid arcára nézve, igazán kár
volt. Tudtam, hogy butaság volt, hiszen nem vele kellett volna ezt
megbeszélnem, viszont szerettem volna, ha tud a terveimről. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Lefeküdtél vele? Megdugott?
– kérdezte idegesen, amitől egy pillanatra lesütöttem a szemeimet. – Komolyan,
Mia? Miért? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi közöd hozzá! Neked
csak én kellek! Tele van a tököm a hülyeségeiddel, mindig teszünk egy lépést
előre, majd kettőt hátra, lassan négy hónapos terhes vagyok, te pedig soha nem
fogod megemészteni, hogy lesz egy kisbabánk! Tamás itt lenne mellettem,
szerelmes belém, s segítene, amiben csak tud. Az állandó szex sem hátrány…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogd be, Mia! Istenemre mondom,
csak maradj csendben, mert nem tudom, mit teszek veled… - suttogta fojtottan,
majd megragadva a kezemet, kezdett el húzni Réka felé. – Figyeljetek, ha nem
gond, akkor most mi lelépnénk. – Rontott rá a két beszélgető barátunkra. -
Holnap találkozunk öregem. – Fogott Marcival kezet, s intett a barátnőmnek is,
miközben próbált maga előtt kituszkolni a helységből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Várjatok már egy percet! –
kiáltott utánunk Réka, így Dávid kénytelen volt megállni. Visszafordultunk
felé, ami elég nagy kár volt, hiszen a barátnőm nem tűnt túl lelkesnek a férfi
viselkedését illetően. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid, had készítsek rólatok
egy közös képet! - Lépett a társasághoz
egy velem egyidős férfi, aki már kattintgatta is a gépét, majd mosolyogva
köszönte meg. Talán a party fotósa volt, mindenesetre Dávid nem is foglalkozott
vele igazán. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, tényleg szeretnél
elmenni? – kérdezte Réka aggódva. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincs semmi gond – vágta rá
Dávid, mire én csak megforgattam a szemeimet. Nem féltem tőle, inkább
felizgatott, hogy a maga ősemberi módján akart engem irányítani. Persze egy
faszkalap volt, sőt… De ezen felül semmi mást nem akartam, csak vele szexelni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Minden a legnagyobb rendben,
remélem nem gond, ha taxival kell hazamenned – mosolyogtam rá, mire legyintett,
majd elmosolyodva sétált vissza Marcihoz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid! Haver, gyere már vissza, beszéljünk egy kicsit – szólította meg az egyik srác. Persze
szerelmem csak morgott valami választ, de azért átölelve a derekamat indult az
említett ember asztalához. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A bemutatásom után, ittak még
három kupica vodkát, majd Dávid édesen mosolyogva hajolt hozzám és csókolt meg.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnálom, ha megijesztettelek,
ne haragudj – suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi baj – mosolyogtam. –
De igazán leléphetnénk már innen – nevettem, majd hátra csúsztattam a kezemet,
s éppen csak észrevehetően dörzsöltem a tenyeremet a farkának, ami abban a
pillanatban el is kezdett megkeményedni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A kezeit a hasamra csúsztatva
kezdte el simogatni a pocakomat, talán önkéntelenül, mégis az egész
asztaltársaságnak feltűnt a mozdulat. Vigyorogva figyelték az összes apró
rezdülésünket, így könnyen leszűrtem, hogy próbálják összetenni a képet, vajon
mi is van kettőnk között. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felmosolyogtam a kedvenc
férfira az életemben, majd megfordultam az ölelésében és átölelve a nyakát
lehúztam magamhoz egy csókra. Felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, mikor
ajkaink összeértek, már el is húzódtam volna, amikor aprót beleharapott az
ajkamba, s jobban odapréseltem magam hozzá. Ajkaim szétnyíltak, majd örömmel
fogadták a nyelve kényeztetését. Az összes porcikám beleremegett a csókjába,
amikor elhúzódott, mindenki őrjöngve kántálta, a teremben, Dávid nevét.
Felnevettem a nagy figyelem láttán, majd adtam még egy puszit az ajkaira, s
rámosolyogtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ideje indulni – jelentettem
ki.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Benne vagyok, Bébi. –
Bólintott, majd a derekamra csúsztatva a kezét, kísért ki a teremből. Vággyal és
ígéretekkel lépkedtem ki mellette. Alig vártam, hogy lekerüljön rólam a fekete
csipkés bugyim. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-65278326473146399302017-01-21T01:31:00.004-08:002017-01-21T01:34:24.551-08:0013. fejezet - Tényleg figyelmes egy faszkalap<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
</div>
<h4 style="text-align: center;">
</h4>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">13. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Tényleg figyelmes egy faszkalap</h3>
<div>
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXHfbhXaHvIqLi0ybU_33-Sm1yqvp7EfL5f1XP7zSsRiuKYhPH-4VmDESxu1_h_hyDl6zDgezFkxks2fB3VZQDKFBDkHkvDUddSDtc9YJ5c7d4SIx8X5KabPyOvzlUctytcPALHCHnQGY/s1600/gorogdinnye_szeletek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="209" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXHfbhXaHvIqLi0ybU_33-Sm1yqvp7EfL5f1XP7zSsRiuKYhPH-4VmDESxu1_h_hyDl6zDgezFkxks2fB3VZQDKFBDkHkvDUddSDtc9YJ5c7d4SIx8X5KabPyOvzlUctytcPALHCHnQGY/s320/gorogdinnye_szeletek.jpg" width="320" /></a>Már három hónapos terhes
voltam és Dáviddal a wellness kirándulás óta nem találkoztam és nem is
beszéltem. Eleinte nagyon rosszul esett és fájt is, hiszen munka közben is azon
kaptam magam, hogy azok a csodálatos barna szemei és az édes mosolya jár a fejemben.
De ahogy a napok teltek, múltak, már egyre jobban tudtam a melóra koncentrálni,
amire most szükségem is volt, hiszen igaz, hogy Zsófi, akit felvettem magam
mellé rengeteget segített, de az év végi karácsonyi és szilveszteri partikat
csakis nekem kellett összeállítanom, ami eléggé nagy odafigyelést igényelt.
Zsófira még inkább csak apróbb feladatokat bíztam és beengedtem a meetingekre
ahol meglesheti hogyan is folyik a munkám.</div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egyik nap éppen Tamáshoz
készültünk az ultrahang vizsgálatra Rékával és Kamillával. Barátnőm
folyamatosan a lányát piszkálta, amiért a kislány forgolódott a gyerekülésben. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fejezd már be, ekkora
autóból ki se lát. Nem csoda, ha feljebb akar ülni – szóltam rá Rékára, mert
most Zsolt egyik nagyobb típusú kocsijával közlekedtünk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Foglalkozz a saját
gyerekeddel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Húúú valaki eléggé morci ma!
– hecceltem, majd hátra fordultam keresztlányomhoz és egy csokit adtam a
kezébe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne adj már édességet neki,
ebéd előtt! – kiabált rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Baszki, én tuti nem ilyen
anya leszek. – Fordultam vissza, miután Kamilla mosolyogva majszolta az
édességet. – Mondd minden rendben? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, csak… aggódok egy
kicsit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért? – Húztam fel a
szemöldökömet kérdően. – Talán Zsoltival van valami gáz? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, mondd, te hol élsz? Nem
olvasol híreket? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De… de mi van? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak most megyünk a gyereked
ultrahangos vizsgálatára és az apja pedig éppen Olaszországba készül. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit tehetnék én ezzel?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Annyira aggódom miattad Mia.
– Fogta meg a kezem. – Egy baba felnevelése egyedül nem annyira álomszerű. Még
úgy sem könnyű, ha ketten vagytok. Bár legalább nem veszel össze senkivel, de
akkor is. Te annyira imádod a munkádat és hát… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Aranyos vagy, hogy miattam
aggódsz. – Néztem rá és elsírtam magam. Basszák meg a hormonjaim! – Hidd el én
is szeretném, ha Dávid most itt lenne velem és bár szuper, hogy te viszel el
Tamáshoz, de akkor is az ő kocsijába kéne ülnöm és neki is látni kéne a
felvételeket – szipogtam. Megtöröltem a szemeimet, majd elfordultam pár
pillanatra, hogy összeszedjem magamat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen éppen ezt mondom. Egy
aljas paraszt és te még mindig szereted. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Réka… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne már Mia! – ordított rám.
– Láttam, amikor érted mentem, hogy mi volt megnyitva a gépeden. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Basszus elfelejtettem
lecsukni – morgolódtam, mert tudtam, hogy lebuktam barátnőm előtt. Való igaz,
egy videót néztem Dávidról, amibe az egyik meccsről beszél. – Csak kíváncsi
voltam miket mondd. Nem értek a focihoz és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ismerlek, mint a rossz
pénzt! – állított le. – Szerelmes vagy belé, pedig egy szemét… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez benne volt a pakliban.
Legalább nem kellett megcsináltatnom az apaságit, bár szívem szerint megtettem
volna, és a képébe vágtam volna a papírt, hangos baszódj meg felkiáltások
közepette. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megérdemelte volna – helyeselt
Réka és ekkor megérkeztünk a kórházhoz, ahol Tamás soron kívül fogadott minket
és mi mindhárman bevonultunk a rendelőbe magunkon érezve a többi várakozó kismama
szúrós pillantását. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Á! A hölgykoszorú – mosolygott
ránk Tomi és vakító kék szemeiből örömet olvastam ki, amikor ránk pillantott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kérsz egy nyalókát? –
Guggolt le Kamillához majd mielőtt Réka válaszolhatott volna a férfi már húzta
is elő az édességet a fiókjából, s édesen elcsevegett a kislánnyal… Mennyire jó
apa lenne belőle! Mielőtt félre lépett volna, nem is hittem, hogy nem ő lesz a
gyerekem apja. Kár, hogy egy óriási rohadék…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Persze az élet mást hozott, de
lehet jobb is így. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, majd Tamás egy hideg gélt
nyomott a hasamra, s egy műszerrel fel- le vizsgálgatni kezdte a pocakomat, ami
már kezdett nagyon szépen látszódni. Egy ideig nem szólt semmit csak komoly
képpel figyelte a monitort, amiből én semmit sem tudtam kiolvasni. De hát Tamás
a legjobb nőgyógyász. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Eközben Kamilla az előre
odakészített játékokkal volt elfoglalva, Réka pedig fogta a kezemet és mikor
már nem bírta ki szó nélkül így kérdezett: </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Minden rendben van? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, persze. Akarod hallani
a szívhangját? – Nézett rám mosolyogva, majd megnyomott egy gombot és
hallhattam a babám szívverését. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez mi, anya? – Jött oda
Kamilla. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez Mia babájának a szíve.
Tudod így dobog, még egy kicsit gyorsan ver, ami ez ilyen csöppségnél
megszokott – magyarázta el neki az anyja. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ki az apukája? Te? – Nézett
rá Tamásra nagy barna szemekkel, mire mindannyian zavarba jöttünk, de a férfi
nagyon jól kivágta magát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, de még lehetek. –
Kacsintott a kislány felé, és én elmosolyodtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kisfiú vagy kislány? –
Érdeklődött tovább keresztlányom és erre már én is nagyon kíváncsi voltam, viszont
nem mertem megkérdezni. Úgy tudtam a második hónaptól már nagyon jól látszódik,
de nem voltam benne biztos, így féltem is a kérdéstől. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretnétek tudni? – érdeklődött
az orvosom. Mosolyogtam a kérdésen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretnétek? – Akadtam fent
a többes számon. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az apja és te. Szeretnétek
tudni? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak én Tomi, csak én – javítottam
ki. - Megmondod, ha már látod? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, kisfiad lesz – mosolygott
rám, mire Réka és én könnyekbe törtünk ki. Lesz egy fiam. Annyira hihetetlennek
tűnt, de mégis igaz volt. Örömömben elfelejtettem mindent és felülve az
asztaltól magamhoz öleltem Tamást. Pár percig így maradtunk, miközben simogatta
a hátam. Ismerős volt minden mozdulata és átkoztam magamat és persze őt is,
hogy miért kellett neki megcsalnia, nekem pedig teherbe esnem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – kérdezte, mikor
már több zsebkendőnyi felitatott könny után újra visszafeküdtem a vizsgáló
asztalra. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen. – Bólintottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mondd ezt honnan tudtad,
hogy fiú? – Nézett rá Kamilla. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Látod. – Mutatott a monitorra miközben a kislányt az
ölébe kapta. – Az ott olyan, ami csak a kisfiúknak van. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Amivel pisilni szoktak? –
Nézett rá a kislány kérdőn. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen az. – Mosolygott rá
Tamás.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nem valami nagy. – Szólt
Kamilla komor arccal mire mindketten felnevettünk Rékával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Lehet a prototípusnak is
csak ekkora van. – Nézett rám sokatmondóan drága orvosom, mire én csak a
fejemet ingattam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak szeretnéd. – Vágtam
vissza és mivel véget ért a vizsgálat és letöröltem magamról a gél szerű
anyagot, ami a hasamat borította be, öltözködni kezdtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az apja? – kérdezte Tamás. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs. Lehet éppen
edzésen van, vagy… nem tudom, de nem is érdekel. – Néztem szigorúan a szemébe
és reménykedtem nem fogom elsírni magam, és mivel Kamillának mosdóba kellett
mennie már ketten voltunk a vizsgálóban, így Tamás sokkal komolyabb hangra
váltott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia ne csináld ezt. Látom
rajtad, hogy nem jól vagy. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi közöd hozzá – vágtam rá.
Én is tudtam, hogy nem vagyok jól. Éreztem a kimerültséget, mint testileg, mint
lelkileg. De nem panaszkodtam. Én nem Dávid voltam… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De igenis van. – Jött
közelebb és megfogta a kezem. – Igenis van, mert…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert miért? Az orvosom vagy.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Annál azért kicsit több. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem vagy már más csak az
orvsom Tamás. Semmi közöd nincs hozzám, és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretném, ha lenne. A
gyerekedhez. Hidd el én komolyan mondtam azokat, amiket mondtam neked. Hogyha
ez a focista nem akarja, akkor szívesen felnevelem veled. Hidd el! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem kell sem Dávid sem pedig
a te segítséged, és most mondd meg, mennyi a vizsgálat ára és már itt sem
vagyok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem kell érte fizetned. –
Nézett a szemembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől furcsa borzongás járta
át a testemet. Hiába, a terhesség alatt nagyon ki van éhezve egy nő a szexre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen is kell! Én is, csak
egy vagyok a sok páciensed közül. Nem szeretném, ha kivételeznél velem. Így is
furcsa a helyzet, de nem kell ennél kellemetlenebbé tenned. Az elején azt
mondtad, profin fogsz viselkedni… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sokkal többet jelentesz
nekem, mint bárki más – mosolygott. Felsóhajtottam. Nem is erről volt szó…
Vagyis nem teljesen, erre bevág egy ilyen mondatot. Komolyan sírni tudnék.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na persze, ezért is csaltál
meg, nem? – Néztem kék szemébe szúrós pillantással. – Szóval akkor mivel jövök?
– tettem fel újra a kérdést, mire nem szólt semmit csak megcsókolt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy pillanatra lefagyva
álltam, majd ajkaim örömmel fogadták az ostromot. Halkan belenyögtem a szájába,
mire közelebb húzott magához, s felültetett a vizsgáló ágyra és a felsőmet
kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Lehunyt szemekkel
élveztem, amire a testem vágyott, de valahol az agyam hátsó zugában, tudtam,
hogy nem kellene. Ő az exem, szerelmes vagyok Dávidba és terhes vagyok tőle.
Mégsem állítottam le, mikor feljebb tolta a szoknyámat és félre tolva az
alsóneműmet, belém hatolt. Csak felnyögtem az ismerős, borzongatós érzésre, s
megemeltem az alsó részemet, amire mind a ketten felsóhajtottunk. Tamás csak
lökött, s próbált sietni, így nem szóltam, hogy kényelmetlen a helyzet, csak
kiszerettem volna élvezni, hogy ennyire akar engem és a testem is megakart
könnyebbülni. Halkan lihegtem, csak pár pillanat kellett volna, hogy
elélvezzek, de az ajtóból Réka hangját hallottam, amitől egyből mind a ketten
lefagytunk, Tomival. A hármasunk csak állt egymásra bámulva, míg Kami meg nem
szólalt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Anya, mit csinálnak Miáék? –
kérdezte Kamilla és erre mindketten szétváltunk és a ruhánkat kezdtük
igazgatni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kint megvárunk. – Húzta ki a
kislányt barátnőm én pedig égő vörös fejjel Tamásra néztem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt miért kellett? –
suttogtam. Szégyelltem magam. Nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a
helyzetet, csak minél előbb elakartam tűnni mindenki szeme elől. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mintha te nem akartad volna.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok és szex
mániás… szóval… - Lihegtem miközben a ruhámat igazgattam. – Szegény Kamilla. –
Csóváltam a fejem, de Tamás csak mosolygott. – Mit mosolyogsz basszus? Hogy
fogom ezt én kimagyarázni egy ennyi idős gyereknek? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megoldod. Mellesleg ha gondolod
akár be is fejezhetnénk – súgta a fülembe, de mielőtt újra elkapott volna a hév,
előkaptam a tárcám, majd kivettem belőle egy magasabb értékű bankjegyet és az
asztalára tettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm a vizsgálatot. –
Néztem mélyen a szemébe és kisétáltam az ajtón. Az úton sem Réka sem én nem
mertem előhozni a témát. Fogalmam sincs mit magyarázott Kamillának, de a
kislány sem érdeklődött arról mit látott a vizsgálóban, aminek nagyon örültem,
hiszen lövésem sem lett volna mit mondok neki. Réka lerakta a kislányt majd
engem is hazafuvarozott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem jössz be egy kávéra? –
Tettem fel félve a kérdést és próbáltam kerülni vele a szemkontaktust. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert akkor elmagyarázod,
hogy mi volt ez az egész, amibe a lányom is belelátott? – kérdezett vissza
cseppet sem kedves hangon. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnálom, fogalmam sincs mi
volt ez. – Néztem rá és tényleg így gondoltam. – Réka nem terveztem azt, hogy
Tamással azt fogom csinálni. Főleg nem egy vizsgálóban és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De mégis megtetted! –
kiabált rám mérgesen. Lesütöttem a szemeimet, nem mertem ránézni. Tényleg
szörnyen éreztem magam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mostanában eléggé kivagyok,
a hormonjaim tombolnak, én pedig egyre jobban kívánom egy férfi érintését és
figyelmét és… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A szexet – állapította meg,
mire bólintottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy idióta vagyok, de mit
kéne, tegyek? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, de nem volt
könnyű Kamillának elmagyarázni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit mondtál neki? – tettem
fel a kérdést, amire, azóta kíváncsi vagyok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt, hogy Tamás megvizsgálja
a babádat belülről – mondta, erre hangosan nevetnem kellett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt a kurva! – visítottam.
Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Réka csak bosszúsan nézett rám, ezért
abbahagytam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, basszus, semmi nem
jutott eszembe és mivel a sztetoszkóp is éppen a hasadon volt, hát… mondanom
kellett valamit és az jutott eszembe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jézusom! Sosem találnék ki
ilyen – nevettem még mindig. - Imádlak. – Öleltem át mikor kiszálltam a
kocsiból. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én is, és nagyon vigyázz
magadra!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Adtam neki még egy puszit, majd
befelé igyekeztem, mikor egy dobozt pillantottam meg az ajtóm előtt. Sehova nem
tudtam tenni, hiszen nem vártam csomagot, de mikor becipeltem (ami valljuk be
állapotosan eléggé nagy idiótaság volt tőlem), egy apró levélkét találtam a doboz tetején. A
levélben ez állt: </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>„Drága Mia. Már jó rég nem beszéltünk, és sokat törtem a fejem, mit is
kéne, mondjak. Rengeteget gondolok rád, és sajnos még annál is többet, de amit
mondtam azt megmondtam. Nem változtathatok az életemen miattad, vagy miattatok!?
<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<i>Hétfőn indul a gépem Olaszországba, így a Decembert már ott töltöm,
hiszen a téli felkészülés miatt jó lenne összeszoknom a csapattársaimmal, hogy
a tavaszi idényt már megszokott, baráti társaságban tudjam kezdeni. Szeretném,
ha nem egy seggfejként gondolnál rám, és hogy lásd mennyire figyeltem arra,
amiket mondtál, fogadd ezt a kis ajándékot. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>Üdv: Dávid<o:p></o:p></i></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<i>UI.: Lesz egy búcsú
bulim most szombaton, a helyszínt még nem tudom, viszont ha szeretnél eljönni,
akkor, jelentkezz. Jó lenne találkozni még utoljára. Vigyázz magadra!”<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing">
Feltéptem a dobozt, amiben egy görögdinnye és egy
csodálatos karkötő volt. Csak könnyes szemekkel bámultam az ajándékot. Tényleg
figyelmes egy faszkalap.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-30935039511581086762016-12-10T06:03:00.002-08:002016-12-10T06:04:10.939-08:0012. fejezet - Egyedül maradsz a farkaddal!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">12. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Egyedül maradsz a farkaddal!</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"><br /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuNGbxvzz0c_yhj3SYBEwwb4XzhvbtSrYr3BD2acvx1GgEs-cL4_Yxng9gwmsXPo9UsXXo-hLO7UwrlGdlKQ0F8V_gsQCywhwpf9qSOX0w57mj-STW8eEGSHnt9nrezGi3TYNFl-gfRnlo/s1600/large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuNGbxvzz0c_yhj3SYBEwwb4XzhvbtSrYr3BD2acvx1GgEs-cL4_Yxng9gwmsXPo9UsXXo-hLO7UwrlGdlKQ0F8V_gsQCywhwpf9qSOX0w57mj-STW8eEGSHnt9nrezGi3TYNFl-gfRnlo/s320/large.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mindig úgy
gondoltam, hogy lesz egy férjem, később gyerekeket szülök neki. De az soha nem
fordult meg a fejemben, hogy terhes leszek, egyedülállóként, egy focistától,
aki kedvel, de nem szerelmes belém. Nem ez volt az álmom. Ezt pedig most fogtam
fel, mikor kézen fogva sétáltunk a bárszékekhez, Dáviddal. Mosolyogtam, kedves
voltam, reménykedtem, mégsem tudtam mibe kapaszkodni. Tisztában voltam vele, ha
holnap elmegyünk innen, vége lesz. Nem azért, mert ő nem fog keresni, hanem
mert én nem tehetem magam tönkre. A pár nappal ezelőtti elhatározásom,
miszerint megszerzem ezt a férfit, elillant. Nem akarhatok olyan embert, akinek
nem kellek, mert bármennyire éhezem Dávid minden figyelmére, nem kell, ha már
valami emberit kicsikarok belőle, az a gyerekével kapcsolatos legyen…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Merengésemből az újabb csattanás ébresztett fel, hiszen a férfi elé
újabb feles került, nem is tudom már hányadik. Töménytelen mennyiséget ivott
meg, míg csak bámultam rá. Nem mintha érdekelt volna, de terhesen nem én akarok
az a személy lenni, aki egy részeg palit pesztrál. Főleg, hogy nem ismertem
annyira, hogy milyen hatással van rá az alkohol, viszont reméltem, semmi
agressziós tünet nem jön elő. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem jössz velem táncolni? – kérdezte mosolyogva, bólintottam. Csak
mozogtunk, belefeledkezve egymás testébe, mikor újra elkalandoztam és eszembe
jutott az első pillanat amikor megláttam. Ha akkor tudtam volna, hogy ez lesz
belőle vajon akkor is rá mosolyogtam volna? Tűnődtem és mikor felnéztem rá ő
pedig gyengéden megcsókolt azonnal igent feleltem saját magamnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól érzed magad? – kérdezte mikor egy kicsit kifulladva huppantunk
le az asztalunkhoz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincsenek már rosszul léteid? – Fogta meg a kezem aggódva.
Elmosolyodtam a kedves gesztuson és az érdeklődésén, majd válaszoltam: - Nincsenek
már… lecsengett ez az időszak szerencsére. Most csak mindenféle furcsa dolgokat
eszek, és megkívánok olyan ételeket is, amiket alaphangon utálok.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miket? – nevetett. Látszott rajta, hogy érdekli mi van velem. Ez
volt az első alkalom, mikor nem csak általánosságban kérdezett rólam, hanem a
terhességemmel kapcsolatban is. Bármennyire is tagadtam, nagyon elérzékenyültem
ezen. Mosolyogva próbáltam a könnyeimet visszatartani, így inkább gyorsan
feleltem a kérdésére: - Például a Nutellás savanyú uborkát – mondtam, mire
Dávid felnevetett. – De tényleg! Tudom, hogy furcsa, de valahogy ezt érzem, és…
hát nem tudom. Másik ilyen a dinnye, amit a mostani időszakban eléggé nehéz
beszerezni frissen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, ősszel nem sok friss dinnye van, de ha szeretnéd, minden nap
egy nagy görögdinnyét fogok lerakni az ajtód elé. – Nézett bele mélyen a
szemembe. – De most ha nem haragszol ki kell mennem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A válaszom csak egy bólintás volt, mikor a férfi nm volt sehol.
Boldognak éreztem magam, azon felül is, hogy Dávid közölte velem, semmiképp nem
akar kapcsolatot. Nem érdekelt, mert eddig is fejlődött. Bármilyen érzelem,
több mint a semmi. Reménykedtem, hogy ha megszületik a babánk, legalább vele
törődni fog, mert magamat védhetem, míg képes vagyok rá, de a gyerekünknek apa
kell. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A pult mellett álldogáltam, az alkoholmentes koktélomat iszogattam, s
az órát néztem, de már el tellett negyed óra és Dávid sehol nem volt. Kezdtem
aggódni, hátha valami baja esett, vagy valaki belekötött, s nem tud szabadulni.
