16. fejezet - Nem győzhetsz meg egy csókkal!

16. fejezet

Nem győzhetsz meg egy csókkal!

- Mit csináljunk ma? – kérdezte Dávid, miközben a melegítő alsójába bújt éppen bele. Én csak ültem az ágytámlának dőlve és pihentem. Kielégült mosoly játszott az ajkaimon, de a kérdést hallva csak pislogni mertem pár másodpercig.

- Csináljunk? – Ütköztem meg a többes számon. – Mi az, hogy mit csináljunk?

- Délután lesz a meccs és az edzés is, addig szabad vagyok. Gondoltam, ha már így alakult, csinálhatnánk valamit közösen.

- Benne vagyok – mosolyogtam rá, majd megvárva, míg végez az öltözködéssel, én is kértem egy pólót és egy bokszert. A kezeimben fogva a ruhadarabokat álltam a szekrénye tükrében nézve a pocakomat. – Bármi is lesz a terv a továbbiakban, haza kell ugranom valami rendes ruháért. Ebben nem mehetek haza, a tegnapi ruhám pedig nem jó semmire – kuncogtam. Felnevetett, majd közelebb jött és átölelte a derekamat. Mosolyogva adott egy puszit a homlokomra.

- Éhes vagy?

- Én vagy a babám – válaszoltam, mire arca elkomolyodott, de nem szólt semmit. – Valami rosszat mondtam? – kérdeztem értetlenül. Fogalmam nem volt mi rontotta el az eddigi jó kedvét. Felsóhajtottam.

- Azt mondtad a babád… - Itt egy pillanatra behunyta a szemeit, majd belenézett az enyémekbe. - De nem csak a tiéd.  – Határozott volt. Istenem! Miért? Ha legalább nem mutatna érdeklődést irántunk… Így még nehezebb, hogy látom, egyre kevésbé zavarja az a gondolat, hogy lesz egy kisbabája.

- Jelen állás szerint mégis csak úgy tűnik, hogy az enyém – válaszoltam mérgesen. A fene essen belé! Nem hiszem el, hogy képes még mindig az idegeimen táncolni. – Figyelj, mégis felveszem a tegnapi ruhám, s már megyek is. Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne… - Hátráltam el tőle. Furán éreztem magam meztelenül. Kiszolgáltatott voltam, s ezt eddig fel sem fogtam, mert elnyomta a boldogságom. Buta voltam és most megint visszatértem a valóságba, ahol Dávid még mindig nem szerelmes belém, a fiát pedig elutasítja, minden kis tette ellenére, ez az igazság.

- Már menni akarsz? – Hallottam picit ijedt hangját. – Nem úgy volt, hogy maradsz?

- Nem akarok gondot okozni, hiszen biztos nagyon sok a dolgod és az elintézni valód az utolsó napon -mondtam búsan, miközben a hülye ruhámat szedtem fel a földről, s a szakadt harisnyámat vizsgáltam.

- Mia nem kell, hogy elmenj! – Lépett közelebb hozzám. – Csinálok valami ennivalót és ennyi. Csak öt órakor lesz edzésem. Kérlek szépen, maradj! – Nézett le rám és szemei reménykedve csillogtak felém. Felsóhajtottam, majd lehajtott fejjel mérlegeltem még mennyit bír ki a szívem és a szervezetem ebből az egész katasztrófából. Talán már rég elege volt, csak képtelen voltam Dávidot figyelmen kívül hagyni. Pedig kellett volna. Ahogy a harc is helyénvalónak tűnt. Mindenesetre bólintottam, s az ő kényelmes ruháiba kezdtem el belebújni. - Rendben, akkor csinálok valami kaját – mosolyodott el halványan, majd lesietett a lépcsőn. Pár perc után a fürdőben, én is követtem őt. A konyhában állt és épp egy görögdinnyét szeletelt fel.

Leültem a pulthoz és csak bámultam őt.

- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni.

- Én készítem a világ legjobb rántottáját – szólt, mire elnevettem magam.

- Ejha! Igazi konyhatudással rendelkezel. De mid van? Majd én segítek neked.

- Nem sok minden. – Nézett bele a hűtőbe. – Anyám szokott általában vásárolni, és főzni is egy személyben. Meg persze ő az, aki a ruháimat is rendben tarja. Kimossa, kivasalja, és szépen összehajtogatva visszaadja.  

- Sokat segít neked. – Mellé álltam és együtt néztük a hűtő tartalmát.

- Főzök neked. – Villantottam az ezer wattos mosolyom. – Már úgyis régen főztem akárkinek is, magamon kívül.

- Mia nem kell, mert…

- Nem gáz, ezekből a zöldségekből egy remek levest tudok összerakni. – Húztam odébb egy szószos üveget. – Úgy látom, van itt hús is, amit akár sütni is lehet. Persze ha ma edzésed és meccsed is van, akkor lehet valami könnyű kaja kéne, nem?

- Dehogy is. Szinte minden meccsem előtt az Mc Donaldban vagy a helyi sültkolbászosnál kajálunk Marcival – mondta csak úgy lazán, mire elnevettem magam. Cseppet sem látszott meg rajta az evés, hiszen annyira tökéletes és izmos volt. Egyszerűen imádtam. Úgy voltam vele, amíg Dávid a repülőjegyeket kutatja és az új csapatáról néz videókat, beszélget, egy jövőbeli csapattársával elkészítem az ennivalót.

Pucoltam a zöldségeket és sütöttem a húst, amihez zöldséges köretet csináltam. Nagyon reménykedtem, hogy Dávidnak tetszik majd a végeredmény.

- Mia el kell szaladnom valahova, de pár perc és jövök. – Vette a kabátját és adott egy puszit.

- Hova mész? Már mindjárt kész az ebéd.

- Nem leszek sokáig, csak akadt egy kis dolgom. Ígérem, sietek. – Nézett rám, majd kilépett az ajtón.

Dávid éppen időben ért haza, mert már kiraktam a két tányért és a gőzölgő leves is ott volt az asztal közepén.

- Hú de fantasztikus illatok vannak. – Lépett be kezében egy letakart tálcával.

- Mi ez? – kérdeztem érdeklődve.  

- Meglepetés és ez is – mondta és másik kezéből egy rózsa került elő. – A tiéd, amiért ilyen kedves vagy és főzöl nekem.

- Dávid én… - Néztem rá és szemeimet elfutották a könnyek. – Köszönöm, de még lehet, hogy nem is fog ízleni neked – nevettem fel, a könnyeimet visszanyelve.

- Ha csak fele ilyen jó lesz, mint amilyen az illata, már megérte.

- Édes vagy, de ezt vázába kell rakni. – Mutattam a virágra és Dávid pár pillanat alatt kerített egyet. Behelyeztem a virágot, majd enni kezdtünk. Végig a férfi arcát figyeltem és örömmel konstatáltam, hogy ízlik neki az étel. Szinte alig marad belőle, ami nagy büszkeséggel töltött el.

- Most pedig a desszert. – Állt fel és végre megtudtam mi van a tálcán. – Remélem, szereted, mert én imádom – szólt és mikor levette a papírt egy nagy adag Francia krémes tárulkozott a szemeim elé.

- Hű ezt én is imádom. – Csillantak fel a szemeim a sok édesség láttán.

- Örülök drága Mia. Mi lenne, ha befoglalnánk a kanapét és néznénk valami filmet? Még van három órám odaérni az edzésre.

- Csak akkor, ha én választhatok – nevettem fel, majd követve a tanácsát ültem le a kanapéra, a tányér sütimmel együtt. Dávid egy pokróccal tért mellém, miután megettem a finomságot, magához húzott és betakart mind a kettőnket. Mosolyogva bújtam közelebb hozzá. A film már nem is igazán izgatott.

- Mikor mész holnap? – Néztem fel rá.

- Fogalmam sincs, de jó lenne minél korábban ott lenni, hiszen még el kell foglalni a szállásomat és…

- Nincs lakásod? – vágtam közbe.

