9,5. fejezet/2. rész - Dávid körül forog a világ

9,5. fejezet/2. rész

Dávid körül forog a világ

Marci eléggé beleültette a bogarat a fülembe, ezért úgy gondoltam, kiderítem mi az igazság. Mia csodaszép és lehet, hogy tényleg nem is egy pasival feküdt össze előttem, vagy utánam, akár közvetlenül is, így még a dátumokat is tudná manipulálni. A nők mindenre képesek. Mivel csak délután volt edzésem nem keltem korán. Lassú komótos mozdulatokkal vettem fel a ruhám és készítettem el a reggelimet.

Az órámra néztem, ami már bőven ütötte a tíz órát. Úgy gondoltam Mia biztos bent van a munkahelyén. A féltestvérem szerint mindig reggel hétkor kezd, és délután négyig dolgozik. Öltözékem a szinte szokásos farmer, póló és mivel eléggé hideg időnek nézett ki egy meleg pulóver. Nem szoktam a hétköznapokon túlöltözni. Azt inkább meghagyom a csábítós hétvégéimre. Felvettem a bőrkabátom, bakancsom majd indítottam Mia cége felé. A recepciónál egy szőke csaj ült, aki mosolyogva várta miért is boldogítom őt a jelenlétemmel. Egész csinos volt, de nem eléggé, hogy felkeltse a figyelmem… Legalábbis most már nem…

- Jó napot! – Köszöntem rá és megpróbáltam nagyon kedves lenni. – Én Péntek Miához jöttem. Megtudhatnám, hányadik emeleten dolgozik?

- Esetleg időpontra jött? – Emelte rám világoskék szemeit.

- Nem, de mindenképpen beszélnem kellene vele.

- Sajnos időpont nélkül nem lehet. – Válaszolta tárgyilagosan. – A kisasszony eléggé elfoglalt mostanában.

- Tényleg?  Miért?

- Tudja, azt suttogják itt a belső pletykafészkek, hogy babát vár, és most éppen egy asszisztenst toboroz maga mellé, hogy ha elmegy, akkor is legyen, aki segítsen neki.

- Mit szól hozzá, ha azt mondom én is éppen az álláshirdetésre jöttem? – Bukott ki belőlem a válasz mire a lány meglepődött arccal válaszolt: - De hát maga nem is nő. A hirdetésben feketén fehéren ott van, hogy kolleganő!

- Egy próbát megér, nem? – mosolyogtam rá mire azonnal elpirult. Tudtam, hogy nyerésben vagyok. – Kérem, kisasszony mondja meg nekem, merre van Mia irodája. Tényleg beszélnem kell vele, és ha megmondja, elviszem vacsorázni.

- Igazán? – Kérdezte izgatottan. – A harmadikon ahol a fejesek vannak.

- Köszönöm, kedves. – Indultam a lift felé, de ő még utánam szólt: - Meg sem beszéljük a vacsorát.

- Ha lesz rá időm mindenképen értesítem. – Szóltam vissza pimaszul és mire rájött szegény, hogy valószínű átvágtam, robogtam is fel a lifttel a harmadik emeletre. Te jó ég mennyi nő. Kapkodtam a fejem mikor a folyosón sétáltam. Ilyen munkahelyen nagyon szívesen ellenék bármikor. Csak bírni kéne a sok menetet. Álmaim munkája…

Felnéztem az információs táblára és megláttam a nyilat, ami Mia irodája felé mutatott. A fehér ajtón arany táblácska hirdette a nevét. Péntek Mia Kozmetikai és marketing Manager. Az iroda előtt volt egy asztal ahol szintén egy nő ült. Kicsit talán idősebb volt, mint akihez jöttem, de kedves arca miatt nem aggódtam. Elsétáltam mellette és a kilincsre tettem a kezem, mire felugrott.

- Uram oda nem mehet be! – Szólt rám olyan hangon, amitől azt hittem mindjárt a gatyámba csinálok. Hogy tud kijönni ekkora nagy hang egy ilyen kis nőből? – Uram a kisasszonynál éppen vannak.

- Igazán és kicsoda? – Érdeklődtem és reménykedtem nem az a Tamás.

- Egy jelölt a meghirdetett munkára. Kérem, üljön le és várjon. – Majd a krémszínű fotelekhez irányított. Egy darabig vártam, és az ott lévő magazinokat lapozgattam. Eléggé idióta volt mindegyik, mert az egyik újságban volt egy cikk, amin hangosan felnevettem. Mit akarhat a férfi? Majd ott voltak a pontok. Mennyire idióták a csajok. A pasi csak egy dolgot akar. Szexet, de azt jó sokat.

Már több mint egy órája várakoztam mikor úgy gondoltam befejeztem. Lesz, ami lesz, nem érdekel. Felálltam, majd Mia titkárnőjének tiltakozása ellenére benyitottam hozzá.

- Te meg mit keresel itt? – Csodálkozott, ahogy meglátott. Basszus, de dögös volt a dühös tekintetével, miközben az ablaknál állt. Sötétkék mélyen kivágott oldalt felsliccelt ruhát viselt és szexi bokacsizmát.

Haját pedig laza hullámokban hagyta. Szemüvegét levette, majd az asztalra rakta. – Mégis hogy jöttél be mikor világosan elmondtam, hogy nem fogadok senkit?