Próbáltam elindulni a tömegben, de alig tettem pár lépést meg kellett
kapaszkodnom a pultban, mert megszédültem. Egy pillanatra lecsukódtak a
szemeim, zihálva vettem a levegőt és próbáltam a kezeimmel megtartani magamat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól van? – Lépett oda hozzám egy negyvenes férfi. Jól nézett ki,
édes mosolya volt és puha kezei, amik a derekamat ölelték körbe, míg segített
felülni egy bárszékre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze, köszönöm – mosolyodtam el egy pillanatra, majd elkapott a
hányinger, így szorosabban markoltam a bárpultot. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy állapotos asszony így egyedül? – Nézett végig rajtam felhúzott
szemöldökkel. Még itt sem tűnt el teljesen a mosolya, bár a rosszallás látszott
a tekintetében. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem vagyok egyedül csak a partnerem… - mondtam és ekkor bent akadtak
a szavaim. Dávid jött be a terembe, mögötte pedig egy barna hajú nő. Hétvégi
párom a ruházatát igazgatta, míg a nő hajával volt elfoglalva, majd egy titkos
mosolyt váltottak egymással, ezek után pedig Dávid fapofával és nagy mosollyal
az arcán lépett oda hozzám. Úgy gondoltam nem szólok arról mit láttam, és lehet,
hogy az én feltételezésem rossz és nem dugta meg a csajt a mosdóban csak egy
ismerőse volt. Persze áltathattam magam. Tudtam, hogy mi történt. Tisztában
voltam vele, hogy engem is megdugott tíz perces ismerkedés után. Ettől majdnem
lefordultam a székről, de az idegen újra utánam kapott. Könnyes szemekkel
mosolyogtam rá, s újra megköszöntem a kedvességét. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Csukott szemekkel, lehajtott fejjel próbáltam megnyugodni és nem itt
összeomlani. Tudnom kellett volna, hogy a kedves gesztusok mögött nem rejtőzhet
semmi valódi. Felém és a gyermeke felé sem. Tudtam, hogy igazam volt: holnap
kilépünk innen, s vége. Nem foglalkozhatok tovább vele. Ha keres a
továbbiakban, megbeszélhetjük mi lesz a döntése a babával kapcsolatban, de az
életemben nem lehet többé helye. Ezek után, mégis hogyan? Hiszen ócskának és
elhasználtnak érzem magam, pedig nem is a párom. Nem tudnék megbízni egy ilyen
emberben… Soha.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Uram, a kisasszony majdnem rosszul lett – szólt még mindig idegesen
az idegen férfi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, hozzak egy pohár vizet? – kérdezte Dávid, hangjából sütött az
aggodalom, de én rá sem bírtam nézni. Legszívesebben faképnél hagytam volna,
ahogy ő tette azt nem is olyan régen, velem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem… Semmi bajom, csak a keresésedre akartam indulni, mert
sokalltam, hogy eddig vagy távol.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bocsánat, csak egy ismerősömmel találkoztam kint az aulában – szólt
én pedig megnyugodtam egy pillanatra. Aztán beugrott a cinkos tekintet,
valamint a ruhaigazgatás és rájöttem: teljesen hülyének néz. - Ha szeretnéd,
visszamehetünk a szobánkba. Már amúgy is későre jár. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kérlek – morogtam. Újra elrebegtem egy hálás köszönetet az
idegennek, majd Dávidba karolva felsétáltunk a szobánkba. Külön-külön
letusoltunk, majd bebújtunk a nagy franciaágyba. Dávid felém fordulva simogatta
az arcomat, ajkaimat, lehunyt szemeimet, mire felsóhajtottam. Jóleső borzongás
járta át az egész testemet. Nem voltam buta: ez a búcsú, mind a kettőnk
számára.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Másnap a reggeli után pakoltunk is, mert a szobát sajnos délelőtt
tízig kellett elhagyni. Szerettem volna még egy kicsit lubickolni valamelyik
medencében, de mivel pénteken leléptem még sok papírmunkát kellett megcsinálnom
otthon. A kocsiban ültünk már, mikor Dávidra néztem és így szóltam: - Köszönöm,
hogy eljöttél velem, hogy kedves voltál és törődtél velem. Remélem nem tartasz
teljesen idióta ribancnak, akinek a pénzed kell, ha mégis, akkor sajnálom.
Ennél többet tényleg nem tudok adni. Ez vagyok én. – Rántottam meg a vállaimat
hetykén, pedig rettentően nehéz volt így viselkednem. Minden tagom feszült
volt, a vállaim sajogtak, a fejem fájt és újra korgott a gyomrom. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gondolkodtam, Mia. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, és mire jutottál? – Érdeklődtem és a hangom izgatottan
csengett. Buta liba! Esküszöm, ha hazaérek, kiölöm magamból a reményt. Hát nem
én döntöttem el, hogy nem akarok tőle semmit? Nem volt elég még? Hogy lehetek
ilyen? Hiszen tegnap világosan elmondta: nem akar tőlem semmit, még ha kedvel,
akkor sem. Főleg nem akar a biztos pontom lenni, ami elengedhetetlen lenne a
számomra. Akkor mégis miért izgulok most ennyire? Pedig este eldöntöttem: vége.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nekem nem fog menni. Sajnálom… - hebegett. - Én… - habogott.
- Szóval… Neked jobb lenne, ha Tamással
lennél. Ő már megbánta a dolgokat, én pedig nem igazán vagyok egy apa jelölt,
vele ellentétben. Mesélted, hogy felvállalná a gyereket, így mindenki jól
járna: te, én, a baba és Tamás is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Legfőképpen te, ugye? Akkora egy állszent paraszt vagy, Dávid! El
sem tudod képzelni miket gondolhatnak a hátad mögött a barátaidat, csak nem
merik a szemedbe mondani. De hidd el nekem, mindenki ezt gondolja. Egy utolsó
mocskos bunkó vagy. Aki nem képes semmire, egy érzést sem tudsz megfogni és a
magadévá tenni, nem is értem, édesanyád hogyan képes elviselni téged. Soha nem
lesznek unokái, sem mennye, de még abban sem lehet biztos, hogy ha távozik a
világból, te képes leszel e boldogságot érezni, nélküle is! Lehet, hogy
kívülről megnyerő a külsőd, de belül nem vagy más csak egy kisgyerek, aki fél
az apja árnyékától! Nekem pedig itt telt be a pohár. Nem akarlak már se
megszerezni, se apának, párnak, de még barátnak sem. Inkább nőjön fel úgy a
gyermekem, hogy nincs apja, minthogy te legyél az! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, ugyan! Fejezd be a hisztit! Mind a ketten tudtuk, hogy csak
hazudtam, mikor meg akartalak ismerni. Nem kell mindent a fejemhez vágni, főleg
anyát nem kellene belekeverned! – csattant fel. Morogva kértem elnézést, hiszen
ez jogos volt. De attól még igaznak véltem a mondandóm, csak nem akartam
ennyire megbántani őt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A tegnap esti csaj hogyan került a képbe? – kérdeztem suttogva.
Visszafogtam a könnyeimet, otthonra tartogattam őket. Magányosan akartam
elsírni a maradékot, utána pedig kiűzni minden Dávoddal való gondolatomat a
tudatomból.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tessék? – Nézett rám, és kicsit mintha meglepődött volna.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok, de nem hülye. Láttam, hogy néztél rá, amikor
visszajöttél a terembe. Megdugtad a mosdóban vagy akárhol miközben velem voltál
– ordítottam teljes decibellel. Rettentően mérges voltam rá, magamra és a
helyzetre is. Este döntöttem, hogy végeztem vele a mai nappal bezárólag, de
valahol mélyen reménykedtem, hogy nem hagy el és próbálkozik. Pedig tudtam,
hogy nem fog, ha nem én hagyom el, akkor még rosszabb lesz és addig játszik
velem, míg megteheti…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia értsd meg...</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem érdekel! Egy éjszakát sem bírtál ki anélkül, hogy más lánnyal ne
lettél volna együtt...</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Veled is lefeküdtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az más… Most érezzem magam megtisztelve, hogy hajlandó voltál ágyba
vinni engem is? Hogy volt pofád ehhez is? Várj, nem is akarom hallani, tudom
már: mert egy barom vagy, akinek csak a farka fontos és a karrierje. Aztán? Mi
lesz később? Amikor egyedül maradsz a farkaddal? Nem leszel mindig fiatal! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudok megváltozni. Meglátok egy nőt és puff… ez az életem.
Sajnálom. Jobb, ha egy darabig nem beszélünk és nem is találkozunk. A
vizsgálatot megcsinálod, ha akarod. Nem kötelező semmi, már tudom, hogy te nem
csapnál be… Szóval felvállalom. – Nézett rám komolyan mikor már a házam előtt
álltunk. Kiszálltam az autóból. Belül valami összetört bennem, fájt.
Megbocsáthatatlanul égett bennem a harag és a csalódás keveréke. De legfőképpen
a reménytelen szerelem mardosta belül a lelkemet. Szerettem volna még ordítani
vele, egy csókot, utolsó ölelést, minden érintést, utoljára. Mégsem csináltam
semmit, csak álltam a letekert ablak mellett és néztem rá. – Szép hetet és
vigyázz magadra és a babánkra!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Értesítelek, ha megszületett – motyogtam. Szomorúan bólintott, majd
továbbhajtott. Abban a kocsiban volt minden, amire valaha vágytam: szerelem,
barát, pár és a gyermekem édesapja.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-41247363622011827732016-12-08T04:44:00.000-08:002017-04-16T04:40:07.806-07:0011. fejezet - Szombati álmodozások<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">11. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Szombati álmodozások</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic28nLOPrYZT-xJL1_ps8WWrqMx3C-qfcqKR-LeLmgt7tjR4YZpd5DRL39b25Gko_p7RkunvIPC7emIgwLp66_zzAu0ZaxF-2jqpDzkEiFsk9c4-fOLRdfQ91tESHa4vySjDlcVTV86l8/s1600/11038_1024.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEic28nLOPrYZT-xJL1_ps8WWrqMx3C-qfcqKR-LeLmgt7tjR4YZpd5DRL39b25Gko_p7RkunvIPC7emIgwLp66_zzAu0ZaxF-2jqpDzkEiFsk9c4-fOLRdfQ91tESHa4vySjDlcVTV86l8/s320/11038_1024.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szombat reggel gyengéd
érintésekre ébredtem, kicsit mocorogtam, majd Dávid felé fordultam. A férfi
mosolyogva nézett rám, amitől nekem is felfelé kunkorodott a szám.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó reggelt Mia – suttogta
majd adott egy puszit. – Nem akartalak felébreszteni, csak olyan édes voltál, hogy
muszáj voltam hozzád érnem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi baj. Hány óra? –
kérdeztem ásítva. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kilenc körül azt hiszem. Mi
a terved mára? – Simított ki egy tincset a még mindig álmos arcomból. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, reggeli után egy
kis fürdés, vagy masszázs? Persze van a szállodának bowling pályája, és ha
szeretnéd edzőterme is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elég volt nekem a tegnapi
nap. – Nevetett fel. – A hétvégén nem szoktam edzőterembe járni. Csak ha van
edzés, azt letudom és kész. Hétvégéim mindig szabadok. Persze ha nem játszok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rendben akkor gyorsan
öltözzünk fel és menjünk enni. – Néztem rá és adtam neki egy puszit. Furcsa
volt vele lemenni az étkezőbe és még furcsább, hogy Dávid megfogta a kezem.
Olyanok voltunk, mint egy pár és egész reggeli alatt beszélgettünk és
nevetgéltünk. Szinte már el is felejtettem, hogy tegnap mennyire figyelmetlen
volt velem, mikor Dávid felhozta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, hogy tegnap
csak úgy… Szóval, hogy nem bújtam melléd.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmiség, úgyis fáradt
voltam – Rántottam meg a vállaimat. Ásítottam egyet, talán a fáradság szó
miatt, de ismét zsibbadt voltam és örültem volna, ha pihenhetek még egy kicsit
az ágyban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sok volt a meló a héten? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, eléggé. Tudod, éppen
asszisztenst keresek magam mellé. Bizalmast és segítőt is egy személyben, ha
már nem tudok bemenni a munkahelyemre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Zsófi is azért volt ott? –
Nézett rám érdeklődve miközben kitöltött egy újabb pohár narancslét a poharába.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, ő is megpályázta az
állást, és eléggé jónak tűnik, mert nagyon felkészült, jók a kommunikációs
képességei is. Plusz van egy közös pontunk: te – mosolyogtam rá. – Vele
mennyiszer voltál együtt? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia kérlek, nem lehetne,
hogy erről ne beszéljünk? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, de érdekel, elmondod? –
kérdeztem nevetve. – Nem zavar, esküszöm. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké, egy hajón ismerkedtem
meg vele, ahova a haverjaim rángattak el. Egész este flörtöltem vele és végül,
hát az ágyban kötöttünk ki. Nem volt annyira rossz, de azért voltak nála jobb
numeráim is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Zsófi nagyon kedvesnek
tűnik, és okosnak is. Szimpatikus nő.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az is – szólt eltűnődve. –
Túlságosan okos, ami nem mindig jó. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért mondod? – csodálkoztam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán azért, mert akkor
érzi, hogy hatalma van. Én két kategóriába sorollak titeket. Van akit könnyen
ágyba lehet vinni. Semmi kihívás, csak egy mosoly vagy egy apró bók és máris az
ágyamban van. Az ilyeneket két perc alatt kiszúrom, és vannak a Zsófi félék,
akikkel jó vigyázni, és általában eléggé sok idő még befűzöm őket, de annál
nagyobb a végén az élvezet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Engem melyik kategóriába
sorolnál? – kérdeztem, mert kíváncsi voltam mi a véleménye rólam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia kérlek…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hééé, igenis érdekel. –
Néztem rá majd kis gondolkodás után mégis felelt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te a megőrülök érted
kategóriába tartozol – mondta egy kacsintás kíséretében. Felnevettem a hülye
válaszán. Tudtam, hogy ez nem igazán az igazság, de nem is volt baj, kedves
volt és ez mindent megért. Meglepődtem rajta, de hihetetlenül boldog voltam
tőle. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egész nap a medencében, vagy a
benti napozóágyakon lebzseltünk. Nagyon
tetszett, persze délután már unalmas volt, mégsem bántam, mert ahányszor
megszólaltam volna, hogy fel szeretnék menni a szobánkba Dávid elkezdett
csókolgatni, vagy valami hülye viccet mondani. Most sem volt ez másképp, épp
egy viccén nevettem, mikor közelebb húzott magához – háttal, a két lába között
ültem a napozóágyon – és elkezdte a vállaimat masszírozni, közben ajkaival a
fülemet csócsálta. Felsóhajtottam volna, de tőlünk egy méterre mások ültek, s
nem akartam felhívni a figyelmet kettőnkre. Lecsukott szemekkel hagytam magam
elveszni a kényeztetésben, mikor megszólalt mély, vágytól fűtött hangján: - Mi
lenne, ha ezt az ágyba folytatnánk? – suttogta a fülembe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ahhoz ki kell jönni a vízből
és az emberek meglátnák a merevedésed… – mosolyogtam magam elé, majd felé
fordítva a fejem adtam az ajkaira egy puszit. Nem tudtam miként fogadja majd,
hiszen nem igazán puszis alkat, de nem érdekelt. Azért jöttünk, hogy
próbálkozzon, vagy mi a nyavalya… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megbotránkoztatnám vele az
embereket – nevetett fel. – Főleg azt a nénit, aki már ezer éve nem látott
ilyet.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Idióta. Inkább azon törd a
hosszú hajú fejedet, hogy este melyik programra menjünk, mert van két lehetőség
is. Az egyik egy buli, csak egy kis tánc és ennyi. A másik pedig egy karaoke est
lenne. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincs valami jó hangom. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem sem, de szerintem jól
hangzik. Na, melyikre menjünk? – kérdeztem. Én szívesebben mentem volna
karaokézni, hiszen mégis csak nagyobb szórakozást nyújt az embereken röhögés,
mint egy buliban táncikálni fájó derékkal és terhes pocakkal.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Olyan program nincs ahol sörözni
és meccset nézni lehet? – kérdezte, mire én csak a fejemet ingattam. Mindig az
a hülye foci! Komolyan ebben az emberben egy csepp tapintat sem szorult!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak vicc volt Mia. Az lesz,
amit akarsz. Ha elakarsz menni karaokézni, akkor elmegyünk, bár én egy sima iszogatós
bulinak is örülnék. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó akkor táncolunk –
bólintottam megerősítésképp, még ha nem is oda szerettem volna menni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Vacsora után Dávid és én is
öltözködni kezdtünk. Egy enyhén rózsaszínes ruhát vettem fel, ami jól illett
Dávid ingéhez. A mellemnél és a hátamnál is kagyló alakú kivágás volt, így
annyit engedett láttatni, amennyit még megengedhetek magamnak terhesen.
Felvettem hozzá egy fehér magas sarkút, majd kimentem megmutatni magam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szerinted milyen? – érdeklődtem
és megpördültem előtte, mire Dávid levette tekintetét a televízióról és rám
meredt. Tekintete végigmért, majd szótlanul bámult. - Talán nem jó? Nem tetszik?
– Szomorodtam el, de Dávid még mindig csak némán tátogott. – Tudtam, hogy nem
ezt kellett volna elhoznom… Túl szűk igaz? Jaj már megint hülye voltam –
morogtam a bajszom alatt. Már visszaindultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, mikor
megszólalt végre.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tökéletesen áll! – Állt fel
a kanapéról, majd közelebb jött és forrón megcsókolt. – Mia, annyira csodálatos
vagy. – Nézett a szemembe, mire elpirultam. – Meg a hajad is és az egész lényed.
Minden porcikád mesés. Nálad fantasztikusabb embert el sem tudnék képzelni a
gyerekem anyjának. Én nagyon kedvellek, komolyan. - Kezdte mire a szívem
hatalmasat dobbant. Dávid azonban miután felfogta mit akart mondani elharapta mondandója
többi részét és gyorsan bevonult a fürdőszobába. Letaglózva álltam és néztem a
férfi után. Szerelmes voltam belé, s ez volt a legcsodálatosabb mondat, amit
valaha hallhatok tőle, én vagyok a tökéletes nő a gyereke anyjának… Kár, hogy
soha nem akart gyereket…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid jól vagy? – Kopogtam
be pár perc múlva az ajtón, mire kilépett és zavartan tekintett rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megyünk? – Húzta fel a
zakóját. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit akartál még mondani? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmit… semmit, csak azt,
hogy indulhatunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te kedvelsz engem, szerinted
jó anya lesz belőlem, és még?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oh, Drága Mia, ne feszegesd!
– nevetett. Vele együtt én is elkezdtem kacagni, hiszen tudtam, hogy soha nem
fogom megtudni mi járt abban a pillanatban a fejében. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te azt akartad mondani
nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem mire zavartan felnevetett. Tudtam, hogy
butaság, de jó érzés volt piszkálni bármivel, ami kicsit is kényes volt a
számára.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már Mia, hülyeségeket
beszélsz. Indulnánk? – Fogta meg a kezem, majd az alkarjára fektette, s így
indultunk le a buliba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid majdnem kimondtad! –
mosolyogtam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne képzelődj kicsi lány. Az
anyámon kívül még egy nőnek sem mondtam, hogy szeretem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért nem akarod
felvállalni? Nem szégyen, ha érzel valamit irántam!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia csak szex volt és ennyi.
Nincs semmi, ami…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért tagadod le? – csattantam
fel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nem tagadás… csak
egyszerűen te képzelsz bele olyat, ami nincs. Én sosem mondok ilyet senkinek és
soha nem is fogok. Jó lenne, ha megértenéd végre, én csak szexelek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért félsz egy
kapcsolattól?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem félek, csak…. Nézd Mia
ez hosszú történet és… - Nem hagytam, hogy befejezze, tudnom kellett miért
zárkózik el minden érzelemtől. Még ha az előbb nem is szerelmet akart vallani,
attól még fontos volt, mert az érzései, a gondolatai voltak.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké akkor meséld el. – Ültem
le a folyosón az egyik kanapéra, majd lerúgtam a cipőmet. Jelezvén, hogy addig
nem mozdulok, amíg el nem meséli az egész történetet. Dávid egy darabig várt majd
egy megadó sóhaj után mellém ült. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az apám és az anyám együtt
éltek eléggé sok ideig, de apa imádta a nőket és szinte folyamatosan csak
csalta anyámat, míg egy napon lelépett egy fiatalabb nővel. Ő a féltestvérem
édesanyja, persze már neki sem újdonság apám baromsága, vagy ezerszer átvágta
őt is. Engem ez a példa rettent vissza attól, hogy felneveljem ezt a gyereket,
valamint, hogy házas legyek. Rá hasonlítok, tudom.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már felfogtad a problémát
tehát megtudnál változni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia én nem változok meg! –
Nézett a szemembe eltökélten. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De ha akarnál….</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De nem akarok! - Állt fel és
mérgesen a hajába túrt. – Nem akarok megváltozni épp ez az. Ilyen vagyok, és te
sem fogsz megváltoztatni. Igen érzek irántad olyat, amit más lánynál még nem
tapasztaltam, de nem akarom, hogy belelovald magad ebbe az egészbe, mert nincs
semmi több, mint amit mutatok. Sajnálom, de csak ennyit adhatok neked és nem
fogok csak melletted, de senki mellett lehorgonyozni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Értem – mondtam, szomorúan
mosolyogva. – Azért még eljössz velem a buliba? – kérdeztem hegykén. Nem
akartam, hogy lássa: tudom, elbuktam. Még én sem kellek neki annyira, hogy
mellettem maradjon. Kedvelhet, szerethet is, de szerelmes soha nem lesz belém.
Hiába akartam mindent bebizonyítani, hiába szeretem, nem lesz kölcsönös.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze – mosolygott rám és
egy puszi után kézen fogva léptünk ki a szobából.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-28262336557867058522016-12-03T05:15:00.000-08:002016-12-03T05:15:59.894-08:0010. fejezet - Pénteki Wellness<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">10. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Pénteki Wellness</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgknurvJgDljFLLZ1nUDDaKtyySeQYmKqUsbRkJVHO27c5zyaVWXipzUDRuZtQSbhSJwy7-WJ-HU01C_dJbmW1VWXYqFsBFRgcWVuL6bvmGCTaWr_JQ8Nh_DH_I4tWDCCptLwFvKEn13UI/s1600/27-04-2015-12-27-19-Wellness_01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgknurvJgDljFLLZ1nUDDaKtyySeQYmKqUsbRkJVHO27c5zyaVWXipzUDRuZtQSbhSJwy7-WJ-HU01C_dJbmW1VWXYqFsBFRgcWVuL6bvmGCTaWr_JQ8Nh_DH_I4tWDCCptLwFvKEn13UI/s320/27-04-2015-12-27-19-Wellness_01.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Megbeszéltük Dáviddal, hogy a
teszt előtt együtt töltünk egy egész hétvégét. Számomra tényleg fontos volt,
hogy találkozgassunk, mielőtt végleg kötelességnek tekint majd, hiszen tényleg
az ő gyerekével vagyok terhes. Érdekelt miként fog hozzám viszonyulni egy egész
hétvégén, mert az ötlet tőle származott. Úgy gondolta, ha már randizunk, akkor
kényelmesen tegyük azt, pihenve és ne úgy mint a fiatalok: vacsora, majd szex
valamelyikünk lakásán. Erre egyikünk sem volt igazán nyitott, így maradt a cég
Wellness központja. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egész héten alig bírtam
magammal. Mióta Dávid hétfőn elhagyta az irodámat teljes rózsaszínben láttam a
világot. Annyira boldog voltam és elképesztően vártam, hogy újra velem legyen.
Mivel hétközi meccse volt, sokat kellett edzenie, így csak telefonon tudtunk
mindent egyeztetni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szerdán játszottak és én
nagyon készültem rá, hogy életemben először megnézek a televízióban egy teljes
mérkőzést. Már nyolc órakor teljes izgalomban voltam és küldtem neki egy üzenetet:</div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i>Sok szerencsét és sok gólt! Puszi, Mia<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szerettem volna egy kis
szívecskét is csatolni, de féltem, hogy ezzel túlságosan megrémiszteném. Nem
telt bele sok idő mire csipogott a készülékem és megjött a válasz. Majd
kiugrottam a bőrömből örömömben mikor Dávid sorait olvastam. </div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i>Köszönöm, remélem sikerül, és ha gólt rúgok,
akkor azt csak neked. Puszi: Dávid<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Annyira hihetetlen volt
minden, de mégis tele volt a szívem boldogsággal. Megcsináltam a pattogatott
kukoricát majd lekuporodtam a tévé elé. A meccs háromnegyed kilenckor kezdődött
és előtte volt egy kis beszélgetés, amiben Dávidot is említették. Szerencsére
csak jókat mondtak róla, és újra elöntötte a szívem a büszkeség. A pocakomat
simogattam és a babámhoz beszélgettem. Tudtam, hogy nem kellene boldognak
lennem, főleg nem Dávidtól, mert ahogy neki is mondtam: tudom, hogy csak hiteget.
De akar engem, szeret szexelni velem, s ez már valami…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
– Látod drágám apa nagyon
sikeres és anya túlságosan is beleszeretett. De hát nem is lehet ezen mit
csodálkozni, hiszen annyira jóképű és annyira édes. A te apukád a leghelyesebb
férfi az egész világon, és neki vannak a legcsodálatosabb szemei és a
legédesebb mosolya, amiket anya annyira imád. Csak kicsit távolságtartó, de
mindent be fogok vetni, hogy megszeressen minket, hidd el kicsim – suttogtam, majd
gyengéden megsimogattam enyhén gömbölyödő pocakomat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A meccs egy kicsit unalmas
volt főleg nekem, aki aztán annyit ért hozzá, mint egy galamb. Persze mikor
Dávidot mutatta a kamera szívem hevesen kezdett verni. A mez fantasztikusan
állt rajta és még az is szexivé tette, hogy izzadt. Szerettem volna a meccs
után együtt lenni vele a tusolóban… Hátha megkapnám, amire abban a pillanatban
nagyon vágytam… Jaj Istenem! Komolyan, amióta ismerem ezt a férfit csak a szex
jár a fejemben, vele… Dühítő és kétségbeejtő egyszerre az egész helyzetem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A második félidő közepe felé
sajnos az ellenfél rúgott egy gólt és láttam Dávidon, hogy nagyon szomorú, de
biztatta a csapattársait és magát is próbálta kicsit felpörgetni, majd nem
sokkal utána végre kiegyenlítettek egy Marci nevű játékos góljával. Örültem is
meg nem is. Hiszen Dávid így is boldog, de jó lett volna, ha ő talált volna be
a kapuba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szerencsére nem kellett erre
sem sokat várnom, hiszen a második gólt Dávid rúgta, majd egy cuki mosolyt
villantott a kamera felé, ami reméltem ígéretéhez híven nekem szólt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Másnap teljes rózsaszínben
voltam és még az sem érdekelt, hogy a melóban Zsófi bejelentette, hogy
megfázott ezért nem ma kezdene, hanem hétfőn. Hát annyi baj legyen. Semmi nem
tudta elrontani a kedvemet és pénteken elhatároztam mivel megtehetem, csak
délig dolgozok. Dávidnak még volt egy edzőtermi edzése, így nem siettem sehova.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az üres bőröndömet nézegettem
majd a ruhás szekrényem felé sandítottam. Fogalmam sincs milyen ruhákat kéne
pakolnom, mert ami jól állt valamikor, azt sajnos a pocaklakóm miatt egy időre
jegelnem kellett. Szinte semmi olyat nem találtam, ami megfelelt volna az
elvárásaimnak, hiszen nem elég, ha kényelmes volt még szexisnek is kellett
lennie. A kényelem némelyiknél stimmelt, csak sajnos az éppen kinyúlt pólóim
még véletlenül sem keltették volna fel Dávidban a vágyat. Úgy voltam vele lesz,
ami lesz és nyakamba kaptam a várost, majd elmentem vásárolgatni. Ettől még a
kedvem is jó lett, majd két óra körül kicsit fáradtan estem haza. Dávidot ötre
vártam és teljesen lázba jöttem mikor megláttam fekete autóját a házam előtt,
az adott időpontban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia. – Nyitottam ki neki az
ajtót. – Gyere be, már majdnem kész vagyok – mosolyogtam rá és igyekeztem
eltitkolni mennyire hevesen ver a szívem. Míg Dávid a nappaliba várt feltettem
egy enyhe sminket. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Milyen volt a mai napod? – kiabáltam
ki neki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elment. Reggel és délután
voltak edzéseink. Most kaptunk egy kis pihenőt, mert sok csapattársam játszik a
válogatottban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te nem? – Jöttem ki, majd
megálltam vele szemben. Kíváncsi voltam a válaszára, elég nyitottnak tűnt, ami
jó kezdésnek ígérkezett a hétvégére nézve.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én már lemondtam. Tudod oda
nem én kellek, hanem a sokkal fiatalabbak, már voltam válogatott tag és jó
volt, de sajnos azok az idők már elmentek. – Mesélte és mintha kicsit szomorú
lett volna emiatt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit akarsz csinálni utána? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, ezen még nem
akarok gondolkozni. Szeretném magamból kihozni a maximumot és ameddig bírom,
addig csinálom. Ha itthon nem akkor máshol. Talán még van bennem két- három év
és vége. Viszont addig nem akarok ezen mélázni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Értem. Azt hittem azt fogod
majd mondani, hogy edző leszel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Edző. – Nevetett fel. –
Minden focista az akar lenni a karrierje után. De mivel én nem vagyok átlagos
nem akarok edzősödni. Mondjuk, van egy logisztikai képesítésem is amivel
lehetne mit kezdeni, majd ha lecseng ez az egész. Készen vagy? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze mehetünk – mosolyogtam
rá, majd átfuttattam szemeimet a lakásomon és megnyugodtam, hogy mindent
rendben hagyok. Kis gurulós bőröndömet Dávid lazán betette a csomagtartóba majd
beült mellém és indultunk. Annyira boldog voltam és nagyon reménykedtem, hogy
ez a hétvége meghozza azt, amit akarok Dávidtól. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Bejelentkeztünk a recepción és
mikor mutattam az igazolványomat jól esett, hogy tisztelettel beszélnek velem.