- Még nincs, de ez nem akadály, hiszen remek albérletek vannak Milanóban, és az egyik volt válogatott csapattársam is kint játszik. Vele is beszéltem és ő felajánlotta, hogy ha nagyon nem találok, oda is költözhetek hozzá. A szezon csak januárban kezdődik, szóval bőven van időm a beilleszkedésre. Karácsonykor pedig megígértem anyámnak, hogy hazajövök.

- Szóval akkor itt töltöd az ünnepeket? – Dobbant nagyot a szívem. – Mikor jössz vissza?

- Mia, még el sem mentem – nevetett.

- Jó persze, csak arra gondoltam, hogy eljöhetnél a céges buliba és…

- Mia kérlek, ne! – Állította le lelkesedésemet. – Nézd én… nem tudom mi lesz velem, de most a karrierem a legfontosabb.

- Persze, persze. – Sóhajtottam fel bánatosan, és éreztem, hogy elillan a tökéletes pillanat. – Nem vinnél haza?

- De, persze ha szeretnél menni. – Állt fel meg sem várva a válaszomat. Gyorsan felvettem a tegnap viselt ruhám és cipőm, majd kabátot vettünk és elindultunk a lakásom felé. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, ami zavart egy kicsit, de jobbnak láttam, ha csendben maradunk, mert nem akartam még rosszabb hangulatban elválni tőle.

- Akkor köszönöm a tegnapi és a mai napot. – Fordultam felé, ahogy megálltunk.

- Szeretnél eljönni az edzésemre? – kérdezte, hirtelen bedobva a témát. Egy másodpercre bambán néztem rá, majd válaszoltam.

- Nem, inkább nem…

- Akkor este a meccsen találkozunk – mondta, majd közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt. Hirtelen el is felejtettem miről is beszélgettünk az előbb, majd észbe kaptam és felnevettem Dávid csalafintaságán.

- Nem győzhetsz meg egy csókkal – vigyorogtam rá, mire átfogta a derekamat és az ölébe húzott. – Dávid! – nevettem.

- Mia! – kuncogott, majd ismét megcsókolt. Felnyögtem a jóleső érzésről, ami a hasam aljában kezdett gyülekezni. Beletúrtam a hosszú hajába, s hozzápréseltem magam, már amennyire tudtam. – Ha most nem hagyjuk abba, akkor nem kezeskedem a folytatásért – morogta a nyakamba, miközben az egyik kezével tartott, a másikkal már a szoknyámat tűrte fel. Felsóhajtottam, mikor becsúsztatta a bugyim alá az egyik ujját és körkörös mozdulatokkal kezdett el ingerelni. Alig kaptam levegőt, nem érdekelt sem a hely, sem az idő. Csak az érzések voltak fontosak. Kapkodó mozdulatokkal bújtattam ki a farkát a gatyájából, s pár pillanattal később már arra ereszkedtem rá. Az érzéstől belenyögtem a csókunkba. – Mia – motyogta újra és újra, mire még gyorsabban kezdtem mozogni rajta, a szemeim előtt nem lebegett más csak a kielégülés, még utoljára Dáviddal, s mikor mind a ketten elértük lassított a csókunkon, a derekamat simogatta, majd a hasamat.

- Szeretném, ha szeretnél – suttogtam, majd adtam neki egy arcra puszit és kinyitva a sofőr felőli ajtót kiszálltam a kocsiból. Vissza sem fordulva siettem be a lakásomba, sós könnyeim az arcomat kenték össze, míg a bugyimat Dávid ondója. Nevetséges vagyok. 

15. fejezet - El akarok élvezni!

15. fejezet

El akarok élvezni!

Néztem a mellettem vezető férfit és elcsodálkoztam, vajon tényleg ennyire akar engem, s ha igen, miért nem felel meg neki a mostani helyzet? Ennyire rémisztő lenne számára a család gondolata? Tudtam, hogy az édesapja tehet a mostani felfogásáról, mégis reméltem, hogy észreveszi: nem ugyanolyan, mint ő. Hiszen kedvel engem, jól érzi magát velem, egyszerűen csak retteg, hogy nem lenne jó apa, valamint szerető társ.

Csak akkor tűnt fel, hogy valami nincs rendben, mikor Dávid megállt egy csodaszép ház előtt, valahol a külvárosban és beállt a garázsba.

- Ez nem az én lakásom – mondtam bizonytalanul, mire a férfi felnevetett.

- Nem hát. Ez az enyém – mondta könnyedén, én pedig nem is hittem el, mit hallok. Hazahozott magához! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bízik bennem. A kapcsolatunk elején tisztázta, hogy ide senkivel nem jön, ez a saját kis birtoka. – Gyere már, Mia – szólt rám, mire kiszálltam a kocsiból és követtem őt. Beérve kicsit meglepődtem, mikor Dávid felkapcsolta a villanyt. Rögtön egy tágas helyiségbe kerültem, ami magába foglalta a konyhát, az ebédlőt és a nappalit is. Egy lépcső vezetett fel az emeletre. A falakon képek sorakoztak Dávidról és a barátairól. Sok volt a csapatfotó, a hatalmas televízió mellett egy nagyobb vitrinben kupák sorakoztak. Lerúgtam a cipőmet, majd kérdőn Dávid felé pillantottam.

- Nyugodtan nézz körbe. Addig én töltök valamit.

- Jó, de tudod, én nem ihatok…

- Csak egy pohár narancslére gondoltam a számodra. – Mosolygott rám én pedig a díjakkal megtelt vitrinhez indultam. Elcsodálkoztam a serlegeken, de kicsit büszke is voltam a férfira. Leolvastam róluk az írásokat, majd mosolyogva fordultam Dávid felé, hallottam, hogy közeledik. Elfogadtam az italt, ami hűsítette forró véremet, mikor rátekintettem.

- Nagyon szép eredményeket értél el. – Néztem bele csodálatos barna szemeibe.

- Köszönöm, igyekszik az ember. – Rántotta meg a vállait, mintha az eredményei nem is számítanának, pedig tudtam, hogy nem így van, nagyon is büszke az összes sikerére.

- És a lakásod is gyönyörű. – Néztem szét újra elismerően. Dávid közelebb jött, elvette tőlem az üres poharat és lerakta a dohányzó asztalra, ezután átölelte a derekam, majd tekintetét a szemembe fúrta. Kisimított egy tincset a hajamból, ujjait végighúzta ajkaimon, ami a csókjai után sóvárgott. Felsóhajtottam, s becsukott szemekkel vártam, hogy közelebb hajoljon hozzám. 

- Hiányoztál – suttogta. Már nem bírtam tovább, így átkaroltam a nyakát, s magamhoz húztam a fejét. Felültetett a konyhaasztalra, majd erős kezével tépni kezdte a harisnyámat, miközben egy pillanatra sem vált el ajkunk egymástól. Kihámozott a ruhámból, majd újra felkapott, felvitt a lépcsőn és az ágyára fektetett. Szinte mindenhol éreztem az illatát. A selyem ágynemű kellemes érintése, s Dávidé együttes erővel hatottak rám. Szívesen végigkutattam volna a lakhelyét, de elvoltam foglalva a kocka hasával és édes csókjaival a nyakamon. Lehunyt szemekkel suttogtam a nevét, miközben ő az egyik kezével elkezdte gyúrni a mellemet, a másikat édes ajkaival ingerelte, míg a mellbimbóm meg nem keményedett a szájában. Ahogy tudtam, egyre feljebb nyomtam a mellkasomat hozzá. Vágytam az érintésére minden egyes porcikámon, miközben azt sem akartam, hogy abbahagyja a melleim kényeztetését.

Felnyögtem, mikor beleharapott a mellbimbómba.

- Dávid… - suttogtam. – Kérlek… - könyörögtem, bár magam sem tudtam, hogy miért. Egyszerűen csak nem bírtam már tovább, ki akartam elégülni. – El akarok élvezni! – Néztem rá, de ő csak a melleim közül nézett vissza.