- Nem bírtam várni. – Rántottam meg a vállaimat, majd beljebb léptem. Ekkor megláttam egy ismerős nőt a bőr fotelben ücsörögni. Te jó ég honnan a fenéből ismerem?!

- Dávid. – Nézett rám ő is mikor meglátott. – Te itt? – Hangja kedvesen csengett és ekkor eszembe jutott, hogy kb két hónapja húztam meg egy buliban és azt ígértem neki, hogy elviszem magammal valamerre. Persze nem tettem meg, hanem az együttlétünk után szép csendben kihátráltam a lakásából.

- Ti ismeritek egymást? – hallottam Mia hangját.

- Csak egyszer találkoztunk – habogtam, és még mindig a nevén törtem a fejem.

- Eléggé mély benyomást tett rám – szúrta oda csaj majd kezeit összefogta a mellei előtt.

- Nézd eléggé sok volt a dolgom és nem volt időm felhívni és…

- Ó már értem. – Nevetett fel Mia. – Azt hiszem, rájöttem honnan van az ismertség. Csak nem te is beleestél ennek a szépfiúnak a csapdájába, Zsófi?

- Zsófi! – Mondtam ki hangosan a nevet.

- Azt gondolom igen – szólt egy kicsit szomorkás hangon.

- Figyelj, Mia beszélnünk kell!

- Nemsokára befejezzük. Kérlek, várj kint.

- De nekem edzésem lesz kb. egy óra múlva és így is rengeteget vártam. – Mutattam a kijárat felé. – Csak pár perc az egész utána felőlem folytathatjátok, de nekem is van munkám, amit nem hanyagolhatok. Kérlek. – Néztem rá és próbáltam annyira meggyőzően nézni, ahogy csak bírtam. Szerencsére a csel bevált, mert Mia megkérte Zsófit, hogy várakozzon kint.

- Oké mi volt ennyire fontos? – érdeklődött miközben az asztalának dőlt.

- Van egy elméletem, vagyis inkább az egyik haveromnak van, Marcinak. – Kezdtem és megláttam, hogy Mia felteszi a szemüvegét és egy dokumentumot olvasgat. Hirtelen sokkal szexibb lett és már megint olyan dolgokon járt az agyam. Persze ezt a gatyám feszességén is éreztem. De azért rosszul is esett, hogy látszólag nem figyel rám. - Figyelnél? – Emeltem fel a hangom mire felnézett.

- Folytasd!

- Akkor rakd le azt a szart és figyelj rám, mert fontos.

- Dávid nem érdekel a hülyeséged. – Nevetett fel gúnyosan. – Mondd, amit akarsz és húzz el!

- Éppen próbálnám, de te le se szarod – mondtam mérgesen.

- Jó – sóhajtott megadóan majd az asztala mögé sétált és beült a székébe. Ez remek alkalom volt, hogy hátulról is megcsodáljam feszes fenekét. – Szóval?

- Szóval az van, hogy szerintem átversz!

- Mi van? – Döbbent meg. – Ezt mégis hogy érted? Miért vágnálak át? Tudod az nem az én stílusom...

- Azt nem tudom, de apaságit akarok kérni! Vagyis bizonyítsd be, hogy az enyém a gyerek!

- Mondd csak, miért hazudnék neked? – kérdezte és hangjából eléggé úgy hallottam még a feltételezésem is sértő rá nézve.

- Nem tudom, de lehet, hogy le akarsz nyúlni.

- Már megint itt tartunk. – Temette a fejét a kezébe. – Mikor érted már meg, hogy nem rólad szól minden és nem kell az idióta pénzed?

- Nézd nem is ismerlek, mi van, ha te is olyan vagy mint én?

- Ezt nem értem… – Nézett mélyen a szemembe, ám amikor értelmezte a mondatomat hangosan kibukott: - Szerinted én egy kurva vagyok? Mégis mit képzelsz rólam, te szemétláda? – Állt fel mérgesen majd egyre közelebb jött hozzám. – Azt hiszed, hogy mindenkivel összefekszek? Hogy merészelsz ilyet még csak gondolni is rólam? Én egy normális nő vagyok!

- Mégis eljöttél velem egy numerára, holott alig ismertél. Ennyi erővel azt gondolhatnám, hogy ezt mással is szívesen megteszed.

- Rohadj meg! Takarodj ki az irodámból, Dávid! – Szólt mérgesen majd felálltam és az ajtóhoz indultam. Sajnos meghallottam, hogy Mia sírásban tört ki és erről mindig anyám jutott eszembe. Utáltam, ha egy nő sírt, főleg ha egy férfi miatt. Lehetek az én, vagy az atyaúr isten is, akkor is megsajnáltam az összest. Így nem tudtam faképnél hagyni őt sem, megfordultam és csak bámultam rá.

- Mia bocsáss meg. – Próbáltam közelebb menni hozzá, de ő eltolta a kezemet. – Nem akartalak megbántani, csak tényleg jó lenne tudni.

- Oké, ha ezt akarod, akkor legyen. – Törölte meg a szemét. – Megcsináltatatom, hogy megnyugodj, de akkor neked is ott kell lenned.

- Jó, akkor rendezd le és ennyi.