Tudták, hogy melyik vállalatnál dolgozok és egyből körül ugráltak minket. Az
egyik legszebb szobát foglaltam le, aminek az ablakából hihetetlenül szép a
kilátás a városra. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez aztán a valami. – Nézett
elismerően Dávid mikor beléptünk a szobánkba. Egy nagy franciaágy foglalta el a
helyét középen. Plazma tévé a falon és egy mini bár, ami tele volt a legjobb
minőségű italokkal. A kis folyosót egy fürdő és egy mosdó fogta közre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
Azt hiszem nemsokára vacsora, de ha nem akarjuk kihasználni, az sem baj.
Mehetnénk egyből fürdőzni, ha neked is jó, csak előkapom a fürdőruhámat. –
Néztem rá majd miután Dávid nem szólt semmit csak még mindig a látványba volt
belemerülve előhalásztam a piros- fekete színekben pompázó egybe részes,
vadonatúj fürdőruhámat. Eredetileg bikinit hoztam volna, de mivel már kezdek
gömbölyödni nem akartam, szabadon hagyni a hasamat. Előtte egyeztettem Tamással
és mivel megnyugtató választ adott egy cseppet sem idegenkedtem a medencétől. Persze
a régi nőgyógyászom nem vette fel a telefont, így nem tudtam hirtelenjében
máshoz fordulni, mint az exemhez. Ő pedig tapintatosan megkért, hogy jó lenne
ha megvizsgálhatna, ha már a segítségét kérem, s tudja, hogy furcsa ez az egész
számomra, de ő nem nyilatkozhat csak úgy a terhességemről. Így meglátogattam a
rendelőjében, majd nagy hadakozások útján, de megbeszéltük, hogy jó lenne ha
havonta egyszer meglátogatnám és megvizsgálhatna. Közöltem vele, hogy nem
érdekel, hiszen van orvosom, de be kellett látnom, ő már öreg és nem tudnék
nála szülni sem, mert nem szülészorvos. Ezért maradt Tamás, aki korrekt volt és
tapintatos. Lebeszéltük az új időpontot ultrahangra, s már jöttem is. Nehéz
menet volt, de örültem a végeredménynek, kedves tőle, hogy figyel rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kimentem a fürdőbe átöltözni,
de sehogy sem tudtam lehúzni hátulról a cipzáramat. Miközben ezzel szenvedtem
hallottam, hogy Dávid is pakolászni kezd. Egy kicsit megnyugodtam, hogy
eljutott a füléig, amit az előbb mondtam, így megkönnyebbülve sétáltam ki
hozzá, segítséget kérve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, de segítenél
lehúzni? – Álltam neki háttal. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze – válaszolta, ezután
megéreztem gyengéd érintését, ahogy kihámoz a ruhámból. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm – mondtam és mikor
előre próbáltam lépni megfogta a derekam és magához húzott. – Hé, éppen
átöltöznék! – nevettem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha a fürdést is
kihagynánk és esetleg... – Csókolt bele a nyakamba, amitől szinte megszédültem.
– itt lennénk egy kicsit? – kérdezte, apró puszikkal behintve a nyakamat. Felsóhajtottam, annyira jól esett a kis
kényeztetése, de tartottam magam a tervemhez.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid nem ezt beszéltük meg.
– Szabadultam ki az öleléséből. Elhatároztam, hogy nem adom neki könnyen magam,
még úgy sem ha most azonnal az ágyba ugrottam volna vele. Reméltem, mire
odajutunk, annyira fel lesz csigázva, hogy belátja nem tud nélkülem élni. Jó,
tudom, de a remény hal meg utoljára!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Visszamentem a fürdőszobába,
majd átvettem a fürdőruhámat. Hálát adtam az égnek, hogy Dávid is átöltözött,
mikor kiértem onnan. Miután kigyönyörködtem magam tökéletes testén odadobtam
neki a törölközőt és a köntöst majd ketten elindultunk a medencék felé. Örültem,
hogy nem voltak olyan sokan, így Dávid rám tudott figyelni, s nem kellett más
nőktől féltenem. Mikor beledugtam a lábujjaimat a meleg vízbe megborzongtam.
Imádtam ilyen helyen lenni, anyuék gyerekkoromban minden évben elvittek
magukkal és pacsálhattam, ameddig bírtam. A víz simogatóan kellemes érzést
nyújtott, így elnyújtózva ültem, becsukott szemekkel. Dávid hangjára figyeltem
csak fel, ugyanis felfedező útra indult, volt egy eldugott része a medencének ami
barlangfürdőre emlékeztetett, ezt találta meg. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="tab-stops: 219.75pt; text-align: justify;">
- Nem jössz
ide? – Ment előre. – Nincs bent senki. – Hallottam a hangját, ami a zárt falról
verődött vissza. Követtem és nagyon tetszett az egész hangulata, mert a
„barlang” tetején apró fények világítottak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Olyanok akár a csillagok – Néztem
fel. – Nagyon szép. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De nem annyira, mint te –
Húzott magához majd szenvedélyesen megcsókolt. Csak kapkodtam a levegőt mikor
elváltunk egymástól. Megláttam a szenvedélyt a szemében, ami még nehezebbé
tette, hogy leállítsam magam. Felsóhajtottam. Kezeimmel végigsimítottam a
kulcscsontján, majd fel az arcáig. Édes volt és puha. Annyira helyes! Muszáj
erősnek lennem elvégre nem csak azért vagyunk itt, hogy mindenhol kufircoljunk…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kérlek, állj le! – Toltam el
magamtól. – Inkább beszélgessünk, hiszen meg akarjuk egymást ismerni, nem? – mosolyogtam
rá mire megadóan felsóhajtott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rendben – sóhajtott. - Mit
akarsz tudni rólam? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mindent… nem is tudom hol
kezdjem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor kezdem én – vágta rá.
– Mennyi pasival voltál már együtt?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez aztán a jó kezdés –
Nevettem fel. – Nézzük csak, volt egy barátom két évig a gimi alatt, akivel
elvesztettem a szüzességem, aztán Tamás, akivel három évig alkottunk egy párt…
és veled. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak három pasival voltál
együtt? – Csodálkozott és megint rosszul esett a feltételezése miszerint
mindenkivel összefekszek, aki csak az utamba kerül. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha tudni akarod igen és
rohadtul elegem van már abból, hogy olyannak gondolsz, aki mindenkivel
összefekszik. Mellesleg ha te nő lennél, akkor már rég egy olcsó ribancnak
gondolnának. Én nem vagyok ilyen! – Mérgelődtem, de Dávid csak mosolygott, ami
még jobban felhúzott. Mégis mit gondol? – Most még gúnyolódsz is velem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dehogyis Mia, csak annyira
édes vagy, hogy így mérgelődsz. Nem gondolok, semmi rosszat rólad, ígérem.
Rendben van? – Nézett rám bűnbánó szemekkel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké, rendben, de akkor is
rosszul esett….</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia lépjünk már túl ezen.
Különben is azért csodálkoztam, mert gyönyörű vagy és bármelyik pasi megőrülne
érted. Én biztos kihasználtam volna a testi adottságaimat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te ki is használod. – Böktem
meg. – Szerintem te azt sem tudod mennyi nővel voltál együtt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az már egyszer igaz, de
sosem számolom. Csak jönnek és mennek. Rengeteg csinos nő fordult már meg az
ágyamban, de egyiket sem bánom és szerintem újra lefeküdnék mindegyikőjükkel,
hiszen ez is én vagyok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Remek – suttogtam szomorúan.
– De sosem gondolsz arra, hogy esetleg megbántod őket? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia én nem ígérek nekik
semmit. Magamat adom és kész. Egy éjszaka, legfeljebb kettő és ennyi, jön a
következő. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt nem lehet, Dávid. Ez
undorító!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Látod, hogy mégis. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hagyjuk, inkább beszéljünk
másról. – Dobtam fel, de semmi nem jutott eszembe. Csak hallgattunk egymás
mellett és én végig azon törtem a fejem mit kéne csináljak, hogy úgy szeressen,
ahogyan én őt. Rájöttem akár a fejem tetejére is állhatok Dávid sosem fog mást
látni bennem, mint egy nőt, akit egypárszor gerincre vágott. Megtöröltem az
enyhén könnyes szemem, hiszen nem akartam, hogy lássa mennyire szomorú vagyok,
de sajnos elkéstem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Valami gond van? – Nézett
rám aggódva. – Talán nem jó a víz, vagy túl meleg a babának? – kérdezte. Hülyén
néztem rá, majdnem elmosolyodtam, de rájöttem, hogy most még ez sem ér meg
annyit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, hagyjuk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Inkább mesélj magadról,
hiszen te akartad, hogy megismerjelek - Nézett rám biztatóan, majd egy megadó
sóhaj után mesélni kezdtem a családomról, a barátaimról és a munkámról. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamással hogy ismerkedtetek
meg? – Érdeklődött mikor már a szerelem volt a téma. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez egy kicsit vicces, mert
Réka, a legjobb barátnőm nőgyógyásza nyugdíjba vonult, s keresnie kellett egy
másikat. Megtalálta Tamást, de félt elmenni egyedül, így hát elkísértem, de a
vizsgálatra azért nem mentem be. Tomi akkor látott meg mikor Réka kijött. A barátnőmön
keresztül kipuhatolózta a nevem és megjelölt az egyik közösségi oldalon.
Először leveleztünk majd elhívott randizni és három csodálatos évet töltöttem
vele. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretted? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon – ismertem be. – De
sajnos félre lépett párszor, amit sosem fogok neki megbocsájtani. Továbbra is
barátok vagyunk, azt hiszem, hiszen hozzá járok orvoshoz, de…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarom, hogy ő legyen az
orvosod! – vágott bele a szavamba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ő a legjobb! Nem értem miért
zavar ez téged! – néztem rá összehúzott szemekkel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert ő a volt pasid. Mindent
tud rólad… és… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid, előtte nem kell
szégyenkeznem a vizsgálatoknál. Mellesleg még szülészorvos is és több mint
valószínű ő fogja világra segíteni a babámat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia ne már – húzta el a
száját. A fejemet rázva néztem rá. Tudtam mit érez, hiszen én sem igazán
akartam Tomival beszélni, főleg vizsgálatokra járni hozzá, de készségesen
segített a héten, s a végére rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás, főleg a
szülésnél. Először kényelmetlen volt, de amikor kijöttem, beadva a derekam, hogy
innentől csakis hozzá járok és ő lesz a nődokim, megkönnyebbültem. Tudtam, hogy
benne semmiképp nem csalódhatok ilyen téren, mert ő volt Magyarországon a
legjobb.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd jelen állás szerint
ehhez neked pont nincs semmi közöd… Szóval ne akarj nekem tanácsokat adni.
Köszönöm. – Néztem rá szigorúan és az járt a fejemben vajon mivel lehetne egy
kicsit visszahozni a hangulatot, de mivel nem találtam ki semmit, jobbnak
láttam, ha kiindulok a vízből, majd kis idő múlva Dávid is így tett. Némán
vonultunk be a szobánkba, majd Dávid levetette magát az ágyra és bekapcsolta a
televíziót. Elmentem tisztálkodni, s míg a tus alatt voltam csak sírtam. Rosszul
voltam a tehetetlen dühömtől, a hormonjaimtól, attól, hogy terhes vagyok, de
még az is kiborított, hogy Dávid mindenbe beleakar szólni, s elvárja, hogy
adjak, de vissza semmit sem kapok. Bántott, hogy ennyire tehetetlen vagyok, és
a szívem majd meghasadt a tudattól, hogy a kint lévő férfi még annyira sem
tart, hogy felajánlja, elkísér egy vizsgálatra vagy ilyesmi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felvettem a hálóingem, majd
bebújtam az ágyba. Dávid annyira bele volt feledkezve a meccsbe, hogy azt sem
vette észre, amikor mellé telepedtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó éjszakát – suttogtam. –
Nem akarsz te is aludni?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze, mindjárt, csak ezt
megnézem. Már majdnem vége, de te aludj nyugodtan. Jó éjt – szólt gépiesen. Egy
darabig vártam hátha mégis hozzám bújik, de nem így lett. Halkan szipogva, csendes
könnyek között álomba merültem a férfi mellett, akiben szerelmes voltam.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-26200296634134953312016-11-30T00:26:00.001-08:002016-11-30T00:26:52.656-08:009,5. fejezet/2. rész - Dávid körül forog a világ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">9,5. fejezet/2. rész</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Dávid körül forog a világ</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi91Bnu92LuppY04Pl3Y8ZW2dOh0kV3ePgnL25Z7TnsvFPMt2-WEhdq2SyAw1SWsa7tBqeRoV-sJLjt8mN_fg1FrjcGgGK9ZubQZtvTzej43iALL-TtCMHHIIM0l-qFQagqM5EP3KtJFU4/s1600/62193-csok0-d0000F5EC3e6339cf08e0.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="302" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi91Bnu92LuppY04Pl3Y8ZW2dOh0kV3ePgnL25Z7TnsvFPMt2-WEhdq2SyAw1SWsa7tBqeRoV-sJLjt8mN_fg1FrjcGgGK9ZubQZtvTzej43iALL-TtCMHHIIM0l-qFQagqM5EP3KtJFU4/s320/62193-csok0-d0000F5EC3e6339cf08e0.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Marci eléggé beleültette a
bogarat a fülembe, ezért úgy gondoltam, kiderítem mi az igazság. Mia csodaszép
és lehet, hogy tényleg nem is egy pasival feküdt össze előttem, vagy utánam,
akár közvetlenül is, így még a dátumokat is tudná manipulálni. A nők mindenre
képesek. Mivel csak délután volt edzésem nem keltem korán. Lassú komótos
mozdulatokkal vettem fel a ruhám és készítettem el a reggelimet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az órámra néztem, ami már
bőven ütötte a tíz órát. Úgy gondoltam Mia biztos bent van a munkahelyén. A
féltestvérem szerint mindig reggel hétkor kezd, és délután négyig dolgozik.
Öltözékem a szinte szokásos farmer, póló és mivel eléggé hideg időnek nézett ki
egy meleg pulóver. Nem szoktam a hétköznapokon túlöltözni. Azt inkább meghagyom
a csábítós hétvégéimre. Felvettem a bőrkabátom, bakancsom majd indítottam Mia
cége felé. A recepciónál egy szőke csaj ült, aki mosolyogva várta miért is
boldogítom őt a jelenlétemmel. Egész csinos volt, de nem eléggé, hogy felkeltse
a figyelmem… Legalábbis most már nem… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó napot! – Köszöntem rá és
megpróbáltam nagyon kedves lenni. – Én Péntek Miához jöttem. Megtudhatnám,
hányadik emeleten dolgozik? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Esetleg időpontra jött? – Emelte
rám világoskék szemeit. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, de mindenképpen beszélnem
kellene vele. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnos időpont nélkül nem
lehet. – Válaszolta tárgyilagosan. – A kisasszony eléggé elfoglalt mostanában. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tényleg? Miért? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudja, azt suttogják itt a
belső pletykafészkek, hogy babát vár, és most éppen egy asszisztenst toboroz
maga mellé, hogy ha elmegy, akkor is legyen, aki segítsen neki. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mit szól hozzá, ha azt
mondom én is éppen az álláshirdetésre jöttem? – Bukott ki belőlem a válasz mire
a lány meglepődött arccal válaszolt: - De hát maga nem is nő. A hirdetésben
feketén fehéren ott van, hogy kolleganő!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy próbát megér, nem? – mosolyogtam
rá mire azonnal elpirult. Tudtam, hogy nyerésben vagyok. – Kérem, kisasszony
mondja meg nekem, merre van Mia irodája. Tényleg beszélnem kell vele, és ha
megmondja, elviszem vacsorázni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazán? – Kérdezte
izgatottan. – A harmadikon ahol a fejesek vannak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm, kedves. – Indultam
a lift felé, de ő még utánam szólt: - Meg sem beszéljük a vacsorát. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha lesz rá időm mindenképen
értesítem. – Szóltam vissza pimaszul és mire rájött szegény, hogy valószínű
átvágtam, robogtam is fel a lifttel a harmadik emeletre. Te jó ég mennyi nő.
Kapkodtam a fejem mikor a folyosón sétáltam. Ilyen munkahelyen nagyon szívesen
ellenék bármikor. Csak bírni kéne a sok menetet. Álmaim munkája…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Felnéztem az információs
táblára és megláttam a nyilat, ami Mia irodája felé mutatott. A fehér ajtón
arany táblácska hirdette a nevét. Péntek Mia Kozmetikai és marketing Manager.
Az iroda előtt volt egy asztal ahol szintén egy nő ült. Kicsit talán idősebb
volt, mint akihez jöttem, de kedves arca miatt nem aggódtam. Elsétáltam
mellette és a kilincsre tettem a kezem, mire felugrott. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Uram oda nem mehet be! –
Szólt rám olyan hangon, amitől azt hittem mindjárt a gatyámba csinálok. Hogy
tud kijönni ekkora nagy hang egy ilyen kis nőből? – Uram a kisasszonynál éppen
vannak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazán és kicsoda? –
Érdeklődtem és reménykedtem nem az a Tamás. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy jelölt a meghirdetett
munkára. Kérem, üljön le és várjon. – Majd a krémszínű fotelekhez irányított.
Egy darabig vártam, és az ott lévő magazinokat lapozgattam. Eléggé idióta volt
mindegyik, mert az egyik újságban volt egy cikk, amin hangosan felnevettem. Mit
akarhat a férfi? Majd ott voltak a pontok. Mennyire idióták a csajok. A pasi
csak egy dolgot akar. Szexet, de azt jó sokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már több mint egy órája
várakoztam mikor úgy gondoltam befejeztem. Lesz, ami lesz, nem érdekel.
Felálltam, majd Mia titkárnőjének tiltakozása ellenére benyitottam hozzá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te meg mit keresel itt? –
Csodálkozott, ahogy meglátott. Basszus, de dögös volt a dühös tekintetével,
miközben az ablaknál állt. Sötétkék mélyen kivágott oldalt felsliccelt ruhát
viselt és szexi bokacsizmát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Haját pedig laza hullámokban
hagyta. Szemüvegét levette, majd az asztalra rakta. – Mégis hogy jöttél be
mikor világosan elmondtam, hogy nem fogadok senkit? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem bírtam várni. –
Rántottam meg a vállaimat, majd beljebb léptem. Ekkor megláttam egy ismerős nőt
a bőr fotelben ücsörögni. Te jó ég honnan a fenéből ismerem?!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid. – Nézett rám ő is
mikor meglátott. – Te itt? – Hangja kedvesen csengett és ekkor eszembe jutott,
hogy kb két hónapja húztam meg egy buliban és azt ígértem neki, hogy elviszem
magammal valamerre. Persze nem tettem meg, hanem az együttlétünk után szép
csendben kihátráltam a lakásából. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ti ismeritek egymást? – hallottam
Mia hangját. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak egyszer találkoztunk –
habogtam, és még mindig a nevén törtem a fejem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Eléggé mély benyomást tett
rám – szúrta oda csaj majd kezeit összefogta a mellei előtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd eléggé sok volt a
dolgom és nem volt időm felhívni és… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ó már értem. – Nevetett fel
Mia. – Azt hiszem, rájöttem honnan van az ismertség. Csak nem te is beleestél
ennek a szépfiúnak a csapdájába, Zsófi?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Zsófi! – Mondtam ki hangosan
a nevet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt gondolom igen – szólt
egy kicsit szomorkás hangon. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Figyelj, Mia beszélnünk
kell! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nemsokára befejezzük. Kérlek,
várj kint. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De nekem edzésem lesz kb.
egy óra múlva és így is rengeteget vártam. – Mutattam a kijárat felé. – Csak
pár perc az egész utána felőlem folytathatjátok, de nekem is van munkám, amit
nem hanyagolhatok. Kérlek. – Néztem rá és próbáltam annyira meggyőzően nézni,
ahogy csak bírtam. Szerencsére a csel bevált, mert Mia megkérte Zsófit, hogy
várakozzon kint. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké mi volt ennyire fontos?
– érdeklődött miközben az asztalának dőlt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Van egy elméletem, vagyis
inkább az egyik haveromnak van, Marcinak. – Kezdtem és megláttam, hogy Mia
felteszi a szemüvegét és egy dokumentumot olvasgat. Hirtelen sokkal szexibb
lett és már megint olyan dolgokon járt az agyam. Persze ezt a gatyám
feszességén is éreztem. De azért rosszul is esett, hogy látszólag nem figyel
rám. - Figyelnél? – Emeltem fel a hangom mire felnézett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Folytasd! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor rakd le azt a szart és
figyelj rám, mert fontos. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid nem érdekel a
hülyeséged. – Nevetett fel gúnyosan. – Mondd, amit akarsz és húzz el! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Éppen próbálnám, de te le se
szarod – mondtam mérgesen. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó – sóhajtott megadóan majd
az asztala mögé sétált és beült a székébe. Ez remek alkalom volt, hogy hátulról
is megcsodáljam feszes fenekét. – Szóval? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval az van, hogy szerintem
átversz! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi van? – Döbbent meg. – Ezt
mégis hogy érted? Miért vágnálak át? Tudod az nem az én stílusom... <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt nem tudom, de apaságit
akarok kérni! Vagyis bizonyítsd be, hogy az enyém a gyerek! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mondd csak, miért hazudnék
neked? – kérdezte és hangjából eléggé úgy hallottam még a feltételezésem is
sértő rá nézve. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, de lehet, hogy le
akarsz nyúlni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már megint itt tartunk. –
Temette a fejét a kezébe. – Mikor érted már meg, hogy nem rólad szól minden és
nem kell az idióta pénzed? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd nem is ismerlek, mi van,
ha te is olyan vagy mint én?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt nem értem… – Nézett
mélyen a szemembe, ám amikor értelmezte a mondatomat hangosan kibukott: -
Szerinted én egy kurva vagyok? Mégis mit képzelsz rólam, te szemétláda? – Állt
fel mérgesen majd egyre közelebb jött hozzám. – Azt hiszed, hogy mindenkivel
összefekszek? Hogy merészelsz ilyet még csak gondolni is rólam? Én egy normális
nő vagyok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis eljöttél velem egy
numerára, holott alig ismertél. Ennyi erővel azt gondolhatnám, hogy ezt mással
is szívesen megteszed. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rohadj meg! Takarodj ki az
irodámból, Dávid! – Szólt mérgesen majd felálltam és az ajtóhoz indultam.
Sajnos meghallottam, hogy Mia sírásban tört ki és erről mindig anyám jutott
eszembe. Utáltam, ha egy nő sírt, főleg ha egy férfi miatt. Lehetek az én, vagy
az atyaúr isten is, akkor is megsajnáltam az összest. Így nem tudtam faképnél
hagyni őt sem, megfordultam és csak bámultam rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia bocsáss meg. – Próbáltam
közelebb menni hozzá, de ő eltolta a kezemet. – Nem akartalak megbántani, csak
tényleg jó lenne tudni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké, ha ezt akarod, akkor
legyen. – Törölte meg a szemét. – Megcsináltatatom, hogy megnyugodj, de akkor
neked is ott kell lenned. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, akkor rendezd le és
ennyi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ennyi? - Nézett rám és szemei még mindig könnyektől csillogtak.
Annyira szép volt, én pedig egy idiótának éreztem magam, aki megbántotta.
Szerettem volna megvigasztalni és újra mosolyt csalni az arcára. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Figyelj, Mia nem ismerlek
és… ezért jutott eszembe ez a hülye ötlet, de nem akarom, hogy azt hidd, kurvának
gondollak vagy ilyesmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor ismerj meg! – Mondta
határozottan és az asztalára ült. – Menjünk el valamerre és randizzunk. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Randi? – Nevettem fel. – Én
nem randizok. Elég volt az is, hogy elráncigáltál a szüleidhez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor nincs teszt és azt gondolsz
rólam, amit akarsz. – Szólt és úgy láttam befejezettnek tekinti a beszélgetést.
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd Mia, én nem vagyok egy
ilyen típus, és ezt te is tudod. Nekem nincs olyan, hogy randi meg ilyesmi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Félsz ezektől a dolgoktól? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én nem félek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor miért nem adsz nekünk
legalább egy esélyt? – kérdezte és szemei reménykedést sugároztak felém. –
Lehet, ha megismernél, akkor másképp viszonyulnál hozzám és kapcsolatunkhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nincs is semmiféle
kapcsolatunk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid kérlek, ne csináljuk
ezt! – Hajtotta le a fejét én pedig közelebb mentem hozzá. Még mindig az
asztalon ült. Felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Csodaszép volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Komolyan ezt szeretnéd? –
Érdeklődtem mire enyhét bólintott. – Akkor legyen, hova menjünk ismerkedni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bárhova. – Húzta mosolyra
száját. – Teljesen mindegy, csak ne legyél velem előítéletes. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor te sem fogsz egy
parasztnak gondolni? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, csak a gyerekem apjának,
aki néha – néha más lányokkal is lefekszik. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor ez nem kapcsolat? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha nem akarod, én nem
kényszerítelek semmire. Megváltoztatni valószínűleg már nem tudlak és…. nem is
lenne értelme. De nem akarom, hogy olyannak gondolj, aki nem felelősségteljes
és nem tud felnevelni egy gyereket. Pedig képes vagyok rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó oké, rendben van. Mia nem
akarom, hogy ellenségeskedjünk. Megcsináljuk a tesztet és lesz, ami lesz. Ha
pozitív az eredmény…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az lesz! – bizonygatta. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha az lesz, akkor vállalom a
tetteimért a felelősséget, de ha nem, akkor felejts el. Ha mégis megpróbálnál
befeketíteni annak eléggé súlyos következményei lennének. A karrierem nem
engedheti meg, hogy bármiféle negatív hír kiszivárogjon rólam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ó a karriered! – Nézett rám
gúnyosan. De láttam a szemében a reményt, ami a mondatom első fele okozott
nála. Tudom, hogy megfontolatlan döntés volt azt mondani, hogy ha tényleg
pozitív lesz a teszt, akkor megoldjuk a dolgot, de muszáj volt valamivel
megnyugtatnom. Ki tudja, talán komolyan gondoltam, de ebből bármikor
kihátrálhatok…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó vagyok. Ha nem lettél
volna annyira elfoglalva a Tamáskáddal, akkor te is láthattad volna, milyen
fantasztikusan játszok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodott
el. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem! Arra a nyápicra? Sokkal
jobb ízlésed van annál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hidd el, jól ismerem én azt
a férfit és nem is tudod, miket tud.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem igazán érdekel, de biztos
nem csókol úgy, mint én – nevettem. Legszívesebben bebizonyítottam volna neki,
hogy nincs igaza, leszarom, mit tud az a barom, én jobb vagyok mindenben. Ha
minden igaz én ejtettem teherbe, a gyerekemmel terhes, várja mikor érek hozzá,
sóvárog a figyelmemért és tetszem neki. Ő mit ért el? Hagyjuk is… Nevetséges!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na persze – kuncogott. –
Dávid, nagyon tetszel, szeretem a gyerekünket, de nem folytathatjuk ezt sokáig.
Észveszejtő veled a szex, Tamás az exem, nem érdekel, ezt meg kellene értened.