- Sss, nyugodj meg! – morogta, alig figyelve rám, továbbra is a melleimmel volt elfoglalva. Felnyögtem tehetetlenségemben, majd hagytam, hogy folytassa a kínzásomat. Bár a hasam puszilgatásánál meglepődtem, össze kellett szorítanom a szemeimet, hogy ne sírjam el magamat, ugyanis többet képzeltem az apró gesztusba, mint amennyit jelenthetett abban a pillanatban, a számára. Soha nem fogja a nagy hasamat puszilgatni, a gyermeke miatt, mert ő is annyira várná, mint amennyire én. Felsóhajtottam, hogy lenyugodjak, s visszatérjek a vágy ködös világába, de képtelen voltam rá.

- Dávid, várj!

- Mi a baj? – Nézett rám riadtan. – Fáj valamid? Talán nyomom a hasad? Hogy szeretnéd, hogy csináljam? – zúdította felém kérdéseit, meglepett, hogy ennyire gyengéd és figyelmes. Sosem volt még ilyen édes, s kedves velem. Meghatódva néztem rá, próbáltam lenyelni a könnyeimet, de a férfi arcára pillantva rá kellett jönnöm, hogy nem sikerült. Kétségbeesve bámult rám, azt hitte, hogy bántott valamelyik tettével, pedig nem így történt. Csak meghatódtam az előbbi cselekedetétől. – Mia, drágám, mondd el mi a baj! A babával van valami? Elvigyelek a kórházba?

- Semmi gond, csak meghatódtam. – Húztam el a számat, majd átöleltem. – Sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot.

- Elmagyaráznád? – kérdezte, mire megtettem, amire kért. Először furán nézett, de a beszélgetés végére édesen mosolygott rám és az ölébe ültetett, majd az ágy háttámlájának dőlt. – Mia, tudod már a nemét? – Bólintottam válaszként, ő pedig egy kicsit szorosabban fogott magához, s elkezdte simogatni a hasam.

- Kisfiú – suttogtam a meghatottságtól elszorult torokkal. A szemeim újra megteltek könnyekkel, Dávid törölte le őket, majd gyengéden a szám sarkába adott egy puszit, utána pedig vadul megcsókolt, miközben ujjai a nyakamat simogatták. Belesóhajtottam a csókba, mire a nyakamra tért rá, s ezek után lejjebb haladt, míg el nem ért a vágyam középpontjához. – Kérlek…

- Bébi, mondd el, mit szeretnél! – Nézett rám vigyorogva, amitől egyre bosszúsabb lettem.

- Csak csináld! – morogtam, de nem tett semmit. – Ahh! – Csaptam a kezeimmel az ágyra. – Elégíts ki a nyelveddel, Dávid, könyörgöm! – És ezt is tette, az ajkai megtalálták a csiklómat, lassan, kínzóan simogatott a nyelvével, míg újra nem könyörögtem neki. Mindenem bizsergett, égtem a csókjai és a kezei alatt, nagyon közel voltam, de képtelen voltam elmenni, ahányszor odanyomtam a fejét az ölemhez, lassított és alig ért hozzám. – Dávid… - suttogtam, miközben beletúrtam a sűrű hajába, s a fejbőrét karmolásztam tehetetlenségemben.

- Élvezz el, Mia – motyogta a combomba, majd ismét a klitoriszomat kezdte el izgatni a nyelve hegyével, rátért a csiklómra, mire nekinyomtam az alfelemet és belemarkoltam a hajába, lehunyt szemekkel nyögtem fel, mikor erőteljesen kezdett el nyalni. Majdnem szétrobbantam, bizsergett a hasam, éreztem, hogy pillanatokon belül el fogok élvezni, s ezt ő is tudta. Dávid még intenzívebben ingerelt, édesen simogatott, s gyengéden nyomott le az ágyra, mert a csípőm saját életet élt.

- Nem bírom…

- Élvezz! – morogta a lábaim közé, s nekem nem is kellett több, abban a pillanatban száz és még annál is több darabra robbant a világ a csukott szemeim alatt. Úgy lihegtem és remegtem, mintha soha nem élveztem volna még el életemben. Próbáltam összeszedni magam, de képtelen voltam rá, ugyanis, amint kinyitottam a szemeimet, Dávid ajkai rátaláltak az enyémekre, amiken éreztem a saját ízemet. Felmordult a hevességemen: csókoltam, simogattam és a lábaimmal körbeöleltem a derekát, hogy magamhoz húzzam. Lassan – a kelleténél sokkal több önuralommal – csúszott belém. Teljesen kitöltött, mintha hozzám tartozott volna, s csak vele érezhetném ezt az egészet, próbálta, talán már nem csak próbálkozott, kitörölni az eddigi és az ez utáni férfiakat az életemből.

Felnyögtem az érzéstől, mikor elkezdett ki- és becsúszkálni bennem. Lehunyt szemekkel élveztem az apró sóhajait, amivel azt jelezte, hogy próbálja visszafogni magát, de nehezen megy neki.

- Gyorsabban – nyögtem a szájába, amire rám nézett, s én is vissza rá. Egy pillanatra megállt bennem, s csak bámult. – Mi az? – kérdeztem rémültem. Nem értettem miért viselkedik így.

- Ki szeretném élvezni minden egyes pillanatát, amíg benned vagyok, Mia. Azt akarom, hogy újra könyörögj nekem, érted? Szeretném, ha nem lennél képes ezek után mással elélvezni, pedig tudom mennyire önző dolog. Mégis, ha belegondolok, hogy előttem Tamással voltál kikészülök. – A tekintete égette az enyémet, mégsem tudtam elfordulni. Tudtam, hogy amit mondd egyfelől hízelgő, másfelől viszont szörnyűséges, hiszen nem várhatja el, hogy ne legyek senkivel, ha ő azzal dug majd, akivel akar.

- Dávid, ez… - mondtam, de megakadtam. Nem tudtam mit kellene erre felelnem, hiszen ő is tudta és én is, hogy mit jelentenek a szavai. – Csak dugj meg! – mondtam ki, amit igazából akartam, s ő így is tett, eszeveszett tempóban pumpált, s szorította az összekulcsolt ujjainkat, míg mind a ketten egyszerre nem élveztünk el.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy lentről beszélgetés zajai szűrődtek fel. Óvatosan kilopakodtam az ajtóhoz és a lépcső melletti falnál bújtam el. Dávid egy idősebb nővel társalgott.

- Ezek pedig a ruháid, szépen kimosva, kivasalva és összehajtva.

- Köszönöm anya, imádlak – mosolygott, majd egy puszit adott az édesanyjának.

- Mikor indulsz, kisfiam?

- Holnap, de még nem tudom pontosan. Nem foglaltam jegyet.

- Ugye tudod, hogy az sokba kerül? – kérdezte az anyukája nyugtalanul.

- Anya ne idegeskedj, van rá pénzem és, hé, ne zörögj már. – Állította le édesanyját mikor az a poharakkal csörömpölt. Pedig szegény asszony csak az elmosott edényeket szedte ki a mosogatógépből.

- Mert?

- Mert… - kezdett bele Dávid, de az édesanyja esze járása kicsit gyorsabb volt, mint az övé.

- Van itt valaki? – érdeklődött, én pedig lélegzet visszafojtva hallgattam a férfi válaszát.

- Mint látod a cipőből is, igen. Az a nő alszik nálam aki…. Akinek a gyereke az enyém. Tudod meséltem már Miáról.

- Még sosem hoztál fel ide egyetlen egy lányt sem.

- Igen, de… Ő, szóval, ő Mia. – Itt furán néztem magam elé, ez most egy magyarázat akart lenni? Mi az, hogy a nevem már egy magyarázattá nőtte ki magát nála? Jaj, Istenem, ez a pasi kész agyrém!

- Csak nem szereted? – kérdezte anyukája, majd mély hallgatás után Dávid válaszolt.

- Azt hiszem, sokkal többet érzek iránta, mint eddig bármelyik másik nő iránt. Mint tegnap kiderült a fiammal terhes… lesz egy kisfiam – motyogta. Alig értettem. Reszketegen felsóhajtottam, majd egymásba fűztem a melleim előtt a két kezemet, át kellett ölelnem magam, hogy ne essek szét, vagy ne rohanjak oda és öleljem át a férfit, akibe szerelmes vagyok.