- Ennyi? -  Nézett rám és szemei még mindig könnyektől csillogtak. Annyira szép volt, én pedig egy idiótának éreztem magam, aki megbántotta. Szerettem volna megvigasztalni és újra mosolyt csalni az arcára.

- Figyelj, Mia nem ismerlek és… ezért jutott eszembe ez a hülye ötlet, de nem akarom, hogy azt hidd, kurvának gondollak vagy ilyesmi.

- Akkor ismerj meg! – Mondta határozottan és az asztalára ült. – Menjünk el valamerre és randizzunk.

- Randi? – Nevettem fel. – Én nem randizok. Elég volt az is, hogy elráncigáltál a szüleidhez.

- Akkor nincs teszt és azt gondolsz rólam, amit akarsz. – Szólt és úgy láttam befejezettnek tekinti a beszélgetést.

- Nézd Mia, én nem vagyok egy ilyen típus, és ezt te is tudod. Nekem nincs olyan, hogy randi meg ilyesmi.

- Félsz ezektől a dolgoktól?

- Én nem félek!

- Akkor miért nem adsz nekünk legalább egy esélyt? – kérdezte és szemei reménykedést sugároztak felém. – Lehet, ha megismernél, akkor másképp viszonyulnál hozzám és kapcsolatunkhoz.

- Nincs is semmiféle kapcsolatunk.

- Dávid kérlek, ne csináljuk ezt! – Hajtotta le a fejét én pedig közelebb mentem hozzá. Még mindig az asztalon ült. Felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Csodaszép volt.

- Komolyan ezt szeretnéd? – Érdeklődtem mire enyhét bólintott. – Akkor legyen, hova menjünk ismerkedni?

- Bárhova. – Húzta mosolyra száját. – Teljesen mindegy, csak ne legyél velem előítéletes.

- Akkor te sem fogsz egy parasztnak gondolni?

- Nem, csak a gyerekem apjának, aki néha – néha más lányokkal is lefekszik.

- Akkor ez nem kapcsolat?

- Ha nem akarod, én nem kényszerítelek semmire. Megváltoztatni valószínűleg már nem tudlak és…. nem is lenne értelme. De nem akarom, hogy olyannak gondolj, aki nem felelősségteljes és nem tud felnevelni egy gyereket. Pedig képes vagyok rá.

- Jó oké, rendben van. Mia nem akarom, hogy ellenségeskedjünk. Megcsináljuk a tesztet és lesz, ami lesz. Ha pozitív az eredmény…

- Az lesz! – bizonygatta.

- Ha az lesz, akkor vállalom a tetteimért a felelősséget, de ha nem, akkor felejts el. Ha mégis megpróbálnál befeketíteni annak eléggé súlyos következményei lennének. A karrierem nem engedheti meg, hogy bármiféle negatív hír kiszivárogjon rólam.

- Ó a karriered! – Nézett rám gúnyosan. De láttam a szemében a reményt, ami a mondatom első fele okozott nála. Tudom, hogy megfontolatlan döntés volt azt mondani, hogy ha tényleg pozitív lesz a teszt, akkor megoldjuk a dolgot, de muszáj volt valamivel megnyugtatnom. Ki tudja, talán komolyan gondoltam, de ebből bármikor kihátrálhatok…

- Jó vagyok. Ha nem lettél volna annyira elfoglalva a Tamáskáddal, akkor te is láthattad volna, milyen fantasztikusan játszok.

- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodott el.

- Nem! Arra a nyápicra? Sokkal jobb ízlésed van annál.

- Hidd el, jól ismerem én azt a férfit és nem is tudod, miket tud.

- Nem igazán érdekel, de biztos nem csókol úgy, mint én – nevettem. Legszívesebben bebizonyítottam volna neki, hogy nincs igaza, leszarom, mit tud az a barom, én jobb vagyok mindenben. Ha minden igaz én ejtettem teherbe, a gyerekemmel terhes, várja mikor érek hozzá, sóvárog a figyelmemért és tetszem neki. Ő mit ért el? Hagyjuk is… Nevetséges!

- Na persze – kuncogott. – Dávid, nagyon tetszel, szeretem a gyerekünket, de nem folytathatjuk ezt sokáig. Észveszejtő veled a szex, Tamás az exem, nem érdekel, ezt meg kellene értened. Szeretem a mosolyod, az összes hülyeséget, amit eddig összehordtál nekem, pedig abban aztán vannak elég sértő megjegyzések is, nekem elhiheted. De amikor kedves vagy velem, úgy érzem, boldog vagyok, ameddig el nem rontod. Nekem nincs szükségem stresszre, a munkám elég nehéz és aprólékos, ahhoz, hogy ne keljen a magánéletemmel is törődnöm. Mégsem tudlak kiverni a fejemből. Szeretnélek megismerni, hogy ha egyszer a gyerekünk kérdez rólad, akkor mosolyogva tudjak mesélni az apjáról – nevetett fel keserűen. Annyira aranyos volt, ahogy a kezeivel az arcomat simogatta, miközben álmodozott. Szomorú és boldog volt egyszerre. Aztán belenézett a szemembe és elkomorodott. – Felfogtam, hogy nem akarod, de engem, legalábbis úgy jön le, igen, vagyis megdugni, de nekem ez nem elég. Ahogy az sem, hogy vállalod a tetteidért a felelősséget. Ugyan! Értem, hogy valamivel hitegetned kell, hogy szexeljünk, de ez még tőled is aljas, te barom! – kiabálta, majd elém állt, rábökött a mellkasomra. – Utálnom kellene téged! Tönkretetted az életem! Mindent! – ordította, minden egyes szó után beleütve a mellkasomba. Csak néztem dühösen összepréselt ajkait, könnyes szemeit és rájöttem: akkora fasz vagyok, amekkorát ez a nő soha nem látott életében. Kezdtem elhinni, hogy igaza van…

- Drága, fejezd be, nem tesz jót… - motyogtam, miközben megfogtam mind a két kezét és közelebb húztam magamhoz.