Szeretem a mosolyod, az összes hülyeséget, amit eddig összehordtál nekem, pedig
abban aztán vannak elég sértő megjegyzések is, nekem elhiheted. De amikor
kedves vagy velem, úgy érzem, boldog vagyok, ameddig el nem rontod. Nekem nincs
szükségem stresszre, a munkám elég nehéz és aprólékos, ahhoz, hogy ne keljen a
magánéletemmel is törődnöm. Mégsem tudlak kiverni a fejemből. Szeretnélek
megismerni, hogy ha egyszer a gyerekünk kérdez rólad, akkor mosolyogva tudjak
mesélni az apjáról – nevetett fel keserűen. Annyira aranyos volt, ahogy a
kezeivel az arcomat simogatta, miközben álmodozott. Szomorú és boldog volt
egyszerre. Aztán belenézett a szemembe és elkomorodott. – Felfogtam, hogy nem
akarod, de engem, legalábbis úgy jön le, igen, vagyis megdugni, de nekem ez nem
elég. Ahogy az sem, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Ugyan! Értem,
hogy valamivel hitegetned kell, hogy szexeljünk, de ez még tőled is aljas, te
barom! – kiabálta, majd elém állt, rábökött a mellkasomra. – Utálnom kellene
téged! Tönkretetted az életem! Mindent! – ordította, minden egyes szó után
beleütve a mellkasomba. Csak néztem dühösen összepréselt ajkait, könnyes
szemeit és rájöttem: akkora fasz vagyok, amekkorát ez a nő soha nem látott
életében. Kezdtem elhinni, hogy igaza van… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Drága, fejezd be, nem tesz
jót… - motyogtam, miközben megfogtam mind a két kezét és közelebb húztam
magamhoz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Engedj el, az Istenit,
Dávid! Elég volt! Nem kell a remény, nem kellenek a hazugságok, nem kell semmi!
Ne hitegess a felelősségeddel, a randikkal és minden szarral! Hagyj, menj el! –
morogta a pulcsimba, miközben a hátát kezdtem el simogatni, ő pedig csak a
fejét nekem döntve állt ott, s sírt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megpróbálom Mia, ha az enyém
a baba szeretnék gondoskodni rólatok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem elég! – morogta, majd
ellépett előlem. Megtörölte a szemeit, s ismét felült az asztalra. – Tudom,
hogy el kellene fogadnom, de nem vagyok biztos benne… Nem gondolod komolyan,
valld be! Csak megsajnáltál!<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igaz. De te kellesz! –
Léptem elé, majd közelebb húztam az asztal széléhez, így muszáj volt
megkapaszkodnia a derekamba. Kezei a pulcsim alatt simogattak, felmordultam,
mikor felém hajolt. – Csókolj meg! Kérlek – suttogtam, a szemébe nézve. A vágy
egy pillanat alatt ködösítette el a tekintetét. Bólintott, majd megadta, amire
vágytam: Lábait körém fonva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomva
préselte hozzám magát. Felnyögtem az ismerős érzéstől, a farkam abban a
pillanatban keményen feszült a lába közének. Azt hiszem elvesztem benne és a
testében…<o:p></o:p></div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-78006149225618413212016-11-12T13:11:00.002-08:002016-11-12T13:12:38.296-08:009,5. fejezet/1. rész - Marci egy seggfej!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">9,5. fejezet/1. rész </span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Marci egy seggfej!</h3>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<b>Dávid szemszöge</b></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5Iw7rP3z_R_Me1uEO34EnFTtYi17D4_BQpAmDGG0cVr52Jw4a3q5JuDCYVHcH6_6CU7GD-4X6IXOvoHPsPyvZen-nJL55GREBnrifTu8ZOe3GNtoVQKN7Ie7yx0EF7VV7YRIznSSaNVM/s1600/201032p1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5Iw7rP3z_R_Me1uEO34EnFTtYi17D4_BQpAmDGG0cVr52Jw4a3q5JuDCYVHcH6_6CU7GD-4X6IXOvoHPsPyvZen-nJL55GREBnrifTu8ZOe3GNtoVQKN7Ie7yx0EF7VV7YRIznSSaNVM/s320/201032p1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Megrúgtam a győztes gólt. A
csapattársaim mind a nyakamban ugráltak, én pedig szinte úsztam a mámorban.
Kedvem lett volna a sok megmondó idiótának bemutatni, hogy kapjátok be, de
nyilván nem tettem, hanem arra felé futottam ahol Mia ült, hogy lássam a
tekintetét, és az örömét, de mikor megláttam, hogy azzal a Tamással ugrál, s
szinte ki sem akarnak szabadulni egymás nyakából, valami furcsa érzés fogott
el. Szerencsére nem sok időm volt ezen töprengeni, mert miután lefújták a
mérkőzést jobbnak láttam, ha egy forró zuhannyal kiverem a fejemből azt a nőt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hé, Dávid, este lesz egy
kisebb fajta buli a törzshelyünkön, szerintem gyere el. Annyi jó csaj lesz,
hogy csak kapkodod majd a fejed. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, most nem sok
kedvem van hozzá. – Néztem fel rá miközben a táskámba pakoltam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért nem? Te sosem hagysz
ki egyetlen alkalmat sem a hódításra - nevetett fel Marci, az egyik legjobb
haverom. Tipikus szőke herceg kinézetű pasi… a csajok odáig vannak érte, bár
nyilván engem senki nem előz meg a leghelyesebb Magyar játékosok listáján. Én
vagyok a király! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak fáradt vagyok! –
morogtam. – Hagyjatok a picsába!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid mi van? Majd a hódítás
felpörget! Na, este elugrok érted… Addig is csá. – Lépett ki majd én is jobbnak
láttam hazaindulni. Marci dobott egy SMS-t, hogy nyolcfelé jön a taxi.
Mindketten egyetértettünk abban, hogy így jobb, hiszen ha iszom, nem vezetem és
bár ennek azaz ára, hogy nem villoghatok a kocsimmal, de ha közben megdönthetem
a legjobb csajokat akkor ez már szinte nem is számít. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy gyors kaja után felhívtam
az anyámat elújságoltam neki a gólomat majd nekiláttam öltözködni, és ahogy a
tükör előtt álltam a vállfán sorakozó ruháimat kémleltem. Márkás ruháim voltak
és szerencsésnek mondhattam magam, mert azt csinálhattam, amit szeretek és
ebből még annyi pénzt is keresek, hogy az életem átlagon felüli és anyámat is
tudom támogatni. Egyedül csak ő ismer és ő tudja, hogy mit miért teszek vagy
mondok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Választásom végül arra az
ingre esett, amit akkor viseltem, amikor először találkoztam Miával és az
életembe lépett. Újra eszembe jutott az első éjszakánk és kedvem lett volna
feltárcsázni, elhívni az esti buliba, de tudtam, hogy nem tehetem… Na és
igazából eléggé szarul esett, hogy más pasival láttam, főleg úgy, hogy ismerős
is volt valahonnan. Rémlett, hogy volt valami szenzáció a televízióban, hogy
egy anya négyes ikreket szült már közel ötven évesen és ez a pasi segítette
őket világra. Biztos, hogy orvos így nyilván okos is. Persze nem olyan jóképű,
mint én és a haja is rövidebb. Magas voltam és a szemem barnaságába egy kicsi
zöld is vegyült, ami szerencsére bejött a csajoknak, hajam hosszú volt, amit
csak nagy ritkán engedtem ki. Ha valaki így lát az már nálam egy bizalmi
faktor. Az apám génjeit örököltem, bár szinte az elmúlt húsz évben pont
leszarta, hogy van e fia vagy nem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Tudtam ezért nem akarom ezt a
babát. Mi van, ha én is ilyen leszek? Mindig is imádtam a csajokat, szerettem
hódítani, ahogy anno az apám is, és a házassága tíz évében szinte össze-vissza
csalta anyát, amit valószínű miattam viselt el. Ám apám egyszer csak bekattant
és nem érdekelte, hogy anyám mennyit gürizik, ő nyugodtan éldegélt a nála tíz
évvel fiatalabb csajával… Engem pedig teljesen elhanyagolt, pedig akkor nagy
szükségem lett volna rá, hiszen egy kamaszodó fiú mégsem beszélheti meg az
anyjával szexuális élményeit és a többi ilyen pasis jellegű dolgait. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az apám imádta a focit és úgy
gondoltam, ha híres és jó leszek talán büszke lesz rám, de sajnos nem így lett,
és hiába vagyok a legjobb, őt hidegen hagyja, már majdnem öt éve nem is beszéltünk.
Eléggé fáj, de legalább rájöttem, hogy ha kimutatom az érzéseimet, azzal csak
magamat fogom bántani, így jobb nekem ez a bunkó, paraszt álca, amivel
elriaszthatom az embereket. A lányoknak meg nem teszek komoly ígéretet soha,
hiszen egy-két éjszakánál többet egyikkel sem szándékozok eltölteni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mia azonban más. Valahogy
rettentően vonz, hogy ennyire önálló és sikeres a munkájában. Látszik rajta,
hogy szenvedéllyel csinálja. Első ránézésre egy szőke cicababának gondoltam,
akit két perc alatt megfektetek, és sosem gondoltam volna, hogy ennyire okos és
kiáll az elveiért, csak kár, hogy ebbe pont az én gyerekem élete a tét. Sosem
akartam apa lenni, mert túlságosan szeretem a kalandokat és a szexet, de most
úgy érzem, csak Miára vágyom, és egyre többször van így. Anyám szerint egyszer
engem is elkap majd a nagy szerelem és akkor talán benő a fejem lágya. De már harmincnégy
éves vagyok, nem gondolnám, hogy valaha is eljön a nagy Ő. Vagy talán Mia lenne
az? Nem tudom mi lesz még ebből, de
abban biztos vagyok, hogy rengeteg nővel voltam együtt, mégis Mia magasan viszi
a prímet. Őrületesen vad és odaadó a teste pedig teljesen beindít… Ahogy most
is. Istenem, ez a nő lesz a vesztem! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Gyorsan magamra kaptam a
ruháimat és mivel nem bírtam parancsolni magamnak leültem a laptopom elé, s
felmentem, hogy megnézzem Mia rakott e ki friss képet. Persze, amikor
megláttam, hogy a legújabb képe azzal a faszival van, akivel a meccsre is jött,
majd felrobbantam. A kurva életbe az egész szarba! Rosszul esett, hogy ezzel a
pasival fotózkodik és látszólag eléggé élvezi a helyzetet. Sokkal szebbnek tűnt,
mint mikor legelőször megismertem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Marci, akinek mindent
elmeséltem azt mondja, a nők egyre szebbek lesznek a terhesség alatt. Miára
pedig ez duplán igaz volt. Gyönyörű szemei szinte szikráztak, arca pedig a
hideg miatt kipirult. Még a fürdőszobába is eszembe jutott mikor azt a krémet vettem
a kezembe, amit az ő cége forgalmaz. Tényleg szuperek ezek a kozmetikumok és ha
a húgom nem ott dolgozna akkor nem is találtam volna ezekre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Egy hangos dudaszóra lettem
figyelmes, majd az ablakon keresztül megláttam a sárga taxit. Gyorsan cipőt és
kabátot vettem, majd beugrottam Marci mellé az autóba.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az asztalnál ültünk Marcival
és még két haverommal. Szinte mindenki felismert minket, de ez egyáltalán nem
zavart, sőt jól esett a sok figyelem, elismerő gratuláció. Sorra hozattuk a
söröket és éppen azon tanakodtunk mi lenne, ha a hétfői edzést egy kicsit
elhanyagolnánk, mikor egy barna, nagymellű csaj lépett oda az asztalunkhoz és
se szó se beszéd átölelt. Kicsit meglepődtem, de hozzá szoktam már az
ilyenekhez. Felé fordultam majd miután rám mosolygott így szólt: </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te vagy Dávid? Tudod, az a
focista?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen én. Téged hogy hívnak
szépségem? – villantottam rá az a mosolyomat, amitől tudtam két perc múlva
leesik a bugyija. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A nevem… - mosolygott, majd
mivel a fülembe akarta súgni a magasságom miatt közelebb kellet jönnie hozzám,
amitől a mellei az én mellkasomhoz értek és megéreztem egy ismerős illatot és
újra bevillant Mia. Nem is érdekelt már a csaj, így mielőtt bármit is
megértettem volna a mondandójából eltoltam magamtól, felálltam majd a pult felé
indultam. Szegény csaj nyilván nem értette a reakciómat, de Marci érezte, hogy
valami nem okés. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hé! Haver miért jöttél el?
Tímea nem rossz csaj. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tímea? – Néztem rá miközben
azon pörgött az agyam miért használ ez a csaj is ugyanolyan parfümöt, mint amilyen
neki van, plusz mi a fene történik velem, hogy nem tudok rendesen ellazulni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az a lány, ott – mutatott
Marci a barnára. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem érdekel… Amúgy meg nincs
baj csak….. fogalmam sincs mi a fasz van velem haver. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már megint azon a csajon jár
az eszed? – kérdezte és láttam a szeméből, hogy mindjárt kitör belőle a
nevetés. Még neki is szokatlan ez a viselkedésem. – Talán beleestél? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már! – tiltakoztam. - Nem tudom ember, mi
van ha tényleg az én gyerekem, ha eldobom a lehetőséget, hogy…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hé, Dávid ne drámázz már. Ez
egyáltalán nem biztos. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Micsoda?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te mondtad, hogy lehet, hogy
csak a pénzedre hajt… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, de… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Had fejezzem be! – állított
le, majd miután beleivott az előbb kikapott sörébe, elkezdte vázolni a
helyzetet: - Az van, hogy szinte nem is ismered őt nem igaz? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Marci… már ismerem…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Oké akkor mi a kedvenc
itala, étele, zenéje…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Haver nem tudom, de én akkor
is….</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid az, hogy kétszer szexeltél
vele és tudod mit dolgozik, még nem elég ahhoz, hogy kijelenthessük, ismered
már ezt a nőt. Mi van, ha ez a csaj be akar cserkészni és nem megbízható? Elvégre
okos, az okos nők pedig mindig csak bajt okoznak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Marci kérlek!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azt tanácsolom Dávid, hogy
kérj egy apaságit, mert ha nem a tiéd a baba, akkor eléggé csúnyán megütheted a
bokád, főleg ha tegyük fel, perre vinné az ügyet. Te pedig januártól hatalmas
pénzt fogsz kaszálni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem gondolnám, hogy Mia
olyan lenne. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Milyen pasijai voltak
előtted? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, sosem
beszélünk a magánéletünkről, csak találkozunk, beszélgetünk, összeveszünk és szexelünk.
Röviden ennyi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Látod Dávid, lehet, hogy
annyi pasival bújik ágyba amennyit te el sem tudsz képzelni. Lehet, hogy ő
olyan, mint te csak nőben. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tűnik ribancnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egyik sem tűnik olyannak…
Mellesleg te is egy normális pasinak tűnsz a csajok szemében. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az is vagyok – nevettem fel
és Marci is tudta, hogy mire gondoltam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Amúgy meg mi a fenét tud az
a nő amit a többi nem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ó ha te tudnád! – jutott
eszembe a tökéletes éjszakánk. – Egyszerűen őrület vele a szex… Ahogy a nyelvét
használja, esküszöm, fél perc alatt eltudnék menni, talán a nézésétől is.
Komolyan ember! Ha csak meglátom az agyam olyan mintha nem is én lennék, két
perc alatt betud gerjeszteni, akár csak egy mondatával. A legutóbb is az volt,
hogy úgy nézett ki, mint valami görög istennő abban a ruhában, az estélyen.
Sőt, a beszéde is vérprofi volt. Aztán éppen fűztem egy csajt, mikor odajött.
Dumáltunk, benyögte, hogy még mindig terhes. Újra veszekedtünk és azt mondta én
kellek neki… Érted Marci? Mindezt olyan szenvedéllyel, hogy egyből felizgultam.
Eredetileg nem miatta béreltem ki azt a szobát, de visszagondolva mégis
megérte. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mondom én, hogy belezúgtál –
nevetett Marci, mire én csak megráztam a fejem, majd az est további részében
már nem foglalkoztunk a témával, bár Marci eléggé belerakta a bogarat a
fülembe. Elhatároztam másnap elmegyek Miához és követelem tőle az apasági
tesztet. Hátha lezárhatjuk végre ezt a szarságot.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Hogy felejtsek megkerestem
Tímeát és fél óra elteltével már a taxiban smároltam vele, és újra egy szexel
töltött éjszaka várt rám, ami talán nem felejthetetlen, s tökéletes, de
kielégítő. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-48671493827789730582016-11-02T11:17:00.000-07:002016-11-02T12:12:24.822-07:009. fejezet - Csendben<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">9. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Csendben</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXDAdKMcpzrP6wybfFBinvqN8wX7wnHeiKpp79-YChn-tYLUQhjVozBi4bTnswF6Do6SuEY84yAlCY4KdB-jAGgbYEulocY7vvrSLlwKTL6ulAbJqVBCSypFNWcNmmjpQs7-aE91LcDBI/s1600/48+%25282%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXDAdKMcpzrP6wybfFBinvqN8wX7wnHeiKpp79-YChn-tYLUQhjVozBi4bTnswF6Do6SuEY84yAlCY4KdB-jAGgbYEulocY7vvrSLlwKTL6ulAbJqVBCSypFNWcNmmjpQs7-aE91LcDBI/s1600/48+%25282%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miután Dávid ennyire szépen
lelépett a szüleimtől, én sem akartam tovább ott tartózkodni, nem bírtam volna
még többet magyarázkodni, így hazasétáltam, majd elnyújtóztam egy kádforró
vízben. Rosszul éreztem magam, fáradt voltam, egyszerűen csak szerettem volna
öntudatlanul heverni, míg jobban nem érzem magam. Persze ez sem sikerülhetett,
hiszen az agyamat elég nehéz volt kikapcsolnom… Minduntalan Dávid és a mocskos
megjegyzése járt a fejemben. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki így nevezzen
egy gyereket, lehet az a sajátja, vagy bárkié… Undorító. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Tudtam, ha most nem lennék
várandós, leinnám magam a sárga földig, míg kábultan nem nézek a világra,
örömömben. De ez nem volt lehetőség, így Beyonce Listen című számával próbáltam
együtt érezni, ami nem esett nehezemre, így párszor újrahallgattam, s elkezdtem
énekelni, nem mondom, hogy jó hangom van, de ha nem hallja senki, elmegy. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Lehunyt szemekkel sírtam,
miközben egyre hangosabban kornyikáltam, míg el nem kezdett csörögni a
telefonom. Felsóhajtottam, majd megtörölve a kezemet, felvettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mondd, ne kímélj! –
morogtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szedd már össze magad! Nem
is ismered, kedvelheted, de mit érsz el vele? Egy barom, aki soha nem akar
gyereket, a tiedet sem, téged csak dugni szeret. Pont – sóhajtott. – Mellesleg
van egy rossz hírem: nem tudok elmenni veled a holnapi meccsre, sajnálom. Kami
lázas volt egész nap, ügyeleten is voltunk, szóval esélytelen, bocsi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A kurva életbe! –
szitkozódtam. – Persze, rendben, puszilom a drágaságom, amint lehet megyek és
meglátogatom. Lehet a meccs helyett inkább oda kellene mennem… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Menj el egyedül! – kiáltott
fel Réka. Szem forgatva szálltam ki a kádból, kihangosítottam őt, így
hallottam, miközben törülköztem és felöltőztem. – Biztos örülne, utána
kettesben lehetnétek. Egy jó szex, ennyit megér, nem?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy! Az előbb
mondtad, hogy felejtsem el – sóhajtottam. – Majd átgondolom. Puszilom Kamit, s
jobbulást a pici lánynak! Szeretem!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én is szeretlek! – nevetett,
majd lerakta. Fejemet rázva kuncogtam, majd rám tört újra a magány érzése:
Dávid soha nem lesz velem és a babánkkal. De mégis miért izgatom én ezen magam?
Nem érdemel meg minket! Egy nagyképű rohadék, akinek a szíve kőből van és csak
a farka vezérli és azzal rohadt édes mosolyával összetöri a lányok szívét.
Miért nem tudom utálni? Sokkal egyszerűbb lenne minden. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Reggel kikászálódtam az ágyból
és próbáltam elfoglalni magam takarítással, és némi munkával. Feladtam egy
hirdetést az asszisztensi állásra, majd átnéztem a rendeléseket is. Ősz van,
lassan jönnek az ünnepek, így több ember fog minket keresni, mind a wellness
részleget, mint a termékeinket, valamint szolgáltatásainkat. Erre pedig fel
kellett készülnöm, hiszen pontos és megbízható munkaerő kellett, valamint elég
alapanyag. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már öt óra körül járt és még
mindig nem tudtam eldönteni menjek- e vagy maradjak a seggemen. A jegyeket
néztem és a szívem ott lett volna a lelátón, de az agyam tudta, hogy csak
fájdalmat okoznék magamnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rohadtul utálom az
egészet! - kiabáltam el magam. Komolyan
úgy éreztem, hogy menten felrobbanok. Mígnem ábrándozásomból az ajtócsengő
sipákoló hangja riasztott fel és mikor kinyitottam, Tamást láttam magam előtt.
Már csak ez hiányzott…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia drága Mia – köszönt
kedvesen és egy aranyos virágcsokrot nyomott a kezembe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamás, te meg… - Istenem,
most segíts rajtam! - Mit keresel itt? – kérdeztem és a hangomból csodálkozás
hallatszott ki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gondoltam megnézem, mi van
veled.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazán kedves vagy, de nem
kellett volna fáradnod, bár a virág csodaszép köszönöm. – Kerítettem egy vázát
és mikor visszaértem Tamás épp a jegyeket forgatta a kezében. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is mondtad, hogy mész…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert nem megyek, és már ne
haragudj, de miért kéne neked minden lépésemről beszámolnom?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó hát… mindegy. Hogy
sikerült az estély? – kérdezte, miközben kényelmesen elterült a kanapémon. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól… - mosolyodtam el mikor
eszembe jutott a remek éjszaka, bár tudtam Tamás nem erre gondol. – A beszédem
aratott és olyan sok pozitív visszajelzést kaptam. Igazán – haboztam. - Remek
este volt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mellesleg mindjárt kezdődik
a meccs… Nem indulsz? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az előbb mondtam, hogy nem
megyek, mert nincs kivel – fújtam ki a levegőt bánatosan és elmeséltem neki,
hogy eredetileg Rékával mentem volna, de közbe jött neki valami. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na és kitől kaptad a
jegyeket? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy barátomtól…. Ő is ott
volt az estélyen és lehet a termékeinket fogják reklámozni, bár ez még nem
biztos – mondtam, de próbáltam kerülni a pillantását. Hazudtam, de mégis mit
tehettem volna? Nem mondhattam a szemébe, hogy az egyik focista a gyerekem
apja, s utálja őt?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elmegyek veled. – Állt fel.
– Kapd fel a kabátod és menjünk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Alig van időnk.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már Mia az egyik
kedvenc csapatomról van szó, és ez egy kurva nagy meccs. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor menj egyedül –
csattantam fel mérgesen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, ezeket neked szánták…
és kérlek gyere már el velem. Kérlek. – Lépett közel hozzám és mikor a szikrázó
kék szemeibe néztem a számon kiszaladt az igen szó, és innentől kezdve már nem
volt megállás. Gyorsan átöltöztem és bepattantam Tamás autójába. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na és milyen a meló? –
érdeklődtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi… sok a szülő nő és a
terhes anya. Te hogy vagy? – Nézett rám komolyan. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól, bár eléggé sokszor
vannak rosszulléteim. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Vigyáznod kell magadra és
kevesebbet idegeskedned – fogta meg a kezem. Szerencsére még időbe odaértünk a
kezdő sípszóra és próbáltam az érzelmeimet eltitkolni mikor Dávidot láttam
játszani. Tamás hihetetlenül tájékozott volt a két csapatból. Elmondta az
összeállításokat, az eredményeket és még a játékosokról is volt egy - két
infója. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csinálunk egy képet? – Vette
elő a telefonját majd lőtt rólunk egy szelfit, amit felrakott az Instagrammra
és bejelölt rajta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az első félidőben nem sok
esemény történt, de lehetett érezni, hogy ez tényleg egy nagy meccs, hiszen a
hangulat eléggé parazsas volt. A játékosok szapultál és rugdosták egymást. A
lelátón hőzöngött a tömeg, olyan feszült volt mindenki, hogy egy köhintés is
elég lett volna egy verekedéshez.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem valami szép a játék –
jegyezte meg Tamás. A félidő közepén a játékosok lementem és az emberek sörért
és rágcsálni valóért indultak a büfébe. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem kérsz valamit? – Állt
fel Tamás. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy üveg víz jól esne…
köszönöm – mondtam és ő ott hagyott egyedül. A telefonommal voltam elfoglalva
mikor megláttam, hogy Dávid áll a pálya szélén és tekintetével a közönséget
pásztázza, mikor rám esett a pillantása odakiabált nekem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, gyere ide! – kiabálva
integetett nekem és odament a korláthoz majd én is így tettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia Dávid. – Fogtam meg a
kezét és jól esett érezni a bőrét és a férfias illatát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Reméltem, hogy eljössz –
hallottam megnyugtató hangját. – Kivel jöttél? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én csak… - fordultam meg és
Tamást láttam kezében egy dobozos üdítővel és egy pohár sörrel. – Vele. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazán? – Nézett rá Dávid és
a tekintete szinte villámokat szórt Tamás felé. – Ő a pasid? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem… ő csak… egy… régi ismerősöm.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Aha… azért fényképezkedtél
vele az előbb… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már Dávid, csak nem
féltékeny vagy? – kérdeztem és jól esett látni mennyire ideges, hogy más férfi
oldalán lát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Féltékeny, én? – Próbálta
elnevetni a dolgot. – Ugyan már, Mia. Mellesleg, hogy tetszik a játékom?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fantasztikus vagy… csak
vigyázz magadra, nehogy megsérülj – aggodalmaskodtam és a hajamat tekergettem,
mint valami tini.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mindig a legjobbakat
kaszálják folyton, de most mennem kell – mosolygott, majd elkezdett hátrafelé
futni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sok sikert és vigyázz a
lábadra!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azon leszek – küldött felém
egy mosolyt és én visszaültem Tamás mellé, aki értetlenül nézett rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ő…. Szóval Mia… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tőle kaptam a jegyeket –
mondtam gyorsan és reméltem nem jön rá semmire. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem eléggé másnak tűnt,
tudod egy szponzorra nem szoktál ennyire… vágyakozva nézni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamás mégis mi a fenéről
beszélsz? – emeltem fel a hangom és reméltem, ezzel elértem az, hogy abbahagyja
ezt a gondolatmenetet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, már eléggé régóta
ismerlek és tudom mikor mire mi a reakciód…. Tetszik neked ez a férfi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egyáltalán nem tetszik –
vágtam rá és egy nagyot kortyoltam a vizemből, próbáltam ezzel is elütni az
időt, hogy bármit is mondanom kelljen neki. Hála az égnek, békén hagyott és a
továbbiakban a meccsre fókuszált.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A második félidő utolsó
perceiben Dávid kiharcolt egy büntetőt, így ő állhatott a labda mögött. A
stadionban szinte tapintani lehetett a feszültséget, mikor elhelyezte középre a
labdát. Csak ő és a kapus egymással szemben. Nagyon szorítottam neki, hogy
sikerüljön és mikor elrúgta a labdát az a hálóba kötött ki. Mindenki ordítozott
és kiabált, én pedig nagyon büszke voltam rá. A mérkőzés eredménye végül 1-0
lett Dávid góljával. Örültem a végeredménynek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már az autóban ültünk mikor
Tamás váratlanul megszólalt: - Mia ugye nem Dávid a gyereked apja? – kérdezte,
szigorú tekintete vérfagyasztó volt, így még megszólalni sem tudtam. Azt hiszem
felesleges tagadnom a nyilvánvalót. Dávid ki fog nyírni, ha ezt megtudja…</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-20367331586273314092016-10-29T02:11:00.000-07:002016-10-29T02:11:28.559-07:008. fejezet - Kis piszok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">8. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Kis piszok</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7JZST9c3oc1p1W-DjXSj-NMdeYRgbJU_Ua53shAoS0szWWEWCu6ENYx3vH1IQAXt__qaQtLYrfXNBmaI0RQ8YfQXKXKDupDRl1PLBijt_wwyItGYw55LTZ0-nA8beLaf9eBgLa4dmEYU/s1600/black-and-white-bun-girl-ring-white-shirt-Favim.com-287865.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7JZST9c3oc1p1W-DjXSj-NMdeYRgbJU_Ua53shAoS0szWWEWCu6ENYx3vH1IQAXt__qaQtLYrfXNBmaI0RQ8YfQXKXKDupDRl1PLBijt_wwyItGYw55LTZ0-nA8beLaf9eBgLa4dmEYU/s320/black-and-white-bun-girl-ring-white-shirt-Favim.com-287865.jpg" width="320" /></a>Este hét előtt már eléggé
ideges voltam ahhoz, hogy minden pillanatban a mosdó felé vegyem az irányt,
annyira kavargott a gyomrom. Mégis próbáltam magam fegyelmezni és csak pozitív
dolgokon gondolkozni. Persze nem ment, rettegtem, hogy ennél is rosszabb lesz a
vacsora után, minden. Olyan érzésem volt, mintha egy repülőről akarnának
kilökni, ejtőernyő nélkül, én pedig nem tudok mit tenni, kiugrom. Ez az érzés még akkor is jelen volt az egész
testemben, mikor meghallottam Dávid kocsijának hangját. Gyorsan belenéztem a
mellettem lévő ablaküvegek sokaságába, érdekelt mégis mennyire látszódik az
idegesség rajtam, de csak a mosolyom tűnt hamisnak, zöld kötött pulcsim, a
fehér sálammal jól mutatott, valamint a fekete farmer, magas sarkú csizmával
kiemelte formás lábaimat, így elégedetten fordultam a férfi felé. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Beszállva mellé a kocsiba,
halványan elmosolyodtam, ma talán először igazi volt, mégsem mertem örülni, a
rossz érzés a gyomromban nem múlt el, s a férfi összeszorított ajkai sem arra
utaltak, hogy jó kedve lenne. Felsóhajtottam, majd minden maradék méltóságomat
sutba vágva odahajoltam hozzá és adtam az arcára egy puszit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Milyen volt az edzés? - érdeklődtem.