Érzett valamit a kisfiúnk iránt, egyszerűen csak nem tudta, hogyan kellene ezt kezelnie.

- Ó, Dávid. – Ölelte meg az édesanyja, nekem pedig könnyek szaladtak a szemeimbe.

- Anya, nem tudom, mi legyen. Én a focinak élek, tudod, hogy nem adhatom fel, annyi mindent elértem…

- Figyelj, ez a lány is szeret?

- Azt hiszem igen, bár annyiszor bántottam már meg, hogy csodálkoznék rajta.

- Dávid még nem írtál alá semmit, semmi sincs veszve.

- De én szeretnék Olaszországban játszani! Annyira hatalmas lehetőség, érted?

- Sok dolgot fel tudok fogni, kedves fiam, de azt nem, hogy Olaszország után, úgy is hazajönnél, akkor miért nem maradhatnál itt, velünk? Miának és a kisfiadnak is szüksége lenne rád, én is örülnék, ha maradnál, ahogy a húgod is. Ha haza jössz, mit kezdesz magaddal?

- Nem tudom, de a foci közelébe akarok maradni. Akármennyire is szeretem Miát én…

- Túlságosan félsz az elköteleződéstől. Te sosem leszel olyan, mint az apád, nem érted?

- Ugyan már anya, hiszen máris olyan vagyok – szólt búsan. Lehunyt szemekkel álltam és vártam, hogy a könnyeim ne eredjenek el. Sokat sírtam már tegnap is, nincs szükségem még több könnyzáporra.

- Ezt neked kell eldöntened, de ha ez a Mia egy kedves lány, ráadásul még terhes is az unokámmal mindenképen meg akarom ismerni. Dolgozik?

- Persze, hogy dolgozik. Ráadásul nem is akármit. – Büszkélkedett Dávid, majd megmutatta a parfümös üvegét, én pedig örültem, mert az édesanyjának is tetszett a termékünk.

- Tehát itt dolgozik. – Olvasta fel a cégünk nevét. – A héten bemegyek hozzá, de most indulnom kell. Kérlek nagyon vigyázz magadra kisfiam és hívj fel, ha Olaszországba értél.

- Megígérem, és karácsonykor találkozunk – mosolygott. Az asszony könnyes szemekkel nézett rá, amitől nekem is újra bepárásodott a sajátom. - Na, ne sírj, nem a világ végére megyek, drága anyukám. – Ölelte meg gyengéden az édesanyját, én pedig örömmel visszamásztam az ágyba. Boldog voltam, hogy Dávid többet érez irántam, mint bárki más iránt eddig. Mosolyogva vártam vissza magam mellé a férfit. Legalább valamit elértem a kezdeti nehézségek ellenére.

Talán egy picit visszaaludhattam, mert arra eszméltem, hogy puha ajkak kényeztetik a gerincemet, amitől egy pillanat alatt a mennyországban éreztem magam, viszont úgy tettem mintha nem ébredtem volna fel, így Dávid fentebb jött és a nyakamba csókolt. Ezt már nem bírtam ki és halkan felsóhajtottam.

- Jó reggelt, Bébi – suttogta a fülembe azon a fantasztikusan nyugtató hangján, amit imádtam. Felé fordultam és Dávid mosolygó arcát pillantottam meg. A haja kiengedve lógott szemébe, amiknek a csillogó barnaságában szinte elvesztem.

- Jó reggelt – köszöntem én is és felkuncogtam az édes fogadtatástól. Annyira szerettem volna, ha életem hátralévő napjain így kelhettem volna… Persze ezért még nagyon sokat kellett, Dávid helyett is, dolgoznom. Tudtam, hogy még milliószor fog eltaszítani magától és lehet, csak évek múltán kaphatom majd meg a szerelmét… Kár, hogy a fia még ennyit sem remélhet majd… A gondolatok csak pörögtek a fejemben és nem igazán tetszett a jövőkép, így egy pillanat múlva inkább az újabb puszikkal foglalkoztam, amik az arcomat érték. A keze a takaróm alá csúszott, s a combom belső felét kezdte el simogatni, míg a másikkal mellettem támaszkodott.

– Hééééé! – Fogtam meg a takaró alatt játszó kezét. – Mit csinálsz?

- Semmit, csak felmérem a terepet – kacsintott.

- Azt hiszem tegnap már eléggé felmérted, nem? – kérdeztem, de nekem is jólesett, hogy keze egyre beljebb simogatott.

- Nem volt elég. – Hallottam a hangját, de nem azzal törődtem, mert egy pillanat alatt fordult felém és csúsztatta belém az egyik ujját. Felsóhajtottam, majd átöleltem a nyakát és magamhoz húztam egy csókra. Édesen és mohón tépte az ajkaimat, míg én a feszes hátsóját szorongattam, amikor a farkát megéreztem a takaró felett. Egyből lehúztam magamról, majd a kezeimet visszacsúsztattam a seggére, ő pedig a melleimet kezdte el szopogatni és gyúrni. Felnyögtem, az érzékeim feltöltődtek, éreztem minden kis rezdülését, s amikor belém nyomta a kőkemény farkát felsikítottam. Egy csókkal hallgatott el, majd egyre gyorsabb tempóban kezdett el dugni. Alatta nyögdécseltem, sóhajtoztam és a vállába kapaszkodtam, míg ő is, s én is elég közel kerültünk az orgazmushoz. Ekkor Dávid fordult egyet, magára húzott és alulról kezdett el döfködni.

Nyitott szemekkel néztem az arcán legördülő izzadságot, valamint a koncentrációtól ráncolt homlokot. Elmosolyodtam, majd lassan végigsimítottam a nyelvemmel az ajkain, míg ő összekulcsolta az ujjainkat és belenézett a szemeimbe, aprót bólintottam, amire ő még gyorsabban kezdett el dugni, s így élveztünk el mind a ketten egyszerre.

Kielégülten terültem el rajta, nem érdekelt semmi, csak a simogató ujjai a gerincem mentén. Sosem akartam, hogy ennek vége legyen, így én is magamhoz szorítottam őt.

#miisittvagyunk

Sziasztok!

Kérünk titeket, támogassátok ezt a kampányt! Ha ezen a blogon teszitek, mi csak örülünk, de higgyétek el, hogy ha máshol, az sem gond, a lényeg, a támogatás.

Link

14. fejezet - Faroksimogatás mesterfokon

Sziasztok!

Először is elnézést kérünk, vagyis inkább én - Vivi -, a sok sok idő miatt, amíg nem tettünk fel részt, de kicsit nehéz írni, ha nincs gépem, csak hétvégén anyuéknál. Mindenesetre, elnézést mindenkitől és nagyon köszönjük a kommenteket! 

Másodszor pedig kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves olvasónknak! :) 

Vivi&Andrea 

14. fejezet

Faroksimogatás mesterfokon

Elmosolyodtam az ajándék láttán és újra átolvastam a levelet. Egy kicsit tehetetlen voltam, hiszen szívem szerint elmentem volna a buliba, de ésszel már felfogtam, hogy ennek semmi értelme nem lenne. Talán csak annyiból jönnék ki jól, hogy a Dávid iránti hatalmas vágyam egy kicsit csillapodna, ha megkapnám őt, de utána csak szenvednék. Nem tehetem magam tönkre, hiszen ha én rosszul érzem magam valószínűleg a babám is…

Kezembe fogtam a piros - fekete kövekből kirakott vastag arany karkötőt. El kellett ismernem Dávidnak remek ízlése volt, tudta mi kell a nőknek. Kivettem a gyümölcsöt is és beraktam a hűtőbe. Úgy gondoltam majd elhívom Rékát és megesszük együtt. Amint ezen méláztam, csöngettek, én pedig, a levelemmel a kezemben, ajtót nyitottam: Réka állt előttem vigyorogva. Furcsálltam, hogy itt találom, hiszen most váltunk el, ezt szóvá is tettem, mire elmagyarázta, hogy a keresztlányom egyik játék kiskutyája benne maradt a táskámban.

