13. fejezet
Tényleg figyelmes egy faszkalap
Már három hónapos terhes
voltam és Dáviddal a wellness kirándulás óta nem találkoztam és nem is
beszéltem. Eleinte nagyon rosszul esett és fájt is, hiszen munka közben is azon
kaptam magam, hogy azok a csodálatos barna szemei és az édes mosolya jár a fejemben.
De ahogy a napok teltek, múltak, már egyre jobban tudtam a melóra koncentrálni,
amire most szükségem is volt, hiszen igaz, hogy Zsófi, akit felvettem magam
mellé rengeteget segített, de az év végi karácsonyi és szilveszteri partikat
csakis nekem kellett összeállítanom, ami eléggé nagy odafigyelést igényelt.
Zsófira még inkább csak apróbb feladatokat bíztam és beengedtem a meetingekre
ahol meglesheti hogyan is folyik a munkám.
Egyik nap éppen Tamáshoz
készültünk az ultrahang vizsgálatra Rékával és Kamillával. Barátnőm
folyamatosan a lányát piszkálta, amiért a kislány forgolódott a gyerekülésben.
- Fejezd már be, ekkora
autóból ki se lát. Nem csoda, ha feljebb akar ülni – szóltam rá Rékára, mert
most Zsolt egyik nagyobb típusú kocsijával közlekedtünk.
- Foglalkozz a saját
gyerekeddel.
- Húúú valaki eléggé morci ma!
– hecceltem, majd hátra fordultam keresztlányomhoz és egy csokit adtam a
kezébe.
- Ne adj már édességet neki,
ebéd előtt! – kiabált rám.
- Baszki, én tuti nem ilyen
anya leszek. – Fordultam vissza, miután Kamilla mosolyogva majszolta az
édességet. – Mondd minden rendben?
- Igen, csak… aggódok egy
kicsit.
- Miért? – Húztam fel a
szemöldökömet kérdően. – Talán Zsoltival van valami gáz?
- Nem, mondd, te hol élsz? Nem
olvasol híreket?
- De… de mi van?
- Csak most megyünk a gyereked
ultrahangos vizsgálatára és az apja pedig éppen Olaszországba készül.
- Mit tehetnék én ezzel?
- Annyira aggódom miattad Mia.
– Fogta meg a kezem. – Egy baba felnevelése egyedül nem annyira álomszerű. Még
úgy sem könnyű, ha ketten vagytok. Bár legalább nem veszel össze senkivel, de
akkor is. Te annyira imádod a munkádat és hát…
- Aranyos vagy, hogy miattam
aggódsz. – Néztem rá és elsírtam magam. Basszák meg a hormonjaim! – Hidd el én
is szeretném, ha Dávid most itt lenne velem és bár szuper, hogy te viszel el
Tamáshoz, de akkor is az ő kocsijába kéne ülnöm és neki is látni kéne a
felvételeket – szipogtam. Megtöröltem a szemeimet, majd elfordultam pár
pillanatra, hogy összeszedjem magamat.
- Igen éppen ezt mondom. Egy
aljas paraszt és te még mindig szereted.
- Réka…
- Ne már Mia! – ordított rám.
– Láttam, amikor érted mentem, hogy mi volt megnyitva a gépeden.
- Basszus elfelejtettem
lecsukni – morgolódtam, mert tudtam, hogy lebuktam barátnőm előtt. Való igaz,
egy videót néztem Dávidról, amibe az egyik meccsről beszél. – Csak kíváncsi
voltam miket mondd. Nem értek a focihoz és…
- Ismerlek, mint a rossz
pénzt! – állított le. – Szerelmes vagy belé, pedig egy szemét…
- Ez benne volt a pakliban.
Legalább nem kellett megcsináltatnom az apaságit, bár szívem szerint megtettem
volna, és a képébe vágtam volna a papírt, hangos baszódj meg felkiáltások
közepette.
- Megérdemelte volna – helyeselt
Réka és ekkor megérkeztünk a kórházhoz, ahol Tamás soron kívül fogadott minket
és mi mindhárman bevonultunk a rendelőbe magunkon érezve a többi várakozó kismama
szúrós pillantását.