Próbáltam olyan témával előhozakodni, ami nem érint mind a kettőnket kínosan.
Nem volt sok, így a munka mellett tettem le a szavazatom. Abból azért nem lehet
baj, még köztünk sem, nem?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, csak kicsit fárasztó,
tudod, eléggé fontos lenne holnap, hogy gólt rúgjak, hiszen az egyik nagy
rivális csapat ellen lépünk pályára. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi a mez számod? –
kérdeztem, teljes testemmel felé fordulva. Érdekelt mivel tölti a napjait, mi
az ami mindennél fontosabb és szereti csinálni. Fontosnak tartottam, hogy
megtudjam mi miatt mondd le a gyermekünkről. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Természetesen a tízes. A
legjobb - mosolyodott el én pedig kicsit büszke voltam magamra, hogy egy ilyen
pasi mellett ülök, aki nem csak, hogy szexi de még tehetséges is. - Láttál már
játszani? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak egy kicsit, nem igazán
nézek televíziót és a foci pedig nem az én sportom. A múltkori is véletlen
volt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretnéd látni ahogy
focizom? - tette fel a kérdést és szinte majd kiugrott a szívem a helyéről. A
válaszom helyeslő volt, tényleg nagyon érdekelt mennyire ügyes és miért is
rajong ennyire ezért a játékért. Leállította a motort, leparkolt a megadott
címen, a belvárosban, tőlem nem messze, majd kiszállva felém nyújtott két
jegyet, a holnapi meccsére. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha van kedved eljöhetnél… Azt
hozol magaddal, akit akarsz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De miért? Komolyan Dávid
kezdem magam hülyén érezni. Ne sértődj meg, de eddig látni sem akartál. Oké,
lefeküdtünk egymással az éjjel, viszont felesleges úgy tenned, mintha
érdekelnélek. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarok gyereket –
rántotta meg a vállát. Mintha ez ilyen egyszerű lenne. Ha nem akar, nem lesz.
Ha hercegnő akarok lenni, az leszek. Ha álomesküvőt akar, beadom az igényem… Jó
vicc.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hagyjuk, már belefáradtam. Köszönöm
a jegyeket. – mosolyogtam, teljes szívemből. Tudtam, hogy ez nem egy szerelmi
vallomás, de jól eset a bugyuta szívemnek. Ő is elmosolyodott, látva mennyire
boldoggá tett ezzel az apró gesztussal. Mire közelebb léptem hozzá és
átöleltem. Nem tudtam, hogy megtehetem e, de nem is érdekelt, akkor, abban a
pillanatban jól eset, s kicsit megnyugtatott. Felnéztem csodaszép barna
szemeibe, ő pedig lehajolva hozzám, lágyan az ajkaimra helyezte az övét.
Azonnal lecsukódtak a szemeim, s elvesztem a pillanatban. Kellemes őszi idő
volt, a napsugarak melengették a hátamat, miközben Dávid ujjai bekúsztak a
pulcsim alá és ott simogatták a bőrömet. Jólesően belemosolyogtam a csókunkba,
mire felnevetett, majd elhajolt tőlem. Hátrébb léptem, meghagyva a kellő
távolságot kettőnk között. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mennünk kéne – húztam el a
számat, ő pedig még hangosabban kezdett el nevetni. Felnéztem rá, ő pedig nem
csinált semmit csak továbbra is hahotázott. Felhúzott szemöldökkel néztem rá,
ezért befejezte. Még adott egy gyors csókot, majd beléptünk a lakóházba, s
felsétáltunk anyuék emeletére. Ők már az ajtó előtt állva vártak ránk, nekem
pedig újra előjött az idegességem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Anya gyorsan a nyakamba ugrott,
majd bemutatkozott Dávidnak, aki szintén így tett. Szegényen láttam, hogy
eléggé ideges. Főleg mikor szembe találta magát apámmal, miután felismerte Dávidot
csak állt megkövülten az ajtóba és szinte meg sem tudott szólalni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Apa ő itt... - kezdtem a
bemutatást, de közbevágott. Tudtam, hogy ismeri, mégsem akartam hangoztatni,
hogy híresebb, mint egy átlag férfi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagypál Dávid - mondta apu
és láttam, hogy nem is hiszi el ki lépett be a lakásába. Bemutatkozott, majd
kézfogással elintézték az egész szituációt, hogy mégis csak egy focista lesz az
unokája apja. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó estét - üdvözölte Dávid
is, majd miután lefutottuk a tiszteletköröket beléptünk az ebédlőbe és mindenki
helyet foglalt. Apám és Dávid végig a fociról beszélgettek és kezdtem azt
érezni, hogy sínen vagyunk, ám mikor már minden tökéletesnek tűnt volna, anyám
ezt kérdezte: </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na és a te szüleid tudnak
már a babáról? Jó lenne őket is megismerni, nem? Ha gondoljátok, nagyon
szívesen vendégül látnánk őket hétvégére, hogy megismerje egymást a két család.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szerintem erre nem lesz
szükség - hallottam meg mély hangját és láttam rajta, hogy a jókedve elillant,
helyette idegesség és feszengés vette át a helyét. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis miért? - akadékoskodott
anyám. Itt már muszáj volt közbeszólnom nekem is, nem akartam botrányt a mai
este. Eddig egész jó volt, s a hangulatom is helyrebillent.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Anya Dávid és én… szóval mi nem
vagyunk együtt vagy ilyesmi, semmi szükség erre a családi hepajra. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt mégis hogy érted? - tette
fel apám a legrosszabb kérdést és éreztem, hogy eljött az amire a legkevésbé
sem vágytam. El kellett nekik magyaráznom, hogy nem jelent semmit a mai este,
csak azért jöttünk el erre a vacsorára, hogy megnyugodjanak, megismerjék
Dávidot, s tudják, hogy kereshetem, ha kell, bár ebben én sem voltam teljesen
biztos. Hiszen ha meghallotta a baba szót, sikító frász jött rá.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Uram én és a lánya nem
vagyunk egy pár és mivel nem terveztem ezt a gyereket ezért nem gondolom, hogy
a szüleimnek bármit is kéne erről a kalandról tudniuk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kalandról? - emelte fel apám
a hangját. - Mégis mit képzelsz fiacskám, hogy a lányom csak egy kaland volt? Mia
igenis egy rendes lány és megérdemli, hogy kiállj mellette, ahogy az unokám is!
Lehet, hogy nem tervezted, de attól még igazán lehetned benne ennyi tisztesség!
Persze Tamáska örömmel fogadta volna a hírt…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Apa kérlek… - csitítottam,
de hajthatatlan volt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha már teherbe ejtetted
igenis vállald fel a felelősséget és legyél a barátja. Még az sem volna rossz,
ha esetleg elvennéd feleségül. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na ez már tényleg sok! -
Állt fel Dávid én pedig nem tudtam mit kéne mondanom. Anyámra néztem, aki riadt
fejet vágott, de neki sem volt használható ötlete. - Nem kellett volna eljönnöm
ide sem. Semmi értelme nincs. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis miért ne volna? A
lányom a te gyerekedet hordja a szíve alatt és igenis úgy illik, hogy vállaljuk
a tetteink miatt a felelősséget! - Apám már szinte kiabált én pedig próbáltam
Dávidot visszahúzni az asztalhoz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem fogom elvenni Miát,
hiszen csak egy numera volt, ami nem jelentett semmit… és amúgy is, sem időm
sem energiám nem lenne egy gyerekre, mert jövőre már Olaszországba focizok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De előtte még elveszed a
lányom! – kiabált. A kezeimbe temettem az arcomat. Rosszul voltam. Tudtam, hogy
z lesz. Nem kellett volna elhoznom ide Dávidot.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Apa kérlek, ezt nem
mondhatod komolyan. Te is tudod, hogy Dávid és én nem vagyunk egy pár. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Márpedig ez a gyerek akkor
is családba fog megszületni. Mekkora szégyen lenne ez! - szólalt meg végül
anyám, de inkább ne tette volna. Felé kaptam a fejemet. Hallottam az ordítozásokat,
a székek nyikorgását a padlón, de a fejem annyira zúgott, hogy csak tompa
háttérzajjá alakultak át. Kapkodtam a fejem, próbáltam megérteni mi történik,
de nem ment. Rászorítottam a homlokom két oldalára a tenyereimet, majd jólesően
lehunytam szemeimet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Maguk bizonyára nincsenek
tisztában az én életemmel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon is tudom, hogy ki vagy
és milyen csapatban focizol és mennyire tehetséges vagy, de akkor is azt
mondom, hogy a lányom nem maradhat egyedül. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnálom, de akkor sem fogom
visszautasítani azt a remek szerződést, amit külföldről kaptam. Sem Mia sem a
maguk és még kevésbé egy meg sem született kis piszok kedvéért. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kis piszok? - emeltem már
fel én is a hangom. Erre még a zajok sokaságában is felfigyeltem. Úgy fájt ez a
mondat, mintha a tüdőm elfelejtette volna, mi a funkciója, s én fulladoznék. Mégis
hogy meri így nevezni a saját gyerekét?
- Dávid hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá fájdalmasan, mire ő
megköszönte a vacsorát és kiviharzott a kocsijához. Utána szaladtam, de már nem
értem utol csak a kocsija csikorgó kerekeit hallottam, ahogy füstölve
elviharzik. Ebben a pillanatban tudtam, hogy hiába küzdök, minden esélytelen.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-54329994420638956662016-10-15T05:26:00.000-07:002016-10-29T02:12:24.315-07:007. fejezet - Dávid, Dávid és még mindig ő<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
7. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Dávid, Dávid és még mindig ő</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaRoyyKEwj_yf2odQ0bMDllT-Xx7PScQY-DyWUnbUyRNMZSXzEpbLqMnjqa-8eoNxxXsYID4Sw_ZQZZxygIPRXa5Yh3AfMNtl62Jbt7lk5EAm6bFyZT4B7C7N-A-1CzS0zMT8BhQtbrig/s1600/319558_275897839100892_245272838830059_1050725_368777423_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaRoyyKEwj_yf2odQ0bMDllT-Xx7PScQY-DyWUnbUyRNMZSXzEpbLqMnjqa-8eoNxxXsYID4Sw_ZQZZxygIPRXa5Yh3AfMNtl62Jbt7lk5EAm6bFyZT4B7C7N-A-1CzS0zMT8BhQtbrig/s320/319558_275897839100892_245272838830059_1050725_368777423_n.jpg" width="320" /></a>Dávid telefonjának borzalmas
sípolására ébredtem fel, majd mozgolódására és szerencsére a hang abbamaradt
mikor kinyomta az ébresztőt. Megfordultam a takaró alatt és őt láttam, ahogy éppen
a ruháit szedi össze a szoba egy-egy pontjáról. Haja kiengedve omlott a vállára
és barna szemei ide-oda jártak a szobában. Csak néztem tökéletes alakját és
annyira boldog voltam, hiszen az előző éjszaka csodálatos volt. Persze nem
reménykedtem semmiben, tudtam, hogy nem kellek neki, ahogy a babánk sem, mégsem
bántam meg a történteket.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mikor észrevette, hogy nézem
rám mosolygott és így szólt: - Bocsi, nem akartalak felébreszteni, de edzésre
kell mennem. Tudod, holnap meccs van és eléggé nagy rangadó lesz. Szóval oda
kell tennem magam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rendben. Amúgy is mennem
kellene… – Ültem fel és megnéztem a telefonom, amin az óra fél nyolcat
mutatott. Szívesen maradtam volna még az ágyban, ehhez a fantasztikus pasihoz
bújva egész nap, de nekem is dolgom volt és mivel láttam, hogy Réka már vagy
négyszer hívott tudtam még előtte is jelenésem van. Hogy én mit fogok tőle
kapni abba belese akartam gondolni. Néha rosszabb, mint az anyám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Dávid a fürdőben
tevékenykedett, míg én felöltöztem, majd kopogtattak és a szobapincér hozta a
reggelinket. Igazán örültem, hogy Dávid ennyire figyelmes, de mikor a
kis tálcára rakott virág illatát megéreztem, a rántottáéval, felfordult a
gyomrom és az idilli pillanatnak egy gyors reggeli hányás vetett véget. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – hallottam Dávid
aggódó hangját, miközben leguggolt mellém, a wc kagylóhoz.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze. Ez mindennapos. –
Néztem a szemébe, majd elkezdtem mellette készülődni, legalábbis kicsit rendbe akartam
magam hozni, a körülményektől eltekintve. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Reggeli közben továbbra is ott
lebegett kettőnk között egy kimondatlan dolog, hogy merre tovább. Én tudtam,
hogy nem szeretné ezt a babát, nem is akartam erőlködni, hiszen már a legelején
megmondta, nem is várom el, hogy megváltoztassa a véleményét. Felfogtam, mégis
fájt, hogy ilyen. Azt sem akartam, hogy az éjszaka történtek fényében azt
gondoljon rólam, hogy elvárok valamit tőle, pénzt, vagy kapcsolatot. Nem vagyok
tini, hogy ezekkel ringassam magam, a vesztembe. Eldöntöttem rég, hogy egyedül
felnevelem a babát, mindent megadva számára. Valamint azt a félreértést is
örömmel elkerülném, hogy hiú ábrándokba taszítsa magát, hogy majd elvetetem a
gyermekünket. Mert ezt kizártam a legelső pillanatban, soha nem lennék rá
képes.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Dávid illedelmesen megvárt, míg evés közben
gondolkodtam, majd együtt léptünk ki a szálloda épületéből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hazavigyelek, vagy, mit
szeretnél? – kérdezte a kocsijában ülve.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, a legjobb barátnőmhöz,
kérlek. – Bediktáltam a címet ő pedig indított. Egy ideig csendben utaztunk
egymás mellett, míg én nem bírtam tovább. Tudnom kellett, hogy mi jár a
fejében, mert az enyémben egyszerre minden kavargott, hiába rendeztem reggeli
közben a gondolataimat. Felsóhajtottam. - Nem mondasz semmit? – tettem fel
félve a kérdést, remélve nem tiporom porba azt amit este nagy nehezen elértem,
hiszen ez csak egy csendes megállapodás volt. Kiadtuk a haragunkat, egymással
szemben, egymáson. Mégsem bírtam befogni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Figyelj, Mia én nem tudok
mit mondani. Nem én vagyok az, aki neked kell – nézett rám egy pillanatra, mire
megráztam a fejem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán nem voltam elég
világos az este? – vágtam a szavába értetlenül. Nem akartam elveszíteni a
fejem, de azt sem szerettem volna, ha újra harag van köztünk. Azt reméltem már
ő is észhez tért és végre elfogadja a tényt, hogy lesz egy gyereke és ennyi. Nem
kellett már semmi tőle, csak a beleegyezése. Nem is abba, hogy pénzt küld, vagy
a láthatóságba, nem kell őt látnia. De a lelkem megnyugvásért kiáltott.
Szerettem volna, ha áldását adja a döntésemre, semmi egyéb. Este apát akartam a
gyerekemnek, most már tudom, hogy hiába keresem, nem fogom megkapni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia attól még hogy túl vagyunk,
egy hihetetlen jó éjszakán nem fogom magam apának érezni. Ez csak sex… és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért vagy ennyire szemét? –
kérdeztem felháborodva.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szemét? Mondd nem te akartál
lefeküdni velem? – tette fel az egyértelmű kérdést. Persze, hogy akartam, de ha
nem lépett volna, nyilván nem kezdeményezek. Azért nekem van eszem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen akartam, viszont ha nem
lépsz, akkor én nem tettem volna semmit – mondtam csendesen, miközben mind a
ketten kibámultunk a szélvédőn. Eszembe jutott a vacsora, amit anyámék
szerveztek a mai estére.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Van egy ajánlatom. Ha
belemész, békén hagylak.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazán és mi lenne az? –
kérdezte meglepetten.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A szüleim már tudják, hogy
terhes vagyok és mindenképpen szeretnék látni az apát, estére meghívtak minket
vacsorára, mert… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem – vágta rá, anélkül,
hogy befejezhettem volna. Bosszúsan felsóhajtottam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Még végig sem mondtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is kell! Én nem leszek
ilyen Mia. Bájcsevegés, szülőkkel való jó pofizás és vicces történetek mesélése.
Ez nem én vagyok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De ők mindenképpen
szeretnék. – Erőltettem, pedig láttam rajta, hogy nem fog igent mondani,
semmiért cserébe.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán tudják, ki vagyok? –
Hallottam rémületet a hangjában és átfutott az agyamon, hogy most nálam van az
ütőkártya. Dávid lehet beijedt, hogy valaki kiteregetheti a magánéletét. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen – hazudtam. – Az apám
nagy focirajongó és mikor megmondtam neki, hogy ki az apa egyből látni akart
téged – folytattam és láttam rajta, hogy eléggé zavarban van, talán ideges is? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rendben, elmegyek. Hánykor
kell ott lennünk?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hétre és nem kell annyira
kiöltözni, de azért vegyél fel rendes ruhát – ajánlottam és igazán büszke
voltam magamra, hogy bevált a tervem. Majdnem felnevettem, semmiképp nem
számítottam rá, hogy ennyire egyszerűen beadja a derekát.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Itt is volnánk – szólt,
miközben leparkolt Rékáék csodaszép háza előtt. A külvárosban van egy csendes
környéken, az enyémtől nem messze, ami igazán gyerek barát, így Kamilla kedvére
játszhat a kis barátaival, mind a két helyen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm – pillantottam rá
és annyira szerettem volna búcsúzásként megcsókolni, de mivel nem hajlott rá
így bánatosan kiszálltam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Este találkozunk – köszönt
el majd édesen rám mosolygott és otthagyott. Nagy levegőt vettem majd miután
megnyomtam a csengőt Zsolt jött ki elém. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, de rég láttalak – üdvözölt
vigyorogva, majd betessékelt a házba, ahol Kamilla jött elém. Aranyosan átölelt,
majd próbált beinvitálni a szobájába, hogy megmutassa a legújabb babáját, amit
kapott. Elképesztően cuki kislány volt, alig vártam, hogy újra velem töltse a
havi egy hétvégéjét, míg a szülei kettesben lesznek itthon. A terhességem
előtt, miután Kami megszületett, minden hónapban nálam volt egy hétvégét, így
együtt tölthettünk egy kis időt, Zsoltiék pedig azt csinálhattak, amit akartak.
Ennek csak a terhességem vetett véget, az állandó rosszulléteim aggasztották
Rékát, valamint a sok munka is közbeszólt mostanában. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kicsim hagyd most Miát.
Bizonyára eléggé fáradt – hallottam Réka hangját, majd megjelent a hanghoz
tartozó személy is. Kami visszasétált a szobájába, miután megígértem, hogy Réka
után, megyek és vele leszek. Az édesanyja szigorú szemekkel nézett rám és
miután hellyel kínált rögtön belevágott a közepébe: - Te normális vagy? –
kérdezte elfojtott hangon. Eléggé mérgesnek tűnt, így próbáltam meghunyászkodni
előtte. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Réka én tudom, hogy nem
kellett volna, de annyira szexi volt és én annyira…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hülye és gyenge! – tolt le.
Zsolti itt inkább egy kacsintás kíséretében távozott a helyszínről. Azt hiszem
ő sem akart a felesége elé merészkedni, miután ennyire felbosszantottam. -
Igazad van, de akkor is… ő a gyerekem apja és nem tudtam neki ellenállni.
Bekell vallanod, hogy rettentően jól nézett ki tegnap!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem mintha annyira
próbálkoztál volna. Oda se kellett volna menned, csak…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hagyni, hogy Tamara
megszerezze magának? – háborodtam fel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ő nem a te pasid csak egy férfi,
akinek a gyereke a hasadba növekszik.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Magyarul a gyerekem apja. –
Tártam szét a kezeimet. – Réka, nem hiszem, hogy sokat árthattam, az eddigi
szituációt figyelembe véve, a helyzeten. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Leszarom kicsoda! Egy barom,
aki felcsinált és nem képes vállalni a felelősséget ezért! Fogd már fel, hogy
nem akarja ezt a babát, ahogy téged sem! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor mi van, ha engem akar?
– kérdeztem mosolyogva. Visszagondolva az éjszakába elég nyilvánvaló
megállapítás volt. Mégsem mertem reménykedni. Abba a hitben kell élnem, hogy
tényleg semmi közünk nem lesz, soha, egymáshoz. Eszembe jutott a kocsiban
eltöltött ide, valamint amire akkor rájöttem: már nem várok el semmit, csak
Dávid beleegyezése kell, hogy jól döntöttem, még ha neki nem is fontos a
gyerekünk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jézusom! Te belezúgtál! –
Pattant fel Réka a helyéről, majd fel, s alá kezdett el sétálgatni. – Nem, Mia!
Rohadtul nem! Mi van, ha kellesz neki? Akkor elveteted a gyereked? Nem mész
férjhez, soha nem fogsz megállapodni? Ha megkérdezik majd tőle, hogy van e
barátnője, ő szépen közli majd, hogy nincs, ne mondd, hogy nem fogsz lassan
belehalni! Nevetséges vagy! Térj már észhez, Mia! Terhes vagy!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok vele,
felfogtam, köszönöm. Egyszerűen csak kedvelem, azon felül is, hogy a baba témát
elég rosszul kezeli. De már nem zavar. Tegnap este azért vesztem vele össze,
mert szerettem volna, ha a gyereke mellett lesz, s gondoskodik róla, de reggel
rájöttem, hogy csak le akarom zárni. Isteni Dáviddal szexelni, el sem tudod
hinni mennyire… Oh, ha tudnád! De a legjobban arra vágyom, hogy beleegyezzen,
az áldását adja a gyermekünkre, hogy tudja, van, él és lélegzik majd, hogyha
egyszer öregkorában betoppan majd Dávid életébe, ne kapjon majd elutasítást.
Érted? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Értem, de attól még nem
érdekel. Szerintem hülye vagy, jobb lenne, ha elengednéd Olaszországba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt honnan tudod? –
kérdeztem meglepetten. Azt hittem ezt csak nekem mondta el eddig Dávid.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szoktam újságot olvasni,
valamint az internet is elég nagy csoda, szóval használhatnád! – morogta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fulladj meg! – nevettem fel
a hülyeségén, mire csak megforgatta a szemeit. – Mellesleg, visszatérve a
témára, tegnap mikor Tamarával beszélgetett és úgy nézett rá iszonyúan elfogott
a féltékenység és mikor vele vagyok az mámorító. A szemei rabul ejtenek,
legszívesebben egész nap őt bámulnám, a kidolgozott teste, a markáns álla,
valamint a cuki mosolya megfogott. Komolyan mondom, nem tehetek róla.
Egyszerűen szexi és aranyos. Ha nem a babáról beszélgetünk, feltűnik, hogy
kedves és gondoskodó. Szereti a munkáját. Plusz a megismerkedésünknél odaadó
volt, figyelt rám és meghallgatott, valamint remekül táncol. Nem tudok ezzel
mit kezdeni Réka. Felfogtam, alig ismerem, elismerek minden vádat ellene,
tisztában vagyok a helyzetemmel, de akkor is…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy tapló! – rángatott
vissza Réka a valóságba. – Mégis milyen ember az, aki nem akarja elfogadni,
hogy lesz egy gyereke? Borzalmasan gyerekesen viselkedik, tudod, egy harmincnégy
éves embernek már felelősséget kéne vállalni a tetteiért, de ő csak a bugyik
után rohangál és a foci mellett a csábításból is sportot űz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor mit tegyek? - Temettem kezembe az arcom. Eléggé fáradtnak
éreztem magam. Mostanában mindenből túl sok volt, szex, munka, rosszullétek,
izgulás felsőfokon…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, de az lenne
a legjobb, ha elfelejtenétek egymást. Mellesleg Olaszország sincs túl közel,
még ha sikerülne bogarat ültetned a fülébe, akkor sem tudna találkozni veletek
– sóhajtott. - Basszus Mia sosem gondoltam, hogy ezt mondom majd, de lehet
jobban jártál volna, ha tényleg elveteted ezt a babát. Csak magadat kínzod, és
ez nem tesz jót sem neked sem pedig a pocaklakódnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán ha megismeri a
szüleimet, akkor megváltozik a véleménye. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis mikor találkozna velük?
– Lepődött meg mire elmeséltem, hogyan sikerült beetetnem Dávidot. <a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Remélem jól sül el minden,
mert ha nem akkor eléggé nagy bajban leszel. A szüleid nem fogják jó szemmel
nézni, ha Dávid csúnyán bánik veled. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bízom benne, hogy előveszi a
jobbik énjét és leveszi őket a lábáról – szólaltam meg, ismét a férfit védve,
mire Réka kitért a téma elől, látszott rajta, hogy ki van tőlem és a Dávid
témától.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarsz velünk ebédelni?
– ajánlotta fel, miután bólintottam, nekiálltam segíteni barátnőmnek az étel
elkészítésében.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-33034036603400506282016-10-02T07:27:00.000-07:002016-10-02T07:30:17.830-07:006. fejezet - A háború még hátra van, édes<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">6. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
A háború még hátra van, édes</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm-uoWwlDps7bVAWWZkZbkOffdnd-avpoLWwImw0zsHFUJjmmKRMW3lAb-eNaUgk_JNHjaHz0EeVtnSvJHCEy1z8e11wFdXwvBzyh9t39niazk2ZXeLh7daXPfh2C4_dPJh15xoa829-o/s1600/beautiful-fashion-girl-guy-love-Favim.com-421788.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm-uoWwlDps7bVAWWZkZbkOffdnd-avpoLWwImw0zsHFUJjmmKRMW3lAb-eNaUgk_JNHjaHz0EeVtnSvJHCEy1z8e11wFdXwvBzyh9t39niazk2ZXeLh7daXPfh2C4_dPJh15xoa829-o/s320/beautiful-fashion-girl-guy-love-Favim.com-421788.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak vegyél mély levegőt és…
- hallottam Réka megnyugtató hangját, de ahogy Dávid a kolléganőmre nézett az
agyamat elöntötte a vörös köd és barátnőmmel mit sem törődve feléjük robogtam.