Miközben ezt kerestem Réka szemügyre vette a nem rég érkezett csomagot, majd a levéllel együtt fordult felém.

- Elmész? – kérdezte érdeklődve. A hangja kedves volt és előítéletektől mentes, mégsem tudtam elvonatkoztatni attól, vajon mi járhat a fejében… Hiszen Dávid volt a szerelmem, a kisbabám édesapja, na meg egy igazi faszkalap is, de nemrég Tamással, az exemmel szexeltem. Ez igazán jeles pályakép, mondhatom. Ez az Mia, mindent elértél az életben, amit akartál!

- Nem tudom. – Néztem rá tanácstalanul, miközben végre a kezeim között éreztem az apró játékállatot. – Szerinted mit kéne tennem?

- Nem tudom Mia, de talán jobb lenne, ha elmennél – mondta és a válasza nagyon meglepett. Réka mindig is ellene volt a Dáviddal való találkáimnak, nem értem mi ez a nagy fordulat. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, ezért magyarázatba fogott. - Azért mondom ezt, mert mint írta, ez lesz a búcsú bulija. Valószínűleg ha jönne is ezek után Magyarországra csak nagyon ritkán és akkor sem biztos, hogy hozzád fogja vezetni az első útja, hiszen gondolom neki is van családja - mélyet sóhajtott, majd folytatta. - Mia ha most nem veszel részt ezen a bulin akkor magadat fogod hibáztatni, hiszen kihagytad a lehetőséget, hogy még utoljára a közelében lehess. Ismerlek már és tudom, hogy ezen agyalnál egy csomó ideig.

- Eljössz velem? – Pillantottam fel rá reménykedve.

- Talán, beszélek erről Zsolttal, aztán meglátjuk.

- Nyugodtan elhívhatod, hátha kevésbé lesz féltékeny – kuncogtam, majd megöleltem Rékát, aki felnevetett a hülyeségemen.

- Jó, de még nem ígérek semmit, és amúgy is addig van még pár nap.

- Igen, sajnos túl sok is. – Szomorodtam el mikor tudatosult bennem, hogy még csak a hét elején járunk.  Réka bátorítólag még egyszer megölelt, majd a kezeim közül kikapva a játékot húzta el a csíkot.

A heti munka jól ment és örültem, hogy egyre több támogatót sikerül találnom a közeledő karácsonyi céges vacsorához. Szerettem felkutatni az új embereket és elmagyarázni miért is jók a mi termékeink. Hiába, imádtam a munkámat, de azért a fejemben minden nap ott motoszkált a szombati buli. Tudtam előbb- utóbb jelentkeznem kell Dávidnál, de féltem felhívni. Rettegtem attól, hogy hallanom kell az erős, férfias hangját, amitől két perc alatt képes voltam megnyugodni.

Csak bámultam a telefonomon a nevét és idegesen járkáltam fel- s alá az irodámban. Nagy nehezen mégis rávettem magam a hívásra és lélegzet visszafojtva vártam, mikor szól bele a telefonba.

- Igen? – Hallottam hangját a vonal végén, szívem pedig őrült módon kezdett verni. Istenem, de hiányzik ez a férfi! Legszívesebben megkérdezném, hol van most és autóba pattannék, majd meg sem állnék az ágyáig.

- Szia. Mia vagyok – válaszoltam neki és reméltem nem hallja mennyire remek a hangom. Izgultam, hogy ma mégis miként fog reagálni a hívásomra, hiszen nála soha nem lehetett tudni mit gondol. Dávid kész rejtély volt, a maga gyönyörű módján.

- Mia. Hogy vagy? – kérdezte édesen. Legszívesebben felsóhajtottam volna a megkönnyebbüléstől, hogy érdeklem, aztán rájöttem: csakis én, s nem mi.

- Köszönöm megvagyok, a rosszullétek elmúltak, tele vagyok energiával és mindent szívesen megeszek. Azt hiszem a gyerekünk imádni fogja az ázsiai kaját, mert elég sokszor kívánom – kezdtem el rizsázni,  pedig tudtam, hogy ez aztán tényleg nem érdekli. A baba nem. – Bocsánat.  Már felakartalak hívni, hogy megköszönjem az ajándékodat. Igazán kedves volt tőled.

- Tetszett? – Szólt reményteljes hangon. Fulladna bele egy kancsó vízbe! Miért érdekli? Hiszen vagy milliószor taposott át rajtam és a gyerekén!

- Igen, a dinnye is nagyon finom volt. Elvittem Rékáékhoz még tegnap este és ott elfogyasztottuk az egészet – kuncogtam bele a telefonba, mikor eszembe jutott Kamilla mennyire édes fejet vágott csupa dinnyés képpel. – A karkötő is nagyon szép. Most is rajtam van.

- Akkor jó. – Könnyebbült meg. Elmosolyodtam. Kedves volt tőle, hogy így utoljára gondolt rám. – Figyelj csak Mia, nem tudom pontosan miért hívtál, de remélem, köze van a bulimhoz… Szeretném, ha eljönnél és bemutathatnálak a haverjaimnak.

- Alapvetően tényleg ezért kerestelek, de most hogy mondod, már nem vagyok benne biztos, hiszen mindenki tudni fogja, hogy egy várandós nő mit keres ott, veled.

- Drágám, senki nem fog ezzel törődni. Csak az érdekli őket, hogy végre megismerjenek.

- Nem vagyok ribanc – morogtam. – Kurvára nem akarom, hogy ezt gondolják rólam a csapattársaid.

- Senki sem fogja ezt hinni, bébi. A címet elküldöm SMS-ben, mert most rohannom kell, viszont szeretném, ha ezeket a baromságokat kivernéd a fejedből és eljönnél.  Csókollak Mia. – Ezzel a végszóval nyomta ki a telefont, mire tanácstalanul sóhajtottam fel. Most meg mihez kezdjek? Eddig alig vártam a bulit, a kielégülés gondolata hajtott, de most nem vagyok biztos semmiben. Dávid megadhatná még egyszer utoljára, amit magamnak nem tudok, viszont újra összetörné a szívemet. Megérné? Határozottan kétségeim vannak, de már nem fogok visszakozni. Réka is jó ötletnek gondolja, valamint Zsolti elvállalta Kami pesztrálását arra az estére, így visszafogva a férfiösztöneit, elengedte a drága feleségét velem.

Miután megkaptam az utasításokat Dávidtól, hogy hova és mikor kellene érkeznünk, jobbnak láttam készülődni. Erre az alkalomra elmentem Rékával és az egyik régi barátnőmmel, Tamarával, vásárolni. A helyzet egyszerű volt: kellett egy csinos ruha, ami nem takarja el a pocakomat, de mégsem úgy nézek ki benne, mint aki felzabálta az összes mikulás csokit karácsonykor. Jó, már megint hülyeségeket fantáziálok, mindenesetre egy fekete színű, pánt nélküli koktélruhát vásároltam, egy piros magas sarkúval és ugyanilyen színű kis táskával. Szerintem és barátnőm szerint is, jól állt, kiemelte a melleimet, amik így elég jól néztek ki.

- Nekem bezzeg nem nőttek meg ilyen nagyra, mikor terhes voltam – kuncogott, majd nyújtva a kezét közeledett felém.

- Na, azt már nem! Nem fogod meg őket! – nevettem, s mit sem törődve vele, hátat fordítottam neki. – Készen vagyok, szóval húzzunk, mert elkésünk – vigyorogtam a cipőmre nézve. Hallottam, hogy Réka fújtat mögöttem, majd belém karolva húztam ki a lakásomból.

A kocsimban ülve, Réka vezetett, mert annyira izgultam, hogy rám tört a hányinger. Fúj! Nem is tudom, mikor lettem ilyen, mégis paráztam, hogy Dávid mennyire lesz elfogadó velem szemben.

- Ez az? – tettem fel a kérdést, mikor Réka megállította az autót.