- Engedj el, az Istenit, Dávid! Elég volt! Nem kell a remény, nem kellenek a hazugságok, nem kell semmi! Ne hitegess a felelősségeddel, a randikkal és minden szarral! Hagyj, menj el! – morogta a pulcsimba, miközben a hátát kezdtem el simogatni, ő pedig csak a fejét nekem döntve állt ott, s sírt.

- Megpróbálom Mia, ha az enyém a baba szeretnék gondoskodni rólatok.

- Nem elég! – morogta, majd ellépett előlem. Megtörölte a szemeit, s ismét felült az asztalra. – Tudom, hogy el kellene fogadnom, de nem vagyok biztos benne… Nem gondolod komolyan, valld be! Csak megsajnáltál!

- Igaz. De te kellesz! – Léptem elé, majd közelebb húztam az asztal széléhez, így muszáj volt megkapaszkodnia a derekamba. Kezei a pulcsim alatt simogattak, felmordultam, mikor felém hajolt. – Csókolj meg! Kérlek – suttogtam, a szemébe nézve. A vágy egy pillanat alatt ködösítette el a tekintetét. Bólintott, majd megadta, amire vágytam: Lábait körém fonva húzott magához és ajkait az enyémekre nyomva préselte hozzám magát. Felnyögtem az ismerős érzéstől, a farkam abban a pillanatban keményen feszült a lába közének. Azt hiszem elvesztem benne és a testében…

9,5. fejezet/1. rész - Marci egy seggfej!

9,5. fejezet/1. rész 

Marci egy seggfej!

Dávid szemszöge

Megrúgtam a győztes gólt. A csapattársaim mind a nyakamban ugráltak, én pedig szinte úsztam a mámorban. Kedvem lett volna a sok megmondó idiótának bemutatni, hogy kapjátok be, de nyilván nem tettem, hanem arra felé futottam ahol Mia ült, hogy lássam a tekintetét, és az örömét, de mikor megláttam, hogy azzal a Tamással ugrál, s szinte ki sem akarnak szabadulni egymás nyakából, valami furcsa érzés fogott el. Szerencsére nem sok időm volt ezen töprengeni, mert miután lefújták a mérkőzést jobbnak láttam, ha egy forró zuhannyal kiverem a fejemből azt a nőt.

- Hé, Dávid, este lesz egy kisebb fajta buli a törzshelyünkön, szerintem gyere el. Annyi jó csaj lesz, hogy csak kapkodod majd a fejed.

- Nem tudom, most nem sok kedvem van hozzá. – Néztem fel rá miközben a táskámba pakoltam.

- Miért nem? Te sosem hagysz ki egyetlen alkalmat sem a hódításra - nevetett fel Marci, az egyik legjobb haverom. Tipikus szőke herceg kinézetű pasi… a csajok odáig vannak érte, bár nyilván engem senki nem előz meg a leghelyesebb Magyar játékosok listáján. Én vagyok a király!

- Csak fáradt vagyok! – morogtam. – Hagyjatok a picsába!

- Dávid mi van? Majd a hódítás felpörget! Na, este elugrok érted… Addig is csá. – Lépett ki majd én is jobbnak láttam hazaindulni. Marci dobott egy SMS-t, hogy nyolcfelé jön a taxi. Mindketten egyetértettünk abban, hogy így jobb, hiszen ha iszom, nem vezetem és bár ennek azaz ára, hogy nem villoghatok a kocsimmal, de ha közben megdönthetem a legjobb csajokat akkor ez már szinte nem is számít.

Egy gyors kaja után felhívtam az anyámat elújságoltam neki a gólomat majd nekiláttam öltözködni, és ahogy a tükör előtt álltam a vállfán sorakozó ruháimat kémleltem. Márkás ruháim voltak és szerencsésnek mondhattam magam, mert azt csinálhattam, amit szeretek és ebből még annyi pénzt is keresek, hogy az életem átlagon felüli és anyámat is tudom támogatni. Egyedül csak ő ismer és ő tudja, hogy mit miért teszek vagy mondok.