- Á! A hölgykoszorú – mosolygott
ránk Tomi és vakító kék szemeiből örömet olvastam ki, amikor ránk pillantott.
- Kérsz egy nyalókát? –
Guggolt le Kamillához majd mielőtt Réka válaszolhatott volna a férfi már húzta
is elő az édességet a fiókjából, s édesen elcsevegett a kislánnyal… Mennyire jó
apa lenne belőle! Mielőtt félre lépett volna, nem is hittem, hogy nem ő lesz a
gyerekem apja. Kár, hogy egy óriási rohadék…
Persze az élet mást hozott, de
lehet jobb is így. Felfeküdtem a vizsgáló asztalra, majd Tamás egy hideg gélt
nyomott a hasamra, s egy műszerrel fel- le vizsgálgatni kezdte a pocakomat, ami
már kezdett nagyon szépen látszódni. Egy ideig nem szólt semmit csak komoly
képpel figyelte a monitort, amiből én semmit sem tudtam kiolvasni. De hát Tamás
a legjobb nőgyógyász.
Eközben Kamilla az előre
odakészített játékokkal volt elfoglalva, Réka pedig fogta a kezemet és mikor
már nem bírta ki szó nélkül így kérdezett:
- Minden rendben van?
- Igen, persze. Akarod hallani
a szívhangját? – Nézett rám mosolyogva, majd megnyomott egy gombot és
hallhattam a babám szívverését.
- Ez mi, anya? – Jött oda
Kamilla.
- Ez Mia babájának a szíve.
Tudod így dobog, még egy kicsit gyorsan ver, ami ez ilyen csöppségnél
megszokott – magyarázta el neki az anyja.
- Ki az apukája? Te? – Nézett
rá Tamásra nagy barna szemekkel, mire mindannyian zavarba jöttünk, de a férfi
nagyon jól kivágta magát.
- Nem, de még lehetek. –
Kacsintott a kislány felé, és én elmosolyodtam.
- Kisfiú vagy kislány? –
Érdeklődött tovább keresztlányom és erre már én is nagyon kíváncsi voltam, viszont
nem mertem megkérdezni. Úgy tudtam a második hónaptól már nagyon jól látszódik,
de nem voltam benne biztos, így féltem is a kérdéstől.
- Szeretnétek tudni? – érdeklődött
az orvosom. Mosolyogtam a kérdésen.
- Szeretnétek? – Akadtam fent
a többes számon.
- Az apja és te. Szeretnétek
tudni?
- Csak én Tomi, csak én – javítottam
ki. - Megmondod, ha már látod?
- Mia, kisfiad lesz – mosolygott
rám, mire Réka és én könnyekbe törtünk ki. Lesz egy fiam. Annyira hihetetlennek
tűnt, de mégis igaz volt. Örömömben elfelejtettem mindent és felülve az
asztaltól magamhoz öleltem Tamást. Pár percig így maradtunk, miközben simogatta
a hátam. Ismerős volt minden mozdulata és átkoztam magamat és persze őt is,
hogy miért kellett neki megcsalnia, nekem pedig teherbe esnem.
- Jól vagy? – kérdezte, mikor
már több zsebkendőnyi felitatott könny után újra visszafeküdtem a vizsgáló
asztalra.
- Igen. – Bólintottam.
- Mondd ezt honnan tudtad,
hogy fiú? – Nézett rá Kamilla.
- Látod. – Mutatott a monitorra miközben a kislányt az
ölébe kapta. – Az ott olyan, ami csak a kisfiúknak van.
- Amivel pisilni szoktak? –
Nézett rá a kislány kérdőn.
- Igen az. – Mosolygott rá
Tamás.
- Ez nem valami nagy. – Szólt
Kamilla komor arccal mire mindketten felnevettünk Rékával.
- Lehet a prototípusnak is
csak ekkora van. – Nézett rám sokatmondóan drága orvosom, mire én csak a
fejemet ingattam.
- Csak szeretnéd. – Vágtam
vissza és mivel véget ért a vizsgálat és letöröltem magamról a gél szerű
anyagot, ami a hasamat borította be, öltözködni kezdtem.
- Az apja? – kérdezte Tamás.