- Igen, na, készen állsz? – Pásztázta arcomat barátnőm, mire én bólintottam. Eléggé elszánt voltam és tudtam mit akarok: Dávidot!  Beléptünk a terembe, ahol egy menő DJ szolgáltatta a jobbnál jobb zenéket, engem mégsem ez érdekelt, hanem Dávid, egyből őt kerestem a teremben, miközben hagytam magam vezetni a bárpult felé. Ott megálltam, majd továbbpásztáztam a helységet, s mikor megláttam a szerelmemet, a haverjai társaságában, elmosolyodtam.

- Bassus ezek fele fiatalabb, mint mi – suttogott a fülembe Réka.

- Tudom, utána néztem a csapatnak és csak Dávid volt harmincon felüli. Azért is szeretik ennyire, mert tanulhatnak tőle és tisztelik is, amit a fociban elért. Egy csomószor megkapta az Év Legjobb Focistájának járó díjat is – meséltem Rékának, ahogy egyre közeledtünk a fiú csapat felé. Dávid szerencsére észrevett, majd elindult felénk. Édes mosolyát ránk villantotta, amitől alhas tájékon megmozdult valami. Imádtam mikor így mosolygott. Nagyon csinos volt a sötétkék ingében és fekete farmerben.

- Jó estét hölgyeim – üdvözölt minket kedvesen és adott két puszit Rékának, s nekem is. Megéreztem a saját márkás parfümünket és büszkeséggel töltötte el a szívem, mert tudtam valahányszor a kezébe veszi azt az üvegcsét, rám gondol. - Nagyon csinosak vagytok. – Nézett végig rajtunk, mire mind a ketten elnevettük magunkat Rékával. – Mit isztok?

- Nekem egy narancslé is megteszi – válaszoltam gyorsan, barátnőm pedig egy pohár vörösbort kért, majd Dávid pár perc múlva kezében a két pohár itallal tért vissza asztalunkhoz. Megköszöntük, majd Dávid átkarolva a derekamat közelebb húzott magához. A mosolyom kiszélesedett, miközben a hasam bukfenceket vetett örömében. Jólesően simultam hozzá, miközben arról beszélgettek Rékával, hogy holnap lesz a búcsú meccse, s nem mennénk e el rá, amire a barátnőm gondolkodás nélkül mondott igent, meg sem várva az én válaszomat. Felhúzott szemöldökkel vártam a magyarázatát, miért is változott meg a férfivel szembeni magatartása, de ő csak édesen mosolygott.

A traccspartinkat, Dávid egyik haverja zavarta meg, ugyanis csatlakozva hozzánk, bemutatkozott, majd Rékát félre is vonta beszélgetni, miközben rákacsintott a barátjára.

- Eljössz velem táncolni? – kérdezte vigyorogva. Bólintottam, majd hagytam magam a táncparkettre vezetni.

Csak táncoltunk, mikor az egyik kedvenc zeném csendült fel. Imádtam ezt a számot, így elővettem a legcsábítóbb mozgásomat, amit szerencsére Dávid azzal jutalmazott, hogy szorosabban húzott magához.

- Jól vagy? – érdeklődött kedvesen, a fülembe suttogva. A lehelete simogatta a nyakamat, amitől megborzongtam. Az érzékszerveim tótágast álltak, alig vártam, hogy kettesben legyünk a továbbiakban.  

- Igen, minden rendben van szerencsére. Megy a meló és…

- A baba?  - tettre fel a kérdést, amin egy kicsit meglepődtem.

- Ő is jól van. Voltam Tamásnál és mindent rendben talált.

- Tényleg muszáj pont hozzá járnod? – kérdezte morogva. Na, ne már! Nem hiszem el, hogy megint ezzel jön!

- Dávid, kérlek.

- Jó – motyogta, majd megpörgetett, s maga elé állított. – Remélem rendes veled.

- Hidd el, jól bánik velem. Tudod, talán el kellene gondolkoznom rajta, hogy milyen lenne újra vele – mondtam ki, ami éppen az eszembe jutott, de Dávid arcára nézve, igazán kár volt. Tudtam, hogy butaság volt, hiszen nem vele kellett volna ezt megbeszélnem, viszont szerettem volna, ha tud a terveimről.

- Lefeküdtél vele? Megdugott? – kérdezte idegesen, amitől egy pillanatra lesütöttem a szemeimet. – Komolyan, Mia? Miért?

- Semmi közöd hozzá! Neked csak én kellek! Tele van a tököm a hülyeségeiddel, mindig teszünk egy lépést előre, majd kettőt hátra, lassan négy hónapos terhes vagyok, te pedig soha nem fogod megemészteni, hogy lesz egy kisbabánk! Tamás itt lenne mellettem, szerelmes belém, s segítene, amiben csak tud. Az állandó szex sem hátrány…

- Fogd be, Mia! Istenemre mondom, csak maradj csendben, mert nem tudom, mit teszek veled… - suttogta fojtottan, majd megragadva a kezemet, kezdett el húzni Réka felé. – Figyeljetek, ha nem gond, akkor most mi lelépnénk. – Rontott rá a két beszélgető barátunkra. - Holnap találkozunk öregem. – Fogott Marcival kezet, s intett a barátnőmnek is, miközben próbált maga előtt kituszkolni a helységből.

- Várjatok már egy percet! – kiáltott utánunk Réka, így Dávid kénytelen volt megállni. Visszafordultunk felé, ami elég nagy kár volt, hiszen a barátnőm nem tűnt túl lelkesnek a férfi viselkedését illetően.

- Dávid, had készítsek rólatok egy közös képet! -  Lépett a társasághoz egy velem egyidős férfi, aki már kattintgatta is a gépét, majd mosolyogva köszönte meg. Talán a party fotósa volt, mindenesetre Dávid nem is foglalkozott vele igazán.

- Mia, tényleg szeretnél elmenni? – kérdezte Réka aggódva.

- Nincs semmi gond – vágta rá Dávid, mire én csak megforgattam a szemeimet. Nem féltem tőle, inkább felizgatott, hogy a maga ősemberi módján akart engem irányítani. Persze egy faszkalap volt, sőt… De ezen felül semmi mást nem akartam, csak vele szexelni.

- Minden a legnagyobb rendben, remélem nem gond, ha taxival kell hazamenned – mosolyogtam rá, mire legyintett, majd elmosolyodva sétált vissza Marcihoz.

- Dávid! Haver, gyere már vissza, beszéljünk egy kicsit – szólította meg az egyik srác. Persze szerelmem csak morgott valami választ, de azért átölelve a derekamat indult az említett ember asztalához.

A bemutatásom után, ittak még három kupica vodkát, majd Dávid édesen mosolyogva hajolt hozzám és csókolt meg.

- Sajnálom, ha megijesztettelek, ne haragudj – suttogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.

- Semmi baj – mosolyogtam. – De igazán leléphetnénk már innen – nevettem, majd hátra csúsztattam a kezemet, s éppen csak észrevehetően dörzsöltem a tenyeremet a farkának, ami abban a pillanatban el is kezdett megkeményedni.

A kezeit a hasamra csúsztatva kezdte el simogatni a pocakomat, talán önkéntelenül, mégis az egész asztaltársaságnak feltűnt a mozdulat. Vigyorogva figyelték az összes apró rezdülésünket, így könnyen leszűrtem, hogy próbálják összetenni a képet, vajon mi is van kettőnk között.

Felmosolyogtam a kedvenc férfira az életemben, majd megfordultam az ölelésében és átölelve a nyakát lehúztam magamhoz egy csókra. Felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől, mikor ajkaink összeértek, már el is húzódtam volna, amikor aprót beleharapott az ajkamba, s jobban odapréseltem magam hozzá. Ajkaim szétnyíltak, majd örömmel fogadták a nyelve kényeztetését. Az összes porcikám beleremegett a csókjába, amikor elhúzódott, mindenki őrjöngve kántálta, a teremben, Dávid nevét. Felnevettem a nagy figyelem láttán, majd adtam még egy puszit az ajkaira, s rámosolyogtam.

- Ideje indulni – jelentettem ki.

- Benne vagyok, Bébi. – Bólintott, majd a derekamra csúsztatva a kezét, kísért ki a teremből. Vággyal és ígéretekkel lépkedtem ki mellette. Alig vártam, hogy lekerüljön rólam a fekete csipkés bugyim. 