Választásom végül arra az ingre esett, amit akkor viseltem, amikor először találkoztam Miával és az életembe lépett. Újra eszembe jutott az első éjszakánk és kedvem lett volna feltárcsázni, elhívni az esti buliba, de tudtam, hogy nem tehetem… Na és igazából eléggé szarul esett, hogy más pasival láttam, főleg úgy, hogy ismerős is volt valahonnan. Rémlett, hogy volt valami szenzáció a televízióban, hogy egy anya négyes ikreket szült már közel ötven évesen és ez a pasi segítette őket világra. Biztos, hogy orvos így nyilván okos is. Persze nem olyan jóképű, mint én és a haja is rövidebb. Magas voltam és a szemem barnaságába egy kicsi zöld is vegyült, ami szerencsére bejött a csajoknak, hajam hosszú volt, amit csak nagy ritkán engedtem ki. Ha valaki így lát az már nálam egy bizalmi faktor. Az apám génjeit örököltem, bár szinte az elmúlt húsz évben pont leszarta, hogy van e fia vagy nem.

Tudtam ezért nem akarom ezt a babát. Mi van, ha én is ilyen leszek? Mindig is imádtam a csajokat, szerettem hódítani, ahogy anno az apám is, és a házassága tíz évében szinte össze-vissza csalta anyát, amit valószínű miattam viselt el. Ám apám egyszer csak bekattant és nem érdekelte, hogy anyám mennyit gürizik, ő nyugodtan éldegélt a nála tíz évvel fiatalabb csajával… Engem pedig teljesen elhanyagolt, pedig akkor nagy szükségem lett volna rá, hiszen egy kamaszodó fiú mégsem beszélheti meg az anyjával szexuális élményeit és a többi ilyen pasis jellegű dolgait.

Az apám imádta a focit és úgy gondoltam, ha híres és jó leszek talán büszke lesz rám, de sajnos nem így lett, és hiába vagyok a legjobb, őt hidegen hagyja, már majdnem öt éve nem is beszéltünk. Eléggé fáj, de legalább rájöttem, hogy ha kimutatom az érzéseimet, azzal csak magamat fogom bántani, így jobb nekem ez a bunkó, paraszt álca, amivel elriaszthatom az embereket. A lányoknak meg nem teszek komoly ígéretet soha, hiszen egy-két éjszakánál többet egyikkel sem szándékozok eltölteni.

Mia azonban más. Valahogy rettentően vonz, hogy ennyire önálló és sikeres a munkájában. Látszik rajta, hogy szenvedéllyel csinálja. Első ránézésre egy szőke cicababának gondoltam, akit két perc alatt megfektetek, és sosem gondoltam volna, hogy ennyire okos és kiáll az elveiért, csak kár, hogy ebbe pont az én gyerekem élete a tét. Sosem akartam apa lenni, mert túlságosan szeretem a kalandokat és a szexet, de most úgy érzem, csak Miára vágyom, és egyre többször van így. Anyám szerint egyszer engem is elkap majd a nagy szerelem és akkor talán benő a fejem lágya. De már harmincnégy éves vagyok, nem gondolnám, hogy valaha is eljön a nagy Ő. Vagy talán Mia lenne az?  Nem tudom mi lesz még ebből, de abban biztos vagyok, hogy rengeteg nővel voltam együtt, mégis Mia magasan viszi a prímet. Őrületesen vad és odaadó a teste pedig teljesen beindít… Ahogy most is. Istenem, ez a nő lesz a vesztem!

Gyorsan magamra kaptam a ruháimat és mivel nem bírtam parancsolni magamnak leültem a laptopom elé, s felmentem, hogy megnézzem Mia rakott e ki friss képet. Persze, amikor megláttam, hogy a legújabb képe azzal a faszival van, akivel a meccsre is jött, majd felrobbantam. A kurva életbe az egész szarba! Rosszul esett, hogy ezzel a pasival fotózkodik és látszólag eléggé élvezi a helyzetet. Sokkal szebbnek tűnt, mint mikor legelőször megismertem.

Marci, akinek mindent elmeséltem azt mondja, a nők egyre szebbek lesznek a terhesség alatt. Miára pedig ez duplán igaz volt. Gyönyörű szemei szinte szikráztak, arca pedig a hideg miatt kipirult. Még a fürdőszobába is eszembe jutott mikor azt a krémet vettem a kezembe, amit az ő cége forgalmaz. Tényleg szuperek ezek a kozmetikumok és ha a húgom nem ott dolgozna akkor nem is találtam volna ezekre.

Egy hangos dudaszóra lettem figyelmes, majd az ablakon keresztül megláttam a sárga taxit. Gyorsan cipőt és kabátot vettem, majd beugrottam Marci mellé az autóba.

Az asztalnál ültünk Marcival és még két haverommal. Szinte mindenki felismert minket, de ez egyáltalán nem zavart, sőt jól esett a sok figyelem, elismerő gratuláció. Sorra hozattuk a söröket és éppen azon tanakodtunk mi lenne, ha a hétfői edzést egy kicsit elhanyagolnánk, mikor egy barna, nagymellű csaj lépett oda az asztalunkhoz és se szó se beszéd átölelt. Kicsit meglepődtem, de hozzá szoktam már az ilyenekhez. Felé fordultam majd miután rám mosolygott így szólt:

- Te vagy Dávid? Tudod, az a focista?

- Igen én. Téged hogy hívnak szépségem? – villantottam rá az a mosolyomat, amitől tudtam két perc múlva leesik a bugyija.