- Fogalmam sincs. Lehet éppen
edzésen van, vagy… nem tudom, de nem is érdekel. – Néztem szigorúan a szemébe
és reménykedtem nem fogom elsírni magam, és mivel Kamillának mosdóba kellett
mennie már ketten voltunk a vizsgálóban, így Tamás sokkal komolyabb hangra
váltott.
- Mia ne csináld ezt. Látom
rajtad, hogy nem jól vagy.
- Semmi közöd hozzá – vágtam rá.
Én is tudtam, hogy nem vagyok jól. Éreztem a kimerültséget, mint testileg, mint
lelkileg. De nem panaszkodtam. Én nem Dávid voltam…
- De igenis van. – Jött
közelebb és megfogta a kezem. – Igenis van, mert…
- Mert miért? Az orvosom vagy.
- Annál azért kicsit több.
- Nem vagy már más csak az
orvsom Tamás. Semmi közöd nincs hozzám, és…
- Szeretném, ha lenne. A
gyerekedhez. Hidd el én komolyan mondtam azokat, amiket mondtam neked. Hogyha
ez a focista nem akarja, akkor szívesen felnevelem veled. Hidd el!
- Nem kell sem Dávid sem pedig
a te segítséged, és most mondd meg, mennyi a vizsgálat ára és már itt sem
vagyok.
- Nem kell érte fizetned. –
Nézett a szemembe, majd megsimogatta az arcomat, amitől furcsa borzongás járta
át a testemet. Hiába, a terhesség alatt nagyon ki van éhezve egy nő a szexre.
- Igen is kell! Én is, csak
egy vagyok a sok páciensed közül. Nem szeretném, ha kivételeznél velem. Így is
furcsa a helyzet, de nem kell ennél kellemetlenebbé tenned. Az elején azt
mondtad, profin fogsz viselkedni…
- Sokkal többet jelentesz
nekem, mint bárki más – mosolygott. Felsóhajtottam. Nem is erről volt szó…
Vagyis nem teljesen, erre bevág egy ilyen mondatot. Komolyan sírni tudnék.
- Na persze, ezért is csaltál
meg, nem? – Néztem kék szemébe szúrós pillantással. – Szóval akkor mivel jövök?
– tettem fel újra a kérdést, mire nem szólt semmit csak megcsókolt.
Egy pillanatra lefagyva
álltam, majd ajkaim örömmel fogadták az ostromot. Halkan belenyögtem a szájába,
mire közelebb húzott magához, s felültetett a vizsgáló ágyra és a felsőmet
kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Lehunyt szemekkel
élveztem, amire a testem vágyott, de valahol az agyam hátsó zugában, tudtam,
hogy nem kellene. Ő az exem, szerelmes vagyok Dávidba és terhes vagyok tőle.
Mégsem állítottam le, mikor feljebb tolta a szoknyámat és félre tolva az
alsóneműmet, belém hatolt. Csak felnyögtem az ismerős, borzongatós érzésre, s
megemeltem az alsó részemet, amire mind a ketten felsóhajtottunk. Tamás csak
lökött, s próbált sietni, így nem szóltam, hogy kényelmetlen a helyzet, csak
kiszerettem volna élvezni, hogy ennyire akar engem és a testem is megakart
könnyebbülni. Halkan lihegtem, csak pár pillanat kellett volna, hogy
elélvezzek, de az ajtóból Réka hangját hallottam, amitől egyből mind a ketten
lefagytunk, Tomival. A hármasunk csak állt egymásra bámulva, míg Kami meg nem
szólalt.
- Anya, mit csinálnak Miáék? –
kérdezte Kamilla és erre mindketten szétváltunk és a ruhánkat kezdtük
igazgatni.
- Kint megvárunk. – Húzta ki a
kislányt barátnőm én pedig égő vörös fejjel Tamásra néztem.
- Ezt miért kellett? –
suttogtam. Szégyelltem magam. Nem tudtam miként kellene kezelnem ezt a
helyzetet, csak minél előbb elakartam tűnni mindenki szeme elől.
- Mintha te nem akartad volna.
- Terhes vagyok és szex
mániás… szóval… - Lihegtem miközben a ruhámat igazgattam. – Szegény Kamilla. –
Csóváltam a fejem, de Tamás csak mosolygott. – Mit mosolyogsz basszus? Hogy
fogom ezt én kimagyarázni egy ennyi idős gyereknek?