13. fejezet - Tényleg figyelmes egy faszkalap

13. fejezet

Tényleg figyelmes egy faszkalap

Már három hónapos terhes voltam és Dáviddal a wellness kirándulás óta nem találkoztam és nem is beszéltem. Eleinte nagyon rosszul esett és fájt is, hiszen munka közben is azon kaptam magam, hogy azok a csodálatos barna szemei és az édes mosolya jár a fejemben. De ahogy a napok teltek, múltak, már egyre jobban tudtam a melóra koncentrálni, amire most szükségem is volt, hiszen igaz, hogy Zsófi, akit felvettem magam mellé rengeteget segített, de az év végi karácsonyi és szilveszteri partikat csakis nekem kellett összeállítanom, ami eléggé nagy odafigyelést igényelt. Zsófira még inkább csak apróbb feladatokat bíztam és beengedtem a meetingekre ahol meglesheti hogyan is folyik a munkám.

Egyik nap éppen Tamáshoz készültünk az ultrahang vizsgálatra Rékával és Kamillával. Barátnőm folyamatosan a lányát piszkálta, amiért a kislány forgolódott a gyerekülésben.

- Fejezd már be, ekkora autóból ki se lát. Nem csoda, ha feljebb akar ülni – szóltam rá Rékára, mert most Zsolt egyik nagyobb típusú kocsijával közlekedtünk.

- Foglalkozz a saját gyerekeddel.

- Húúú valaki eléggé morci ma! – hecceltem, majd hátra fordultam keresztlányomhoz és egy csokit adtam a kezébe.

- Ne adj már édességet neki, ebéd előtt! – kiabált rám.

- Baszki, én tuti nem ilyen anya leszek. – Fordultam vissza, miután Kamilla mosolyogva majszolta az édességet. – Mondd minden rendben?

- Igen, csak… aggódok egy kicsit.

- Miért? – Húztam fel a szemöldökömet kérdően. – Talán Zsoltival van valami gáz?

- Nem, mondd, te hol élsz? Nem olvasol híreket?

- De… de mi van?

- Csak most megyünk a gyereked ultrahangos vizsgálatára és az apja pedig éppen Olaszországba készül.

- Mit tehetnék én ezzel?

- Annyira aggódom miattad Mia. – Fogta meg a kezem. – Egy baba felnevelése egyedül nem annyira álomszerű. Még úgy sem könnyű, ha ketten vagytok. Bár legalább nem veszel össze senkivel, de akkor is. Te annyira imádod a munkádat és hát…

- Aranyos vagy, hogy miattam aggódsz. – Néztem rá és elsírtam magam. Basszák meg a hormonjaim! – Hidd el én is szeretném, ha Dávid most itt lenne velem és bár szuper, hogy te viszel el Tamáshoz, de akkor is az ő kocsijába kéne ülnöm és neki is látni kéne a felvételeket – szipogtam. Megtöröltem a szemeimet, majd elfordultam pár pillanatra, hogy összeszedjem magamat.

- Igen éppen ezt mondom. Egy aljas paraszt és te még mindig szereted.

- Réka…

- Ne már Mia! – ordított rám. – Láttam, amikor érted mentem, hogy mi volt megnyitva a gépeden.

- Basszus elfelejtettem lecsukni – morgolódtam, mert tudtam, hogy lebuktam barátnőm előtt. Való igaz, egy videót néztem Dávidról, amibe az egyik meccsről beszél. – Csak kíváncsi voltam miket mondd. Nem értek a focihoz és…

- Ismerlek, mint a rossz pénzt! – állított le. – Szerelmes vagy belé, pedig egy szemét…

- Ez benne volt a pakliban. Legalább nem kellett megcsináltatnom az apaságit, bár szívem szerint megtettem volna, és a képébe vágtam volna a papírt, hangos baszódj meg felkiáltások közepette.

- Megérdemelte volna – helyeselt Réka és ekkor megérkeztünk a kórházhoz, ahol Tamás soron kívül fogadott minket és mi mindhárman bevonultunk a rendelőbe magunkon érezve a többi várakozó kismama szúrós pillantását.

- Á! A hölgykoszorú – mosolygott ránk Tomi és vakító kék szemeiből örömet olvastam ki, amikor ránk pillantott.

- Kérsz egy nyalókát? – Guggolt le Kamillához majd mielőtt Réka válaszolhatott volna a férfi már húzta is elő az édességet a fiókjából, s édesen elcsevegett a kislánnyal… Mennyire jó apa lenne belőle! Mielőtt félre lépett volna, nem is hittem, hogy nem ő lesz a gyerekem apja. Kár, hogy egy óriási rohadék…

Persze az élet mást hozott, de lehet jobb is így. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, majd Tamás egy hideg gélt nyomott a hasamra, s egy műszerrel fel- le vizsgálgatni kezdte a pocakomat, ami már kezdett nagyon szépen látszódni. Egy ideig nem szólt semmit csak komoly képpel figyelte a monitort, amiből én semmit sem tudtam kiolvasni. De hát Tamás a legjobb nőgyógyász.

Eközben Kamilla az előre odakészített játékokkal volt elfoglalva, Réka pedig fogta a kezemet és mikor már nem bírta ki szó nélkül így kérdezett:

- Minden rendben van?

- Igen, persze. Akarod hallani a szívhangját? – Nézett rám mosolyogva, majd megnyomott egy gombot és hallhattam a babám szívverését.

- Ez mi, anya? – Jött oda Kamilla.

- Ez Mia babájának a szíve. Tudod így dobog, még egy kicsit gyorsan ver, ami ez ilyen csöppségnél megszokott – magyarázta el neki az anyja.

- Ki az apukája? Te? – Nézett rá Tamásra nagy barna szemekkel, mire mindannyian zavarba jöttünk, de a férfi nagyon jól kivágta magát.

- Nem, de még lehetek. – Kacsintott a kislány felé, és én elmosolyodtam.

- Kisfiú vagy kislány? – Érdeklődött tovább keresztlányom és erre már én is nagyon kíváncsi voltam, viszont nem mertem megkérdezni. Úgy tudtam a második hónaptól már nagyon jól látszódik, de nem voltam benne biztos, így féltem is a kérdéstől.

- Szeretnétek tudni? – érdeklődött az orvosom. Mosolyogtam a kérdésen.  

- Szeretnétek? – Akadtam fent a többes számon.

- Az apja és te. Szeretnétek tudni?

- Csak én Tomi, csak én – javítottam ki. - Megmondod, ha már látod?

- Mia, kisfiad lesz – mosolygott rám, mire Réka és én könnyekbe törtünk ki. Lesz egy fiam. Annyira hihetetlennek tűnt, de mégis igaz volt. Örömömben elfelejtettem mindent és felülve az asztaltól magamhoz öleltem Tamást. Pár percig így maradtunk, miközben simogatta a hátam. Ismerős volt minden mozdulata és átkoztam magamat és persze őt is, hogy miért kellett neki megcsalnia, nekem pedig teherbe esnem.

- Jól vagy? – kérdezte, mikor már több zsebkendőnyi felitatott könny után újra visszafeküdtem a vizsgáló asztalra.

- Igen. – Bólintottam.

- Mondd ezt honnan tudtad, hogy fiú? – Nézett rá Kamilla.

- Látod.  – Mutatott a monitorra miközben a kislányt az ölébe kapta. – Az ott olyan, ami csak a kisfiúknak van.

- Amivel pisilni szoktak? – Nézett rá a kislány kérdőn.

- Igen az. – Mosolygott rá Tamás.

- Ez nem valami nagy. – Szólt Kamilla komor arccal mire mindketten felnevettünk Rékával.

- Lehet a prototípusnak is csak ekkora van. – Nézett rám sokatmondóan drága orvosom, mire én csak a fejemet ingattam.

- Csak szeretnéd. – Vágtam vissza és mivel véget ért a vizsgálat és letöröltem magamról a gél szerű anyagot, ami a hasamat borította be, öltözködni kezdtem.

- Az apja? – kérdezte Tamás.