- A nevem… - mosolygott, majd mivel a fülembe akarta súgni a magasságom miatt közelebb kellet jönnie hozzám, amitől a mellei az én mellkasomhoz értek és megéreztem egy ismerős illatot és újra bevillant Mia. Nem is érdekelt már a csaj, így mielőtt bármit is megértettem volna a mondandójából eltoltam magamtól, felálltam majd a pult felé indultam. Szegény csaj nyilván nem értette a reakciómat, de Marci érezte, hogy valami nem okés.

- Hé! Haver miért jöttél el? Tímea nem rossz csaj.

- Tímea? – Néztem rá miközben azon pörgött az agyam miért használ ez a csaj is ugyanolyan parfümöt, mint amilyen neki van, plusz mi a fene történik velem, hogy nem tudok rendesen ellazulni.

- Az a lány, ott – mutatott Marci a barnára.

- Nem érdekel… Amúgy meg nincs baj csak….. fogalmam sincs mi a fasz van velem haver.

- Már megint azon a csajon jár az eszed? – kérdezte és láttam a szeméből, hogy mindjárt kitör belőle a nevetés. Még neki is szokatlan ez a viselkedésem. – Talán beleestél?

-  Ugyan már! – tiltakoztam. - Nem tudom ember, mi van ha tényleg az én gyerekem, ha eldobom a lehetőséget, hogy…

- Hé, Dávid ne drámázz már. Ez egyáltalán nem biztos.

- Micsoda?

- Te mondtad, hogy lehet, hogy csak a pénzedre hajt…

- Igen, de…

- Had fejezzem be! – állított le, majd miután beleivott az előbb kikapott sörébe, elkezdte vázolni a helyzetet: - Az van, hogy szinte nem is ismered őt nem igaz?

- Marci… már ismerem…

- Oké akkor mi a kedvenc itala, étele, zenéje…

- Haver nem tudom, de én akkor is….

- Dávid az, hogy kétszer szexeltél vele és tudod mit dolgozik, még nem elég ahhoz, hogy kijelenthessük, ismered már ezt a nőt. Mi van, ha ez a csaj be akar cserkészni és nem megbízható? Elvégre okos, az okos nők pedig mindig csak bajt okoznak.

- Marci kérlek!

- Azt tanácsolom Dávid, hogy kérj egy apaságit, mert ha nem a tiéd a baba, akkor eléggé csúnyán megütheted a bokád, főleg ha tegyük fel, perre vinné az ügyet. Te pedig januártól hatalmas pénzt fogsz kaszálni.

- Nem gondolnám, hogy Mia olyan lenne.

- Milyen pasijai voltak előtted?

- Fogalmam sincs, sosem beszélünk a magánéletünkről, csak találkozunk, beszélgetünk, összeveszünk és szexelünk. Röviden ennyi.  

- Látod Dávid, lehet, hogy annyi pasival bújik ágyba amennyit te el sem tudsz képzelni. Lehet, hogy ő olyan, mint te csak nőben.

- Nem tűnik ribancnak.  

- Egyik sem tűnik olyannak… Mellesleg te is egy normális pasinak tűnsz a csajok szemében.

- Az is vagyok – nevettem fel és Marci is tudta, hogy mire gondoltam.

- Amúgy meg mi a fenét tud az a nő amit a többi nem?

- Ó ha te tudnád! – jutott eszembe a tökéletes éjszakánk. – Egyszerűen őrület vele a szex… Ahogy a nyelvét használja, esküszöm, fél perc alatt eltudnék menni, talán a nézésétől is. Komolyan ember! Ha csak meglátom az agyam olyan mintha nem is én lennék, két perc alatt betud gerjeszteni, akár csak egy mondatával. A legutóbb is az volt, hogy úgy nézett ki, mint valami görög istennő abban a ruhában, az estélyen. Sőt, a beszéde is vérprofi volt. Aztán éppen fűztem egy csajt, mikor odajött. Dumáltunk, benyögte, hogy még mindig terhes. Újra veszekedtünk és azt mondta én kellek neki… Érted Marci? Mindezt olyan szenvedéllyel, hogy egyből felizgultam. Eredetileg nem miatta béreltem ki azt a szobát, de visszagondolva mégis megérte.

- Mondom én, hogy belezúgtál – nevetett Marci, mire én csak megráztam a fejem, majd az est további részében már nem foglalkoztunk a témával, bár Marci eléggé belerakta a bogarat a fülembe. Elhatároztam másnap elmegyek Miához és követelem tőle az apasági tesztet. Hátha lezárhatjuk végre ezt a szarságot.

Hogy felejtsek megkerestem Tímeát és fél óra elteltével már a taxiban smároltam vele, és újra egy szexel töltött éjszaka várt rám, ami talán nem felejthetetlen, s tökéletes, de kielégítő. 

9. fejezet - Csendben

9. fejezet

Csendben

Miután Dávid ennyire szépen lelépett a szüleimtől, én sem akartam tovább ott tartózkodni, nem bírtam volna még többet magyarázkodni, így hazasétáltam, majd elnyújtóztam egy kádforró vízben. Rosszul éreztem magam, fáradt voltam, egyszerűen csak szerettem volna öntudatlanul heverni, míg jobban nem érzem magam. Persze ez sem sikerülhetett, hiszen az agyamat elég nehéz volt kikapcsolnom… Minduntalan Dávid és a mocskos megjegyzése járt a fejemben. Nem tudtam elképzelni, hogy valaki így nevezzen egy gyereket, lehet az a sajátja, vagy bárkié… Undorító.