Köszönés nélkül félre toltam Tamarát majd Dávidnak szegeztem a kérdést: <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te meg mi a fenét keresel
itt? – Hangom nagyon dühösen és ingerülten csengett. Rohadt mérges voltam rá.
Valahol mélyen éreztem, hogy nem lenne szabad kiakadnom, hiszen oda megy ahova
akar, mégsem tudtam magam leállítani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia drága, nagyon örülök,
hogy látlak. Jó volt a beszéded és te is… - hagyta abba, s nézett végig rajtam.
– jól nézel ki – szólt, majd elmosolyodott, amitől ha nem lettem volna ennyire
mérges még el is lágyultam volna. Édes volt és kihívó. Engem hívott ki,
látszott rajta, hogy elképesztően élvezi ezt a kis csatát, ezzel pedig még
jobban felbosszantott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A kérdésemre válaszolj
Dávid! Mit keresel itt? – kérdeztem felé sziszegve. Érdekelt a válasz, főleg,
hogy Tamarával flörtölt mielőtt idejöttem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bár lehet neked hihetetlen
mi férfiak is szoktunk kozmetikai termékeket használni és most a tiétek a
legjobb. És ha nem tudnád, nekem mindenből a legjobb jár – nézett rám sokat
mondó pillantással, mire megforgattam a szemeimet. Nem igazán érdekelt mi jár
neki és mi nem. Engem csak az foglalkoztatott, hogy képes itt jó pofizni velem,
miközben eldobta a gyerekét…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De mégis… miért és kivel
jöttél? – váltottam nyugodtabb hangra, és örültem, hogy Tami már elhúzott a
közelünkből és Dávid csak rám irányítja a figyelmét. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A húgommal jöttem és…. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamara a testvéred? – csodálkoztam.
Még nem hallottam a nőtől, hogy lenne egy testvére, még féltestvére sem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, Lívia a húgom, de
Tamara nagyon jó csaj, egész este szemeztem vele, majd úgy gondoltam ideje
bevetnem magam. – Rántotta meg a vállát.
- De épp mikor célba értem volna, valaki beleavatkozott a dolgomba – nevetett.
Nem úgy jött le, mintha annyira bántaná, hogy velem hozta össze újra a sors. - Amúgy
ha már itt vagy iszol valamit? – kérdezte vigyorogva, mint egy mellékesen, mire
pislogni is elfelejtettem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamara jó csaj? – akadtam
fel azon az egy mondatán. – Azt hittem te egyedül akarsz lenni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nappal, de az éjszakákat nem
szeretem egyedül tölteni. Tudod, jön az ősz és eléggé hideg van már…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Fejezd be! Hallani sem
akarom! – mérgelődtem, és utáltam, hogy azt kívánom bárcsak miattam jött volna ide.
Valamint azt sem bántam volna, ha kevésbé néz ki ennyire jóképűen a feszülős
mályva színű ingjében és a fekete öltönyében, huncut mosolyával. Legszívesebben azonnal az
ágyamba cipeltem volna, mint az első alkalommal, de már tudtam, hogy a
későbbiekben nem lehet rá számítani, ha valaki valami mást is akarna tőle, ő
csak megfutamodna, úgy mint nálam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne már Mia! Mit iszol? Egy
koktélt vagy esetleg valami keményebbet? Hiszen téged csodál ma este mindenki,
ennyit te is megérdemelsz – nevetett, mire mérgesen néztem rá. Ezt most
komolyan csinálja? Mert ha nem, akkor még nagyobb fasz, mint ahogy eddig
gondoltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Narancslé is megteszi, vagy
ásványvíz – néztem bele mogyoró színű szemeibe és mikor értetlenséget láttam
így szóltam: - Talán elfelejtetted, hogy babát várok. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na ne – képedet el. – Te még
nem vetetted el? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis mit képzelsz? Neked
nem mindegy mit csinálok? Közölted velem, hogy hidegen hagylak, a gyerekünkkel
együtt. Innentől pedig semmi közöd nincs, hogy én miként döntök. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, de hát… - háborgott. De
engem kicsit sem érdekelt a mondandója. Az előbb normálisnak tűnt, magához
képest, most mégis újra önmaga lett, egy seggfej, akit nem érdekel más, csak
saját maga.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na jó, tudod mit? Nem is értem
miért jöttem ide hozzád és mit akarok tőled, de ha gondolod, szívesen
visszahívom neked Tamarát, hogy őt is felcsináld! – kiabáltam, mire
határozottan megfogta a vállamat. - Bár lehet lesz bennem annyi gerinc, hogy szólok,
adja a kezedbe az óvszert – morogtam, majd sarkon fordultam. A hotel udvarába
sétáltam, mert nem tudtam hogyan kezelhetném a mérgemet. Csalódott voltam, hogy
nem vagyunk képesek emberek módjára viselkedni, s egy gyerek jövőjéről dönteni,
miközben Dávid csak a szexre gondol, bárkivel, aki nőnemű. Felsóhajtottam, nem
is értettem miért próbálkoztam meg a társalgással, bebizonyosodott, hogy
felesleges minden vele szemben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Halk lépéseket hallottam magam
mögött, mire megfordulva Dávidot láttam meg, aki eléggé dühösnek tűnt. Nem
mintha lett volna bármi oka erre. Nem kértem semmit tőle, csak egy vacsorát
akartam holnap este, ezek után viszont elvetettem az ötletét, hiszen kettesben
sem tudunk normálisak lenne egymással, akkor a szüleim előtt, megölnénk
egymást? Már az ötlet is nevetséges!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, azt hittem ezt már
megbeszéltük! Te elmész az orvosodhoz és ennyi. Miért kell ezt tovább húzni? Ha
jól tudom egy idő után már nem is lehet elvetetni és nem akarom, hogy kifuss az
időből. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak te beszélted meg
magaddal! – ordítottam rá. Elegem volt ebből, rohadtul elegem…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megáll az eszem tőled! Te
tönkre akarod vágni az életem? – Hangja nagyon mérgesen csengett és igazán
fájt, hogy csak magára gondol. Mennyire idióta az összes férfi. Azt nem nézi
egyik sem, hogy nem ők szenvednek a terhességgel kilenc hónapot és nem nekik kell
átélni a szülés fájdalmait, plusz az előtte lévő rosszul léteket nem is akarom
szóba hozni. Nekik csak egy örömforrás az egész. Kell baba, akkor majd a nő
megoldja, miután terhes lett, ha nem kell, akkor vetesse el, hiszen mi az? Csak
egy kis beavatkozás… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na és az én életemmel mi
lesz Dávid? Szerinted az enyém nincs elrontva? Egy fantasztikus előléptetés, és
egy szuper munka elején vagyok, igenis vannak álmaim és egyáltalán nem
terveztem ezt a gyereket, de megtörtént és ezt egy jelnek veszem! Felelősséggel
tartozom érte, mert ő is él! – kiabáltam rá, de mintha nem is hallotta volna
meg a szavaimat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom miért vagy ennyire
hülye Mia, ha neked is fontos lenne a munkád, ahogy nekem is az enyém, akkor
már rég vége lenne ennek az egésznek és hagynánk egymást békén. Amúgy én a téli
átigazolási időszakban elutazok Olaszországba, amiatt amit már említettem. Ez
egy remek lehetőség. Nem fogok helyette
szaros pelenkákat cserélni és papás mamást játszani veled. Ha ezt gondolod, el
vagy tévedve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De addig már csak pár hónap
van – suttogtam. Nem igazán foglalkoztatott eddig Olaszország és a karrierje,
alapvetően még rajta sem sokat gondolkoztam. Elég volt ennyi belőle, hiszen
csak mérhetetlen csalódottságot kaptam a gondolatokért cserébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen épp ez az… végre egy jó
csapatban híres lehetek. Már amennyire két éves szerződés még érhet valamit az
én koromban. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor velünk mi lesz? – tettem
fel kétségbe esetten a kérdést. Azt hiszem nem voltam valami előrelátó
kettőnkkel kapcsolatban. Addig terjedt a tudásom, hogy szeretném, ha érdekelné
a gyereke, látogassa meg és ismerjék egymást. Mekkorát tévedtem mindennel
kapcsolatban! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Velünk? – nevetett gúnyosan.
– Semmi! Te akartad ezt a gyereket Mia, akkor viseld is el a következményeket,
max majd néha - néha küldök neked egy csekket és ennyi. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem nem kell a rohadt
pénzed! – ordítottam rá ismét. Ennek elment a maradék józan esze is?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már kislány…. Hiszen
mindketten tudjuk mire ment ki a játék nem? – Jött közelebb és az arca olyan
más volt. Mintha utálatot láttam volna a szemében, ahogy rám néz. Miért néz
így? Én tényleg nem tettem ellene semmit, csak a babámat szeretném, egy
családot. Még ha férj nélkül is. Olyan nagy kérés lenne egy férfitől, hogy
legyen része a saját gyereke életében?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid nem értem mire akarsz
kilyukadni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szerintem meg igenis érted
Mia drága. Arról van szó, hogy te azt gondoltad, hogy befűzöl egy menő focistát
és felcsináltatod magad vele és lám, utána úgy élsz, mint egy focista feleség. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te normális vagy? Nem is tudtam
ki a fene vagy, csak egy férfi voltál a sok közül… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Persze. Nem kell a rizsa…. A
pénzem kell, és most lehet, hogy tényleg jól fogok keresni Olaszországban, de…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Neked semmi sem világos? El
sem tudod képzelni, mennyire leszarom a pénzed! Nekem csak egy apa kellene, aki
szereti a gyerekét, én is eltudom őt tartani, te barom – mordultam rá mérgesen,
majd az ajtó felé vettem az irányt és próbáltam nem figyelembe venni milyen
rosszul nézhet ki a sírástól elfolyt szempilla festékem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor mit akarsz? – szólt utánam,
mire megálltam és felé fordultam. Keményen
a szemébe néztem és dühösen csak ennyit vetettem oda:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy apát, sok jó szexet,
segítséget! Csak úgy téged, te marha! -
nevettem fel keserűen. Amikor meghallotta szavaimat felém jött és mintha valami
varázsütés érte volna, nyomát sem láttam már az undornak, helyébe a vágy tüze
lobbant fel a szemében. Vadul megcsókolt majd ajkai lentebb vándoroltak a
nyakamra. Felóhajtottam a jóleső melegségtől a testemben. Megremegtem a vágytól és őrölt módon kívántam,
de nem akartam kivárni, míg hazaérünk. Nekem azonnal kellett. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kibéreltem egy szobát fent –
suttogta az ajkaimba, mire elmosolyodtam. Legszívesebben felpofoztam volna őt
is és magamat is, hogy mi a francot csinálunk már megint, de nem bírtam
elszakadni tőle. A kezei a derekamat simogatták, miközben ajka a nyakamat
hintette be apró csókokkal. A testem elárulta az agyamat, én mégsem bántam.
Kellett nekem, még ha csak szexet adhat számomra, akkor is. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Megadtam magam neki és kézen
fogva a lift felé vettük az irányt, ahol már alig bírtunk magunkkal. Dávid
kezei folyamatosan a ruhám alá vándoroltak én pedig gombolni kezdtem az ingét
és titokban reménykedtem, hogy senki nem fog beszállni hozzánk, míg felérünk a
harmadikra. A szobába pedig már csak kapkodtuk le egymástól a ruhát és újra
megcsodálhattam tökéletes testét, amire azóta vágyakoztam, mióta először
voltunk együtt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Még terhesen is őrületesen szexi
vagy. – Nézett rajtam végig, mikor meztelenül feküdtem a karjaiban. Felóhajtottam,
jól estek a kedves szavak, kár, hogy csak a szexért kaptam őket…</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-52577949878706108392016-09-25T02:21:00.001-07:002016-09-25T02:22:01.827-07:005. fejezet - A rohadt szemét!<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">5. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
A rohadt szemét!</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ2iAA__hqQkw058kV6gQDOCXunvTVmh-D8qZ85dv1uWenUOn_CisyNZY-QxE6DkeakLPY3ZV2ndyV6nViTej5VhWjrCXOm0lpyehCtZ3IOSfdv7Z8g54adFFFCXnx2rn7e3cuzuCa5Kg/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZ2iAA__hqQkw058kV6gQDOCXunvTVmh-D8qZ85dv1uWenUOn_CisyNZY-QxE6DkeakLPY3ZV2ndyV6nViTej5VhWjrCXOm0lpyehCtZ3IOSfdv7Z8g54adFFFCXnx2rn7e3cuzuCa5Kg/s320/1.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A héten töltöttem be a második
hónapot, így egyre jobban éreztem magam a bőrömben. Persze nem akartam, hogy a
cégnél erről pletykáljon bárki is, egyenlőre próbáltam elrejteni a kicsit
gömbölyödő pocakomat, ami alig volt észrevehető, ha bő felsőket hordtam, csak
az volt ezekkel a gond, hogy eddig soha nem viseltem ilyen ruhákat, mostanában
mégsem tudtam nélkülözni őket. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Hála az égnek a rosszulléteim
mérséklődtek, így hányni egyre kevesebbet voltam, pedig az orvosom és az
interneten olvasott blogok szerint a negyedik hónapig normális a kismamáknál ez
az állapot. Én nagyon örültem, hogy mostanra kicsit csökkentek ezek az esetek,
csak a gyomrom kavargott még mindig a szagok miatt, mégsem panaszkodhattam,
mert sokkal jobb volt, mint a mosdóban tölteni a reggeleimet, valamint a napom
nagy részét. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az állásommal kapcsolatban
most is minden rendben volt, a csapat tette a dolgát, segítettek megszervezni a
ma esti bemutatót. Tudtam kik jönnek el, hogy milyen termékeket fogunk
bemutatni, valamint elrendeztük a termet is, az ételekkel együtt. Már csak a
vendégek hiányoztak, akiket este héttől várunk és én fogadom majd őket,
Tamarával, a Beutiful cég vezérigazgatójával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Délután elmentem Rékával ruhát
vásárolni, ami nem volt igazán remek ötlet, mivel Kamilla is velünk tartott, a
drága keresztlányom, pedig kicsit sem a türelméről volt híres, így nehezen
haladtunk. Rékának is kellett egy ruha, mivel őt hívtam meg kísérőmként. Nem
tudtam mit tehetnék, elvárták, hogy férfival jelenjek meg, Tamást mégsem
vihettem, Dávidot keresnem kellett volna a holnap vacsorával kapcsolatban,
mégsem tettem, gondoltam majd reggel felhívom, ha nem veszi fel, akkor
közölhetem a szüleimmel, mekkora barom, s nem tud eljönni, vagy valami ócska
kifogás is jó, csak ne keljen vele találkoznom. Ezért maradt a legjobb
barátnőm, mint lelki támasz az estére, aminek ő rettentően örült, bár
megkérdezte, hogy miért nem kérem meg a férjét, Zsoltot, ő szívesen elkísérne,
hiszen jó barátok vagyunk, de nem akartam szegényt a munka mellett még ezzel is
terhelni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd mami! – mutogatott Kami
egy fehér hosszú görög stílusú koktélruhára. Mosolyogva néztem őt, annyira édes
kislány volt. A szülei törpe mása, ezért imádtam ennyire. – Szép! – nevetett.
Felvettem a csöppséget az ölembe, hogy közelebbről is megnézhessük a ruhát, ami
nekem is nagyon tetszett, Kami ennek örömére, abba is hagyta a nyafogást,
segített felpróbálni, ami tökéletesen állt. Szív alakú dekoltázsa volt, a
melleim között egy fehér pánt ment a bal vállamra, így nem kellett még az
ékszerek miatt is aggódnom, hiszen a mellkasom közepén ment keresztül, a
szoknya rész egyszerű volt, a pánt aljától esett le az egész, ezzel légies
benyomást keltett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bámulatos! Kislányom, te egy
zseni vagy! – nevetett Réka, mire Kami elkezdett fészkelődni a kis pulton,
ahova felültettem az öltözőben. Levettem, s átadtam Rékának. – Óvatosan
emelgesd, elég nehéz – mosolygott barátnőm, mire megforgattam a szemeimet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ő csak egy négy éves lány.
Én meg nem vagyok rokkant - nyújtottam rá nyelvet, tagadólag megrázta a fejét,
majd visszalökdösött a fülkébe, hogy öltözzek át. Ezt a kedves kérést nem
utasíthattam vissza, megtettem amire kért, megvettük a ruhát, s tovább
folytatva a keresgélést neki is találtunk egyet. Fekete, vékony pántos, térd
fölé érő ruha volt, ugyanilyen színű csipkeborítással, ami leért a lábfejéig,
valamint a mellkasát is takarta. Nagyon jól állt neki, mégis megpróbáltam
rábeszélni másik színben, de nem tágított, ugyanis ő anyuka, nem jelenhet meg
tűzpiros koktélruhában. Itt olyan nagyon kiröhögtem, hogy a bolti alkalmazottak
és a vásárlók is minket néztek. Még hogy Réka ne vegyen fel színeset? Most is
citromsárga ingben és fekete farmerben virított, ez is elég feltűnő volt,
szerény személyem szerint. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elég lesz! Tudom, hogy
terhes vagy, de esküszöm, agyhelyen csaplak, ha nem fejezed be – suttogta
fojtottan, mire még hangosabban kezdtem el nevetni. – Komolyan Mia, ha a
hormonjaid szarakodnak a későbbiekben, rám ne számíts – fenyegetőzött. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, vége – kuncogtam, mire
megforgatta a szemét és faképnél hagyott a lányával együtt. Gyorsan utánuk
siettem, elnézést kértem, amiért ilyen hülyén viselkedtem, erre ő röhögött ki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mami, mi a baja Miának? –
kérdezte Kamilla, mire Réka is elkussolt. Felhúzott szemöldökkel, kárörvendően
vártam a válaszát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kicsim, Mia babát vár –
mosolygott a lányára, mikor megálltunk az éttermek előtt. Még mindig vigyorogva
néztem rájuk, vártam a kérdést, ami bearanyozza majd a napomat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Neki is lesz egy kisbabája?
Hogyan? – kérdezte érdeklődve drága keresztlányom. Eddig bírtam, újra
felnevettem. Tudtam, hogy érdeklődik majd és nem hagyja annyiban. Ő ilyen, az
anyja lánya, eléggé kíváncsi. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia nagyon szeretett volna
egyet és megkért egy bácsit, hogy segítsen benne. Most a pocakjában van, amikor
elég nagy lesz, majd kibújik onnan, ahogy te is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hogy került oda? Mami én ezt
nem értem! – nyafogott. Az anyja kezét rángatta, s toporzékolt is. Szegénykém,
tényleg nem értett ebből semmit. – Mia! Ki az a bácsi? Apu? Ugye apu? Hiszen
anyu is őt kérte meg. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Drágám, nem apukád az. Egy
másik bácsi, ha nagyobb leszel majd anyuval elmagyarázzuk, rendben? – kérdeztem
gyengéden, elé guggolva, miközben ő nagyra nyílt szemekkel figyelte a pocakom, de
nem látott semmit. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Megsimogathatom? – kérdezte
mosolyogva. Felnevettünk az anyjával, bólintottam, felálltam, mire hozzábújt a
lábamhoz és a fülét a hasamra simította. – Őt is megöleltem – jelentette ki
édesen. Annyira aranyos volt, hogy alig bírtam visszatartani a könnyeimet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Remélem hasonlítani fog rád
Tündérem – simogattam meg a fejét, ő csak bólintott, egy pillanatra még
megszorított, majd az aprócska tenyerét rátette a hasamra. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szeretlek – suttogta bele a
pólómba. Ezt meghallva elszakadt bennem valami, annyira megható volt Kami
törődése a kisbabám iránt, irántam, hogy nem bírtam tovább, a számra
szorítottam a kezemet, hogy visszafojtsam a feltörő zokogásom. Ő már most
szereti ezt a kisgyermeket, pedig még ő is rettenetesen kicsi, alig ért belőle
bármit is, mégsem kellett neki semmi, csak, hogy az enyém és engem boldoggá
tesz, így ő is feltétel nélkül szereti ezt az apró lényt bennem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sss… Semmi baj, gyere együnk
valamit, attól jobb kedved lesz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Réka átölelte a vállam, a
másik kezével a táskáinkat hozta, közben szólt a lányának, hogy fogja meg a
szabad kezemet. Nem tudtam mi történik velem, annyi biztos volt, hogy boldog
voltam velük. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sütizünk mami? – kérdezte a
kislány, én bólintottam az anyja helyett is, mert rettenetesen vágytam egy kis
édességre, plusz a kajaszagtól újra hányingerem lett, ezért a cukrászda
felüdülést nyújtott a gyomromnak. Az édes illatok lenyugtattak, már mosolyogva
kezdtem neki az evésnek. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szerintem megfogok halni,
amire megszülsz Mia, már most borzasztó vagy, mi lesz később? Csak most léptél
a harmadik hónapba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, figyelj, 9 hónapos
terhesen még nem annyira megszokott a hangulatingadozás, próbálok majd normális
lenni, rendben?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te? Normális? Az merőben
újdonság lenne!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Humoros, humoros, kedves
Réka – gúnyolódtam. – Amúgy is, anyuéknak sem lesz könnyebb, többet szeretnének
látni a baba miatt, majdnem minden nap hívott múlthét óta, csoda, hogy ma még
nem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azért jó fejek voltak a
szüleid, nem tudom az enyémek miként fogadták volna. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudom, tényleg, de nem vagyok
gyerek, kicsit sok az állandó ellenőrizgetés, plusz a holnapi vacsora náluk,
Dáviddal… Hát… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez csak természetes, hiszen
te vagy az egyetlen lányuk. Ha már szóba hoztad, felhívtad végre azt a
semmirekellőt?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávidot? Dehogy! Nem tudom
hogyan kellene ezt tálalni: Figyelj, tudom, hogy nem kellek, a gyereked sem, de
kibírnál pár órát a szüleimmel, akik megakarnak ismerni, mert tőled vagyok
várandós? Nem? Semmi gond, majd kitalálok valamit. Kb így nem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, nem mindegy? Egy
seggfej, igazán megtehetne ennyit.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Holnap reggel felhívom.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez a beszéd!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 36.0pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Este nyolc órakor már mindenki
ott volt és a cég befektetőivel beszélgettem a termékekről. Nagyon nyitottak
voltak, főleg a feleségeik, akik örömmel próbáltak ki új kozmetikumokat a
cégtől. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A nagyfőnök kezdte a megnyitót
mi pedig csendben ültünk és figyeltük. Az esemény egy csodaszép hotel egyik báltermében
volt és mindent beborítottak a csillogó kövek, és kristályok ugyanis a legújabb
termékünknek is a csillogás és a kristálytisztaság volt a fő irányelve.
Szerintem remekül összehoztuk a dolgozókkal a díszítést és a hidegtálat is
finomak voltak. Láttam az emberek és Tamara arcán, hogy nagyon büszkék a mai
rendezvényre. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Bár borzalmasan izgultam és a
hangom néha elcsuklott egy picit, de a beszédemet jól letudtam. Gyors voltam,
vicces, nem mellesleg csinos. Azt hiszem nyerő kombinációt alkottam, mert
Tamara az egekig dicsért, így alig tudtam levakarni a mosolyomat a
továbbiakban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Táncoltam Rékával, pár új
befektetővel, régiekkel, beszélgettem, próbáltam jól érezni magam, ami nem ment
nehezen. Jó volt gondtalannak érezni magam, felszabadult voltam, pedig egy
kortyot nem ittam. Nem érdekelt a munka, Tamás és még Dávid sem. Nem gondoltam
semmire, csak a lábaimra figyeltem a táncparketten, mikor Réka lekért az
aktuális partneremtől, kivonszolt a parkett szélére, szembe állított magával és
gondterhelten fürkészett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarok semmit elrontani
ma, de muszáj szólnom. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? – kérdeztem
felhúzott szemöldökkel. Olyan jól alakult ma minden, kétlem, hogy sok mindennel
eltudná rontani a kedvem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid ott áll a sarokban és
Tamarát próbálja felszedni – jelentette ki, mire azonnal elsápadtam. Tessék?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis mi fenét keres itt
Dávid? – néztem rá kétségbeesetten. Az a rohadt szemét!</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-48769861693822615062016-09-20T01:15:00.002-07:002016-09-25T02:23:26.557-07:004. fejezet - Vallomás a szülőknek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kedves olvasók!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Nagyon szépen köszönjük, hogy feliratkoztatok a blogra! Nagyon jól esik a lelkünknek. Arra szeretnénk megkérni titeket, hogy ha elolvastátok, írnátok egy rövid véleményt? Mire számítotok, valamint, eddig hogy tetszik a sztori? Előre is nagyon szépen köszönjük!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<strike><i>Vivi&Andrea</i></strike></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">
4. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Vallomás a szülőknek</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2NfgirLTg_W2Ex_MVEmDSoYkqXnPqrf9H2WtgjUlVOhLjJV0GTxiO12nYyvSBuHMHRuFZ7aqtdZDcar2OHBMG1XEAAz5yL59hVH3w8fHbV0xZSCsehVgWu9nwr7v2EdHJ7DAA_MQXFsE/s1600/__When_the_rain_comes_by_IsaiahS.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2NfgirLTg_W2Ex_MVEmDSoYkqXnPqrf9H2WtgjUlVOhLjJV0GTxiO12nYyvSBuHMHRuFZ7aqtdZDcar2OHBMG1XEAAz5yL59hVH3w8fHbV0xZSCsehVgWu9nwr7v2EdHJ7DAA_MQXFsE/s1600/__When_the_rain_comes_by_IsaiahS.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Miután kicsit pihentem belevetettem magam a munkába. Egy
másik estélyre is készülünk a céggel amire nagyon oda kell tennem magam.
Elvégre ez az első fontosabb eseményem a Beautifle cég egyik vezetőjeként. Új
parfümöket és új krémeket fogunk bemutatni. Tele lesz hírességekkel és egyéb
fontos emberekkel a buli, és mivel én vagyok a legújabb tag nekem kell
megnyitnom az eseményt. Minden terméknek utána kell járnom és alaposan meg kell
vizsgálnom, hiszen az emberek gagyira nem adhatnak ki sok pénzt. Ráadásul, ha
rossz áru kerül ki a cégből, akkor az ránk is rossz fényt vetne. Persze, amint
ez az esemény lezajlott jöhet a bál, az új befektetőkkel, legalább ott
kevesebben leszünk és több ismerős arc lesz – hála az égnek. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mégis szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy híres
cégnél dolgozhatom, hiszen szeretem a munkámat és az, hogy elismerik, csak még
jobban motivál. Mégsem ezek foglalkoztattak a legjobban, hanem a holnapi ebéd
anyuéknál. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kicsit tartottam ettől, de tudtam, hogy előbb utóbb amúgy
is színt kell, hogy valljak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 28.0pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mivel esős idő volt magamra kaptam egy melegebb
hosszított pulóvert egy farmer nadrággal, és a kedvenc sárga gumicsizmámat,
majd esernyővel a kezemben végigsétáltam a városon. Jót tett ez a kis friss
levegő, kiszelőztethettem az agyamat, amiben csak úgy kavarogtak a gondolatok
mindenféléről. Gondolkoztam Tomin, Dávidon, a kisbabámon, mellesleg még a
munkám is eszembe jutott. Arra a következtetésre jutottam, hogy a férfiakat
egyenlőre elkerülöm és csak magamra koncentrálok. Fontosnak tartom a szerelmet,
a testi vágyat, de nekem nem kell mindenáron mind a kettő. Tökéletesen boldog
lehetek férfi nélkül is, a gyerekemmel és a családommal. Megkapom majd a kellő
támogatást, ezt tudtam, hiszen a szüleim nem ítélhetnek el teljesen, nem vagyok
tizenéves kis csitri, aki az ölükbe fog pottyantani egy gyermeket, ettől
függetlenül féltem nekik színt vallani, de nem volt joguk beleszólni az
életembe. Bárhogy is alakul a mai ebéd, erős független nőként fogok viselkedni.