- Megoldod. Mellesleg ha gondolod
akár be is fejezhetnénk – súgta a fülembe, de mielőtt újra elkapott volna a hév,
előkaptam a tárcám, majd kivettem belőle egy magasabb értékű bankjegyet és az
asztalára tettem.
- Köszönöm a vizsgálatot. –
Néztem mélyen a szemébe és kisétáltam az ajtón. Az úton sem Réka sem én nem
mertem előhozni a témát. Fogalmam sincs mit magyarázott Kamillának, de a
kislány sem érdeklődött arról mit látott a vizsgálóban, aminek nagyon örültem,
hiszen lövésem sem lett volna mit mondok neki. Réka lerakta a kislányt majd
engem is hazafuvarozott.
- Nem jössz be egy kávéra? –
Tettem fel félve a kérdést és próbáltam kerülni vele a szemkontaktust.
- Mert akkor elmagyarázod,
hogy mi volt ez az egész, amibe a lányom is belelátott? – kérdezett vissza
cseppet sem kedves hangon.
- Sajnálom, fogalmam sincs mi
volt ez. – Néztem rá és tényleg így gondoltam. – Réka nem terveztem azt, hogy
Tamással azt fogom csinálni. Főleg nem egy vizsgálóban és…
- De mégis megtetted! –
kiabált rám mérgesen. Lesütöttem a szemeimet, nem mertem ránézni. Tényleg
szörnyen éreztem magam.
- Mostanában eléggé kivagyok,
a hormonjaim tombolnak, én pedig egyre jobban kívánom egy férfi érintését és
figyelmét és…
- A szexet – állapította meg,
mire bólintottam.
- Egy idióta vagyok, de mit
kéne, tegyek?
- Fogalmam sincs, de nem volt
könnyű Kamillának elmagyarázni.
- Mit mondtál neki? – tettem
fel a kérdést, amire, azóta kíváncsi vagyok.
- Azt, hogy Tamás megvizsgálja
a babádat belülről – mondta, erre hangosan nevetnem kellett.
- Azt a kurva! – visítottam.
Alig kaptam levegőt annyira nevettem. Réka csak bosszúsan nézett rám, ezért
abbahagytam.
- Jó, basszus, semmi nem
jutott eszembe és mivel a sztetoszkóp is éppen a hasadon volt, hát… mondanom
kellett valamit és az jutott eszembe.
- Jézusom! Sosem találnék ki
ilyen – nevettem még mindig. - Imádlak. – Öleltem át mikor kiszálltam a
kocsiból.
- Én is, és nagyon vigyázz
magadra!
Adtam neki még egy puszit, majd
befelé igyekeztem, mikor egy dobozt pillantottam meg az ajtóm előtt. Sehova nem
tudtam tenni, hiszen nem vártam csomagot, de mikor becipeltem (ami valljuk be
állapotosan eléggé nagy idiótaság volt tőlem), egy apró levélkét találtam a doboz tetején. A
levélben ez állt:
„Drága Mia. Már jó rég nem beszéltünk, és sokat törtem a fejem, mit is
kéne, mondjak. Rengeteget gondolok rád, és sajnos még annál is többet, de amit
mondtam azt megmondtam. Nem változtathatok az életemen miattad, vagy miattatok!?
Hétfőn indul a gépem Olaszországba, így a Decembert már ott töltöm,
hiszen a téli felkészülés miatt jó lenne összeszoknom a csapattársaimmal, hogy
a tavaszi idényt már megszokott, baráti társaságban tudjam kezdeni. Szeretném,
ha nem egy seggfejként gondolnál rám, és hogy lásd mennyire figyeltem arra,
amiket mondtál, fogadd ezt a kis ajándékot.
Üdv: Dávid
UI.: Lesz egy búcsú
bulim most szombaton, a helyszínt még nem tudom, viszont ha szeretnél eljönni,
akkor, jelentkezz. Jó lenne találkozni még utoljára. Vigyázz magadra!”
Feltéptem a dobozt, amiben egy görögdinnye és egy
csodálatos karkötő volt. Csak könnyes szemekkel bámultam az ajándékot. Tényleg
figyelmes egy faszkalap.