Tudtam, ha most nem lennék várandós, leinnám magam a sárga földig, míg kábultan nem nézek a világra, örömömben. De ez nem volt lehetőség, így Beyonce Listen című számával próbáltam együtt érezni, ami nem esett nehezemre, így párszor újrahallgattam, s elkezdtem énekelni, nem mondom, hogy jó hangom van, de ha nem hallja senki, elmegy.

Lehunyt szemekkel sírtam, miközben egyre hangosabban kornyikáltam, míg el nem kezdett csörögni a telefonom. Felsóhajtottam, majd megtörölve a kezemet, felvettem.

- Mondd, ne kímélj! – morogtam.

- Szedd már össze magad! Nem is ismered, kedvelheted, de mit érsz el vele? Egy barom, aki soha nem akar gyereket, a tiedet sem, téged csak dugni szeret. Pont – sóhajtott. – Mellesleg van egy rossz hírem: nem tudok elmenni veled a holnapi meccsre, sajnálom. Kami lázas volt egész nap, ügyeleten is voltunk, szóval esélytelen, bocsi.

- A kurva életbe! – szitkozódtam. – Persze, rendben, puszilom a drágaságom, amint lehet megyek és meglátogatom. Lehet a meccs helyett inkább oda kellene mennem…

- Menj el egyedül! – kiáltott fel Réka. Szem forgatva szálltam ki a kádból, kihangosítottam őt, így hallottam, miközben törülköztem és felöltőztem. – Biztos örülne, utána kettesben lehetnétek. Egy jó szex, ennyit megér, nem?

- Te hülye vagy! Az előbb mondtad, hogy felejtsem el – sóhajtottam. – Majd átgondolom. Puszilom Kamit, s jobbulást a pici lánynak! Szeretem!

- Én is szeretlek! – nevetett, majd lerakta. Fejemet rázva kuncogtam, majd rám tört újra a magány érzése: Dávid soha nem lesz velem és a babánkkal. De mégis miért izgatom én ezen magam? Nem érdemel meg minket! Egy nagyképű rohadék, akinek a szíve kőből van és csak a farka vezérli és azzal rohadt édes mosolyával összetöri a lányok szívét. Miért nem tudom utálni? Sokkal egyszerűbb lenne minden.

Reggel kikászálódtam az ágyból és próbáltam elfoglalni magam takarítással, és némi munkával. Feladtam egy hirdetést az asszisztensi állásra, majd átnéztem a rendeléseket is. Ősz van, lassan jönnek az ünnepek, így több ember fog minket keresni, mind a wellness részleget, mint a termékeinket, valamint szolgáltatásainkat. Erre pedig fel kellett készülnöm, hiszen pontos és megbízható munkaerő kellett, valamint elég alapanyag.

Már öt óra körül járt és még mindig nem tudtam eldönteni menjek- e vagy maradjak a seggemen. A jegyeket néztem és a szívem ott lett volna a lelátón, de az agyam tudta, hogy csak fájdalmat okoznék magamnak.

- Rohadtul utálom az egészet!  - kiabáltam el magam. Komolyan úgy éreztem, hogy menten felrobbanok. Mígnem ábrándozásomból az ajtócsengő sipákoló hangja riasztott fel és mikor kinyitottam, Tamást láttam magam előtt. Már csak ez hiányzott…

- Szia drága Mia – köszönt kedvesen és egy aranyos virágcsokrot nyomott a kezembe.

- Tamás, te meg… - Istenem, most segíts rajtam! - Mit keresel itt? – kérdeztem és a hangomból csodálkozás hallatszott ki. 

- Gondoltam megnézem, mi van veled.

- Igazán kedves vagy, de nem kellett volna fáradnod, bár a virág csodaszép köszönöm. – Kerítettem egy vázát és mikor visszaértem Tamás épp a jegyeket forgatta a kezében.

- Nem is mondtad, hogy mész…

- Mert nem megyek, és már ne haragudj, de miért kéne neked minden lépésemről beszámolnom?

- Jó hát… mindegy. Hogy sikerült az estély? – kérdezte, miközben kényelmesen elterült a kanapémon.

- Jól… - mosolyodtam el mikor eszembe jutott a remek éjszaka, bár tudtam Tamás nem erre gondol. – A beszédem aratott és olyan sok pozitív visszajelzést kaptam. Igazán – haboztam. - Remek este volt.

- Mellesleg mindjárt kezdődik a meccs… Nem indulsz?

- Az előbb mondtam, hogy nem megyek, mert nincs kivel – fújtam ki a levegőt bánatosan és elmeséltem neki, hogy eredetileg Rékával mentem volna, de közbe jött neki valami.

- Na és kitől kaptad a jegyeket?

- Egy barátomtól…. Ő is ott volt az estélyen és lehet a termékeinket fogják reklámozni, bár ez még nem biztos – mondtam, de próbáltam kerülni a pillantását. Hazudtam, de mégis mit tehettem volna? Nem mondhattam a szemébe, hogy az egyik focista a gyerekem apja, s utálja őt?

- Elmegyek veled. – Állt fel. – Kapd fel a kabátod és menjünk.

- Alig van időnk.