- Fogalmam sincs. Lehet éppen edzésen van, vagy… nem tudom, de nem is érdekel. – Néztem szigorúan a szemébe és reménykedtem nem fogom elsírni magam, és mivel Kamillának mosdóba kellett mennie már ketten voltunk a vizsgálóban, így Tamás sokkal komolyabb hangra váltott.

- Mia ne csináld ezt. Látom rajtad, hogy nem jól vagy.

- Semmi közöd hozzá – vágtam rá. Én is tudtam, hogy nem vagyok jól. Éreztem a kimerültséget, mint testileg, mint lelkileg. De nem panaszkodtam. Én nem Dávid voltam…

- De igenis van. – Jött közelebb és megfogta a kezem. – Igenis van, mert…

- Mert miért? Az orvosom vagy.

- Annál azért kicsit több.

- Nem vagy már más csak az orvsom Tamás. Semmi közöd nincs hozzám, és…

- Szeretném, ha lenne. A gyerekedhez. Hidd el én komolyan mondtam azokat, amiket mondtam neked. Hogyha ez a focista nem akarja, akkor szívesen felnevelem veled. Hidd el!

- Nem kell sem Dávid sem pedig a te segítséged, és most mondd meg, mennyi a vizsgálat ára és már itt sem vagyok.

- Nem kell érte fizetned. – Nézett a szemembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől furcsa borzongás járta át a testemet. Hiába, a terhesség alatt nagyon ki van éhezve egy nő a szexre.

- Igen is kell! Én is, csak egy vagyok a sok páciensed közül. Nem szeretném, ha kivételeznél velem. Így is furcsa a helyzet, de nem kell ennél kellemetlenebbé tenned. Az elején azt mondtad, profin fogsz viselkedni…

- Sokkal többet jelentesz nekem, mint bárki más – mosolygott. Felsóhajtottam. Nem is erről volt szó… Vagyis nem teljesen, erre bevág egy ilyen mondatot. Komolyan sírni tudnék.

- Na persze, ezért is csaltál meg, nem? – Néztem kék szemébe szúrós pillantással. – Szóval akkor mivel jövök? – tettem fel újra a kérdést, mire nem szólt semmit csak megcsókolt.

Egy pillanatra lefagyva álltam, majd ajkaim örömmel fogadták az ostromot. Halkan belenyögtem a szájába, mire közelebb húzott magához, s felültetett a vizsgáló ágyra és a felsőmet kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Lehunyt szemekkel élveztem, amire a testem vágyott, de valahol az agyam hátsó zugában, tudtam, hogy nem kellene. Ő az exem, szerelmes vagyok Dávidba és terhes vagyok tőle. Mégsem állítottam le, mikor feljebb tolta a szoknyámat és félre tolva az alsóneműmet, belém hatolt. Csak felnyögtem az ismerős, borzongatós érzésre, s megemeltem az alsó részemet, amire mind a ketten felsóhajtottunk. Tamás csak lökött, s próbált sietni, így nem szóltam, hogy kényelmetlen a helyzet, csak kiszerettem volna élvezni, hogy ennyire akar engem és a testem is megakart könnyebbülni. Halkan lihegtem, csak pár pillanat kellett volna, hogy elélvezzek, de az ajtóból Réka hangját hallottam, amitől egyből mind a ketten lefagytunk, Tomival. A hármasunk csak állt egymásra bámulva, míg Kami meg nem szólalt.

- Anya, mit csinálnak Miáék? – kérdezte Kamilla és erre mindketten szétváltunk és a ruhánkat kezdtük igazgatni.

- Kint megvárunk. – Húzta ki a kislányt barátnőm én pedig égő vörös fejjel Tamásra néztem.

- Ezt miért kellett? – suttogtam. Szégyelltem magam. Nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a helyzetet, csak minél előbb elakartam tűnni mindenki szeme elől.

- Mintha te nem akartad volna.

- Terhes vagyok és szex mániás… szóval… - Lihegtem miközben a ruhámat igazgattam. – Szegény Kamilla. – Csóváltam a fejem, de Tamás csak mosolygott. – Mit mosolyogsz basszus? Hogy fogom ezt én kimagyarázni egy ennyi idős gyereknek?

- Megoldod. Mellesleg ha gondolod akár be is fejezhetnénk – súgta a fülembe, de mielőtt újra elkapott volna a hév, előkaptam a tárcám, majd kivettem belőle egy magasabb értékű bankjegyet és az asztalára tettem.

- Köszönöm a vizsgálatot. – Néztem mélyen a szemébe és kisétáltam az ajtón. Az úton sem Réka sem én nem mertem előhozni a témát. Fogalmam sincs mit magyarázott Kamillának, de a kislány sem érdeklődött arról mit látott a vizsgálóban, aminek nagyon örültem, hiszen lövésem sem lett volna mit mondok neki. Réka lerakta a kislányt majd engem is hazafuvarozott.

- Nem jössz be egy kávéra? – Tettem fel félve a kérdést és próbáltam kerülni vele a szemkontaktust.

- Mert akkor elmagyarázod, hogy mi volt ez az egész, amibe a lányom is belelátott? – kérdezett vissza cseppet sem kedves hangon.

- Sajnálom, fogalmam sincs mi volt ez. – Néztem rá és tényleg így gondoltam. – Réka nem terveztem azt, hogy Tamással azt fogom csinálni. Főleg nem egy vizsgálóban és…

- De mégis megtetted! – kiabált rám mérgesen. Lesütöttem a szemeimet, nem mertem ránézni. Tényleg szörnyen éreztem magam.

- Mostanában eléggé kivagyok, a hormonjaim tombolnak, én pedig egyre jobban kívánom egy férfi érintését és figyelmét és…

- A szexet – állapította meg, mire bólintottam.

- Egy idióta vagyok, de mit kéne, tegyek?

- Fogalmam sincs, de nem volt könnyű Kamillának elmagyarázni.

- Mit mondtál neki? – tettem fel a kérdést, amire, azóta kíváncsi vagyok.  

- Azt, hogy Tamás megvizsgálja a babádat belülről – mondta, erre hangosan nevetnem kellett.

- Azt a kurva! – visítottam. Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Réka csak bosszúsan nézett rám, ezért abbahagytam.

- Jó, basszus, semmi nem jutott eszembe és mivel a sztetoszkóp is éppen a hasadon volt, hát… mondanom kellett valamit és az jutott eszembe.

- Jézusom! Sosem találnék ki ilyen – nevettem még mindig. - Imádlak. – Öleltem át mikor kiszálltam a kocsiból.

- Én is, és nagyon vigyázz magadra!

Adtam neki még egy puszit, majd befelé igyekeztem, mikor egy dobozt pillantottam meg az ajtóm előtt. Sehova nem tudtam tenni, hiszen nem vártam csomagot, de mikor becipeltem (ami valljuk be állapotosan eléggé nagy idiótaság volt tőlem),  egy apró levélkét találtam a doboz tetején. A levélben ez állt:

„Drága Mia. Már jó rég nem beszéltünk, és sokat törtem a fejem, mit is kéne, mondjak. Rengeteget gondolok rád, és sajnos még annál is többet, de amit mondtam azt megmondtam. Nem változtathatok az életemen miattad, vagy miattatok!?

Hétfőn indul a gépem Olaszországba, így a Decembert már ott töltöm, hiszen a téli felkészülés miatt jó lenne összeszoknom a csapattársaimmal, hogy a tavaszi idényt már megszokott, baráti társaságban tudjam kezdeni. Szeretném, ha nem egy seggfejként gondolnál rám, és hogy lásd mennyire figyeltem arra, amiket mondtál, fogadd ezt a kis ajándékot.

Üdv: Dávid

UI.: Lesz egy búcsú bulim most szombaton, a helyszínt még nem tudom, viszont ha szeretnél eljönni, akkor, jelentkezz. Jó lenne találkozni még utoljára. Vigyázz magadra!”

Feltéptem a dobozt, amiben egy görögdinnye és egy csodálatos karkötő volt. Csak könnyes szemekkel bámultam az ajándékot. Tényleg figyelmes egy faszkalap.