Mellesleg így tervezem a munkámat is. Sokat törtem a fejem mi lenne a
későbbiekben a legjobb, nekünk és a cégnek is, így arra jutottam, felveszek egy
asszisztenst, aki a későbbiekben besegíthet nekem, vagy át is veheti a munkát
az első pár héten, hónapban, én pedig segítek neki. Közösen fogjuk a céget
irányítani, amivel elérhetem, hogy a munkám és a pozícióm megmaradjon, valamint
édesanyaként otthon is dolgozhassak a babám mellett. Plusz az anyai örömöket
sem hagyom ki, ha ez menni fog. Már csak egy korban hozzám álló nőt kell
találnom magam mellé. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A nagy gondolatok között hamar megérkeztem a szüleimhez,
hiszen csak pár utcára laknak tőlem, ami megnyugtató tény, ha az ember terhes
és bármikor elkelhet plusz egy kéz, s Rékát nem mindig kereshetem, hiszen drága
keresztlányom, Kami eléggé lefoglalja a szüleit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mosolyogva, bár kicsit feszülten, kopogtam be az ajtón,
mire édesanyám kitörő örömmel nyitott ajtót és ölelgetett meg. Rettenetesen jól
esett a szeretete, még úgy is, hogy velencei kiruccanásom előtt látott
utoljára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Drágám, borzasztó, hogy ilyen keveset látogatsz minket!
Mikor is voltál itt utoljára? Egy hónapja, másfél? Igazán szánhatnál ránk egy
kicsivel több időt is, tudjuk, hogy nem vagyunk már fiatalok, de azért mégis… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Anya – nevettem. – Tudod, hogy most a munka volt az
első, de ígérem innentől többet jövök. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egyetlen kislányom, apád már nem is érdekel téged? –
Jött közelebb ő is, így már ketten ölelgettek egyszerre az előszobában.
Mosolyogva pusziltam meg őket, majd levettem a cipőm, s helyet foglaltam velük
a nappaliban. Már megvolt terítve, minden étel az étkezőasztalon volt, ezt már
ekkor láttam, arra viszont nem számítottam, hogy a szagok keverednek egymással
és a gyomrom újra felfordul majd. Legszívesebben ismét kimentem volna a friss
levegőre, de nem volt rá más indokom, mint a terhesség, ezért elvetettem az
ötletet. Lassan és nyugodtan próbáltam ücsörögni, beszélgetni apukámmal, míg
anya csak mosolyogva nézett minket a konyha küszöbéről. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem vagytok éhesek? – kérdezte, mikor megunta a
civakodásunkat apuval a gyorskajákról. Apa utálja az összes hamburgert, ami nem
otthon készül, valamint minden kész kaját. – Tudom kislányom, hogy ez itthon
készül, de ettől még ehető – gúnyolódott. Mosolyogva forgattam meg a szemeimet.
Nem volt igaza, mert nem csak gyors kaját ettem, főleg mióta terhes voltam.
Azóta folyamatosan kijött minden, csak a házi koszt nem, persze kivételt
élvezett, mikor már a szagoktól felfordult a gyomrom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Végignézve az asztalon örömmel fogadtam, hogy anya minden
kedvenc kajámat megfőzte, mégsem tudtam visszatartani a hányingerem, így
gyorsan elnézést kértem, s elmentem a mosdóba. Már a megszokott módon kiadva a
gyomrom tartalmát sétáltam vissza az étkezőasztalhoz. Savanyú képemet
megpróbáltam elrejteni a szüleim elől, de annyira sápadt lehettem, hogy egyből
feltűnt nekik, amint helyet foglaltam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Beteg vagy Mia? – kérdezte anya. Mire megrántottam
picit a vállam. Nem tudtam mit mondhatnék. Azért jöttem, hogy bejelentsem,
várandós vagyok, mégis elbizonytalanodtam. Még ebéd előtt kellene kinyögnöm?
Annak elég rossz vége lenne… Istenem! Komolyan, mennyivel egyszerűbb lenne, ha
egy férfi mellettem ülne és a kezemet szorítaná, támogatás gyanánt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem mondanom kell valamit – sóhajtottam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, Egyetlenem, mi a baj?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazából nem baj, vagyis… ezt vehetjük többféle módon,
mégis, én nagyon boldog vagyok. Persze eleinte eléggé féltem, viszont most már
elfogadtam a dolgot és tudom, hogy ennek így kellett lennie és így helyes –
Néztem rájuk felváltva, mégsem tudtam a szemükbe nézni, mert ők egymással,
szavak nélkül kommunikáltak. – Terhes vagyok – böktem ki végül mire a szüleim
arcáról enyhe sokkot olvashattam le. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De hát ez meg hogy lehet? Nem úgy van, hogy Tamáska és
te szétmentetek? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen ez így van anya, de… szóval volt egy férfi akivel…
jaj anya! A lényeg az, hogy besokalltam és lefeküdtem valakivel, akivel csak
egy éjszakára terveztem jól érezni magam. Nem gondoltam volna, hogy ebből baba
is lesz. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az édesapja tudja? Vagy még a neve sincs meg akivel
ágyba bújtál? – kérdezte apám és a kérdéséből jeges élt hallottam. Tudtam, hogy
haragszik rám és talán el is ítél a viselkedésemért, de reméltem előbb vagy
utóbb megbékélnek a helyzettel. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudja, viszont nem akar róla tudomást venni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis milyen ember az ilyen! Hogyan képes valaki
eldobni magától a gyermekét, és annak anyját? Normális? Találkozni akarunk
vele! – idegeskedett apa. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt én rontottam el. – Próbáltam védeni Dávidot, pedig
meg sem érdemelte. Igaza volt a szüleimnek róla, mégsem akartam nagyobb
botrányt, mint ami most van. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez nem így van kislányom. Ehhez két ember kell, ha már
megcsinálta vállalja is a felelősséget a tetteiért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarok a nyakába varrni egy gyereket, aki
kellemetlenséget okoz neki. Hiszen most indul be a karrierje és…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Talán a tiéd nem? – szegezte nekem anyám a kérdést. –
Most léptettek elő Mia és fontos vagy a cégednek! Mellesleg tudod te mennyi
kiadást jelent egy gyerek? Ne viselkedj már úgy mint egy tizenéves, hiszen már
felnőtt vagy!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, tudom! – emeltem fel én is a hangom. Elegem lett,
nem vagyok gyerek, felnőtt nő vagyok, most ismerte el. – Ez nevetséges!
Megtartom a kicsit, egyedül is felnevelem, nem érdekel ki mit gondol, az
állásom stabil, jól keresek vele, mellesleg veszek fel valakit, aki segít majd
a cégnél. Nem lesz gond. Én csak a segítségeteket kérem, az Istenit! –
kiabáltam, már állva, miközben ők egymást támogatva álltam az asztal másik
oldalán. Felsóhajtottak. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nyugodjunk meg. – Ültek vissza a székekre, mire én is
helyet foglaltam. – Figyelj Mia, mi nem a baba ötletét vétózzuk meg, egyszerűen
csak nem értjük, hogy az a férfi miért nem vállalja a felelősséget, legalább a
gyermekéért. Ezért szeretnénk találkozni vele, legalább segítsen, még ha nem is
akarja látni őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Boldog vagyok ezzel a babával a pocakomban, nem kell
hozzá egy apa, Dávid pénze sem. Egyszerűen csak szerelmet szeretnék a
későbbiekben, aki elfogadja majd a gyermekemet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha kell valami akkor mi itt leszünk drágám –
mosolyodott el anya, bár nem volt őszinte, mégis próbálkozott, ez pedig nagyon
jól esett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Viszont nem szeretném, ha megismernétek
Dávidot. A városban lakik, és rendes férfi, nagyon jóképű, tehetős, de apa, ő
más világ. Nagyon jól éreztem magam vele, más volt mint Tomi, nőnek éreztem
magam mellette, kellettem neki, kár, hogy nem eléggé… - nevettem fel keserűen,
mire a szüleim csak összeszorították ajkaikat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jövő hét vasárnap várjuk vacsorára. Szeretnénk
megismerni az unokánk apját, az sem gond, ha nincs gerince, majd kitámasszuk –
kacsintott apa, mire felnevettem, anya rosszallóan nézett rá. – Jól van,
értettem. nem mondok többet ilyet erre az emberre, hiszen nem bántunk egy
csigát!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Apa! Elég lesz – kuncogtam. Komolyan mondom, ha így fog
viselkedni jövő héten is, akkor én nevetni fogok, Dávid kényelmetlenül fogja
magát érezni, míg a szüleim csak bosszúsak lesznek. – Ehetnénk? Eléggé
megéheztem – mosolyogtam, hiszen a nehezén már túl voltam. A vasárnapra még nem
akartam gondolni sem, így azt kizártam a tudatomból. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szüleim egyetértettek az ötletemmel, örömmel
fogyasztottuk el a kedvenc ételeinket, miközben nem került többet szóba a
terhességem, s Dávid sem. Rékáékról beszélgettünk, a munkámról és az
ötleteimről. Remekül éreztem magam velük, miután legördült rólam ez a mázsás
súly. Sokkal könnyedebbnek éreztem magam a szüleim támogatásával a hátam
mögött.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-16009202897783099092016-09-10T13:02:00.000-07:002016-09-25T02:23:50.941-07:003.fejezet - Amikor nem elég a saját kínlódásom<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>3. fejezet</b></span></div>
<h3 style="text-align: center;">
Amikor nem elég a saját kínlódásom</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5rFl8RVTvTvlGPszOOjvZEDCYEEsW7Rot1kh076A4xpf28gHgLm0U8JO7JO9_xTb0Mhyphenhyphen5UzlqW7O3QyxpzGYRdElMA7wyh02wc9FEk-RYt3X0t_npY7TZLaonJvxNmzaPKV_vtHnEPow/s1600/images+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5rFl8RVTvTvlGPszOOjvZEDCYEEsW7Rot1kh076A4xpf28gHgLm0U8JO7JO9_xTb0Mhyphenhyphen5UzlqW7O3QyxpzGYRdElMA7wyh02wc9FEk-RYt3X0t_npY7TZLaonJvxNmzaPKV_vtHnEPow/s1600/images+%25281%2529.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A napokban egyre rosszabbul
éreztem magam, kezdtem mindentől kiborulni, semmi nem tetszett, s rettenetesen
fáradt voltam, mégsem estem kétségbe. Szívesen dolgoztam, irányítottam a
dolgozókat, fogadtam a kozmetikai termékeket, időpontokat ütemeztem és terveztem
a befektetők bálját – ami nem is igazi bál, csak egy összejövetel, ahol
koktélruhában és szmokingba kell feszítenie mindenkinek, s az új üzletfelekkel
kell komolyabb kapcsolatot kiépítenünk, legalábbis a cég tulajdonosa ezt várja
el tőlünk. Persze nem mindenki lesz jelen, csak aki szeretne, engem kivéve.
Hiszen pont a győri üzletvezető nem jelenne meg? Kizárt dolog. Szóval tervezek,
szervezek és pihenek. Ezért sikerült hetekkel később időpontot szereznem a nő dokimhoz,
aki elképesztően kiakadt, hogy miért csak most jelentem meg nála. Innen
tartottunk haza Rékával, amikor egy ismerős autót láttam a lakásom előtt, innen
pedig minden bosszúsága a dokinak tovaszállt a fejemből. Csak a döbbenet – az
elképesztő sokk – ami megmaradt. Azonnal
elkiabáltam magam, hogy álljon meg a kocsijával. Ő pedig ijedten fordult egy
pillanatra felém.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi van? Mi a baj? – nézett
rám barátnőm. – Nem érzed jól magad? Ha kiakarod dobni a taccsot akkor ne a
kocsimban, kérlek… Van a kesztyű tartóban egy zacskó. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem erről van szó! –
türelmetlenkedtem. Semmi kedvem nem volt még ehhez is az utóbbi hetek stressze
mellett. - Ez az autó Tomié. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis mi a fenét akarhat?
Nem voltál elég világos, mikor kitetted a cuccait a lakásból? Vagy mi a szar? –
kérdezte felháborodva. Megráztam a fejem. Fogalmam sem volt, mi ez az egész. -
Nem tudom, mert nem beszéltem vele amióta félrelépett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Valamikor csak haza kell
menned, nem bántás képen, de egy mosómedve képe frissebb és üdébb a te nyúzott
arcodnál. Sőt… Ez még kedves volt, a szervezetedről ne is beszéljünk.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kérlek, szoktam tükörbe
nézni, köszönöm szépen – gúnyolódtam. Egyértelmű volt, hogy nem vagyok top
formában, nem kellett még Réka szarkazmusa is mellé.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem akarok szembe nézni vele
Réka – ismertem be. Fáradt voltam, kurvára. - Elég volt nekem az is, amikor
bocsánat sms-ekkel bombázott. Azt sem vettem figyelembe és most meg pláne nem
akarom látni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor meddig körözzek a ház
előtt? Mert egy idő után elfogy a benzin, aztán elalszom, s vége! – tárta szét
a karjait.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem tudom, de le ne parkolj!
- Persze Réka kedvességéhez híven fogta magát, leparkolt a háztömb előtt, így
Tominak remek kilátása lesz a folyosóról nyíló ablakból rá – mert kétségem sem
volt afelől, hogy miért ne jutott volna el az ajtómig az ex párom.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugye tudod, hogy Tamás
ismeri az autómat? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tényleg? Ezt bárki
felismerné! – mondtam kuncogva, és való igaz Rékának a túl rózsaszín autóját bárhol
bármikor kiszúrni. Ez pedig Tamásra is igaz volt, ezért nagy nehezen belementem
a vele való találkozásba. Elfogadva a sorsom szálltam ki a járműből, megígértem
Rékának, hogy értesítem mindenről, vigyázok magamra és szedem az orvos által
felírt terhességi vitaminokat… Mint egy édesanya… </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ja, végül is tényleg az,
csak nem az enyém – morogtam a bajszom alatt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Tamás éppen ott állt ahol
megjósoltam és az ajtó csengőt nézve tűnődött. Magas, kisportolt férfi fekete
dús hajjal és nagy kék szemekkel, amik talán újra levennének a lábamról, ha nem
villanna be mindig az a kép, mikor azzal a csajjal hentergett az ágyamban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia Mia cica! – köszönt rám
mikor észrevett az utolsó lépcsőfokon. A hülye becenév hallatán muszáj volt
megforgatnom a szemeimet, de inkább szó nélkül hagytam az egészet. Nem ért
annyit. – Cicuskám, miért nem megyünk már be? - Felsóhajtottam. Az idiótasága
fájt. Ilyen lenne egy felnőtt férfi? Kétlem! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jézusom, Tamás a hülye
szóvicceid hoztak erre? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, én csak látni
szerettelek volna – ezeket teljes meggyőződéssel mondta, mire a szívem kétszer
gyorsabban kezdett el verni. Ez a hülye kretén nem válthat ki belőlem ilyen
reakciót!</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért? – érdeklődtem, mikor
kinyitottam az ajtót és besiettem a nappaliba. Tomi, bár senki nem hívta, a
nyomomban loholt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mert én… – sóhajtott egy jó
mélyet, mire felszaladt a szemöldököm a homlokom közepéig. Nem találja a
szavakat? Komolyan? Én sem találtam, mikor azzal a libával szexelt a
lakásomban. – Huh, szóval… mert… szeretnék veled megbeszélni pár dolgot és jó
lenne, ha nem dobnál ki. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nézd, rengeteg dolgom van,
mert…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tényleg akartam is mondani,
hogy gratulálok az előléptetésedhez. – Közbevágás? Ez lesz minden mondatomnál?
Mert ezt nem nevezném beszélgetésnek, nem mintha érdekelne, mit mondana.
Maximum egy kicsit… Hiszen valamikor szerettem, még ha óriásit is csalódtam
benne. Akkor fájt. Most kicsit sincs időm ezzel foglalkozni, nem kell a
csalódottság és a keserű valóság, csak a barátaim, a családom és a babám, az én
kis csöppségem a hasamban. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Köszönöm. Bár, ha jobban belegondolok… Honnan tudsz
erről? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az anyukád mondta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Remek, de nagyon kérlek ne
beszélj az anyámmal – ráztam a fejem lemondóan. Úgy éreztem vége, elfogytak a
maradék tartalékaim is, muszáj volt leülnöm, így ő is ezt tette. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Most miért Mia? Mellesleg
csak bocsánatot akarnék kérni, és… Nézd mégis csak három évet voltunk együtt. Azt
gondolom, hogy még helyre hozhatnánk…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Helyre hozni? Hogy gondolod?
Élünk itt kettesben, amíg újra egy ribanccal talállak itt? Szerinted nekem
milyen érzés az, hogy megcsalt a pasim? – néztem rá, miközben elfogott a
szédülés és úgy éreztem nem bírom ki a vacsorám viszontlátása nélkül ezt a
társalgást. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól vagy? – Ugrott talpra
Tamás majd szorosan mellém ült. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen, én csak megszédültem. Elég
rosszul érzem magam, ne haragudj. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én kérek elnézést, nem
kellett volna csak úgy beállítanom – fogta meg a kezemet, majd lassan elkezdte
simogatni az alkaromat is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Elég magas a pulzusod. Nem
akarsz lefeküdni egy kicsit? – Nyomta két úját a csuklómra. Jól esett a
gondoskodása. Legszívesebben lehunytam volna a szememet és hozzádőlve aludtam
volna egyet. De ez nem fordulhatott elő, hiába vágytam egy kis törődésre.
Persze jól esett Réka figyelmessége, mégsem egy férfi szeretete és odaadása,
amit tőle kapok.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tamás hagyj már, jól vagyok!
– Kaptam ki a kezem az övéből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia már ne haragudj, de
mintha egy picit kerekebb lennél… Mármint mindenhol! – nevetett, mire haragosan
néztem rá. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- El is mehetsz – morogtam, de
ő csak a melleimet nézte. Elismerem, hogy kicsit szedtem fel és a melleim is nagyobbak
lettek, de ennyire még nem észrevehető, vagyis olyannak nem, aki nem ismeri a
testem, Tomi viszont nem ide tartozik. Ő egy apró eltérést is észrevesz rajtam.
- Ne bámuld őket! – kiabáltam rá és két karomat összefogtam a mellem előtt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia! Nem azért, de te terhes
vagy – hallottam meg a várva várt mondatot. Hallottam a felismerést a
hangjából. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Honnan veszed? –
Próbálkoztam, viszont már a kérdés előtt belefulladtam a témába.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Orvos vagyok Mia. Eléggé
sokat látok ilyen lányokat és… te tuti, hogy babát vársz! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó lehet… de ez nem érdekes.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mióta vársz babát úgy, hogy
nem is szólsz nekem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis miért szólnék én
neked? – kérdeztem egyre mérgesebben. Liftezett a gyomom, mégsem foglalkoztam
vele. Rettenetesen felidegesített, hogy beleakar szólni az életembe, miközben ő
cseszte el az egészet.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én vagyok az apja nem? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dehogy vagy te az apja! – nevettem
fel. – Azt gondolod, csak tőled lehetek terhes? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor kitől? – kérdezte
felháborodva. Láttam rajta, hogy gondolkozik a válaszon és egyáltalán nem hiszi
el, hogy nem ő az apa.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem érdekes, de biztos, hogy
nem tőled.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te lefeküdtél mással? – csodálkozott.
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól látod a helyzetet
Tomika, és most bocsánat, ha bunkónak tűnök, de kérlek, menj haza. Szeretnék
egy kicsit lepihenni mielőtt hozzálátok a hazahozott melómnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis ki a gyereked apja? –
érdeklődött újra. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem a te dolgod… és… -
kezdtem bele a magyarázkodásba, persze kár volt ez a próbálkozásom is, hiszen
egyből közbevágott.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az apja nem akar róla tudni
igaz? Figyelj Mia, ha kell, én itt vagyok. Tudom, hogy hatalmas hibát követtem
el, de úgy gondolom mindenkinek jár még egy esély. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már kaptál második esélyt,
nem emlékszel? Mikor először megcsaltál. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te jó ég az még a
kapcsolatunk elején volt! - kiabált.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor már együtt voltunk
majdnem fél éve – kaptam fel a vizet és újra elkapott a hányinger. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugyan már olyan nagyon az
elejének tűnt, és…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azért kaptál anno még egy
esélyt, mert azt hittem megváltozol, de nem, és újra megtetted. Ha most is
megbocsájtok neked, akkor kitudja mikor fogsz megint félre lépni! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Esetleg ha az eredeti apa
nem vállalja el, én itt vagyok melletted Mia. – Fogta meg a kezem, de el
kellett, hogy toljam magamtól és gyorsan a mosdó felé vettem az irányt, hogy
kiadjam a kisebb fajta vacsorámat. Kár volt ennyi ideig bent maradnom az
irodában és ott ennem valamit. Sürgősen főznöm kell magamra, mert ez így eléggé
pocsékolásnak tűnik. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia szerintem feküdj le, én
pedig itt leszek és vigyázok rád. – Ott állt az ajtóban, a félfát támasztva,
féloldalas mosolyával nézett rám, mintha én lennék a fény az alagút végén. Most
ő is annak tűnt, mégsem mehettem bele, most már nem csak miattam, hanem a
gyermekem miatt is. Már ő az első az életemben.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Még csak az kéne. Menj csak
a barátnődhöz – morogtam, miközben megmostam a fogam és visszamentem a
nappaliba leülni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- A szüleid tudják már? – Pont
bele kérdez olyan témába, amitől ideges leszek. Természetesen még nem tudják és
nem is tudom mi lesz mikor elmondom nekik. Biztos kiakadnak, hogy nem
házasságba születik a gyerek. Főleg ha még azt is megtudják, hogy egyedül
akarom felnevelni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, nem tudják, de majd
megfogják tudni.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Előbb utóbb el kell, hogy
mondd nekik Mia, mert ennek máris látható jelei vannak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Holnap elmondom nekik, mert
ott leszek náluk vacsorán.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor jó, remélem jól fogják
fogadni – mosolygott. Mintha kicserélték volna és eltűnt volna az idegessége. -
Akkor én most megyek – köszönt el majd meglepetésemre adott az arcomra egy
puszit. Lesokkolva ültem a kanapémon, s bámultam ki a fejemből. Ez meg mi a
franc volt?</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-74850230002557062792016-09-02T23:51:00.001-07:002016-09-25T02:24:39.968-07:002. fejezet - Elhagyottan<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">2. fejezet</span></h2>
<h3 style="text-align: center;">
Elhagyottan</h3>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiurfDbvJI7MuahxswwTSXdrjx5-bJOSaSRgAc0yeT8VUO5NSFYizLh22FU3QKTvaMNLMiaFpKkXb_NL2sBuYnYym7YhGJGVjExE0vIj5mwhFgNmvFMTF9vUsVwe0Il6wDDzaRtKuLjlSU/s1600/egyedul_elni_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiurfDbvJI7MuahxswwTSXdrjx5-bJOSaSRgAc0yeT8VUO5NSFYizLh22FU3QKTvaMNLMiaFpKkXb_NL2sBuYnYym7YhGJGVjExE0vIj5mwhFgNmvFMTF9vUsVwe0Il6wDDzaRtKuLjlSU/s1600/egyedul_elni_1.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Alig bírtam kivárni a péntek
estét, főleg úgy, hogy dolgoznom is kellett. Mivel már magasabb pozícióba
kerültem több és nehezebb feladatokat is rám sóztak. Élveznem kellett volna a
nyakamba szakadt sikert és a feladatokat, de csakis Dávidon kattogott az agyam.
Egyre többet kaptam magam azon, hogy beírtam a keresőbe a nevét és képeket
nézegettem róla. Mint valami tini. Nagyon vonzónak találtam és eljátszottam a
gondolattal milyen szép családunk lenne… egy gyönyörű kisfiúval, aki Dávid
szemeit örökli. Mégsem mertem beleélni magam. Féltem, hogy mi lesz, ha
elutasító lesz a gyerekével kapcsolatban. Nem tudtam mit fogok akkor mondani,
de reménykedtem a pozitív jövőben.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Este már hatkor teljes harci
díszben vártam a megérkezését. Egy hosszú piros ruhát választottam, ami eléggé
jó belátást engedett a dekoltázsomba, s a combom közepéig fel volt sliccelve.
Reméltem elnyerem vele Dávid tetszését, talán imponálhatok neki a
megjelenésemmel, s mégsem mondd nemet rám, de ha mégis, az sem érdekel. Nem
férjet akarok, hanem apát a babámnak. Egy gondoskodó, szerető édesapát, aki –
ha nem is él velünk – legalább elviszi őt mindenhova és szereti.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Pontban fél hétkor pedig begördült az autója,
egyből kiszúrtam a fekete BMW-t az ablakból. Még csengetnie sem kellett,
rohantam le elé. Amikor odaértem vigyorogva adott egy puszit a számra, majd
kinyitotta a kocsi ajtaját és besegített. Láttam az arcán, hogy tetszik neki a
ruhám, vagyis inkább az amit mutat belőlem. De nem csak én voltam kiöltözve, ő
is roppant elegáns volt fekete farmerben és ingben. Legszívesebben a karjaiba
vetettem volna magam és megkértem volna, hogy szexeljen velem. De nem ezért
hívtam fel, így a gondolatot gyorsan el is vetettem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Merre megyünk? – kérdeztem,
idegesen mosolyogva. Reméltem van valami terve, mert az én agyi kapacitásom
addig terjedt ki a ma estére, hogy szexi legyek és levegyem a lábáról, mert
amikor színt vallok kelleni fog a jó benyomás.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Amerre csak szeretnél –
kacsintott rám, miközben elindultunk valamerre. Láttam az arcán, hogy neki
sincs igazi ötlete, max a szex egy hotelben, legalábbis a kaján vigyorából ezt
szűrtem le. Győr külvárosi részében, lakóparkban laktam, így a belváros felé vette az irányt,
biztos voltam benne, onnan már kitaláljuk merre tovább.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Láttam, hogy gólt rúgtál a
legutóbbi meccseden – hoztam fel valami témát. Reméltem, hogy elterelhetem a
gondolataimat arról, hogy mennyire jól néz ki a feszülős fekete ingében és az
összekötött hajával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem is tudtam, hogy követed
a játékomat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igazából csak véletlenül
futottam bele, mikor a barátnőm bekapcsolta a televíziót. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Áh persze… véletlenül – gúnyolódott.