- Ugyan már Mia az egyik kedvenc csapatomról van szó, és ez egy kurva nagy meccs.

- Akkor menj egyedül – csattantam fel mérgesen.

- Mia, ezeket neked szánták… és kérlek gyere már el velem. Kérlek. – Lépett közel hozzám és mikor a szikrázó kék szemeibe néztem a számon kiszaladt az igen szó, és innentől kezdve már nem volt megállás. Gyorsan átöltöztem és bepattantam Tamás autójába.

- Na és milyen a meló? – érdeklődtem.

- Semmi… sok a szülő nő és a terhes anya. Te hogy vagy? – Nézett rám komolyan.

- Jól, bár eléggé sokszor vannak rosszulléteim.

- Vigyáznod kell magadra és kevesebbet idegeskedned – fogta meg a kezem. Szerencsére még időbe odaértünk a kezdő sípszóra és próbáltam az érzelmeimet eltitkolni mikor Dávidot láttam játszani. Tamás hihetetlenül tájékozott volt a két csapatból. Elmondta az összeállításokat, az eredményeket és még a játékosokról is volt egy - két infója.

- Csinálunk egy képet? – Vette elő a telefonját majd lőtt rólunk egy szelfit, amit felrakott az Instagrammra és bejelölt rajta.

Az első félidőben nem sok esemény történt, de lehetett érezni, hogy ez tényleg egy nagy meccs, hiszen a hangulat eléggé parazsas volt. A játékosok szapultál és rugdosták egymást. A lelátón hőzöngött a tömeg, olyan feszült volt mindenki, hogy egy köhintés is elég lett volna egy verekedéshez.

- Nem valami szép a játék – jegyezte meg Tamás. A félidő közepén a játékosok lementem és az emberek sörért és rágcsálni valóért indultak a büfébe.

- Nem kérsz valamit? – Állt fel Tamás.

- Egy üveg víz jól esne… köszönöm – mondtam és ő ott hagyott egyedül. A telefonommal voltam elfoglalva mikor megláttam, hogy Dávid áll a pálya szélén és tekintetével a közönséget pásztázza, mikor rám esett a pillantása odakiabált nekem.

- Mia, gyere ide! – kiabálva integetett nekem és odament a korláthoz majd én is így tettem.

- Szia Dávid. – Fogtam meg a kezét és jól esett érezni a bőrét és a férfias illatát.

- Reméltem, hogy eljössz – hallottam megnyugtató hangját. – Kivel jöttél?

- Én csak… - fordultam meg és Tamást láttam kezében egy dobozos üdítővel és egy pohár sörrel. – Vele.

- Igazán? – Nézett rá Dávid és a tekintete szinte villámokat szórt Tamás felé. – Ő a pasid?

- Nem… ő csak… egy… régi ismerősöm.

- Aha… azért fényképezkedtél vele az előbb…

- Ugyan már Dávid, csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem és jól esett látni mennyire ideges, hogy más férfi oldalán lát.

- Féltékeny, én? – Próbálta elnevetni a dolgot. – Ugyan már, Mia. Mellesleg, hogy tetszik a játékom?

- Fantasztikus vagy… csak vigyázz magadra, nehogy megsérülj – aggodalmaskodtam és a hajamat tekergettem, mint valami tini.

- Mindig a legjobbakat kaszálják folyton, de most mennem kell – mosolygott, majd elkezdett hátrafelé futni.

- Sok sikert és vigyázz a lábadra!

- Azon leszek – küldött felém egy mosolyt és én visszaültem Tamás mellé, aki értetlenül nézett rám.

- Ő…. Szóval Mia…

- Tőle kaptam a jegyeket – mondtam gyorsan és reméltem nem jön rá semmire.

- Nekem eléggé másnak tűnt, tudod egy szponzorra nem szoktál ennyire… vágyakozva nézni.

- Tamás mégis mi a fenéről beszélsz? – emeltem fel a hangom és reméltem, ezzel elértem az, hogy abbahagyja ezt a gondolatmenetet.

- Mia, már eléggé régóta ismerlek és tudom mikor mire mi a reakciód…. Tetszik neked ez a férfi.

- Egyáltalán nem tetszik – vágtam rá és egy nagyot kortyoltam a vizemből, próbáltam ezzel is elütni az időt, hogy bármit is mondanom kelljen neki. Hála az égnek, békén hagyott és a továbbiakban a meccsre fókuszált.

A második félidő utolsó perceiben Dávid kiharcolt egy büntetőt, így ő állhatott a labda mögött. A stadionban szinte tapintani lehetett a feszültséget, mikor elhelyezte középre a labdát. Csak ő és a kapus egymással szemben. Nagyon szorítottam neki, hogy sikerüljön és mikor elrúgta a labdát az a hálóba kötött ki. Mindenki ordítozott és kiabált, én pedig nagyon büszke voltam rá. A mérkőzés eredménye végül 1-0 lett Dávid góljával. Örültem a végeredménynek.

Már az autóban ültünk mikor Tamás váratlanul megszólalt: - Mia ugye nem Dávid a gyereked apja? – kérdezte, szigorú tekintete vérfagyasztó volt, így még megszólalni sem tudtam. Azt hiszem felesleges tagadnom a nyilvánvalót. Dávid ki fog nyírni, ha ezt megtudja…