– Amúgy mit akartál nekem mondani? Elég sürgősnek tűnt, amikor felhívtál. Miután
letettük, elgondolkoztam, talán vissza kellene hívnom téged, mert elég
zaklatottnak tűntél. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Csak… - haboztam. - Találkozni
szerettem volna veled. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én is, szerettelek volna
látni, de tényleg rengeteg dolgom volt – nézett rám és megállt egy étterem
előtt. A parkolóban hagytuk a kocsit,
majd belé karolva sétáltunk a Duna parton helyet foglaló étteremhez. Kellemes
helynek tűnt, a nyár utolsó meleg érintése még körbe vett minket, a víz
felszínéről a lemenő Nap tükröződött vissza. Csodálatos volt. Ha nem tudtam
volna, mire megy ki a játék, esküszöm, bedőltem volna neki. Ez a tökéletes
randevú.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Amint megkaptuk az asztalunkat
élénk beszélgetésbe kezdett velem a fociról, a munkámról és magáról az
életéről. Az este további részébe nagyon jól elbeszélgettünk és jól esett
hallani a terveiről, hogy hogyan képzeli el a jövőjét. Érdekes férfi volt, tele
ambíciókkal. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Dávid mondanom kell valamit
– szakítottam félbe a mondandóját. Már nem tudtam tovább figyelni rá,
egyszerűen nyomasztott a bűntudat, hogy ennyire jól érezzük magunkat, miközben
én elhallgatom előle, hogy várandós vagyok. Vettem egy mély levegőt mikor már a
desszertnél tartottunk és kinyögtem, amit már rég ki kellett volna. – Nem hiába
akartam veled találkozni. Persze, jó pasi vagy és örülök, hogy újra látlak,
tényleg, de… én – dadogtam. Soha életemben nem voltam még zavarban egy férfi
előtt, soha nem is kerteltem, most mégis úgy éreztem magam, mint egy tinilány,
aki rossz fát tett a tűzre, s vörösödve vallja ezt be a szüleinek. - Egy komoly
ok miatt akartam ezt a találkát. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia megrémítesz. Valami baj
van? – kérdezte érdeklődve. Nem látszott rajta a pánik, ami engem lassan maga
alá temetett.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bajnak nem nevezném… inkább
csak örömnek… legalábbis remélem, hogy te is így fogsz erre gondolni. Tudnod
kell, hogy a legelején én is elég rosszul kezeltem. Kétségbeestem, de
megígértem magamnak, hogy utána gondolkozok el mindenen, miután veled
beszéltem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen? – nézett rám egyre
érthetetlenebbül. Én pedig kezdtem rosszul lenni. Egy pillanatra majdnem
odahánytam az asztalra, de visszanyelve minden idegességemet rá koncentráltam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok és tőled… Te
vagy a gyerekem apja Dávid – hadartam el gyorsan. A férfi egy ideig nem szólt
semmit csak maga elé bámult, de mikor megpróbáltam megfogni a kezét elhúzta és
mérgesen nézett rám. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hogy mondod? – kérdezte
végül és a hangjában már semmi megnyugtatót nem találtam. Ehelyett csak
idegességet és haragot hallottam ki belőle.
– Mia! Ezt nem teheted velem! Azt sem tudom igazából ki vagy! Egy jó kis
numera voltál, gondoltam ma is ezért akarsz találkozni. Ez nevetséges! –
suttogta fojtott hangon. Látszott rajta, hogy próbálja visszafogni magát és nem
ordítani velem. De minden hiába volt, ugyanis elkezdett folyni a könnyem,
miközben egyre jobban szédültem. A gyomrom ismét mogyoró nagyságúra
zsugorodott, s újra hányingerem lett. - Természetesen el kell vetetned.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ebben a pillanatban pattantam
fel a helyemről, de már késő volt, minden igyekezetem ellenére az üres
tányéromra ürítettem a gyomrom tartalmát. Szégyenemben elkezdtem sírni, amire a
pincér is odajött, valamint mindenki minket nézett. Ha valakitől ezt hallanám
vicces történet címszóval, sírva nevetnék, ami sajnos így is megtörtént. Nem
tudtam visszafogni magam, a helyzet abszurd volt, kicsit sem komikus, mégsem
bírtam ki, elnevettem magam, a könnyeimen keresztül. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hölgyem hozhatok önnek egy
pohár vizet? – kérdezte a fiatal pincér srác, de én csak megráztam a fejem.
Felkaptam a kistáskám, majd egy utolsó pillantás után ott hagytam a férfiakat,
a bámészkodókkal együtt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Amint kiértem, már hívtam is
egy taxit, bevettem egy rágót és vártam, hogy végre hazaérhessek a saját kis
otthonomba, ahol nyugodtan gondolkozhatok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem hagyhatsz csak úgy
faképnél, ezek után. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te is ezt tervezed, akkor
meg? Nem fogom elvetetni, ő az én babám. A mi gyerekünk.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nekem nem kell gyerek, se
barátnő. Jézusom! Mégis mit képzelsz, Mia, hogy csak te vagy az egyetlen lány,
akit lefektetek? – kérdezte ordibálva. Nekem elkerekedett a szemem, egy
pillanatra megszólalni sem tudtam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tessék? – kérdeztem vissza.
Biztos, hogy süket vagyok, s rosszul hallottam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jól hallottad. Menő vagyok,
engem mindenki ismer, és a közelembe akar kerülni. Nyilván való, hogy nem csak
téged fektettelek le az elmúlt hónapban, hanem még jó pár nőt.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De Dávid… azt gondoltam,
hogy esetleg együtt felnevelhetnénk és… - hebegtem. Még én is éreztem, hogy
szánalmasan viselkedem. Tudnom kellett volna, hogy ha velem megtette, akkor
egyértelmű, hogy mással is bármikor szívesen szexel, legyen az akárki, aki
csinos és nő.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia te hallod, amit mondasz?
– nevetett fel. – Nem akarok tőled semmit. Érted? Semmit! Most pedig induljunk.
– Kapta el a kezemet, majd lágyan, de határozottan elvonszolt a kocsijáig. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem megyek veled haza.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én viszlek haza, mert én is
hoztalak el. Leszarom, hogy mit akarsz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy igazi bunkó vagy –
nevettem fel keserűen, miközben beszálltam a kocsiba. Ki gondolta volna, hogy
ez lesz az este végkifejlete? Én… Talán. Viszont reménykedtem, hogy ha én nem
is, a gyereke csak számít valamit. Mekkorát tévedtem. A lakásom előtt megállt
és rám nézett, vett egy mély levegőt, s belekezdett a mondanivalójába. Pedig
nem akartam hallani ezek után semmit tőle.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia ne haragudj, hogy ilyen
nyersen fogalmaztam, de nem gondolhatod ezt komolyan. Ajánlatom van egy remek
olasz klubtól, ami ezer százalék, de titok, neked elmondom, mert sok mindent
mondanak, ezt is egyre többen hangoztatják, mégsem volt biztos, már az. Ezért
nem kell egy gyerek, csak púp lenne a hátamra. Szóval vetesd el és légy boldog.
Ennyi. A mi kapcsolatunknak nincs jövője. Nyilván jó volt és… tényleg szuper
csaj vagy, szex is őrületes volt, de nem akarok tőled semmit Mia. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tehát akkor ez az utolsó
szavad? – kérdeztem és eléggé fájtak Dávid szavai. Mégsem akartam még egyszer
előtte összeroppanni, az étteremben történtek eléggé kínosak voltak így is.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen – vetette oda
félvállról. – Azt gondoltam egy ilyen idős lány már tud védekezni. Nem én
voltam a felelőtlen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- De hiszen te nem húztál
gumit! – csattantam fel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Miért kell mindig a pasinak
erre gondolni? – nézett rám szúrós szemmel. – Te is szólhattál volna, hogy nem
szedsz semmit és óvszert kellene húznom! – suttogta mérgesen. Látszott rajta,
hogy nem tudja miként kezelje a haragját, így próbálja visszafojtani. - Mia figyelj, vetesd el ezt a gyereket jó? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem! Azt lesheted öregem!
Már nagyon unalmas, hogy mindenki bele akar szólni az életembe, ő az én babám
is, én hordom ki, én szülöm meg, az enyém és nekem szükségem van rá!
Megértetted? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Márpedig elfogod vetetni! Ha
kell saját kezűleg vonszollak el az orvoshoz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem kényszeríthetsz rá. Egy
ilyen beavatkozás nagyon kockázatos lehet. Nem fogok ebbe beleegyezni.
Mellesleg gondolkozz már el rajta! Ő is él, csak még szüksége van rám, hogy ez
így is maradjon. Soha nem tennék olyat, amivel árthatnék neki. Nem akartam még
gyereket, kicsit sem. Persze néha elgondolkoztam milyen lenne, de úgy gondoltam
majd ha szerelmes leszek, férjhez megyek és lesz egy házam, valamint egy jó
állásom. Mégsem bánom, felnőtt nő vagyok, egyedül is megleszek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem érdekel, nekem nem kell
botrány. Én élvezni akarom az egyedüllétet. Most pedig szállj ki! – Nyitotta ki
az ajtót jelezve, hogy jó lenne, ha távoznék. Ezt is tettem, kikászálódva a
kocsiból még visszahajoltam. Egy pillanatra megbámulta a melleimet, majd
belenézett a szemeimbe.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor ennyi? – kérdeztem rá
végérvényesen, a kocsi mellett állva.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Igen. Most pedig jó éjt –
kacsintott, majd gyorsan el is hajtott, én pedig egyedül maradtam a
gondolataimmal és a hasamban növekvő aprósággal. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-82829863017561987332016-08-27T03:39:00.001-07:002016-09-25T02:24:57.882-07:001. fejezet - Döbbenten<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">1. fejezet</span></h2>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<h3 style="text-align: center;">
Döbbenten</h3>
<div>
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKauxwsObv3QlMEQjnwaTadWet5WS5rwe_9bCdOTW36jO52j4cerSz-0E3AtMz8G1uK1boQtflCCHfo_jq9khMc9MtBUeQXjh8nMAzZUeTwmqN6JZM3sJ_G7eDXI000dBB8F0nu0JkCmk/s1600/Sziven+t%25C3%25A1maszkodik.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKauxwsObv3QlMEQjnwaTadWet5WS5rwe_9bCdOTW36jO52j4cerSz-0E3AtMz8G1uK1boQtflCCHfo_jq9khMc9MtBUeQXjh8nMAzZUeTwmqN6JZM3sJ_G7eDXI000dBB8F0nu0JkCmk/s1600/Sziven+t%25C3%25A1maszkodik.jpg" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Előléptettek! – kiabáltam
bele a telefonba, miközben a legjobb barátnőm felvette a kagylót. – Hivatalosan
is a Beautifle cég üzletvezetője lettem! – nevettem. - Rengeteg pénzzel. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Gratulálok, tudtam, hogy
megkapod az új állást! – ujjongott Réka. – Összefuthatnánk ünnepelni, ha
valamelyik este jó a számodra. – Persze egyből beleegyeztem, hiszen nem is
láttam mostanában. Kicsit megviselt a szakítás, hiába mentem el Velencére, az a
kis szabi nem volt elég. Plusz a mostanában rám törő rosszullétek is egyre
jobban nyomasztanak. - Mellesleg jobban vagy már? – kérdezte aggódva barátnőm.
Felsóhajtottam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem… még mindig émelygek és
szédülök, de ez biztos csak a stressz miatt van. Eléggé nagy volt mostanában a
nyomás – válaszoltam, majd megbeszéltük, hogy délután a lakásomon találkozunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A napom nagy része azzal telt,
hogy összeírtam mit kell csinálnom mostanában a munkahelyemen, majd amint
lejárt a munkaidőm, gyorsan beugrottam az egyik szupermarketbe, gondolván rám
férne egy igazi hozzávalókból álló vacsora, hátha nem jönne ki belőlem végre,
amit eszem, ha én készítem el. Max ha mégis, akkor el kell jutnom az
orvosomhoz, mert valami nagyon megárthatott szegény gyomromnak. Amint hazaértem
elpakoltam és ledőltem egy kicsit. Rettenetesen szédültem, olyan volt, mintha
napok óta nem ettem volna semmit. Felsóhajtottam, majd a telefonomat nyomkodva
rájöttem, hiába vettem meg a vacsora hozzávalóit, ha ennyire rosszul érzem
magam, nem fogom tudni elkészíteni, így rendeltem magunknak kínait, ugyanis
kedvem sem volt még egyszer kocsiba ülni és a győri forgalomban vezetni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Halk kopogás szakította félbe
a pihenésemet, kikiabáltam Rékának, de nem hallotta meg, így elkezdett
csengetni. Bosszúsan felsóhajtottam, majd beengedtem a lakásba. Amint bejött
mellettem felnevetett, én pedig mosolyogva néztem rá. Nem hiszem el, hogy már
most rajtam röhög. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hú, de szarul nézel ki – mondta
üdvözlés képen. – Hoztam sütit és pezsgőt, hátha visszatér a színed –
kuncogott.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Annyira kedves vagy velem,
hogy menten összepisilem magam – ráztam a fejemet. – Nem hiszlek el. Nem
tanított meg édesanyád viselkedni? Ha beteg a barátnőd, ápold, de ne szekáld. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha beteg lennél itthon
feküdnél és nem az új irodádat rendeznéd be – nyújtott rám nyelvet.
Felnevettem, mert tényleg igaza volt. – Jó, figyelj, ha ennyire rosszul vagy
holnap Kamillával átjöhetünk, s boldogíthatunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az ajánlata igazán csábító
volt, hiszen a keresztlányomat ezer éve nem láttam, mégsem szerettem volna, ha
elkapja, bármi bajom is van éppen. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem, biztos, hogy nem. Szegény
Kami nem bírna ki veled egy egész napot a lakásomban – kacsintottam. - Mindjárt
hozok két poharat –mentettem ki magam, hátha kedve támad bántani a megjegyzésem
végett. Persze csak gonoszkodtam, de szívesen szívom a vérét Rékának, mert
kicsit hülye, viszont a lánya oda van érte és az apjáért is. Kimentem a
konyhába miközben Réka bekapcsolta a televíziót, amin éppen focimeccs ment.
Amint visszaértem Dávidot mutatták, aki gólt rúgott, így a csapata előnybe
került. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez az a pasi. – Ültem le a
kanapéra Réka mellé. – Ő az Dávid… Vele feküdtem le. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mi van? Ő az MB1
legtehetségesebb játékosa… és úgy olvastam hamarosan kap egy két éves szerződést
egy olasz klubba. Mellesleg jó pasi… és… - hadarta. De kicsit sem tudtam vele
foglalkozni, ugyanis ismét görcsölni kezdett a hasam, miközben éreztem, hogy
mindjárt kidobom a taccsot.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ó hánynom kell! – Kaptam a
kezem a szám elé, majd kirohantam a fürdőbe. Éppen odaértem a wc csészéhez,
hogy ki tudjam üríteni a gyomromban maradt uzsonnámat, ami csak egy alma volt.
Ez a betegség undorító. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Réka az ajtófélfának
támaszkodva állt, s figyelt engem, miközben fogat és arcot mostam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, de mikor is
voltál te ezzel a férfival együtt? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Láttam
rajta, hogy az agyában kattognak a fogaskerekek, én pedig próbáltam követni a
gondolatmenetét, de még ehhez is nagyon fáradt voltam. Meg kellett támaszkodnom
a pulton, annyira kimerültnek éreztem magam.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már több mint egy hónapja.
De nem igazán világos jelenleg, hogy te mire akarsz kilyukadni. – Mégis tudtam,
hogy én vagyok csak ennyire hülye, mert régen le kellett volna esnie, amire ő
célozgat. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Azóta menstruáltál? – érdeklődött
Réka és ekkor esett le, hogy nem. Riadt fejjel léptem ki a fürdőből és elfogott
a pánik. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ugye nem vagyok terhes? –
kérdeztem kétségbeesve. – Le kell ülnöm – suttogtam, miközben Réka odajött és
visszakísért a nappaliba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ezt csak egy módon tudhatjuk
meg, veszek egy tesztet, te pedig addig pihenj és egyél valamit, hátha nem jön
ki – mosolygott együtt érzően. Ott akart hagyni, mire utánakaptam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Én nem lehetek terhes – pislogtam
rá segélykérően. - Hiszen most léptettek
elő… és… és Dávid... – Néztem a képernyőre ahol őt interjúztatták. Be kell
valljam helyes pasi és így mezben, kicsit izzadtan csak még vonzóbbnak találtam,
de nem gondoltam bele még abba milyen lenne vele élni, és együtt gyereket
nevelni. Hiszen csak egy vad idegen! Szerettem volna gyereket, viszont nem
mostanában. Mégis inkább az volt a helyzetben a legijesztőbb, hogy kicsúszott
az irányítás a kezeim közül. Szerettem volna magam mellé egy férfit, aki jó
apa, s szereti a gyerekét. De ha tényleg terhes vagyok, akkor egy vadidegen,
egy egyéjszakás kaland a gyermekem apja. – Dávid nem tudom, mit lépne rá –
mondtam ki az egyik nyomós indokot, amiért nem lehetek terhes. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Lehet, örülne is neki. Hívd
fel, vagy írj neki egy üzenetet, hogy találkozzatok. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha egyáltalán tudja még ki
vagyok. – Tűnődtem el és titokban reménykedtem, hogy neki is annyira
fantasztikus volt az együtt töltött éjszaka, mint nekem. – Nem így terveztem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Isten tervez, ember végez.
Nem irányíthatsz mindent drágám. Én nem ismerem ezt a Dávidot, de ha
felcsinált, akkor legyen benne annyi, s tartsa el a gyerekét. Még jobb lenne,
ha téged is a karjai alá venne. Most viszont elmegyek a gyógyszertárba és
veszek egy tesztet – mondta Réka majd ott hagyott egyedül a gondolataimmal. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Elképzelni sem tudtam, hogy
mit fogok kezdeni magammal. Ehhez új tervek kellettek, meg kellene tudnom, hogy
Dávid miért nem keresett eddig, valamint, hogy érdekli e a gyereke. Ha nem,
akkor sem szabad majd kétségbeesnem, akkor keményebben kell dolgoznom,
segítséget kell majd kérnem benne, valamint fel kell készülnöm arra, hogy anya
leszek, ami nem baj, csak nem szabad pánikolnom, ha bármi is bekövetkezik a sok
opció közül. Márpedig a terhességre elég nagy esélyt látok… Jézusom, mi van, ha
anya leszek?</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Gondolataim hálóját barátnőm
kiabálása tépte szét, miszerint vonszoljam az állítólagos terhes seggem a
fürdőbe. Ezen komolyan nevettem volna, ha nem nekem mondja, de sajnos nekem
mondta.</div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 36.0pt; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-theme-font: minor-latin;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szobámban ülünk az ágyon,
mert képtelen voltam a terhességi teszt mellett idegeskedni a fürdőben, a
nappaliban viszont Dávid arca is kikészített, így bemenekültünk ide, ahol
kicsit nyugi van. Elfeküdtünk, és vártuk, hogy leteljen a megadott idő. Amikor
ez megtörtént Réka visszarángatott a fürdőmbe és idegesen járkált mellettem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Na, mit mutat a teszt? –
érdeklődött. Merev arccal pillantottam a kezemben lévő szerkezetre, amin két
halványpiros csík virított. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Terhes vagyok – motyogtam és
a könnyek megállíthatatlanul potyogtak a szememből. – Most mi lesz velem? -
Fogalmam nincs semmiről, persze Kami édes kisbaba volt, sokat vigyáztam rá, de
nem olyan mintha én lennék az anyukája. Támogatásra van szükségem, muszáj. Nem
fogom egyedül bírni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Először is beszélned kell Dáviddal
és utána meglátjuk – adta ki az utasítást, ami eléggé egyértelmű volt, mégsem
jutott eszembe. Nem gondolkozhatok semmin, míg nem tudom mit fog mondani Dávid.
Ha megtudtam könnyebben rájöhetek milyen opcióim vannak.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Most értem el az álmomat a
munkában. Hogy lehettem ennyire felelőtlen? – Még mindig sírtam, mire Réka
elmosolyodott egy kicsit, letörölte a könnyeim, majd meglökte a vállam a
vállával. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ne sírj már Mia. Egy
terhességnek örülni szokás, és Dávid már nem húsz éves. Még jól is jöhet neki….
Ha pedig nem érdekled és a baba sem, majd kitaláljuk hogyan tovább. Rendben? </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó akkor felhívom. –
Kerestem elő a telefonom és betárcsáztam Dávid számát. Pár másodperc múlva fel
is vette, mire egy picit megkönnyebbültem. Legalább elértem.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia – hallottam azt a
megnyugtatóan férfias hangot, amitől kicsit libabőrös lettem. Máris könnyebb
volt lélegeznem, ez a pasi már a hangjával eltudná érni, hogy oda adjak neki
bármit. Bár már oda is adtam…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szia Dávid itt Mia. Péntek
Mia. Nem tudom emlékszel e még rám…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia, hát persze. Nem
felejtettelek ám el, csak annyi minden történt, hogy nem volt időm hívni. Ne
haragudj.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Semmi baj, de szeretnék
veled találkozni… ha lehetséges még ma. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ma? – csodálkozott. – Mit szólnál
egy vacsorához mondjuk pénteken inkább? Sajnálom, de ma nem jó, mert meccsem
volt és kicsit fáradt vagyok. Péntek megfelelő lenne, csak add meg a címedet és
érted megyek.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Jó, akkor legyen péntek – egyeztem
bele majd a részletek megbeszélése után elköszöntünk egymástól. Amint letettem a telefonom ismét sírhatnékom
támadt, mire Réka ezt látva a karjaiba vont, hátha meg tud vigasztalni. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8878963999399034792.post-42340560096203082622016-08-20T05:38:00.000-07:002016-09-25T02:28:48.465-07:00Prológus <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: center;">
Prológus</h2>
<div style="text-align: center;">
<h3>
Szex és ez az egy éjszaka</h3>
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw8i9dgcVifGMytgq-Q1g3uOwfyG6_NW39oyQeKy0SZKLB8SWcC09azGbp57J7cJMa4pxl9VcYxX7PbdvfNQebS6Q-P59jSacYzuVE2HNDGyXUkWqfSxL0tWorTVINiv8CDvqZ5_XbCHg/s1600/tumblr_m6dttwvQQK1rx2da7o2_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgw8i9dgcVifGMytgq-Q1g3uOwfyG6_NW39oyQeKy0SZKLB8SWcC09azGbp57J7cJMa4pxl9VcYxX7PbdvfNQebS6Q-P59jSacYzuVE2HNDGyXUkWqfSxL0tWorTVINiv8CDvqZ5_XbCHg/s320/tumblr_m6dttwvQQK1rx2da7o2_500.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Úgy gondoltam ma semmi nem fog
érdekelni. Egy ilyen idióta pasit! Mégis mit képzel? Én vagyok a főnyeremény.
25 éves korom ellenére egy menő kozmetikai cég munkatársa vagyok, erre megcsal?
Ráadásul három éves kapcsolat után? Mikor megtudtam ezt az egészet, úgy
gondoltam irány a Velencei tó. Bepattantam a kocsimba és mivel a legjobb
barátnőm éppen külföldön tartózkodott, a családjával, elhatároztam, hogy egyedül vágok neki ennek a
nyaralásnak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Kicsit féltem, mert olyan rég
voltam így magamban. Előtte mindenhova ezzel a szeméttel mentem, aki csak úgy
összefeküdt mással. Nevetséges! Mit képzelt magáról?<br />
Szerencsére még mindig megvan a régebbi nyaralónk, amibe
kislány koromba jártam. Ahogy kinyitottam a lakás ajtaját, mellbe vágtak az
emlékek és újra eltört a mécses. Hiába próbáltam keménynek és magabiztosnak
mutatkozni, így egyedül, ahol utoljára vele voltam, fájt. Belenéztem az
egész alakos tükörbe és megvizsgáltam magam. Szerintem nem nézek ki annyira
rosszul. Szőke hosszú hajam és kék szemem van, a mellem nagy. A bőröm kicsit
fehér, ezért is kellett extra naptejet is betennem a táskámba. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Úgy gondoltam elmegyek nézelődni, egy kicsit, utána irány az éjszaka. A buliba egy szakadt farmert és egy
kivágott mélykék pántos felsőt vettem fel. A helyi bárokat már ismerem és
csapossal is jóban vagyok. Beléptem a terembe és a zene magával ragadott.
Imádok táncolni, de egyedül nem az igazi, így csak lehuppantam a pulthoz és
kértem egy koktélt…. Majd még egyet… és így tovább. Közben szemmel a
felhozatalt pásztáztam és megakart a szemem egy férfin. Kb olyan jó
harmincasnak tettem be. Magas, izmos testén csak úgy feszült a fekete póló.
Hosszú haját összekötve hordta és barna szemei nagyon igézően néztek rám.
Egyből éreztem, hogy ez a pasi kell nekem. Rámosolyogtam, és meglengettem az
üres poharam. Szerencsére vette a lapot, mert felém közeledett. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Helló, csak nem üres a
poharad? – Hallottam erős férfias hangját. Milyen megnyugtató hangja van. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hali, még eléggé szomjas
vagyok – mosolyogtam rá barátságosan. Kellett nekem a társasága. Szeretném egy
kicsit igazi nőnek érezni magam, aki kell egy férfinak. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Akkor ezen ne múljon. –
Nézett rám majd rendelt magának egy sört nekem pedig a megszokott koktélomat. –
Amúgy Dávid vagyok.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mia. – Nyújtottam felé a
kezem. Ajkait mosolyra görbítette, majd biccentve az asztala felé, adta
tudtomra, hogy ott kényelmesebb lenne a társalgásunk folytatása. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Egy ilyen szép lány miért van
egyedül? – érdeklődött mikor már egy kis asztalnál ültünk, távolabb a buli
zajától. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ez egy hosszú történet…
Legyen annyi elég, hogy… - sóhajtottam. - A pasikkal mostanában nincs
szerencsém. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval akkor ne kérdezzek
bele? – húzta fel kérdőn a szemöldökét. - Rendben – vont vállat. - Volna
kedved táncolni? – Érdeklődött és én igent mondtam. Jó volt a közelében lenni
és annyira jó illata volt. Próbáltam a legszexibb mozgásomat bevetni és
szerencsére ő is érezte az ütemet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Az egyik számnál azonban
magához húzott és a keze a csípőmről a fenekemre tévedt. Felnéztem rá és
kajánul rá mosolyogtam jelezve, hogy egyáltalán nem zavar, amit tesz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már órák óta csak egymással
foglalkoztunk és egyre több dolgot tudtam meg róla. Dávid harmincnégy éves és
az egyik MB1-es foci csapatba rúgja a bőrt. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Szóval akkor te olyan vagy,
mint David Beckham? – kérdeztem és próbáltam nem felbukni a saját lábamban,
ahogy a stégen kézen fogva sétáltunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sajnos nem, de még bennem
van egy két jó év… és ha sikerül mehetnék valami menő külföldi klubba is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Értem... Én ehhez nem
annyira értek. Tudod, a kozmetikai cégeknél van egy pár hírességnek parfümje,
vagy krémje, de… nem ismerek egy focistát sem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már ismersz. Hiszen itt
vagyok. – Húzta ki magát, mire elnevettem magam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon magabiztosnak tűnsz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Az is vagyok… egy ilyen nő mellett csak az lehetek – szólt és közelebb jött. Tudtam, hogy meg fog
csókolni, láttam a tekintetében és alig vártam. Lehet, hogy nem ismerem őt, de
nem életre szóló szerelmet akarok, csak egy kis kikapcsolódást a csúnya
szakításom után…</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Amikor elérte a számat
felsóhajtottam. Ajkai édesek és puhák voltak. Nyelve vad táncot járt az
enyémmel és a testem teljesen elfogta a vágy. Három éve nem voltam másik
pasival csak azzal a rohadt szeméttel és most új volt, hogy egy másik férfi
ölel és csókol, ráadásul ilyen vad szenvedéllyel mint Dávid. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem messze van a nyaralóm. –
Kapkodtam a levegőt mikor ajkunk egy pillanatra elvált egymástól. – Oda
mehetnénk, ha gondolod. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Rendben – egyezett bele majd
kézen fogva gyorsan elindultunk a kis ház felé. Az ajtóban alig bírtunk már magunkkal
és idegességemben még a kulcsot is kiejtettem a kezemből. Mikor beléptünk Dávid
felkapott és karjába vitt be a szobába, majd az ágyra döntött. Amíg ő levette a
pólóját és a nadrágját. én gyorsan kihámoztam magam a ruhámból. Tökéletes, izmos
teste láttán újra felkorbácsolódott bennem a vágy iránta. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nagyon jól nézel ki –
mondtam neki egy mosoly kíséretében.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te sem panaszkodhatsz.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Mellém bújt és újra
megcsókolt, innen pedig már mindent a vágyaink irányítottak. </div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0